Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-21 / 9. szám

Kenyves negyedik évfolyam. 9. szám. Szombat, £§20. február 2). KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Elistzelési ár helyben át vidékre. Sfées érre S 2 K Félévre ISK Negyedévi* 8 K • Kgre« szán ára: 44 fillér. Megjelenik winden ez rdán ás szombaton. Kiüli és megyei Mi mini lan. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor u. 2S.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mis a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeniük Kéziratokat nem adunk vissza. I - fl választások elhalasztása. A kormány a márciusra tervezett választások kiírását, mint prágai lapok jelentik, májusra halasztotta el. Az elhalasztásnak technikai okokon, az idő rövidségén kívül, bizonyára politikai okai is vannak. A fi cionista mozgalom ellen, mely területünkön folyik, élesen állást foglal a budapesti sajtó. Ezt a zsidóság tekintélyes része is elitéli, de a nagyobb többség úgy látszik a cionistáké, akik mint nemzetiségi politikai párt szervezkednek. A párt Kassán szervezte meg szövetségét és ehhez állítólag hetven hitközség csatlakozott. A magyar zsidóság ettől a mozgalomtől távol áll. Egységet, közös akarást! Gi.) Szomorú képet tár elénk az anyaországtól jelenleg elszakítva élő magyarság közélete. Veszekedés, torzsalkodás, féltékenykedés, személyi hajsza, önérdek keresés, gyáva meglapulás, hitvány megalkuvás és ölbetett kezek a jellemző tünetei ennek a mi elposványosodott, szomorúan sivár helyzetünknek. Körülöttünk erjed, forr minden, az ötéves világháború keserves kínjaiból leszűrt tapasztalatok nyomán új elhelyezkedések történnek, új bútorzatok frissítik fel az elavult berendezkedéseket. Csak mi, akiknek pedig százszor inkább kellene sorsunkkal törődnünk, mi nyavalygunk álmos szemekkel vagy lappáliákon nyargalászunk. Mintha a könnyfacsaró tanulságok nyomtalanul suhantak volna el fölöttünk. Egymás közt marakodunk ahelyett, hogy egymást megértve, harmonikus egyetakarással nekihuzakodnánk lezüllött sorsunkon valamikép lendíteni.Vagy talán olyan jól folyik körülöttünk a világ rendje, hogy keserves magunknak fölösleges belenyúlnunk? Talán nincs nagyobb bajunk, mint az, hogy ez vagy az pártvezér lehessen, hogy ez vagy az ne legyen ennek vagy annak a testületnek az elnöke? Mert úgy látszik, hogy ez az a konc, melyen a mi embereink marják egymást. Marják olyan eszközökkel, aminőkre az általuk ezerszer sárba taposott múltban még csak halvány példát sem találunk. Épen a közelmúltban ugyanis olyan nyelvöltögetésnek lehettünk tanúi, aminőkkel kis apacskölykök szokták függő ügyeiket elintézni. Ezt pedig állítólag érett eszű felnőttek csinálták. Hiszem, hogy senki sincs, aki ne érezné szétzüllöttségünket. Hiszem, hogy olyan ember sem akad, aki ne lenne megyőződve arról, hogy összetartással, az erők összeforrásával mégis csak lökhetnénk valamicskét nyomorúságos sorsunkon. Amíg azonban hát mögötti akciókkal, lesben álló taktikával, stréber talpnyalással vagy épen nyílt fejbekólintásokkal egymást nyomorítjuk, addig ne is álmodjunk helyzetünk javulásáról. Az intrika, a hajsza, egymás elgáncsolása, személyek előtérbe tolása, mások eltüntetése jó arra, hogy kezes birkák módjára nyírhassa gyapjúnkat boldog-boldogtalan, egységes fellépésre, a tömegben imponáló erő kifejtésére azonban semmikép sem. Találjunk hát már egyszer önmagunkra és egymásra! Tűnjék el közülünk végre valahára — és véglegesen — a múlt átkos visszavonása ! Nézzük egymást megenyhült szemekkel, legyünk bajtársak jóban-rosszban! Hisz sorsunk úgyis közös. Miért ne tehetnők annak elviselését közös összefogással könnyebbé ? Akinek személyes aspirációi vannak, tegye el más, jobb időkre. Aki haragot táplál valaki iránt, oltsa ki szívéből, nem fog veszíteni vele, a közös ügy meg csak nyer általa. Ne nézzük egymást sanda szemmel, mert bizony sandává kerekedik ki jövő sorsunk is. Csak azt nézzük, ami a magyarság szempontjából hasznos és célravezető. Ne akarjon mindenki vezér lenni, s kellenek a közkatonák is. Mert hiába akarnak jobbjaink valamikép tömöríteni bennünket, ha mindig akadnak, akik sértett hiúságból sziklát gördítenek ujjukba. Az oldott kévét szálanként, csomónként röviden elkapja a szél. Az oldott vesszőcsomót egyenként a leggyengébb gyerekember is széttördelheti. De egész kéve elhengerítéséhez már nagy vihar kell, egy vesszőnyalábot pedig a legerősebb férfi sem tud, még csak meghajlítani sem. Elcsépelt mondások ezek s mi mégsem akarjuk megérteni. Pedig ha hátratett kezekkel