Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-20 / 17. szám
1939 március 20. 0 Sptynx felel. (Rímes próza.) Racz Bandi barátom valóban álmodott, — mert a Rozálián régen nem járhatott. — Reggeltől estig csak festeget szépen — jómagam azonban nem vagyok a képen. — No de nem baj, nem változtat nagyot, — olvasok én néha Komáromi Lapot. — Magyarul is értek, vagy jobb a makáma? — A sok kérdéstől már a fejemig kába? — Szent Rózáinak neve nem kellett e térre, — más Szent foglalta le, a saját nevére. — Utcaneveinknek az vall ám szűkére, — hogy ma is szükség van „Tehénállás térre“. — Eltűnt a jó cipó, eltűnt már a kofa, — Ha megéheztél, nézz rá, ott van a cédula. — Lisztet, cukrot, dohányt, nem igen kapsz rája, — de a rendszernek van egy kis pofája. Rácsos kútról álmodsz? rács most nem jut arra, — sok rács kellett mostan a börtön ablakra. — Vastag a víztorony? mert az most jó konyha, — viz helyett a kávét magából csak ontja. — Papírból lett istráng, hogyha el is szakad, — türelem fonala gombolyaggal akad. — Keresed, hol van az olcsósági bazár? — Minden bolt ilyen most, mely árut magába zár. — Egy skatulya gyufa — nincs is öt korona? — Nemcsak borsót ehetsz, húst is egy ezresért, — két-három hónapig kürmölgethetsz ezért. — Zöld is maradt még itt — nézz egy korzót végig. — Jókai még itt van, halljuk minden este, — új életre hívta őt is most Szijj Ferke. — Halászlét ne keress, elfoglalt a család, — leányi mostan „Elátkozott család.“ — Mért lett olyan görbe a Deák Ferenc utca ? — Pukkadjon a szomszéd, a Kapitány utca! — Mért húz minden kocsit csupa ösztövértó? — Meghízott eléggé a hadi szállító. — Hol a Dalárda kert, hol van a kóstoló? — Mikor álmodozol, az is van egy hordó. — S a cipőtalpat, ha megette a fene, — mezitlábas frakkot miért ne ölthetne? — A sötét gázlámpás azért nem világít, — mert Ostrauban* most sok munkás ásít. — Álmodj Pajtás még igen sok szépet, — de teljesültét ébren is megérted. — Addig csak fess egy boldogabb világot — adunk Neked érté sok babért, virágot. b. s. * Jelenleg nagy sztrájk van, azért szénhiány miatt jó lesz e cikkel beüttni. I Síl!iSÍÉ2!i?!—till IBS»?!!! SiliítStSI, amely vasárnap folyt le a kultúrpalotában, még ma is beszélnek sokat az emberek. A magyar lelkekbe maradandó emlékeket visszahagyó hangverseny nemcsak az az elismerés, hogy őszinte tapsvihart vátott ki a nézők tömött soraiból, hanem egyik igen népszerű komáromi poétánkat az alábbi szép költemény megírására is inspirálta. Itt adjuk közzé a kedves költeményt: Hangverseny után. N*m tehet a lelkem róla, Hogy bánata mosolygós lett & S muzsikál az este óta. Derű, bánat együtt ketten? Furcsán hangzik, pedig megfér Egymás mellett a kebelben. Hegedűben, zongorában Könyfakasztó emlékezés Dehogy is száz, ezerszám van ! Ősi erény hunyó lángját Művészujjak a húrokból Bús szivünkbe csalogatják. Dalok szárnyán az érzelmek Ezeréyes dicső múltba Vigadozva emelkednek! Nem tehet a lelkünk róla : Rózsát tűzött tegnap rá a Magyar Zene, magyar nóta. Tóthkárolyi Lajos. .K«Már«mi LapeK 9. oldal. Keresek megvételre Révay Lexikont, Beehms Állatvilág, Jókai összes műveit, Mikszáth Kálmán összes műveit, Műveltség Képj.tárát, stb. Cím a kiadóhivatalban. HÍREK. Tél az Édes kertjében. Maholnap zendül már a föld: — Hát halvány arcod, Édesem, Piros selymet mikorra ölt? A kerted alján álmatag Bimbónyiláskor azt lesem, Hogy dédelgetsz-e vágyakat ? S bús gerle-kedvvel sir a kert S virág