Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2007. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-16 / 242. szám

MEGYEI KRÓNIKA Szépkorúakat köszöntöttek Dunaalmáson Hatvanöt év feletti idő­sekkel telt meg a dunaal­­mási Csokonai Művelő­dési Ház. Nagymamák­nak, nagypapáknak ked­veskedtek műsorukkal a legkisebbek, majd a Zengzet Zeneiskola hangszerszólóit hallgat­ták. Lévai Péter polgár­­mester kilencedik alka­lommal köszöntötte a megjelenteket, megkö­szönve a településért év­tizedeken át végzett munkájukat. Egyúttal átadta a díszes tortát Dunaalmás legidő­sebb lakójának, a 87 éves Filipsz Jószefné Margit né­ninek. Szalai Gábor plébános Tatáról érkezett, hogy kö­szöntse a mintegy száz idős vendéget, akikhez utána Valkiné Gúthy Éva refor­mátus lelkész szólt az élet­kort jellemző türelemről, bölcsességről. A tatai Csevergő együttes nem első alkalommal ara­tott hatalmas sikert szerep­lésével az erdélyi gyimesi hegyekből hozott dalcso­korral, valamint felvidéki csipkelődős dalaival. Dunaalmás község önkor­mányzata kitűnő pörkölttel, süteményekkel és italokkal látta vendégül a meghívotta­kat, amelyeket az iskola ta­nulói végig nagy szeretettel, udvariasan szolgáltak fel. A kedves rendezvényt - mint már annyiszor - ezúttal is Sándi Károly tanár zené­je tette még emlékezeteseb­bé, amelyre percek alatt táncra perdültek még a het­ven éven felüliek is. Tudósítónktól Emlékkiállítás nyílt Esztergomban November 15-éig, majd a jövő évben március 15-e és május 31-e között látogatható Esztergomban, a Keresztény Mú­zeumban Kada Lljos érsek emlékkiállítása A Főszékes­egyházi Kincstár időszakos kiállítótermében megnyílt tárla­tot dr. Takács Nándor O. C. D., nyugalmazott székesfehér­vári megyéspsüpök nyitotta meg a hétvégém „A szegény ember segít a másik szegény emberen" „Már megint kéreget­­nek!" - szinte sütött a gondolat néhány meg­szólított ember arcáról szombaton Oroszlány na­gyobb bevásárlóüzletei előtt. Pedig a „kérege­­tők" nem álalapítvá­nyoknak, álcélokért dide­regtek a csípős szélben, hanem azokért, akik szo­ciálisan rászorulóként él­nek a városban. A szegénység elleni küz­delem vlágnapja alkalmából az önkormányzati szociális szolgálat és az Életút Orosz­lányi Segítők Egyesülete már nem első alkalommal szólította meg az üzletekbe érkezőket - nem pénzt -, csupán arra kérve őket: a bevásárlókosarába ki-ki anyagi lehetősége szerint te­gyen egy-egy olyan tartós élelmiszert, amelyet a világ­­napon, október 17-én eljut­tathatnak a rászorulóknak, s feltölthetik vele a kríziskam­rát. Azoknak köszönhetően, akiknél a kérés nem süket fülekre talált, végül több mint 120 kilogramm liszt, 70 kilogramm cukor, 50 cso­mag rizs, majdnem 700 kü­lönböző méretű konzerv, s százat meghaladó számú zacskó tészta gyűlt össze. Ebből juttat el szerdán majdnem 40 rászoruló csa­ládnak, idős embernek egy­­egy, körülbelül 10-12 kilo­­grammnyi csomagot a szo­ciális szolgálat. Olyan csalá­doknak, akiknek a napi egy­szeri meleg étel is időnként elérhetetlen álomnak tűnik, s olyan idős embereknek, akiknek a szolgálattól ren­delt ebéd, s a rezsi kifizetése mellett havi 4-5 ezer forint marad a megélhetésre.