vagy épen haragosan összeszorított fogakkal csak a holdat bámuljuk, bizony mondom, nem fog felsütni ránk a nap. Máriusz egykor, Karthagó romjain ülve elmélázott annak hajdani nagyságán. Talán máris arra a pontra jutottunk? Talán nincs mi s már mit várnunk a jövőtől ? Szomorú lenne ez és csakugyan nem érdemelnénk meg, hogy mások kisujjukat is megmozdítsák értünk. Mozduljunk meg tehát magunk is tunya restségünkből ! Akarjunk már egyszer egyek, összetartók, közös célra dolgozók lenni! Tömörüljünk, szervezkedjünk, mert a magunk érdekeit magunk tudjuk legjobban megvédeni. Ne várjuk álmosan, hogy a fakadó hajnal tétlen lustaságban találjon bennünk. Ha magyar véreim nem értik meg számat, akkor jaj nekünk, hangos szavunknak, de semmire sem jóknak. A f! magyar nemzeti Párt nyilvános gyűlése. Vasárnap, február 12-én d. e. 11 órakor tartja a Magyar Nemzeti Párt helyi végrehajtó bizottsága első nyiivános ülését a Baross utcai Vigadó helyiségében, ahol a szervezkedés teendőit határozzák el és kifejtik a párt programját. A párt megalakulása iránt igen nagy az érdeklődés a falvakban is és a megyei szervezet megalakulása is küszöbön áll. A nyilvános értekezleten minden érdeklődő részt vehet, akit a magyarság jövő politikai helyzete és reá váró sorsa érdekel. — Hány magyar Halasztó van ? A prágai nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága elé most terjesztették a választókerület beosztására vonatkozó javaslatot. Csehországban 5,Morvaország és Sziléziában 3 választókerület, nálunk 7 kerületet tervez a javaslat: Nagyszombat, Érsekújvár, Turócszentmárton, Besztercebánya, Liptószentmiklós, Kassa, Eperjes, ezekben összesen 2,910,114 választó van, köztük 1,131,218 magyar és német. Ez a statisztika aligha készült a választási névjegyzékek alapján, amelyek ellen a felszólamlások még mindig beadhatók és igy a magyarság arányszáma lehet nagyobb is. Cseh lapok a javaslatot elfogadhatatlannak tartják.. . Újabb gazdapárt. Említettük, hogy a Komáromban megalakult kisgazdapárt akciót indított. Most arról értesültünk, hogy a Földmivelők és Kisgazdák Pártja címen új párt alakult Pozsonyban, amely most bocsátotta ki körlevelét a gazdákhoz. Az útlevélügy főleg a Magyarországal való forgalomban óriási módon meg van nehezítve. Találóan mondotta a közigazgatás egyik legutóbbi ülésén egy bizottsági tag, hogy könnyebb Kínába eljutni, mint Magyarországra. De hát miért? Nekünk oda kell közlekednünk és nem Bécsbe vagy Prágába. Városunk fele odaát/terül, el a Duna jobb partján. Birtokaink, házaink, szőllőink, üzleteink vannak odaát, nem is beszélve az erkölcsi költelékekről, hogy szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink is ott laknak. Tehát érthető, hogy mindannyian csak odaát kívánkozunk. Ha mindez Prágában volna vagy Bécsben, természetesen oda kívánkoznánk. Ezek természeti kötelékek, erősebbek mindenféle politikai köteléknél. Ezeket korlátozni lehet, de célra és eredményre nem vezet. Elemi erővel tör ki belőlünk a Vágyakozás kedveseink, szeretteink iránt és azt semmiféle kormány sem tilthatja el, hogy vagyonunk felett személyesen rendelkezzünk. Az útlevél kényszer óriási teher. A kormány erre még súlyosabb terheket rak különféle megszorításokkal; az útlevél kérvényt meg kell okolni, orvosi bizonyítvánnyal, rendőri megbízhatósággal, hatósági bizonyítvánnyal felszerelni ;akkor azután a bürokrácia veszi a kezébe a dolgot és formakérdések is megvizsgáltatnak a lényeg súlyos próbája után. Akkor következik be a zsupáni véleményezés. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy az útlevél meglesz. Hátra van a minisztérium szava. Onnan még mindig visszajöhet és többnyire jön is egy blankettán elutasítva, nem volt kellőképpen megokolva. Az utolsó ítélet alkalmával nem kell életünk folyását és tetteinket olyan alaposan megokolnunk, mint most egy útlevél ügyet. Mi Komáromiak különösen érezzük ennek az állapotnak a súlyát. Mi nem mozoghatunk csak Pozsony és Komárom között. Valósággal foglyok vagyunk, nem lehet, nem szabad mozognunk abban az irányban, amely felé mozognunk kellene és lehetne. Itt a Dunahíd, amely normális időkben a világ forgalmába kapcsolt be bennünket. 27 személy- és gyorsvonat állott a nap 24 órájában rendelkezésünkbe, amellyel 2 óra alatt Budapesten és négy óra alatt Bécsben voltunk. Ma 2 (kettő) vicinális vonattal rendelkezünk, amely négy, esetleg tizenkét óra alatt járja meg velünk a pozsonyi utat aszerint, amilyen a szene és a mozdonyvezető hangulata. mány?Mivel kárpótol bennünket ezért a kor