Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-09-18 / 69. szám

Kegy­re­negyedik évfolyam. 69. szám. Szombat) 1920. szeptember* 18. KOMÁ­ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Cseh­-szlovák ('ttékfil­m : t­gés/'­évre 56 K, félévre 28 1, négy­e lévre 14 K. Egyes szám ár­a: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldené­­k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Nem értjük, hogy miért félnek annyira a községi vá­lasztásoktól amelyeket nagyhangú fogad­kozásokkal legkésőbb ez év őszére ígértek be? A nemzetgyűlési választások lezajlása után lázas sietséggel állították össze az e célra szolgáló jegyzékeket s most egysze­rűen kijelentik, hogy a választások elto­lódnak a jövő évre. Az­­ őszi terminust annak idején azért állapították meg, mert azt mondták, hogy a mezei munkák miatt közelebbi időre nem tehetik s ezzel azt a szándékukat sejtették a jó néppel, hogy tényleg minél gyorsabban kívánják a kér­dést megoldani. Ám most kitudódott, hogy a szándék nem volt komoly, hogy tulaj­donképen eszük ágában sem volt ez idén községi választásokat csinálni. Maradnak tehát még legalább is egy évig a kineve­zett administrationg váborok, a községi elöljáróságokat továbbra is kénye kedve szerint cseréli ki a kormány s amikor már minden valamirevaló állásból kitusz­kolják a magyarokat, akkor jöhetnek a választások. Még mindig sokan vannak azok a bizonyos »nem kívánatos elemek«, ezeket előbb egytől-egyig el kell távolí­tani, vagy soraikat legalább is annyira megritkítani, hogy szóhoz se juthassanak­. Ilyen előkészületek azután meghozhatják azt az várnak. eredményt, amit a választásoktól A váborokban mindenütt nagy számmal ülnek már olyanok, akik az illető megyének vagy városnak viszonyai­val teljesen ismeretlenek, akik a közsé­geknek és városoknak vagy városnak vi­szonyaival teljesen ismeretlenek, akik a községeknek és városoknak vagyonával rendelkeznek anélkül, hogy azoknak gyűj­tésében részt vettek volna, mitől félnek hát még, miért késleltetik minden alapos ok nélkül a municipiális élet rendes megin­dulását, igazgatás amely nélkül pedig rendes köz­­el sem képzelhető? Hogy a rendkívüli állapotoknak föntartása — egyelőre — megfelelőnek látszik, ez ne tévesszen meg senkit sem, mert nézni kell az éremnek ennek veszedelmes másik oldalát is, ahol hátrányai mutatkoz­nak. Belőlünk ugyan semmiféle statá­riummal ki nem ölik magyarságunkat, igazán fölösleges dolog tehát arra számí­tani, hogy a rendkívüli intézkedések súlya­­ alatt majd annyira megtörünk, hogy az­után a később megejtendő választásoknál még moccanni sem merünk. Hiú ábrán­dok! Mennél jobban nyomják a rugót, annál nagyobb erővel ut az vissza! Mi nem vagyunk okai annak, hogy a csehek népszerűtlenné tették magukat a szlovákság előtt is, de követeljük, hogy ne akadályozzanak­ bennünket rendes nemzeti és polgári szabadságunkban, mert ez az akadályozás - jól tudjuk - azért is történik, hogy tovább üljenek nyakun­kon a csehek által iderendelt egyének, akik minden hivatottság nélkül magas pozíciókat töltenek be. A municipiális élet megindultával ezeknek javarésze elvesz­tené pozícióját és szlovákok, sőt magya­rok kerülhetnének helyükre, ezért kellett elhalasztani a községi választásokat ezért emelünk szót az elhalasztás ellen.­­ Meg van tehát magyarázva a félelem. Azt tartják, elégedjék meg a nép azzal, hogy elküldhette képviselőit a parlamentbe, ott a szlovenszkói, vagy pláne magyar képviselőket a többségben levő csehek úgyis mindig elhallgattatják, interpelláció­jukra is csak hónapok múlva válaszol a kormány, míg ha a községi képviselőtes­tületek annak rendje és módja szerint megalakulhatnak, ott szóhoz juthat ma­gyar is, szlovák is és esetleg el is tehet­nek az útból egy-egy nem odavaló em­bert, aki legfelebb csak uralkodni, csak idegeskedni tud, de a közönségtől herme­­tice elzárkózik, a közigazgatáshoz pedig annyit ér­t, mint hajdú a harangöntéshez. A nép azonban nem elégszik meg en­­­nyivel. Követeli a községi választások haladéktalan elrendelését, a közigazgatás rendes menetelének biztosítását, ami pe­­dig csak úgy érhető el, ha maga a nép is részt vesz abban, ha a nép által válasz­tott bizottságok és tisztviselők intézik azokat az ügyeket, amelyek a népet legközelebbről s legközvetlenebbül érdek­­­lik. A rend, a nyugalom, a sokat