Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-07-03 / 47. szám

2 oldal. „Komáromi Lapok“ 1920. julius 6 tani a város képviselete alapjául? Hát akkor hol vannak a katonák a bizottsági tagok kö­zött? S ha nincsenek, kit képviselnek ottan a cseh-szlovák szociáldemokraták? Nem, zsupán az, ez rettenetes próbája türelmünknek. Dr. Dérer miniszter kijelentése szerint a katonai szavazatok levonásával kellett volna az arányt kiszámítani, ha már okvetlen pártok alapján kell a kinevezéseket foganatosítani. De minek is volt a kinevezés, ha szeptemberben megtartani tervezik a községi választásokat ? Ez a kinevezés arculcsapása a város és a közön­ség érdekeinek. Kit képvisel például Kaucky Vladimir úr, a város e bizonyára közismert egyénisége, aki a szlovák földmives párt érdekeit fogja a zöld asztal mellett megvédeni, előkelő izoláltságában. Hol itt szlovák földmives? Még aratónk sincs szlovák! A zsupán urnak olyan bizottságra volt szüksége, mely a kormány előtt térdet-fejet hajtson és azt töm­jénezze, bizalmat szállítson? De hisz az ég szerelméért, itt nagy dolgokról volna szó, arról többek közt, hogy ezt a várost, melynek forgalmát megölték, valahogy talpra kellene állítani, a munkát megindítani, okos városi politikát csinálni. Ezt nem várhatjuk azoktól, akiket semmi érdekszál nem köt ide. A helyi származású szociáldemokraták, különösen azok, akik itt ala­pítottak családot, valami kis ingatlanuk, egy kis házacskájuk, kertjük van, vagy ipart űznek, bele fognak illeszkedni a város helyzetébe, az iránt érdeklődniük kell új helyzetükben, de az ide kinevezett ideig-óráig itt levő, minden perc­ben áthelyezhető állami hivatalnok, csak a zsu­pán expozitúrája a közgyűlésben. Ennek a felfogásnak hadat kell üzennünk és kimondjuk a jelszót: Komárom a komáro­miaké, a mi sorsunkat csak mi intézzük. Az egész mindegy szociáldemokrata vagy keresz­­tényszocialista, csak komáromi legyen, aki itt élt és dolgozott, akit ide köt családja, élethi­vatása vagy vagyona. Csak ilyenektől várhatjuk el a város sorsának jobbra fordulását. Csak ezek fogják Komárom sorsát megjavítani, váll­­vetett, önzetlen munkával és ennek a városnak a szeretetével, am­it idegentől nem várhatunk. Komárom a komáromiaké! Alakuljon meg a városi párt az idegen pártokkal szemben, mert ahhoz jogunk van, hogy saját földünkön, saját házunkban mi le­gyünk az urak. És még egy tiszteletteljes kérdés a zsupán úrhoz: mit méltóztatik gondolni, ha — tegyük fel — a Csallóközben sorozott magyar ezred a prágai helyőrségbe kerül, az ezek szavazatai után kiküldendő — mondjuk kisgazdapárti ma­gyar képviselőket beengednék-e Prága város községi tanácsába ? A tanítók szervezkedése. — 1920. július 1. — Megalakult a Komárom Vidéki Tanítók Egye­sülete. — Az egész magyar tanítóság szerveze­tének magva lesz az uj egyesület. — Magyar folyóiratot indítanak. — Tűrhetetlen anyagi helyzetük orvoslását sürgetik. — Saját tudósítónktól. — — julius 1. A magyar tanítóság megmozdult és­ mint az erdő zúgott csütörtökön a komáromi kultúr­palota nagytermében. Zúgásából a magyar nem­zeti lélek sóhajtásait hallottuk és éreztük ki, szavában a magyar szív heve csendült meg, a kultúrájához, nyelvéhez mindvégig való ragasz­kodás törhetetlen akarása. A népes gyűlésen Marosa György korelnök töltötte be az elnöki tisztet, aki üdvözölve kar­társait, azokat az alapelveket fejtegette, amelyek ma minden magyar