Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2. oldal. sor, a kényszerkölcsönyt ki kell állnia az adózó polgároknak, de ha megadóztatásról van szó, azt a jogot még­sem lehet elvitatni tőle, hogy ezt maga végezze el a saját hatáskörében. A kényszerkölcsön meglepetéséből még nem volt ideje magához térni az adózóknak, máris a keresetadó rémesen megnövekedett té­telei riasztották fel nyugalmából. Igaz, hogy a kivetés még nem szentírás és a javaslatból megokolt esetben felét, sőt háromnegyedét elen­gedik, de ezt csak szervezetten lehet kivere­kedni az állammal szemben, amely érzéketlen az itteni holt város ipara és kereskedelmének pangásával szemben. Közszemlére vannak kitéve a hadi nyere­ségadók is és a lajstromokban levő fantasztikus szám­ok után azt kellene hinnünk, hogy Pier­­pont Morgan és kedves családjához volna szerencséje Komáromnak. A hadi nyereség sorsa nem fáj nekünk, az adózzék és szedje le a tejfelt róla az állam. Ámde az adózók ve­séjét és máját mégsem kellene egyszerre ki­szedni, mert akár az adóalanyok elszöknek és mi maradunk itt kispolgárok és proletárok. Az állam érdeke f a tőkének lélegzethez juttatása, mert a gazdaság vérkeringését mégis csak ez szolgáltatja. Itt van a forgalmi adó felemelése és a száz százalékos házbéradó réme vigyorog be ablakainkon. Ha ehhez a lisztadót is hozzászámítjuk és a megnövekedett községi terheket, arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy Komáromban nem elsőrangú élvezet adóalanynak lenni. Akit tehet ezekkel szemben az egyes pol­gár? Semmit. Lehetetlenül vergődik, érdekeit nem képviseli senki. Amint oldott kéve hull szerte és elkallódik az élet nagy forgatagában. Tehát szervezetre volna szüksége, mely megvédje érdekeit, átalm­azza a közös bajok és veszedelmekkel szem­ben. Nem lehet ez m­ás, mint a Városi Párt, mely politikától mentesen csupán a városi érdekek védelmére alakul, a város polgárainak is védelmére jó létre, hisz a két érdek azonos, mert a város polgársága je­lenti a várost magát. Komárom lakossága fogyóban van. Az itteni szerencsétlen munkaviszonyok a kerese­tet lehetetlenné teszik, ez az ipar és kereske­delem sorvadását idézi elő. Ezzel szemben a túlsó fél, a világvonal mentén gyarapodik, lakossága a szórványokkal együtt eléri az anyaváros népességét és meg­haladja a 15000 lelket. Ipara, kereskedelme növekvőben, gyárai üzemben, újak pedig alakulás alatt. Valamit tennie kell az itteni lakosságnak, hogy érdekeit és létét biztosítsa. Áldozatoktól sem szabad visszariadnia. A Városi Párt fel­adata megszabni azt a programot, amely sze­rint a fejlődésnek haladnia kell. A Városi Pártnak kell ma őrt állan­ a város érdekei fe­lett, mely halálra van itélve és nagyközséggé lesz kénytelen visszafejlődni. Polgárok, tömörüljünk, addig, mig nem késő: a Városi Pártban. Elhiszed-e te anyagilag tönkretett, aki szent hevülettel vitted a haza oltárára megta­kargatott filléreidet? Elhiszed-e te, ki előtt magasztos ideál volt a mocsoktalan becsületes­ség, a megvesztegethetlen jellemszilárdság? Boldog új évet ! Hiszed-e, hogy a szülő­ket a gyermekeiktől, testvéreket testvéreiktől erőszakkal elszakító emberi békekötés meghozza szived nyugalmát, lelked boldogságát? Lessz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ? Boldog lehet-e az ember reménység nélkül? De ne csüggedj édes testvérem! A remény­ség az embernek leghűségesebb kisérő társa egész életén át. Éljen bár ezer csapás, ezer veszedelem, a jóságos Isten melléd állítja a reménység angyalát, mely most is biztat Dávid király szavaival: „N­em lészen mindörökké fele­­dékenységben a szegény, a nyomorultaknak reménységük nem mindörökké vész el.