Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2002. december (7. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-05 / 283. szám

Tatabányai Krónika 2002. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK 3 HÍRLAP A hagyományos Borbála napi ünnepi közgyűlés keretében Bencsik Já­nos polgármester tegnap adta át a kitüntetetteknek a Díszpolgári cí­meket, az Ezüst Turul és Caritas díjakat Tatabányán, A Közművelő­dés Házában tartott ünnepi közgyűlésen. Az eseményen Tatabánya Megyei Jogú Város Díszpolgára címet kapott: dr. Brenner Ferenc, Nemes József, Schalkhammer Antal (posztumusz). Ezüst Turul Díjat kaptak: Cs. Kiss Ernő, Király Tiborné, Marosi László, Szabó László, Tatabá­nya Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzzati Tűzoltósága. Caritas Díjat kapott: dr. Sárosi Katalin, Jocha Ferencné, Kissné Horváth Katalin, Kovács Dunai Andrásné, Lábossy Lajosné, Vimrázy Istvánná. Díszpolgári címet kaptak BRENNER FERENC 1952-ben summa cum laude avatták or­vosdoktorrá Budapesten. Szakmai pályáját­­ rövid ideig tartó soproni tevékenysége kivételével - mindvégig Tatabányán töltöt­te. Embersége, nevelő, kutató és gyógyító orvosi tevékenysége nagyszerű példa arra, hogyan lehet Tatabányáról is eljutni az or­vosi szakma csúcsára, országos és nemzet­közi hírnevet szerezni. A II. belgyógyászati osztály elindításakor megszervezte a kardi­ológiai és haematológiai profil kialakítását. Az újraélesztési módszerek elsajátítása és az osztályon rutineljárássá fejlesztése ép­pen úgy, mint az életveszélyes szívbetegsé­gek, szövődményeinek kutatása és az ered­mények azonnali gyakorlattá formálása jel­zik dr. Brenner Ferenc kutató, gyógyító te­vékenységének egységét Magas szintű szakmai munkájáról szám­talan hazai és külföldi szaklapban számolt be, illetve tartott előadást kongresszuso­kon. Oktató tevékenysége a medikuskép­zésben is szerephez jutott, osztálya oktató kórházzá vált, az egyetem címzetes egyete­mi docenssé nevezte ki. 1985-ben nyugdíj­ba vonult, de tovább folytatta gyógyító te­vékenységét. Tanácsait utódai és kollégái ma is igénylik, figyelembe veszik, a fiatal or­vos-generáció számára példaképpé vált. Ta­tabányán több ezer ember köszönheti neki egészségét. Jelenleg is tagja a Kardiológus és Haema­­tológus Társaságnak, valamint a VEAB Kar­diológiai Munkabizottságának. A Haemato­lógiai Társaság ebben az évben életművéért - a legmagasabb kitüntetéssel -, Kelemen Endre emlékéremmel jutalmazta. NEMES JÓZSEF A negyvenes évek végén kezdett röplab­­dázni Tatabányán. Katonaéveiben is hódolt a sportágnak, majd leszerelését követően a 314. számú Szakmunkásképző Intézet tanára­ként oktatta a fiatalokat Nevelőmunkája által az intézmény a röplabda-utánpótlás jelentős bázisa lett Csapatokat szervezett edzéseket vezetett jelentős szerepet vállalt az ifjúság közösségi életre nevelésében is. Közben fo­lyamatosan képezte magát. Munkája középpontjába mindig a röplab­dát a röplabdát megvalósító embert állította. Évtizedeken keresztül szerzett arany- és ezüstérmeket csapataival különböző orszá­gos ifjúsági, serdülő kupákon. 1979-ben meg­nyerték az NB II. bajnokságot, 1987-ben pe­dig felnőtt női csapatával feljutott az NB I-be. 1994-ben lett edzője a Tatabánya Volán Sport Egyesületnek és még ebben az évben megnyerték az NB II.