Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2007. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-16 / 242. szám
MEGYEI KRÓNIKA Szépkorúakat köszöntöttek Dunaalmáson Hatvanöt év feletti idősekkel telt meg a dunaalmási Csokonai Művelődési Ház. Nagymamáknak, nagypapáknak kedveskedtek műsorukkal a legkisebbek, majd a Zengzet Zeneiskola hangszerszólóit hallgatták. Lévai Péter polgármester kilencedik alkalommal köszöntötte a megjelenteket, megköszönve a településért évtizedeken át végzett munkájukat. Egyúttal átadta a díszes tortát Dunaalmás legidősebb lakójának, a 87 éves Filipsz Jószefné Margit néninek. Szalai Gábor plébános Tatáról érkezett, hogy köszöntse a mintegy száz idős vendéget, akikhez utána Valkiné Gúthy Éva református lelkész szólt az életkort jellemző türelemről, bölcsességről. A tatai Csevergő együttes nem első alkalommal aratott hatalmas sikert szereplésével az erdélyi gyimesi hegyekből hozott dalcsokorral, valamint felvidéki csipkelődős dalaival. Dunaalmás község önkormányzata kitűnő pörkölttel, süteményekkel és italokkal látta vendégül a meghívottakat, amelyeket az iskola tanulói végig nagy szeretettel, udvariasan szolgáltak fel. A kedves rendezvényt - mint már annyiszor - ezúttal is Sándi Károly tanár zenéje tette még emlékezetesebbé, amelyre percek alatt táncra perdültek még a hetven éven felüliek is. Tudósítónktól Emlékkiállítás nyílt Esztergomban November 15-éig, majd a jövő évben március 15-e és május 31-e között látogatható Esztergomban, a Keresztény Múzeumban Kada Lljos érsek emlékkiállítása A Főszékesegyházi Kincstár időszakos kiállítótermében megnyílt tárlatot dr. Takács Nándor O. C. D., nyugalmazott székesfehérvári megyéspsüpök nyitotta meg a hétvégém „A szegény ember segít a másik szegény emberen" „Már megint kéregetnek!" - szinte sütött a gondolat néhány megszólított ember arcáról szombaton Oroszlány nagyobb bevásárlóüzletei előtt. Pedig a „kéregetők" nem álalapítványoknak, álcélokért dideregtek a csípős szélben, hanem azokért, akik szociálisan rászorulóként élnek a városban. A szegénység elleni küzdelem vlágnapja alkalmából az önkormányzati szociális szolgálat és az Életút Oroszlányi Segítők Egyesülete már nem első alkalommal szólította meg az üzletekbe érkezőket - nem pénzt -, csupán arra kérve őket: a bevásárlókosarába ki-ki anyagi lehetősége szerint tegyen egy-egy olyan tartós élelmiszert, amelyet a világnapon, október 17-én eljuttathatnak a rászorulóknak, s feltölthetik vele a kríziskamrát. Azoknak köszönhetően, akiknél a kérés nem süket fülekre talált, végül több mint 120 kilogramm liszt, 70 kilogramm cukor, 50 csomag rizs, majdnem 700 különböző méretű konzerv, s százat meghaladó számú zacskó tészta gyűlt össze. Ebből juttat el szerdán majdnem 40 rászoruló családnak, idős embernek egyegy, körülbelül 10-12 kilogrammnyi csomagot a szociális szolgálat. Olyan családoknak, akiknek a napi egyszeri meleg étel is időnként elérhetetlen álomnak tűnik, s olyan idős embereknek, akiknek a szolgálattól rendelt ebéd, s a rezsi kifizetése mellett havi 4-5 ezer forint marad a megélhetésre.A szociális munkások jól ismerik őket, s pontosan fel tudják mérni, kinek, mire van szüksége” - mondta el Répási Jánosné, a szolgálat vezetője, azt is hozzátéve: az adományok megmaradó része a kríziskamrába kerül, hiszen a tél beköszöntével sajnos szinte mindennapos a kérő mondat: „Ma még egy falatot sem ettem...” A gyűjtés tapasztalata - úgy tűnik - évről évre változatlan, hozzátéve, hogy természetesen tisztelet a kivételnek! A szakember