helyett búval havaz. .. Kis Hófehérkém mondd mi lett ? Mért hangtalan a zongorád, Mikor a támadó tavasz Zengő nyilát nyilazza rád? Szived hús magvát tedd elém, Majd bűvös héját feltöröm, S rügyet nyitunk kedved telén . .. Babusgass Édes álmokat! Harsonjon benned teli öröm És csillogtasd Széplány magad! Mert, jaj, ha búsulsz, kertetlen Csúf téli dér felejtkezik És akkor bimbó hogy legyen? — Lásd, igy csak ezt felelhetem: (Hogyha tőlem kérdezik. Hogy miért borongok szüntelen :) Könnyekbe hulló telkemet Binktatlan kerted verte meg! Borka Géza. — Berzseni]ivancsits József zeneestje iránt igen nagy az érdeklődés, ami érthető is. A népszerű művész annyira kedveltje a közönségnek, hogy az ő neve már elég, hogy az előadóterem megleljék és az előadás tárgya és műsora is biztosítja a telt házat. (A magyar zene történeti vázlata: Czinke Panna, Csermák, Bihari, Savolta, Ruzicska, Rózsavölgyi, Szastics és Liszt.) Úgy a vasárnapi, mint a csütörtöki előadás kezdete d. u. 6 órakor a kultúrpalotában. Belépődíj tagoknak 2 K, nem tagoknak 3 korona. — fi Jókai Egyesület, városunk ez agilis kulturegyesületének taglétszáma napról-napra gyarapodik. Évi tagsági díj csekély 5 K. Beiratkozni lehet a kultúrpalotában. — filukedvelői előadás. Az a kedves és népszerű műkedvelői gárda, amely a Tavasz előadásával olyan sok kellemes percet szerzett a komáromiaknak, pár új taggal megszaporodván, újra készül előadásokra. Először hangversenyt rendeznek, amelynek számára dr. Baranyay József főmunkatársunk egy magánjelenetet irt. A monológot a műkedvelői kar egyik hölgy tagja fogja előadni. A fi komáromi kölcsönköncstár vezetősége ez után is felkéri azokat az olvasókat, akik hosszabb ideig maguknál tartják a kölcsönvett könyveket, hogy szíveskedjenek azokat minél előbb visszavinni a könytárba, különben esetleges megbírságolásnak teszik ki magukat.— Kamarai kirendeltség Komáromban. A komáromi Kereskedők Testületének választmánya átírt a pozsonyi Ipar és Kereskedelmi Kamarához egy Komáromban felállítandó kirendeltség ügyében. Az átirat rámutat azokra az anomáliákra, melyek abból származnak, hogy Komárom dacára, hogy ma egyetlen érintkező pontul szolgál a külvilággal, nélkülözni kénytelen a kereskedelem érdekében keletkezett és másutt fentartott kamarai intézményt. A komáromi kereskedők minden ügyes bajos3* dolgokban kénytelenek utazgatni, s oly hivatalos helyekhez fordulni, melyek a kamarai reorganizáció késedelme folytán még nem illetékes fórumai. A kamarai kirendeltség sokat segítene a komáromi pangó kereskedelmen és megbénult forgalmon. — Halászati jog: Örsujfalu község halászati jogát márc. 30-án adják ki bérbe. — Ipar és Kereskedelem- Ivánffy Géza hírlapíró kollégánk szaklapjának ma megjelent száma is nívós és változatos tartalmú. — Halálozás. Amint őszinte részvéttel halljuk, súlyos csapás látogatta meg Kecskés Dezső földinket, szendi ref. lelkészt, édes atyja Kecskés János komáromi polgártársunk 75 éves korában hirtelen elhunyt Szendén, a lelkész fiánál. A család a halálesetről az alábbi gyászjelentést adta ki: Alulírottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatják a kedves jó apa, testvér, nagyapa és rokon Kecskés János életének 75-ik évében Szendén, f. hó 16 án, este fél 6 órakor történt gyászos elhunytak A megboldogult drága halott hült tetemét f. hó 19-én d. u. 3 órakor fogjuk a komáromi ref. temető halottas házából örök nyugalomra helyezni. Komárom, 1920 március 17. „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.