“ Azért boldog új ével 1 Boldog új évet! Micsoda ellentmondás van most ránk nézve ebben a szokásos újévi kívánságban! Mint mikor a mély gyásszal sújtottnak udva­riasságból meg kell köszönni a részvét nyilat­kozatot. Boldog új évet! Bölcs Salamon! most érezzük igazán a te szavaidnak az emberi élet­ből vett mélységes tartalmát: „Nevetés közben is fáj az embernek a szive,“ Boldog új évet! Elhiszed-e ezen kívánság megvalósulását te özvegy, te árva, te magadra maradt agg­szülő, kiktől a kenyérkeresetnek botját vette el az öldöklő háború? Elh­iszted-e te csonka-bonka nyomorék, aki előtt deli ala­kod, ép egészséges tested, talán egyedüli büsz­keséged csak mint édes álom van még emlé­kezetedben ? » K om a romi L .o fc« 1921. jármir 1. A pénzintézetek jövője. A legaktuálisabb kérdések közé tartozik, hogy mi lesz a pénzintézetekkel. A köztársaság közgazdasági szerveinek egyik jelentékeny cso­portja, a szlovenszkói pénzintézetek, még ma sem kerültek abba a helyzetbe, mely jövőjüket biztosítaná. Az új államnak egymást sűrűn vál­togató kormányai törvények és rendeletek egész halmazával árasztják el a köztársaságot, mely­nek igazgatása meghatározott irányt nélkülöző rendszertelenséget, járatlanságot árul el majd­nem minden vonalon. Hogy e rendszertelenség a fennálló intézmények működését­ állandóan zavarják, sőt megbénítják, legeklatánsabb példa erre a szlovenszkói magyar pénzintézetek, me­lyeket az uj államalakulat a legsúlyosabb vál­ságba sodort. A pénzintézetek közel két év óta olyan megpróbáltatásokon mentek keresztül, melyek a legszolidabb s a legnagyobb bizalomnak ör­vendő intézeteket is alapjukban támadták meg. Valóságos kálvária az, melyet a múlt év már­cius hava óta kell járniok. A pénzlebélyegzés és az ezzel járó félösszegek visszatartása, a betét és folyószámla követelések egy részének (mekkora ez a rész, világosan még ma sincs megállapítva) letiltása, sok intézetnek gondnok­ság alá helyezése, mind arra vezetett, hogy a közönség lelkéből a takarékosság szellemét va­lósággal kiölje s még a legtekintélyesebb inté­zetek iránt is az évtizedeken át állandóan táp­lált bizalmat megrendítse. « Az általánosan érzett kritikus helyzetet megértő és valóban áldozatkész közönségnek köszönhető, hogy az önhibájukon kívül mos­toha viszonyok közé jutott intézetek nagyobb bajba nem kerültek. A pénzszűke szintén nagy veszedelmet hozott a pénzintézetekre, mert a hitel teljes megszűnésére vezetett. Így állott elő az, hogy pld. a visszleszámítolási üzletek teljesen stag­nálnak és újra fölvételének időpontja egyelőre ismeretlen. A IV. államkölcsönnel kapcsolatban ter­vezett hadikölcsön kötvények beváltásának kér­dése némiképen enyhült azzal, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter belátva azt, hogy e kötvények mily közelről érintik nem egyedül a köztársaság polgárait, de magának az államnak hitelét is, hajlandónak nyilatkozott az összes részvény­­társasági alapon működő, de kizárólag takarék­pénztári üzlettel foglalkozó intézeteket is a ked­vezményezettek közé besorozni. Eddig öt ilyen intézet nyert kedvezményt és remélhető, hogy a jövőben az erre rászolgáló többi intézet is részesülni fog ebben­. Ezzel a legtöbb intézet meg fog szabadulni egyik legnagyobb gondjától. Egyike a legnehezebb kérdéseknek a ma­gyar követelések kérdése is. A két állam valu­tájának nagy különbsége csak súlyosbította ezt. A sokáig vajul­­t megoldást most az a körülmény teszi lehetségessé, hogy a békeszerződés a köztársaságot is kötelezi arra, hogy a volt monarchia háború előtti adósságainak