szerint ugyanis jellemzően a szegény ember segít a másik szegény emberen. S ez nem üres szólam, a gyors statisztika támasztja alá. Míg a magasabb árfekvésű üzleteknél számosan szó, de legfőképpen adakozás nélkül sétáltak el a szociális munkatársak mellett, addig azoknál a boltoknál, ahová jellemzően a kispénzű emberek járnak, átlagosan minden tíz vásárlóból kilenc gondolt a rászorulókra. Ha mást nem, egy kis doboz májkrémet téve a kosárba... S ha már statisztika, néhány elgondolkodtató adat. Az oroszlányi szociális szolgálat által ellátottak száma évi 1800 fő. A családok átmeneti otthonában átlagosan 40 családdal számolhatnak, a hajléktalanszálló nappali melegedőjébe 50-60 személy tér be naponta, s az 50 fős éjjeli ellátás telente „csúcsra fut”, de a többi évszakban is mmádnem eléri a negyvenet azok száma, akik éjszakánként ott hatják le a fejüket A gyermek gondozottak száma meghaladja a háromszázat... Tudósítónktól 2007. október 16., kedd Huszonegy produkció jutott tovább a megyei nyugdíjas amatőr művészeti gálára A Nyugdíjasok Komárom-Esztergom Megyei Ki Mit Tud? Tatabányán megtartott vetélkedőjén ismét bebizonyosodott, hogy nem csak a 20 éveseké a világ. A tatabányai versengés közel negyven egyéni és csoportos indulója közül a zsűri ítélete alapján 21 produkció jutott tovább a Komárom- Esztergom Megyei Nyugdíjas Amatőr Művészeti Gálára, amely ugyancsak a Kertvárosi Bányász Művelődési Otthonban kerül majd lebonyolításra 2008 első negyedévében. A felvételen a Lábatlani Gondozási Központ táncosai láthatók Jubilált a kecskédi nyugdíjas klub Zsúfolásig megtelt a kecskédi művelődési ház színházterme szombaton, amely nem is csoda, hiszen kicsik és nagyok, pontosabban ifjabbak és idősebbek érkeztek ünnepelni. A nyugdíjas klub tizedik születésnapi műsora egyaránt hozott megható, könnyeztető, s önfeledten kacagó pillanatokat. Pula Jánosné klubvezető mindennapi életüket ismertetve azokról sem feledkezett meg, akik ma már sajnos nem lehetnek közöttük. Bár a megalakulás óta eltelt 10 év alatt a kezdeti 40-ről 73-ra emelkedett a létszámuk, kilencen örökre elbúcsúztak nyugdíjas társaiktól. Gruber Zoltán polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott: „Biztosan sokan ismerik azt az érzést, hogyan lehet szerető gyermekek mellett is egyedül éreznie magát az embernek. A klubnak az a nagy érdeme, hogy összefogja az embereket, vidámságot hoz életükbe, s nem otthon várják egyedül az ilyenkor hosszúnak tűnő idő múlását.” Zettisch Mária, a kisebbségi önkormányzat elnöke, s annak idején a klub létrehozásának kezdeményezője, nemcsak a szeretetről szóló megható gondolatokkal érkezett, de egy olyan szál virággal, amelyet különleges meglepetésként nyújtott át Pula Jánosnénak: évekkel ezelőtt a most ünneplő közösségtől kapta, s a mai napig virágzik... A köszöntő gondolatok után pedig sorra érkeztek az ajándékok: meglepetésversek,énekek a nyugdíjas klub tagjaitól, a lábat dobbantásra sarkalló táncok az oroszlányi Kék Duna tánccsoporttól, valamint a helyi táncosoktól, igazi „hárisnyák”, akikre nagyon vigyázott a komiszár, s felidézve a régi-régi időket, maga a Mókus Örs is megérkezett, hogy a közönség szinte könnyesre kacagva dúdolja velük együtt az úttörő korszak mozgalmi dalait. A vidám délután természetesen fehér asztal mellett, később pedig a táncparketten folytatódott, de előbb közösen énekelték, mondhatni kívánták: „szeressük egymást, gyerekek...” Tudósítónktól A nyugdíjas klub műsora egyaránt hozott megható, könnyeztető, s önfeledten kacagó pillanatokat