Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-02-14 / 7. szám
f0egyvenegyedik évfolyam« 7« szám« Szombati 1920« február 14« --------------- --------- -------- ----—........ ....................................... ...........1. »ULI......................... . 1 tll........................ KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 32 K Félévre 16 K Negyedévre 8 K Egyes szám ára: 40 fillér. Megjelenik minden szedán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, már a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Falu és a város. Nem tehetek róla, de a szociáldemokrata szakszervezetekkel még a boldog békevilágban se tudtam rokonszenvezni. Nem pedig azért, mert ezek a szakszervezetek mindjobban elidegenítették a városi szegényebb sorsú lakosságot a falusiaktól. Hiába is akarják kényszereszközökkel a munkásbiztosító intézménybe a földmiveléssel foglalkozókat beleerőszakolni, sohase lesz ez népszerű intézmény a falusi nép között. Az azonban tagadhatatlan, hogy szellemi kapcsolatot kell létesíteni a városi és falusi nép között, hogy egymást megértsék, hogy tudatára ébredjenek annak, hogy egymás nélkül el nem lehetnek és hogy kölcsönös boldogulásuk kívánja, hogy közös cél felé közös jóakarattal haladjanak. Ki merné tagadni, hogy háború előtt a városi lakosság legnagyobb része lenézte a falusi parasztot ? Egész természetes tehát, hogy mikor háború alatt a falusi földmives tudatára ébredt az ő munkája és munkájának gyümölcse nélkül önözhetetlenségének, a városi lakosok fölé kerekedett és fájdalmasan éreztette vele fölényét, hogy ugymondjo'Tiboszul állt előbbi lenézett állapotáért. A jelen sajnálatos gazdasági és megélhetési helyzet bizonyítja, hogy a város és a falvak között ugyanaz a viszony van, ami van a nagy fölyó és a kis folyók, patakok, források között. Annál gazdagabb és teherképesebb egy város, minél több faluval, sőt akár csak pusztával vagy majorral van közvetlen összeköttetésben, kapcsolatban. Természetellenes kapcsolatokat a közigazgatási hatóságok hiába akarnak létesíteni, mert p. o. amerre a víz folyik, arrafelé mindig szívesebben szállítanak mindenféle terményt és szükségleti cikket, mint ellenkező irányba. A városok és falvak szorosabb kötelékének egyik nélkülönözhetetlen feltétele a jó forgalmi út, hajó és vasút-összeköttetés és ez utóbbiaknak a városi és falusi lakosság legközvetlenebb érdekében megállapított menetrendje. Komárom városának, de vele együtt a környezetébe tartozó falvaknak nemcsak szerencsétlensége, de azt lehet mondani, büntetése a jelenlegi vasúti menetrend. Komárom városa óriási áldozatott hozott a gutai vasút létesítése érdekében. A tervezgetés idejében vérmes reményekkel biztatták egyesek a lakosságot, hogy ezen vasútvonallal a vágmelléki kertészeti termények, valamint a baromfi, tej, tojás, stb. élelmi cikkek beszállításával Komárom lakosságának élelmezése biztosítva lesz. Fájdalom, a következmények nekem adtak igazat, vagyis, hogy egy Gúlánál végződő csonka vasúttal a cél nincs elérve, Komárom városának áldozathozatala nincs arányban az elért eredménnyel, különösen most a szerencsétlen menetrenddel. De visszatérek a falvak és városok között létesítendő kapcsolatra. Ami volt a régi zsidóknál Jeruzsálem, vagy ami a mohamedánoknál Mekka, ugyanolyan szellemi gócpontnak kellene lenni egy egy nagyobb városnak a körülötte levő falvakra nézve. Alkalmat kellene adni arra, hogy a városi lakosok szellemi élvezeteiben a falusiak is részesülhessenek. Nem a színházakra, mozikra, cirkuszokra gondolok, hanem a Jókai Egyesület és ehhez hasonló közművelődési intézményekre. Én nem tartom lehetetlennek, hogy ezen közmivelődési intézmények nemeslelkű és nagy tudású vagy ügyes szereplői évenként egyszer, kétszer vagy talán többször is kiszállanának egyik másik faluba és ott épületes és szórakoztató előadásokat tartanának a falusi lakoság szellemi emelkedése, valamint a falusi és városi lakosság bizalomteljesebb érzületének fejlesztése érdekében. Bizony valljuk meg, hogy háború előtt csak a közigazgatási tisztviselők jöttek a falvakba, no meg követválasztáskor az egymást lehazudtoló kortesek, akiktől a falusiak csak annyit tanultak, hogy az előbbiektől félni kell, az utóbbiaknak meg nem muszáj a beszédjüket elhinni. Ezúton is kérem a komáromi Jókai Egyesületet, hogy tegye tanácskozása tárgyává felvetett eszmémet a város és a falvak együttérzése érdekében. Kamocsa, 1920. jan. 27. Baross Kálmán ref. lelkész. — Pótválasztás talán. A tatai választókerületben vasárnap megtartott pótválasztás nagy izgalmak között folyt le, és ez Henzer István kisgazdapárti jelölt győzelmével végződött, aki Kocsán Károly keresztény nemzetivel szemben többséget nyert. V bármegiyei közigazgatás. A közigazgatási bizotság ülése. Kedden, f hó 10-én a közig. bizottság dr. Tafferner Gyula zsupéni tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, melyen az előadókon kívül megjelentek dr. Aranyossy László, Fejérváry