-es bajnokságot két év­vel később az Extra Ligában ötödik, a Magyar Kupában negyedik helyezést szereztek Ezzel megalapozója, majd az utánpótlás szakág­ ve­­zetőjeként további segítője lett a későbbi si­kereknek. Tömegeket tanított röplabdázásra, nevelt az emberi életre. A sportágról szóló jegyze­tét a Testnevelési Főiskola hallgatói is for­gatták. Rendszerető, őszinte, szókimondó sportvezető. Amit hosszú pályafutása alatt tett, azt a magyar röplabda, Tatabánya vá­ros, a sportegyesülete érdekében tette. Több évtizedes munkásságának elismerése­ként többször részesült különböző elisme­résekben: 1976-ban a Magyar Röplabda Szö­vetség Abád József-Díjjal, 1978-ban Kiváló Utánpótlás Edző-díjjal, 1973-ban Eszterházi Miksa Éremmel tüntette ki. 2002. januárjá­ban, nyugállományba vonulása alkalmával ki­emelkedő emberi és sportmunkájáért Vér­tes Volán Emlékérmet kapott. SCHALKHAMMER ANTAL (posztumusz) Élete legnagyobb részében a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál tevékenykedett kü­lönböző magas beosztásokban. Irányította a vállalat ifjúsági mozgalmát, személyzeti fő­osztályvezető, majd a vállalati Szakszerve­zeti Bizottság titkára lett. Aktív közremű­ködésével az eocén program keretében Tatabányán bányászok ezreinek teremtő­dött új munkahely, s épültek meg a munká­sok lakhatását biztosító új lakótelepek. 1986-ban a Bányaipari Dolgozók Szak­­szervezetének titkárává, később főtitkárá­vá, majd elnökévé választották. Ezt a posz­tot töltötte be 2002. február 22-én bekö­vetkezett haláláig. Mint a BDSZ elnökének nagy érdeme volt abban, hogy a Tatabányai Bányákat nem zárták be a 90-es évek ele­jén, hanem a bányák élettartama mostanáig kitolódott. Ezáltal bányászcsaládok ezrei­nek biztosított megélhetési lehetőséget. A 70-es évektől kezdve részt vett Tata­bánya közéletében. Támogatta a város kulturális intézményinek művészeti, műve­lődési tevékenységét, közreműködött a Jászai Mari Színház megalakításában, segí­tette a Tatabányai Bányász Sport Clubot is. Igazi lokálpatriótaként saját pénzéből támogatott tatabányai sportolókat, művé­szeket, közösségeket, arra rászoruló em­bereket, művelődési házakat, hozzájárult intézmények felújításához. 1994-ben és 98-ban is országgyűlési képviselővé válasz­totta a város lakossága. Élete végéig­­ bár­milyen magas pozícióban volt­­ megma­radt tatabányai bányásznak, halálával sze­gényebb lett a város. Ezüst Turul Díjat kaptak CS. KISS ERNŐ Csíkjenőfalván, Székelyföldön született. Iskolát Csíkszeredán, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott végezte. 1947 karácsonyán, át­szökve Magyarországra, Debrecenben foly­tatta gimnáziumi tanulmányait népi kollégis­taként Szülőföldjére vissza-visszatérvén egy csokorba szedte Székelyföld motívumrend­szerét. Főleg a geometrikus, ékírásos rend­szereket, ezen belül is a guzsalyokon, pász­torbotokon, található szegélydíszítéseket je­gyezte fel, mellyel kiegészítette gyermekko­ri élményanyagát. Elsőként csatlakozott a 70-es években ki­bontakozó népművészeti mozgalomhoz Az Országos Népművészeti Egyesületben a Fa­faragó Szekció vezetője lett. Művészetének anyaga a fa, csont, szaru és agancs, módsze­re a karcolás, ékrovás, síkfaragás, dombor­műfaragás, egy tömbből faragott tárgyak, szobrok, áttört faragás, applikációk, népi ék­szerek és hangszerek. Megörökítette a ma­gyar mondavilágot, keze nyomán életre kel­tek a népmesék. Sokoldalú művészként a festészettel és táncművészettel is mesteri fokon foglalkozott. Életpályája során közel húsz évet tanított Tatabányán, a kereskedelmi iskolában, vala­mint reklámvezetője volt a tatabányai Gene­rál Kereskedelmi Vállalatnak. Létrehozta és tíz alkalommal vezette a Tatabányai Bányász Fafaragó Tábort. Számos kiállítást rendezett, öt alkalommal