tanító gondolkodását be­töltik : ez a közoktatás jövője. Másképp, mint valláserkölcsi alapon ezt elképzelni nem lehet, mondja az ősz elnök általános helyeslés mellett. Majd beszámol a szervező bizottság tevékeny­ségéről, melyet múlt év szeptemberében küldöt­tek ki a tanítók, egy mondattal érinti — de a szívekbe markolva — a tanítói nyugdíjasok szomorú sorsát és az ülést megnyitja. Vaskó Imre, Telkes Mihály és Weiss Kor­nélia beszámolnak a szervező bizottság mun­kálatairól. Felhívásukra 215 tanító és óvónő jelentkezett tagjául az új egyesülésnek. Tuba János, a Magyar Népszövetség ideig­lenes ügyvezető igazgatója lelkes és gyújtó be­szédben hívta fel a tanügy munkásainak figyel­mét az itt élő magyarság ez új szervezetére, melynek keretében a kultúra munkásainak oly szép és nemes feladatok nyílnak meg, csatla­kozásra hívja fel a tanítóságot. Zajos éljenzés fogadta a beszédet jeléül a tanítóság tettrekész­­ségének. Dr. Alapi Gyula a Jókai Egyesület főtit­kára a házigazda nevében köszönti a tanítókat, akik a kultúrpalotában otthon érezhetik magu­kat, mert ez az ő házuk. A kultúrház csak ke­ret, tartalmat azok adnak bele, akik a közön­séget nevelik és oktatják, legelső­sorban a ta­nítók, kiknek munkája előtt meghajtunk. A változott viszonyok közt a kultúrát nem elég hangoztatni, azt tettekkel is kell bizonyítani, ez a magyar tanítóságnak könyv feladata teend. Az európai kultúrközösségbe való kapcsolódást viszont itt látjuk: múzeum, képtár, gazdag könyvtár tanúsítja a magyar kultúrának erre való készségét és fejlettségét; megtekintheti azt a kulturházban az idegen, annál inkább te­kintse meg a tanítóság is, melynek szívesen áll kalauzolására. Kovács Alajos (Negyed) lelkes beszéd­ben szólal fel és hangoztatja, hogy az egész szlovenszkói magyar tanítóság egyesüljön ebben az új alakulásban és ennek Komárom legyen a középpontja, az ország legmagyarabb ősi vá­rosa. Az indítványt lelkesedéssel teszi magáévá az alakuló gyűlés. Kanozsay József (Bátorkeszi) bejelenti a párkányi járási tanítóság szervez­kedését és a komáromi egyesületbe való beol­vadását, amit lelkesedéssel vesznek tudomásul. Majd az alapszabályok tárgyalása került napirendre, melyet Weisz Kornélia és Telkes Mihály, az előkészítő bizottság e lelkes és mun­kás tagjai ismertettek és a beható vitában nagy felkészültséggel képviseltek. Az alapszabályok letárgyalása után az alakuló közgyűlés a tiszti­kar megválasztására jelölő bizottságot küldött ki Pathó Flóris társelnök vezetése alatt közben a tanácskozást felfüggesztették. A szünet alatt Gasparik tanfelügyelő is­mertette a tanítók fizetésrendezését. A hangulat azonban az ismertetés helyett annak gyakorlati megvalósítását vette volna szívesebben. A közgyűlést Pathó Flóris nyitja meg újból és Weisz Kornélia a jelölő bizottság jegy­zője számol be annak munkálatáról. A tisztikar a következő tagokból alakult meg: Marcsa György tiszteleti tag és tiszteleti elnök, Pathó Flóris elnök, alelnökök Kani­zsay József, Kovács Alajos, Burghart Adél, fő­titkár Weiss Kornélia, főjegyző Karácsonyi Jó­zsef, aljegyzők Telkes Mihály és Árendás Jó­zsef, pénztáros Alapi Julia, ellenőr Uhereczky Géza, könyvtáros Vánkay László. A választmány tagjai lettek: Zsidek Mi­hály, Lakatos Károly, Kormos Istvánná, Czéh István, Hofstetter Józsefné (Komárom), Mészá­ros Dénes, Vízvári Vilmos, Sárközy Mór, Pethes Béla, Molitórisz Géza (csallóközi járás), Bellus Gyula,­­ Bíró Béla, Fekecs László, Stampay János, Zsemlye Péter (párkányi járás) Fekete Győző, Kőrös Imre, Fülöp­ Etelka, Nemcsik Béla, Mattey Ferenc (udvardi járás). Pathó Flóris elnök meleg szavakkal mond köszönetet a megtisztelő bizalomért, amelyre el­készülve nem volt s amelyre igyekszik érde­meket szerezni. Majd a­ napirend utolsó pontjai gyanánt az indítványok szerepeltek, ezeket Kanizsay József nyújtotta be a párkányi járási tanítóság nevében. Legfontosabb köztük az, hogy a fő­­szolgabírák soron kívül intézzék el a kántori jövedelmek felbecslési munkálatainak felülvizs­gálatát, továbbá azoknak a tanítóknak, akik nem teljesítenek kántori teendőket, a fizetés­rendezési ügyet kapcsolják ki és gyorsabb ütem­ben folyósítsák részükre a magasabb új illet­ményeket. Ez ügyben szólal fel Vaskó Imre is. A közgyűlés küldöttséget meneszt a tanfelügyelő bevonásával az ügyekben a zsupánhoz és a kormányhoz is. A hivatalos lap ügye, melynek magyar nyelven való kiadását követelték a tanítók, ha­tározattá emelkedett, de ezzel kapcsolatban a tanítóság új tanügyi szaklap kiadását sürgette, erre a választmánynak messzemenő felhatalma­zást nyújtott. Viharos sürgetések hangzottak el a taní­tóság fizetésrendezése kérdése körül. A tanítók azt hangoztatták, hogy nem lehet külömbséget tenni állami, községi és felekezeti tanítók kö­zött, akik valamennyien azonos munkát végez­nek : a népoktatás munkáját, valamennyien az állam alapjait építik a művelődés és a kultúra terjesztésével. Ezt tovább halogatni nem lehet. Gasparik tanfelügyelő a távozó Pepich tanfelügyelő érdemeit méltatta és Pathó elnök is csatlakozott a tanítóság búcsújával a felszó­laláshoz. A gyűlés két óra előtt ért véget és utána társasebéd volt a Nemzeti Szállóban, ahol sok lelkes pohárköszöntő hangzott el, melyek sorá­ból Pathó Flóris elnök őszinte szavai mély hatást tettek a telkekre. A tanítóság egy része négy és öt óra közt dr. Alapi Gyula múzeum- és könyvtárigazgató kalauzolása mellett megtekintette a kultúrpalota múzeumi gyűjteményeit és képtárát, ahonnan szép emlékekkel és benyomásokkal távoztak. Minket, testvéreinktől elszakított magya­rokat, egyéb sérelmeken kívül különösen az iskolaügy terén értek nagy igazságtalanságok. A magyar intézetek legnagyobb részét már a múlt iskolai évben becsukatta a cseh-szlovák kormány, így a magyar fiúk iskolák nélkül maradtak, vagy idegen tannyelvű intézetekbe kényszerültek belépni, ahol eredményesen nem hallgathatták az előadásokat, mert hisz sem az előadási nyelvet, sem tankönyveiket nem értet­ték meg. Más városok, mint Pozsony, Léva, Kassa stb. már megmozdultak magyar iskoláik érde­ken. Gyüléseztek, agitáltak és nem kértek, hanem követelték, hogy a kisebbség jogait, melyeket a békekötésben a cseh-szlovák kor­mány is aláírt, ezen a téren is tartsa tisztelet­ben az az állam, melynek kötelékében akara­tukon kívül élni kényszerülnek. A komáromi főgimnáziumban egészen junius 5-éig zavartalanul folyt a tanítás a régi tanmenet szerint. Akkor azonban az iskolai év legeslegvégén, mint derült égből a villámcsapás, úgy jött a rendelet, amely erre az intézetre is kiterjesztette a cseh-szlovák iskolai intézkedé­seket. A rendes tanulóknál valahogy még csak be lehetett fejezni az évet, de annál nagyobb izgalmat és zavart keltett az érettségire vonat­kozó rendelet. A Vili. osztályosok osztályvizsgálata és

Next