emle­getett konszolidáció elérhetése tehát múlhatatlanul szükség van céljából a régi választásokra, mert a rendkívüli köz­ál­lapotoknak további föntartása csak növeli a zavarokat, amelyekért nem a jogaitól megfosztott nép, hanem azok a felelősek, akik komoly indokok nélkül­ továbbra is csak szuronyokkal akarnak kormányozni. Demokratikus respublikában élünk, ne játszanak hát továbbra is a népsza­badsággal ! fi­gÜyíÉn­ ÉáSÉi­S­­ egyre folyik Komáromban, sőt ma teljesen új csapáson halad előre, mert katonai erővel a polgári hatóságok félretételével folyik. Komá­romban teljesen tűrhetetlenné kezd válni a helyzet. A nyáron kezdődött meg a közélelmezési tanfolyammal, amelyet pénzügyőri tanfolyam követett, majd csendőraltiszti tanfolyam követ­kezett. Mindezek a polgári lakosokat nagy mértékben vették igénybe. Komáromban amúgy is óriási a lakáshiány. Óriási helyőrségét most jelentékenyen felemelték, tehát a csapattisztek is nagyobb számmal jöttek ide. Ez nem elég, most újabb tiszti tanfolyamokat rendeznek Komáromban, ezeket 180—200 tiszt látogatja. Ezek mind polgári lakásokban kívánkoznak elhelyezkedni. Az ide érkező tisztek részére vegyes, polgári és katonai tagokból álló lakásbizottság igyekezett lakásokat biztosítani és nagy fára­dozások árán sikerült is naponta 8—10 szobát az ide érkező tisztek részére felkutatni, így elhelyezkedett összesen 60 tiszt. Meg kell je­gyeznünk, hogy a legnagyobb nehézségekbe ütközik újabb lakások szerzése, mert a kiadó, felesleges és nélkülözhető bútorozott szobákban vagy a helyőrség tisztjei laknak, akik hosszabb idő óta itt állomásoznak, vagy cseh beamterek. Most száznál több tiszt érkezik ide a tanfolyamra, ezeket már a legnagyobb nehéz­ségek között és a polgárság legnagyobb fokú zaklatásával lehet csak elhelyezni. Erre a pol­gári hatóságok nem is vállalkoztak. A városi hatóság bizonyára óvást fog emelni az ellen, ami a mai naptól kezdve a város területén folyik, ami nem egyéb, mint újabb törvényte­lenség és jogsértés, katonai erőszak. A katonai hatóság katonai rendőrök se­gédletével foglalja el a polgári lakásokat és helyezi el­ a tanfolyamra kivezényelt tiszteket. Ezek a tisztek sok helyen a legnagyobb köve­telésekkel lépnek fel. Udvari szobát nem akar­nak elfogadni és utcai lakásokat követelnek. Természetesen a megállapított napi 70 fillér ellenében. Egyes Eisztek késő éjszaka járnak haza és zavarják a háziak éjszakai nyugalmát. A polgári elemek este tizenegy órán túl nem tartózkodhatnak kinn az utcán, de a katonák reggelig is kimaradhatnak. Sok a panasz az idegen tiszti szolgákra, melyek a rendőrséget is­­ foglalkoztatják. Nem tudjuk, a zsupánt hivatal tud-e ezekről a visszaélésekről és szándékozik-e va­lamit tenni az agyonzaklatott lakosság védelmére ? A polgárságtól ne várják azt, hogy jó szívvel engedje át lakását a katonaság részére, mely bennünket ellenségesnek tekint és legyő­zőitekként kezel. Próbálja meg valaki egyszer a Komáromból való elutazást, majd erről sze­rezhet közvetlen tapasztalatokat. A katonaság jogtalan rekvirálásai még élénk emlékezetünk­ben van. Az elvitt katonai felszerelések, nyer­gek, vadászfegyverek stb. ára még mindig megtéri­tetlen. A lovak, kocsik, autók rekvirá­lásai ma sincsenek rendben. A lakosság min­dig és mindig csak fizessen és nyögjön a katonai terhek súlya alatt.­­ Nem elég a vagyonadó, a luxusadó, a fogyasztási adók állandó emelése, az útlevél­lel járó szekatúrák, most a katonai beszálláso­lás kényszere is sújtja a lakosságot, melynek békés életét, megszokott kényelmét semmibe sem veszik. De adóját könyörtelenül behajtják. Ahol ez megtörtén­t, az nem lehet jog­állam. Mert jogállamban az én házam az én váram, ahova csak az lép be, akit beeresztek. Tisztán rendőrállam felé sodornak az esemé­nyek, köztársaság rendőri alapon és katonai diktatúra mellett egyike a legszebb és legújabb típusú demokratikus államformáknak. Tegyük hozzá: szociális államformának. A lakosság azt szeretné tudni, hogyan jut ezekhez az áldozatokhoz, mivel érdemli meg ezeket a büntető expedíció számba menő ka­tonai kurzusokat és miért rendezik ezeket ép­pen Komáromban, amely mindenféle invázió folytán amúgy is túlontúl van zsúfolva. De egyben a választ is megadja a beszál­lásolás kérdésének megoldására. Ott van a teljesen lakatlan tiszti pavilion épület, amelynek

Next