“ (Máté VI. 10.) Kelemen Istvánná szül Kecskés Teréz, Kecskés József, Kecskés Dezső, Kecskés Béla, ifj. Kecskés János gyermekei. Sáfár Lajosné szül. Kecskés Lidia testvére. Kelemen István veje, Kecskés Józsefné szül. Maller Eszter, Kecskés Dezsőné szül. Tarcsy Mária, Kecskés Béláné szül. Vörös Jolán menyei. Ifj. Kelemen István, Kelemen Dénes, Kelemen Juliska, Kelemen Erszike, Kelemen Jolán, Kelemen Teréz, Kecskés Miklós, Kecskés Lajos, Kecskés Laci unokái. — Kálódnál kell járni a komáromi tisztviselők beszerzési csoportja vezetőinek immár másfél hónapja a szükséges liszt beszerzése után és sajnos eredmény nélkül. Másfél hónapja járnak a gabonahivatalhoz lisztutalványért. A gabonahivatal egyik malomból a másik malomba küldi az utalványt, ahonnét vagy gabona, liszt, vagy szénhiány miatt eredménytelenül kerülnek vissza az utalványok. A komáromi, gutai, szimai, nemesócsai malmokat mindvégig kilincselte a csoport, sőt a zsákokat el is szállította, ami tetemes költséggel jár és mégis semmi az eredmény és még attól is kell tartani, hogy a zsákok ide-oda küldés közben elvesznek s a beszerzési csoportot nagy anyagi kár fogja terhelni. Az irányadó köröknek itt sürgősen kell tenniük, mert éhes tisztviselőtől nem lehet kívánni. Hogy szorgalmasan dolgozzon. — fíldg egyszer a martosi árvizről. Vettük az alábbi levelet, amelyet az altera pars elvénél fogva itt adunk közre: Igen tisztelt főszerkesztő úr! Becses lapjának március 6-án megjelent 13-ik számában Puskás Lajos úr hoszasan cikkezik a martosi árvízről s a többek között két helyen foglalkozik az én személyemmel. Ha ezt nem tette volna, most nem alkalmatlankodnék főszerkesztő úrnál azzal a kéréssel, hogy becses lapjában ezt a néhány sornyi észrevételemet közölni szíveskedjék. Kénytelen vagyok ezzel a kéréssel alkalmatlankodni, mert hisz nem tűrhetem, hogy bárki is, habár nyilvánvaló költött dolgokkal rágalmazzon, mint ahogyan Puskás úr tette az említett cikkében. Két helyütt említ meg, és pedig első helyen azt állítja, hogy január 16-ról 17-ére hajló éjjel bármennyire szeretett volna velem beszélni, nem talált, mert 10 órakor az „omnipotens“ Takács főgépésszel Imely felé mentem s onnan nem jöttem vissza Igen sajnálom, hogy fontosabbnak tartottam az állandó személyes helyszíni felügyeletet, mint a Puskás úrral való értekezést, mert a cikkből kivehetőseg, ez a nem találkozhatás egyik motívuma volt a gázátvágásnak. Egyébként ha még most is kiváncsi a tiszteletes úr, hogy este 10 óra után hol voltam, elárulhatom, hogy fél kilenc órától éjfél után 3 óráig a martos-naszvadi gátszakaszon sétálgattam, de higyje meg. — nem szórakozásképen.■ A cikk további során, személyemmel foglalkozva azt hozza fel, hogy 17-én reggel Soóky Ferenc „hívével“ telefonon azt közöltettem, hogy „ha tényleg Imelyről jön a víz, egyenlítsék el a dolgot úgy, ahogy tudják.“ Most már csak azt szeretném tudni, várjon Puskás, az ezt Soóki információja alapján mondja-e, mert akkor Soóki hazudik, ha pedig Puskás úr közvetlen szerzett tudomást üzenetemről ilyen formában, akkor ő hazudik. Igen sajnálom, hogy kénytelen vagyok egymás után kétszer ily erős kifejezést használni, de alkalmasabb és jobb kifejezést nem találhatok az állítás alaptalanságának megjelölésére. Bujdosná a telefon üzenetem közlése után nyomban visszaszólt a telepre hozzám s jelentette, hogy Soóki és egy másik társa, akik-