Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2005. július (10. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-06 / 156. szám

8 2005. JÚLIUS 6., SZERDA A bécsi virsli 200-ik születésnapja Fényes ünnepségekkel emlékeztek meg a kicsiny Gasseldorfban a falu nagy fiáról, Johann Georg Lah­­nerról, aki éppen 200 éve az osztrák fővárosban fel­találta az ott azóta is frankfurtinak nevezett, de mindenütt másutt bécsi virsliként ismert ínyencsé­get. A világhírű virsliből 500 párt külön erre az ün­nepségre készítettek, még­pedig Lahner eredeti re­ceptje szerint. Franz Josef Kraus, a helység polgár­­mestere arra panaszko­dott, hogy Lahner annak idején nem gondolt szülő­helyére, mert ha arról ne­vezte volna el a virslit, ak­kor ma az egész világ is­merné Gasseldorfot. Lah­ner 1772. augusztus 13-án született paraszti család legidősebb fiaként. Hu­szonhárom éves korában kénytelen volt otthagyni szülőföldjét, mert az otta­ni sovány termőföld nem tudta biztosítani megélhe­tését -jegyezte fel a króni­ka. Majna-Frankfurtban azután kitanulta a hentes mesterséget és 1798-ban a kor szokásának megfele­lően vándorútra indult. Bécsben első ízben 1805-ben készítette el a rövid idő alatt világhírűvé, váló virs­lijét, amelyet akkoriban fiatal bikák húsával ízesí­tett. I. Ferenc József csá­szár és király egy pohár sör kíséretében állítólag­­ második reggeliként minden nap elfogyasztott­­ egy pár bécsi virslit. „Lah­ner kis idő elteltével már olyan népszerű lett Bécs­ben, mint Goethe volt Wei­­marban” - dicsekedett el Kraus polgármester. A sörivók fele koccint Nemcsak a sörivásban, de a sörrel való koccintásban is megfigyelhető a nemek kö­zötti különbség - míg a höl­gyeknek csupán a harmada veszi semmibe a sörrel való koccintás tilalmát, a terem­tés koronái esetében ez az arány ötvenszázalékos - de­rül ki a Marketing Centrum egy közelmúltban végzett felméréséből. A felmérés keretében, amelyet a Marketing Cent­rum június elején véletlen­szerűen kiválasztott 1200 felnőtt megkérdezésével végzett, a magyar lakosság sörivási szokásait térképez­ték fel. A magyarok között körül­belül azonos a „sörösök” és a „borosok” aránya: a vá­laszadók 27 százaléka a fo­lyékony kenyeret, míg a megkérdezettek 24 százalé­ka a hegy levét preferálja. A válaszadók 14 százaléka nem tesz különbséget, s mindkét alkoholos italt szí­vesen fogyasztja, viszont a lakosság 35 százaléka egyi­ket sem kedveli. Több-kevesebb rendsze­rességgel azonban honfitár­saink több mint a fele (56 százaléka) iszik sört. A teremtés koronáinak 75 százaléka kedveli a sört, a hölgyeknek azonban csak harmada felelt igenlően a kérdezőbiztosok sörivási hajlandóságukat firtató kér­désére. Korosztályi különbségek is vannak a sörivás terén, sőt különbség mutatkozik a szakképzettség, vidéki és a városi lakosság között. A 60 évnél idősebbek és a szak­­képzettséggel nem rendel­kezők ugyanis az átlagosnál ritkábban söröznek, a buda­pestiek viszont gyakrabban emelgetik a söröskriglit, mint a vidéki lakosság. A magyaroknak csaknem a fele (45 százaléka) fittyet hány annak az egyébként le­járt hagyománynak, misze­rint „Arad óta sörrel nem koccint a magyar”. A nemek közötti különb­ségek egyébként ebben is érvényesülnek: a sörözgető nőknek csak a harmada, a férfiaknak viszont a fele szokott a korsóval koccin­tani. Legkevésbé az időseb­bek éreznek késztetést a sörrel való koccintást tiltó hagyomány elvetésére: a 60 év feletti sörivóknak csu­pán huszonnyolc százaléka, a 18-29 éveseknek viszont 61 százaléka szökött sörrel koccintani. Több-kevesebb rendszerességgel honfitársaink több mint a fele (56 százaléka) iszik sört Finomságok orchideából Orchideából bármi elké­szíthető - állítják annak a főzőtanfolyamnak a mes­terszakácsai, amelyen a vállalkozó szelleműek el­sajátíthatják a virágokból készített ínycsiklandó fi­nomságok minden csínját­­bínját. Az orchideákból egyaránt készíthetőek sa­láták, főételek, s kitűnő öntetek. Étkezési célokra gyakorlatilag bármilyen orchideafajta alkalmas, mivel ezek a virágok nem toxikusak, viszont igen­­ gazdagok rostanyagokban , és magas a C-vitamin tar­­t tanúik is. Az egyetlen kö­­­­vetelmény, hogy az „étke­­­­zési” orchideák termeszté­­­­sénél kizárólag szerves­­ trágyát használjanak. Az­­ egzotikus főzőtanfolyamra­­ máris többszörös