Tatabányán volt önálló tárla­ta. A város köztereit számos munkája díszí­ti, melyek közül legkiemelkedőbb az aradi 13 tábornok emlékoszlopa. Otthona ma né­pi iparművészeti kiállítóhely, a világ minden részéről megfordulnak nála turisták. KIRÁLY TIBORNÉ Mintegy 40 éve dolgozik a vendéglátó szakmában. A harmincéves Lővér Étterem­nek megnyitástól alkalmazottja, s 20 éve az üzlet vezetője. Munkáját a lelkiismeretesség és a szakma szeretete jellemzi. Dózsákert városrészben meghatározó szerepe van a vendéglőnek, hiszen gyakran lát el a kultúra terjesztésével összefüggő fel­adatokat Ma már tradicionális rendezvény­nek számítanak a Lővér Napi programok, nyugdíjas találkozók és egyéb táncos-műso­ros estek. Az étterem hosszú évek óta nyújt segítséget a lakókörnyezetében élő rászo­rultaknak ingyenes, kedvezményes étkezte­tés biztosításával. Figyelemmel kíséri a dó­­zsakerti Nyugdíjas Klub tevékenységét, ren­dezvényeit - különös tekintettel a mindenki karácsonyára -, melyet önzetlen adományai­val tesz szebbé. Magas szinten látja el a csa­ládi rendezvények lebonyolítását, illetve a városba érkező hazai és külföldi művészeti és kulturális csoportok ellátását. Az étterem vezetőjeként minden évben 3—4 helyi tanulónak biztosít szakmai gyakor­lati munkahelyet. A diákokat szinte család­tagként szereti, igyekszik a szakma szerete­­tére nevelni őket A hátrányos családi hát­térrel rendelkező fiatalokat erkölcsileg és anyagilag is támogatja. Környezetében sze­rény, segítőkész, a közösségért felelősséget vállaló embernek ismerik. MAROSI LÁSZLÓ Gyermekkorától korától kezdve - jó adottságainak köszönhetően - korosztályá­ban kiemelkedően szerepelt az atlétika, labdarúgás, kézilabda sportágakban. Közép­­iskolás korában szerette meg és kötelezte el magát egy életre a kézilabdázás mellett Tehetségére felfigyeltek a Tatabányai Bá­nyász Sport Clubnál is, s a 70-es évek vé­gén csapattagnak választották. Marosi László üstökösként robbant be a magyar, illetve nemzetközi kézilabda-élet­be. 196 alkalommal szerepelt a magyar vá­logatottban, sorozatban egymás után hat­szor volt az NB I. gólkirálya, világbajnoki ezüstérmes és olimpiai negyedik helyezett. Egy évtizeden keresztül játszott a TBSC- nél, 1990. júliusában igazolt át a németor­szági Bundesliga TVB Lemgo csapatához. Kilenc évig kézilabdázón Németországban, csapatának egyik legjobbjaként. Többször szerepelt világbajnokságon és olimpián a magyar válogatott színeiben. Kétszeres ma­gyar bajnok, egyszeres német bajnok, két­szeres német kupagyőztes, Kupagyőztesek Európa Kupájának győztese és Bajnok Csa­patok Európa Kupájának döntőse volt. 1999-ben tért vissza Tatabányára és egy évig játszott a Dunaferr bajnokcsapa­tában. NB I-es szereplésének egy súlyos sérülés vetett véget. Hazatérése után be­kapcsolódott a tatabányai férfi kézilabda csapat vezetésébe, játékosként és veze­tőként egyaránt segítette legmagasabb osztályba kerülésüket. A Tatabányai Car­­bonex KC klubigazgatójaként sokat tesz azért, hogy Tatabányán a férfi kézilabda újból sikersportág legyen. SZABÓ LÁSZLÓ Szakmai pályafutása az ötvenes években kezdődött el a Tatabányai Bányavállalatnál, ahol rövidesen a Síkvölgyi Bányaüzem fő­mérnöke lett. Később termelésirányítói beosztásban a cég központjához került. Nagy érdemeket szerzett a bányavállalat korszerűsítésében. Nevéhez fűződik a szá­mítástechnikai­ fejlesztés elindítása, amely eredményeként hazánk szénbányászatában elsőként korszerű számítóközpontot alakí­tottak ki és az informatika gyakorlati alkal­mazása