reáli .eső részét, — mintegy hat és fél milliárd­ot, — megfizessen. Ezt az összeget pedig a monarchia háború előtti államadóssági­­örvényeiben köte­les letörleszteni. A szerződésben vállalt kötelezettségből ki­folyólag a pénzügyminiszter megengedi az in­tézeteknek, hogy magyar követeléseikért magyar járadékokat vehessenek, melyet ő nosztrifik­ál és így a magyar pénzt cseh­szlovák pénzre vál­toztatja át. A nosztrtifikálásra vonatkozó rende­let máris megjelent. Ha a magyar kormány megengedi a szóban forgó járadékok kivitelét, akkor remélhető, hogy a tervezett tranzakciót siker koronázza. így fest a jövő, mely egyelőre még igen sok gondot fog okozni. De hogy a pénzintéze­tek válságos helyzetükben ennyit is el tudtak érni, azt a saját munkájukon kívül azoknak az általános konszolidálódásra törekvő erőknek tulajdoníthatják, melyek úgy a saját, mint az állam érdeke­i­nek kölcsönösségét és egymásrautaltságát idézik elő. Máeg lehet állapítani ugyan, hogy a szlo­­­­venszkói pénzintézetek mai helyzete a múlt évinél valamivel javult, noha működésüket még a jövőben is nagy nehézségek bénítják meg. Egyelőre vérmes reményeket nem is táplálnak. De ha a megfelelő kormányintézkedésekben, a köztársaság minden polgárát egyformán meg­illető elbánás közben az okos belátás és meg­értés szelleme fog vezetni, akkor a közönség régi bizalma visszatér, a takarékosság és a vállalkozási kedv ismét feltámad és a pénzin­tézetek újra el fognak jutni oda, hogy hivatásu­kat az egész köztársaság gazdasága érdekeinek javára fogják betölthetni. noiimi­umMi íü A mostani viszonyok között igazán sze­rencsés ember, aki meg tudja ülni, hogy nem olvas újságot, nem vesz tudomást a világ fo­lyásáról, mint a strucc a sivatag homokjába dugja fejét. Sok keserűség, sok fájdalom éri most azokat, akik szórakozás, szellemi táplálkozás, jó hírek böngészése céljából olvasnak újságot. így jártam ért ezen lap cset. le­lki szá­mában a városi közgyűlésről szóló tudósítással. Az, hogy az egyik kinevezett városi atya a fügét mutató szűz szobráról híres szülő­vá­rosomba be akarta vinni tanácskozási nyelvül a cseh nyelvet, az természetes előttem; az, hogy ugyanez a városatya a város pénzügyi helyze­tének rendezése céljából a kórházat és az is­kolákat akarja eladatni az államnak, szinte ter­mészetes előttem­, sőt azt csodálom, hogy a kálvinista templomot is nem sorolta az el­adandó épületek közé. Az azonban már mélységes fájdalommal töltött el, hogy még az iránt is érdeklődik egy szociáldemokrata városatya, hogy „A városi szegényház szegényei és­­ az árvaház árvái cseh­szlovák iiletőségüek-e ?“ Hát még nem elég szerencsétlenek azok a szegényház lakói, árvaház árvái? Még ide is be kell vinni a nemzetiségi politikát ? Még az ő könnyel áztatott kenyerüket is szetleníteni kell illetőségi kérdésekkel ? Demokrata, szociáldemokrata, bizonyosan nem jól tudom ezen szavak értelmét. Talán épen ellenkezőjét jelenti, mint aminek eddig én értelmeztem ezen szavakat. Nem nyugszom. Előkeresem Prém József; Idegen szavak szó­­­­tárát. Olvasom, szemeimet megdörzsölöm, szótárt a lámpához tartom. Elolvasom újra és a újra, de bizony a szótárban csak azon értel­­met találtam, aminek eddig tudtam. ^ Demokrata = népbarát. Szociáldemokrata = társadalmi egyenjo­gúságról szóló tan híve. Hát ilyenek a népbarátok ? Hát a társa­­­­dalmi egyenjogúságról szóló tan hívei úgy­­ szolgáltatják ki a társadalom legszererencsétle­­nebb tagjait is a politikai gyűlölködésnek ? ri a F. L. Popper Goodyear mely kizárólag Steiner Kornél és Tsa cipőáruházában kapható. Komárom, Nádor­ utca 27. szám.279

Next