Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-10 / 49. szám
®*egy*enegyedik évfolyam. 49. szám. Szombat, 1920. jantur IO. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: foefesztoták értékben: Egész évre 40 K, félévre 20 K, negyedévre 10 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Magytx értékben: Egész évre 120 K, félévre 60 K, negyedévre HO K. Egyes szám ára 1 K 50 fillér. Városi és megyei éi társadalmi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr.’ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádori u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Od zupana rábsko-komárnansko-ostrihemského a mesta Komáma. Císlo 8818/1920. Tárgy: A Komáromi Lapok Komáromban megjelenő városi és társadalmi érdekű hetilap meg nem engedett politikai iránya, illetve nevezett orgánumnak ennek folytán kaució letételére való felhívása. HATÁROZAT: Fenti tárgyban a beérkezett hivatalos jelentések és általában a megejtett hivatalos megállapítások során kétséget kizáróan bebizonyítást nyert, hogy a fent nevezett hetilap, dacára annak, hogy a sajtótörvényben előírt és megszabott lapovadékot (kauciót) le nem tette, dacára annak továbbá, hogy Hatóságom részéről 2477/1920 szám alatt folyó évi február hó 27-én már felhivatott a szóbanforgó orgánum meg nem engedett politizálásának beszüntetésére, mégis állandóan és tervszerűen politikai hű, sőt határozottan politikai tartalmú és tendenciájú cikkeket közöl, illetve ilyeneket mutat be cenzúrázás végett, s tekintettel végül arra, hogy mindezeken felül egész irányát, irásmodorát a Csehszlovák Állam elleni ellenszenv és türelmetlenség, valamint nem egy esetben rejtett izgatás szelleme hatja át, amely irány és írásmodor semmikép sem alkalmas az annyira kívánatos megértéses politikának előmozdítására, de sőt ellenkezőleg azt hátráltatja, a lap olvasóközönségét újból és újból államellenes gondolkodásra és hangulatkeltésre készteti, elrendelem, hogy nevezett sajtóorgánum az 1914. évi XIV. t.-c. vonatkozó paragrafusai és illetve a megfelelő s ezirányban érvényben levő 8227/1919 Adm. számú miniszteri rendelet értelmében jelen határozatom kézhezvételtől számított 24 órán belül a törvényesen megállapitott és előirt lapóvadákat a komárnéi esi állami adóhivatalnál készpénzben letétbe helyezze, illetve e letét megtörténtéről tanúskodó hivatalos nyugtáját Hatóságomnál bemutassa. Jelen határozatom sanctiójaként úgy kellett határoznom, hogy amennyiben nevezett lap ezen óvadékot a megszabott határidőn belül s a fentebb jelzett módon letétbe nem helyezi, az esetben a már hivatkozot törvény megfelelő paragrafusa értelmében illetékes Hatóságom útján haladéktalanul a lap további megjelenésének beszüntetése iránt leszek kénytelen intézkedni. Határozatomról egyidejű értesítést nyernek: a Komáromi Lapok szerkesztősége, ugyanezen lap kiadója és a megfelelő hivatalos ellenőrzés gyakorlása végett Komárno Ihjf. város Rendőrkapitánya. Komárno, 1920. julius 6. Dr. Folkman, zsupán kormánybiztos. Nyilt levél i iipUmijfttsteim A fentebb szóról szóra közölt rendeletre engedje meg zsupán kormánybiztos úr, hogy válaszunkat a nyilvánosság előtt adhassuk meg, az ügy közérdekére való tekintettel, mivel minden munkánk és működésünk az előtt folyik, hisz az itt élő magyarság egyik sajtóorgánumáról van szó, mely a megértés politikáját hirdeti, ezt szolgálja is, a maga meggyőződése szerint. A Komáromi Lapok szerkesztősége, mely idevaló és itt eléggé ismert, olyan férfiakból áll, akik elég társadalmi súllyal bírnak ahhoz, hogy tetteiket felelősséggel viseljék, teljes lelki nyugalommal bocsátja ez ügyét a nyilvánosság itélőszéke elé és ügyük igazságában gyökerező rendületlen hittel és meggyőződéssel kérnek ebben verdiktet. Ez más, mint felmentő, nem lehet. A megértés politikáján mi egész mást értünk, mint a közölt rendelet szelleme, mely azt a megalkuvás és meghunyászkodás politikájával téveszti össze. Ezek egyikére sem kapható lapunk iránya, amely félreérthetlenül képviseli azt a törhetlen ragaszkodást jogainkhoz, amelyet faji és nemzeti kisebbségünk részére a