az irányítás részévé vált. Már a hat­vanas években szorgalmazta a vállalat tevé­kenységi körének kiszélesítését, számos forradalmi újítást vezetett be. Magas szín­vonalra emelte a cég reklámtevékenységét. Igényes reklámfilmek készítésével eredmé­nyesen szorgalmazta a bányavállalat nem­zetközi piacokon megjelenését. Egyike volt azoknak, akik a 70-es években létrehozták a Bányásznap méltóbb megünneplésének új programját, igényes népművészeti vásárt, kulturális programokat. Aktív munkássága befejeztével jelenleg is tevékeny életet él. Fontos szervezője volt a bányavállalat cen­tenáriuma megünneplésének, közreműkö­dött a nagysikerű, Tatabányai Bányák iratai­ból összeállított kiállításnak. Fáradhatatlan és szakavatott kutatója, megörökítője, nép­szerűsítője a tatabányai bányászatnak. TATABÁNYA HIVATÁSOS ÖNKORMÁNYZATI TŰZOLTÓSÁGA Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlé­se alapította meg a város Hivatásos Önkor­mányzati Tűzoltóságát. Az azóta eltelt hét esztendőben a tűzoltóság kollektívája kivá­lóan teljesítette szakmai feladatait mind a tűzmegelőzési, tűzvédelmi tevékenységé­ben, mind a tűzoltás, kárelhárítás, műszaki mentés területén. A szakmai munka mellett az egyre fiata­lodó állomány azonnal bekapcsolódott­­ az alapfeladatán túli­­ önkormányzati felada­tok ellátásába, országgyűlési és helyi képvi­selő választások, rendezvények lebonyolí­tásába. Aktívan vesznek részt, segítenek a helyi intézmények, az önkormányzat kie­melt eseményei alkalmával. A kollektíva összefogását leginkább a laktanya környe­zetének szépítésében, fejlesztésében vég­zett önzetlen és kimagasló munka bizonyít­ja, így valósulhatott meg a tűzoltóság épü­letének teljes belső felújítása, a sportcsar­nok és kiegészítő létesítményeinek megépí­tése, valamint a komáromi pihenőház kivi­telezése. Kimagasló és példaértékű az a se­gítség, amit az önkormányzatnak, illetve in­tézményeinek nyújtottak, nyújtanak. Caritas Díjat kaptak JOCHA FERENCNÉ A tarjáni Szent György Otthon osztály­­vezető ápolója. 1972. óta dolgozik a Gyer­mekotthonban, több évig gondozónőként, majd kitartó, becsületes és kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként, osz­tályvezető ápolóként 2001. júliusa óta az Egyesített Szociális Intézmények munkatár­saként látja el feladatát. Munkáját mindig pontosan, precízen, nagy odaadással végez­te. Munkatársaival szemben segítőkész, a szakma szabályait következetesen betartja és betartatja. A halmozottan sérült gyer­mekek gondozását szívügyének tekinti, ellá­tásuk folyamatos és magas szintű biztosítá­sát elsődleges szempontnak tartja. A Né­met Lovagrend kivonulása utáni bizonyta­lan helyzetben is mindvégig konstruktív és segítőkész volt. 30 éves kiemelkedő, meg­bízható munkáját kollegái is elismerik. KISSNÉ HORVÁTH KATALIN 1965-ben gondozónőként helyezkedett el a 2-es számú bölcsődében. Életcéljának tekintette a gyermeknevelést, ezért 36 éves munkássága alatt mindvégig ezen a pá­lyán tevékenykedett. 1977-ben került át az akkor újonnan megnyílt Dózsakerti Bölcső­débe vezetőhelyettesként. Kezdettől a gyermekek gondozásának-nevelésének mi­nél magasabb színvonalú ellátásán fárado­zott. Ennek érdekében rendszeresen ké­pezte magát. 