­­A­ szociális munkások jól ismerik őket, s pontosan fel tudják mérni, kinek, mire van szüksége” - mondta el Répási Jánosné, a szolgálat vezetője, azt is hozzátéve: az adományok megmaradó ré­sze a kríziskamrába kerül, hiszen a tél beköszöntével sajnos szinte mindennapos a kérő mondat: „Ma még egy falatot sem ettem...” A gyűjtés tapasztalata - úgy tűnik - évről évre válto­zatlan, hozzátéve, hogy ter­mészetesen tisztelet a kivé­telnek! A szakember szerint ugyanis jellemzően a sze­gény ember segít a másik szegény emberen. S ez nem üres szólam, a gyors statisz­tika támasztja alá. Míg a ma­gasabb árfekvésű üzleteknél számosan szó, de legfőkép­pen adakozás nélkül sétál­tak el a szociális munkatár­sak mellett, addig azoknál a boltoknál, ahová jellemzően a kispénzű emberek járnak, átlagosan minden tíz vásár­lóból kilenc gondolt a rászo­rulókra. Ha mást nem, egy kis doboz májkrémet téve a kosárba... S ha már statisztika, né­hány elgondolkodtató adat. Az oroszlányi szociális szol­gálat által ellátottak száma évi 1800 fő. A családok át­meneti otthonában átlago­san 40 családdal számolhat­nak, a hajléktalanszálló nap­pali melegedőjébe 50-60 sze­mély tér be naponta, s az 50 fős éjjeli ellátás telente „csúcsra fut”, de a többi év­szakban is mmádnem eléri a negyvenet azok száma, akik éjszakánként ott hatják le a fejüket A gyermek gondo­zottak száma meghaladja a háromszázat... Tudósítónktól 2007. október 16., kedd Huszonegy produkció jutott tovább a megyei nyugdíjas amatőr művészeti gálára A Nyugdíjasok Komárom-Eszter­­gom Megyei Ki Mit Tud? Tata­bányán megtartott vetélkedőjén ismét bebizonyosodott, hogy nem csak a 20 éveseké a világ. A tata­bányai versengés közel negyven egyéni és csoportos indulója kö­zül a zsűri ítélete alapján 21 pro­dukció jutott tovább a Komárom- Esztergom Megyei Nyugdíjas Amatőr Művészeti Gálára, amely ugyancsak a Kertvárosi Bányász Művelődési Otthonban kerül majd lebonyolításra 2008 első ne­gyedévében. A felvételen a Lá­­batlani Gondozási Központ tán­cosai láthatók Jubilált a kecskédi nyugdíjas klub Zsúfolásig megtelt a kecskédi művelődési ház szín­házterme szombaton, amely nem is csoda, hiszen kicsik és nagyok, pontosabban ifjabbak és idősebbek érkeztek ünnepelni. A nyugdíjas klub tizedik születésnapi műsora egyaránt hozott megható, könnyeztető, s önfeledten kacagó pillanatokat. Pula Jánosné klubvezető mindennapi életüket ismer­tetve azokról sem feledkezett meg, akik ma már sajnos nem lehetnek közöttük. Bár a megalakulás óta eltelt 10 év alatt a kezdeti 40-ről 73-ra emelkedett a létszámuk, ki­lencen örökre elbúcsúztak nyugdíjas társaiktól. Gruber Zoltán polgármes­ter köszöntőjében úgy fogal­mazott:­­ „Biztosan sokan is­merik azt az érzést, hogyan le­het szerető gyermekek mel­lett is egyedül éreznie magát az embernek. A klubnak az a nagy érdeme, hogy összefogja az embereket, vidámságot hoz életükbe, s nem otthon várják egyedül az ilyenkor hosszúnak tűnő idő múlását.” Zettisch Mária, a kisebbsé­gi önkormányzat elnöke, s an­nak idején a klub létrehozásá­nak kezdeményezője, nem­csak a szeretetről szóló meg­ható gondolatokkal érkezett, de egy olyan szál virággal, amelyet különleges meglepe­tésként nyújtott át Pula János­­nénak: évekkel ezelőtt a most ünneplő közösségtől kapta, s a mai napig virágzik... A köszöntő gondolatok után pedig sorra érkeztek az ajándékok: meglepetésver­sek,­­énekek a nyugdíjas klub tagjaitól, a lábat dobbantásra sarkalló táncok az oroszlányi Kék Duna tánccsoporttól, va­lamint a helyi táncosoktól, igazi „hárisnyák”, akikre na­gyon vigyázott a komiszár, s felidézve a régi-régi időket, maga a Mókus Örs is megér­kezett, hogy a közönség szin­te könnyesre kacagva dúdolja velük együtt az úttörő kor­szak mozgalmi dalait. A vidám délután természe­tesen fehér asztal mellett, ké­sőbb pedig a táncparketten folytatódott, de előbb közö­sen énekelték, mondhatni kí­vánták: „szeressük egymást, gyerekek...” Tudósítónktól A nyugdíjas klub műsora egyaránt hozott megható, könnyeztető, s önfeledten kacagó pillanatokat

Next