nemzetközi szerződések biztosítanak Ehhez igenis rendületlenül és megtántoríthatlanul ragaszkodunk és ragaszkodni fogunk. Végig lapoztuk a Komáromi Lapok utóbbi időben írott cikkeit: a Magyar Népszövetség, — a városi törvényhatóság kinevezése, — a tanítók szervezkedése, — a közigazgatási alkalmazottak forrongó hangulata, — magyargyalázó plakátok, — a magyar nyelv sérelmei, — a kenyér ára, — gazdák és* az aratás, — szociális problémáik társadalmi vonatkozásai, — a halálraítélt vármegye, — a város és az állami adók ügye,— a vidéki tanítóság panaszai, — a magyar béke aláírása, — a megértésről, — magyar tisztviselők elbocsátása, — a falu jegyzőinek kenyérkérdései, — a cégtáblák ügye, — a hajón elutazók panaszai, — az iskolai év meghosszabbítása, — a hivatalnok nyomor megszüntetéséért, — a drágaság, — új adónemek, — május 1., — közellátási panaszok (só, cukor, liszt), — a katonai beszállásolás, — a Magyar Nemzeti Párt mozgalmairól irt krónikaszerű közlemények és gyűlések referádái, — az emberi szabadságjogok, — városi alkalmazottak bérmozgalma — a földbirtokreform: Íme ezeket a tárgyakat találjuk a Komáromi Lapokban feldolgozva. Kerestük e cikkekben a politikát, a pártpolitikát, a napi politikát, melynek űzésére-fűzésére csakugyan nem volt jogunk. Ilyesmit azonban nem találunk a felsorolt cikkekben, melyek mind társadalmi jellegű és irányú közlemények. Belemagyarázni talán mindenbe lehet a politikát, hiszen a drágaságnak is politikai okai vannak végeredményében, a törvényhatósági bizottság kinevezéseit is lehet összefüggésbe hozni a politikával, ha akarjuk, de mi csakis a város érdekeivel hoztuk kapcsolatba, a közigazgatási alkalmazottak, a tanítók, a munkásmozgalmak mind-mind társadalmi kérdések és a politikával csak annyiban függnek össze, hogy ezeket a kérdéseket a kormánynak kell vagy kellene megoldania. A magyarságunkat gyalázó plakátok felett térjünk napirendre ? türelmesen nyeljük le talán jött-ment ismeretleneknek az éj sötétjében bujkáló gyáva provokálását ? Az iskolák nagy és magyarságunkra nézve létkérdésül szolgáló ügyét és az itt ért sérelmeket hallgassuk agyon? A cégtáblák ügyében megnyilatkozott és az egész város közvéleményével fedett felzúdulásról ne vegyünk tudomást? A Magyar Nemzeti Párt szétvert ülését tegyük el kellemes emlékeink közé? A magyar hivatalnokok nyomora, az ebben az ügyben hozzánk érkező jajszavak elől dugjuk be füleinket és fejünket homokba dugva siketeknek lehessük magunkat? Az így ért megaláztatásokkal szemben talán hallgassunk és altassuk el lelkiismeretünket ? És így végigmehetnénk minden írásunkon, minden leírt sorunkon, amellyel hitünk szerint magyar fajunkat és megértés jól és helyesen felfogott politikáját szolgáltuk. A hivatalos jelentések ezekben izgatást keresnek, a megállapítások rejtett izgatás csíráit vélik ezek között a sorok között megtalálni. Mi nem láttunk mást, mint ami a betűkben tényleg van, az igazság keresését. Mi nyílt sisakkal küzdünk, feltárjuk a sebeket a nyilvánosság előtt, állításainkat, levont következtetéseinket kérlelhetlen önkritikánk tüzében kovácsoljuk össze, lássák meg bajainkat és sérelmeinket az arra illetékesek is, hogy orvosolni tudják, hogy igyekezzenek azokon segíteni, amint ennek — és ezt objektív elfogulatlansággal állapíthatjuk meg — láttuk is egy két esetben eredményeit. Nem a bátor és őszinte, szókimondó hang a veszedelmes zsupán-kormánybiztos úr. A sajtó kritikája, ha e fegyverek megbízható kezekben vannak, egyedül és kizárólag a javítás eszközeit és módjait tárja fel, az orvoslás munkáját célozza, mely a megértés politikájának az egyedüli és kizárólagos alapja. Igaz, a sajtó is tévedhet, meg is téveszthetik, de ki biztosít arról, hogy a kormány ,vagy ennek exponensei nem tévedhetnek, akik itt a helyi viszonyokat, a tömeghangulatot, a nép lelkét és kívánságait nem ismerik, mert attól borzasztó, szinte elérhetlenül távol állanak. A sajtó ezeknek a hangulatoknak, ezeknek az elemi erővel feltörő és megnyilatkozó érzéseknek a szócsöve, mely messze hallhatóan nyiltja ki azokat. Mi a megértés politikáját akként vél-