1995-ben bölcsődevezetővé választották. Örök optimizmusát munkájá­ban is kamatoztatja, újabb és újabb kihívá­sok elé néz. Rendszeresen ír pályázatokat, hallgat szakmai előadásokat, konferenciá­kat. Megalapította az „ESZTERLÁNC” Böl­csődei Alapítványt és évek óta lelkesen vesz részt az egészségnevelő programban. Ételbemutatókat rendez, ahol nem csak a bölcsődei dolgozók, szülők, hanem a város lakossága is megismerkedhet az egészséges táplálkozás előnyeivel. KOVÁCS DUNAI ANDRÁSNÉ A Hospice Szeretetszolgálat Alapítvány in­tézményvezetője. Kifogyhatatlan energiával vett, és vesz részt a betegellátásban, mind a háziápolási szolgálat, mind a Hospice ellátás keretében, mely utóbbi megszervezése és meghonosítás a városban az ő nevéhez fűződik. LÁBOSSÁ LAJOSNÉ Nyugdíjas csecsemő- és gyermekgondozó­nő. 1961-ben kapta meg ápolónői oklevelét. Friss diplomájával a Megyei Kórház Újszülött Osztályán helyezkedett el, ahol 1964-ig telje­sített szolgálatot Ezt követően a II. számú bölcsődében gondozónőként foglalkozott a gyermekekkel. Munkája mellett mindvégig se­gítette férjét lelkészi hivatásában. 1970-1979 között az Evangélikus Egyházközség alkalma­zottjaként fejtett ki karitatív tevékenységet a hívek között A kisgyermekek iránti szeretete 1979-ben ismét munkába állította, s nyugdíjazásáig a Sárberki Bölcsődében dolgozott Munkáját nagy szeretettel, hozzáértéssel, beleérzőké­pességgel és lelkiismerettel végezte. Segítette nem csak a gondozottjait de a szülőket és munkatársait is lelki gondjaik feldolgozásában. Nyugdíjazása után sem pihent férje lelkészi tevékenységét támogatta. DR. SÁROSI KATALIN 1970-ben végzett summa cum laude a SOTE általános orvosi karán. 1975-ben köl­tözött Tatabányára. A megyei kórházban csoportvezető belgyógyász főorvosként dolgozott. Orvosként az Ohrenburgi gázve­zeték-programban is nagy megbecsülést szerzett, nyolc hónapig dolgozott a Szovjet­unióban. A tatabányai megyei kórház-rende­lőintézet főigazgató főorvos-helyettese volt öt évig, ez idő alatt körzeti orvosi szakmai vezető és megyei táppénzes szakfelügyelői feladatokat is ellátott. Miközben szakmai tevékenységét mind a betegek, mind a szakma maximálisan elismer­te, folyamatosan tanult Társadalom-orvos­­tanból, foglalkoztatás-egészségügyből szak­vizsgázott, pszichológus diplomát szerzett s a pszichoterapeuta szakvizsgát is letette. 2002- ben az Országos Orvosszakértői Intézetben dolgozott, onnan ment nyugdíjba. 27 évig fáradozott a tatabányai lakosság egészségéért Lelkiismeretes, pontos, felelős­ségteljes munkája példaértékű. Szakmai fejlő­dését mindig páciensei érdekében hasznosí­totta. Orvos-pszichológusként belgyógyász pszichoterápiás szakrendelése egyedülálló Tatabányán. VIMRÁZY ISTVÁNNÉ A Magyar Vöröskereszt Városi Szerve­zetének titkára 1989-től. Négy évvel eze­lőtt a megyei szervezet titkárának is meg­választották. A gyermekjóléti és oktatási intézményekkel együttműködve évek óta szervezi az AIDS világnapi vetélkedőket kö­zépiskolásoknak, elősegíti a hátrányos hely­zetű és egészségkárosodott gyermekek nyári üdültetését, a hajléktalanok utcai gon­dozást, téli krízisellátását. Ez év áprilisában irányításával jött létre a 40 fő befogadására alkalmas nappali melegedő, amelyet a Vö­röskereszt működtet. Szociális tevékenységét nagy empátiával és elkötelezettséggel végzi, mindenkor szem előtt tartva a segítségre szoruló em­berek igényeit. Munkáját a lelkiismeretes­ség és pontosság jellemzi. Folyamatosan szorgalmazza, hogy a városban működő ka­ritatív szervezetek összefogva, egymást se­gítve tevékenykedjenek a szociális problé­mák megoldásában. Irányításával számtalan önkéntes vöröskeresztes tevékenykedik különböző segítő és egészségnevelő felada­tok végzésében. Szent Borbála-napi ünnepi közgyűlés a megyeszékhelyen Díszpolgári cím, Ezüst Turul Díj és Caritas Díj átadása

Next