a túlje­­­­lentkezés. A foglalkozáso­­­­kat hétvégén tartják - egy kétórás főzőlecke 33 dol­lárba, azaz mintegy 6600 forintba kerül. Azok a sze­rencsések, akik felvételt nyernek, megtanulhatják, hogy hogyan készíthető­ el az orchideával töltött ka­csa, a garnélarák citromos orchideamártásban, vagy a csirkesült borsmártás­ban, tésztában sült orchi­deával tálalva. A legjobban sikerült ételkülönlegessé­geket a nagyközönség is megízlelheti az Ételfeszti­válon, amelyet júliusban tartanak Szingapúrban. Összeállításunk AZ MTI ANYAGAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL KÉSZÜLT HÍRLAP Magazin Halkolbász és csokis Rubik-kocka A Grill Peace Cora és a World BBQ Team Swiss lett a két legjobb csapat a Club Aligában a hétvégén rendezett 7. Grill Világ­­bajnokságon. A szakmá­nak nem okozott megle­petést a svájciak győzel­me, sőt, a harmadik he­lyet is ők vitték el, a Grill Ueli színeiben. A svájciak ugyanis pro­fik e verseny megszervezé­sében és magában a vetél­kedésben is nagy a gyakor­latuk. A második helyen az osztrákok végeztek. A győztes magyar csa­pat, a Grill Peace Cora Ku­­runczi József budapesti séf vezetésével remekelt. Bár mindegyik kategóriá­ban­­ sertés oldalas, hal, szárnyas és egyéb hús, va­lamint desszert - indultak - a legnagyobb sikert a ba­latoni fogasból készült hal­kolbásszal aratták. A zsályás-rozmaringos, fokhagymás és más titkos fűszereket rejtő pácban több napig érlelt sertéshús ugyancsak rafinált ízkom­binációval örvendeztette meg a kóstolókat, de az igazi szenzációt a desszert jelentette. Magyaros volt, és korszerű: a Rubik koc­kát „faragták ki” kukorica­darából, aztán megtöltöt­ték csokoládéval, és szé­pen körítették. Miért csípős a fokhagyma? Amerikai és koreai tudó­sok m­olekulárbiológiai magyarázattal szolgáltak arra, vajon miért csípi a­­ nyelvünket és a szánkat a nyers, aprított fokhagy­ma. Eszerint a csípősség érzetét kétféle hőérzéke­lő méri a szájban. Ezek az idegsejteken lévő úgy­nevezett TRP-proteinek, amelyek aktivizálódás­kor kalciumionokat ára­moltatnak át a sejt­membránon. Az egyik érzékelőről, a TRP A-ről korábbi vizsgá­latok során beigazolódott, hogy maró hidegre, vala­­­­mint csípős anyagokra (például fahéj- és mustáro­­lajra) reagál. A másik ioncsatorna, a TRP VI a meleget érzékeli. Tavaly tudósok rájöttek, hogy ez a protein a felelős a csili fogyasztásakor ke­letkező „tüzes” érzetért. A kaliforniai La Jollában lévő Scripps Research Ins­­titute-ban dolgozó Ardem Patapoutian és kutatótár­sai sejteken végzett elekt­rokémiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nyers fokhagyma fogyasztása mind a hőérzékelő, mind pedig a hidegre reagáló proteineket működésbe hozza. Melegítés után a fok­hagyma elveszíti ezt a tu­lajdonságát. Mint a tudósok a Cur­rent Biology folyóirat friss számában írják, a két ion­csatorna elsősorban alli­­cinre reagál. Ez egy kéntartalmú és fokhagyma aromájú ve­­gyület, amely a fokhagyma sejtjeinek felbomlásakor enzimes úton keletkezik az alliin nevű szagtalan elővegyületből. Melegítés hatására az enzim (alliináz) elbomlik. Mi lesz veled, „pasta italiana”? Olaszországban pánik tört ki a hasu­kat féltő férfiak körében, mert a fiatal nők nem tudnak és nem is szeretnek főzni. Egy kutatóintézet felmérése szerint a 25 és 35 év közötti olasz nők menekülnek a tűzhelyről, és ettől meg­nőtt az aggodalom, hogy eltűnnek a hagyományos, ízletes olasz ételek. Egyre ritkább az a tipikus olasz anya, aki sok-sok órát tölt a konyhá­ban és a világ legjobb spagettijét, tor­­tellinijét készíti. Az ő helyét felváltotta a dolgozó nő, aki önálló, független, nem akar férjhez menni és irtózik a konyhától. 57 százalékuk elismerte, hogy katasztrofális „szakács”, 29 szá­zalékuk néhány nagyon egyszerű ételt azért elkészít, és csak a vizsgált nők 17 százaléka mondta azt, hogy rendszere­sen főz magának vagy a családnak. Szociológusok megerősítették: ezek a nők a 68-as nemzedék lányainak a le­származottai, anyjuk nem vezette be őket a gasztronómiai kultúra rejtelmei­be. Hozzájárul a fiatal nők konyhától való idegenkedéséhez a hektikus nagy­városi élet, az egzisztenciális problé­mák, az időhiány - mindez együtt fe­nyegeti a tradicionális olasz konyhát. „Ellenpélda” is akad: egyre több, az olasz főzőtudományt oktató szakácsiskola nyűik

Next