Géza, Hickisch Károly, Jarosss Vilmos, Kürthy István, Palkovich Viktor és Rédly Gyula bizottsági tagok, Kürthy István beszéde. Napirend előtt Kürthy István biz. tag kért szót és mondott nagy figyelemmel hallgatott beszédet, melynek fonalán feltárta mindazokat a sérelmeket és panaszokat, amelyeket közönség érez s amelyek nem orvoslásuk esetére alkalmasak arra, hogy a hatóságok hitelét megingassák, sőt azt teljesen lerontsák. Beszéde bevezetésében rámutat arra, hogy a vármegye közgyűlésén már felsorolt egyes brajokat, amelyek az általános közigazgatást jellemzik, azóta három hónap múlt el, de semmi javulás sem észlelhető, sőt határozott rosszabbodás és a közigazgatásnak az egész vonalon való lecsúszása és dezoláltsága. Ezt konkrét adatokkal világítja meg. A vármegye területén a lezajlott januári árvíz óriási károkat okozott. Ez elemi csapás és ezért a kormány nem is volna felelőssé tehető, mert ezt elhárítani nem lehetett. A telefonszolgálatot a folyammérnöki hivatal nem tudta beállítani és gyalog küldöncökkel érintkezett. Az ármentesítő társulatot szén nélkül hagyják az egész télen át, a belvizeket eltávolítani nem lehet, hogyan gondolják a termés biztosítását ezen a területen? A csendőrség működése ellen is súlyos kifogások merülnek fel. A vagyon és közbiztonság elleni bűncselekmények napirenden vannak. A legtöbb ügyben a csendőrség nem is nyomoz és letartóztatásokat nem végez. Egy betöréses lopást, ahol több ezer koronáról volt szó, kiderített egyik községi elöljáróság, a tettest elfogta, az beismerte a bűncselekményt, feljelentik a csendőrségnél, az cseh nyelvű beadványt intéz az államügyészséghez, melyet az nem ért meg, a betörőt ellenben nem tartóztatja le a csendőrség, az nyugodtan átsétál a demarkációs vonalon. Sőt minden nagyobb ünnepen haza is jön megnézni az otthonvalókat és mindez a csendőrség szemeláttára történik. Ugyanaz a csendőrség, mely a tolvajokat szabadon engedi garázdálkodni, december 1-én néhány községben nagy buzgalommal szedte össze a vadászjegyeket, ezzel a vadászattal elütötték a vadászterületek bérlőit. Érdekes dolog, hogy ugyanezt több községben nem hajtották végre. Általában a közigazgatás egyes területeken teljesen eltérő. Például Bars megyében sok olyan rendeletről, amit Komárom megyében kiadnak, nem tudnak ; viszont Barsban olyan kormányrendeletek látnak napvilágot, melyekről itt fogalmunk sincs. A közigazgatásnak ez az ingadozása természetesen a közönség érdekeinek súlyos sérelmével jár. Felhozza a pénz lebélyegzése ügyét, ahol a készpénz 50 °/o-át visszatartotta az állam; utóbb folyamodhattak azok, akik kisebb összegeket veszítettek így el. A folyamodások folytán visszautalták a pénzt és az adóhivatalhoz fordultak. Kétszer, háromszor is jártak az adóhivatalnál pénzükért, de hasztalan, mindig visszajöttek azzal, az eredménnyel, hogy nincs pénz. Óhajtaná tudni, mi lesz azzal a sok hamis pénzzel, ami a községi pénztárakban van, sok helyen 20—30000 K. Ezt a községek nem veszíthetik el. Február 1-től az új 10 és 20 koronások forgalomba hozását jelentették, de azoknak még a színe sem látható, a régieket pedig már nem fogadják el. Tűrhetetlen a bizonytalanság a hadikölcsönöket illetőleg is. Roppant sok kis egzisztencia pénze és egész vagyona ebben van fektetve. Ezek tökre mennek vagyonilag, ha ezt a kérdést sürgősen nem rendezik. De vannak közönséges visszaélések is. Ezekre elmond egy jellemző esetet. Megjelent 3—4 hete két az egyik községben és ott gazdasági felügyelet címén megtekintenek egyes gazdaságokat, ahol teljesen tájékozatlan és tökéletlen kérdéseket adtak fel, amivel elárulták teljes gazdasági járatlanságukat. Ezután — ami jellemző — a korcsmában gyűlést hívtak össze, ott a nőknek mozit és kaszinót ígértek, — valódi női kaszinót, ami a falunak föltétlen gazdasági életszükséglete, — a férfiaknak pedig cipőtalpat és petróleumot, ennek elenében bizonyos nyilatkozatot írattak alá Az egyik úr ismét megjelent egy idő múlva és — bár demokratikus államformában élünk — korántsem a népies vendéglőben vesz szállást, hanem kiszemel erre a célra egy jobb külsejű házat, amelynek vendégszeretetét veszi igénybe. Másnap gyűlés, a házigazda is megjelenik azon, de a vendég, a vendégszeretet ellenére is, keményen legorombitja, mert a házigazda más véleményen merészkedett lenni. A gazdasági felügyelő helyettese — micsoda jogcímen és minőségben azt nem tudja a szónok — elment az iskolába is. A gyerekekhez kérdést intéz, van-e tét köztük? A gyerekek nem jelentkeznek. Erre egyenként faggatja őket, vallatóra veszi és 40 fillért nyom egyik gyerek markába, aki bevallja, hogy tud szlovákul is. A negyven fillér és a későbbi korona hatása alatt csakugyan jelentkezik néhány gyerek. A tanító ellenvetéseire — aki az iskola tekintélyének e csúnya kortézió által való lerontása ellen óvást emelt, — gorombán ráförmedt a gyerekek előtt, hogy hallgasson. Ilyen dolgoknak megtörténni kulturállamban csakugyan nem volna szabad.