Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-23 / 16. szám
1912.február 23. nyomban rámutassunk néhány igen súlyos tévedésére. Ne ütközzék meg a Komáromi Lapok állásfoglalásán, mert ezen megütközni vele nincsen. A magyar tanítóság egyesülésére soha nagyobb szükség nem volt, mint mostan, ennek azonban a tanítóságból kell kiindulni, nem pedig a tanfelügyelőségből. A Magyar Tanító is kiváló szolgálatokat tehet a magyar kultúrának, ha teljesen hivatalos lap, vagy ha független tanügyi szaklap és nem a kormánytól függő egyén szerkeszti. Mert a tanítóság juthat olyan helyzetbe is, mikor a kormánnyal szembe kerül , akkor detronizálja vezérét és bizalmi emberét, szerkesztőjét? Mi elvi okokból nem tartjuk lehetségesnek, hogy tanfelügyelő szerkesszen ilyen lapot, nekünk nem Jezső Márton úrral van dolgunk, akit közelebbről nem is ismerünk; a Skoisky Referátus iránt megvan az okunk a teljes bizalmatlanságra, hogy miért, arról minden számunkban olvashat, adatokat, akit ez érdekel. A Skoisky Referátás a magyar kultúra és a magyar iskola negációját képviseli. A fizetésrendezés ügye az iskolakérdésnek csak egyik része, a fő kérdés az, hogy elvett magyar iskoláink visszakerüljenek és ez a Skoisky Referátuson múlik. Ha a Magyar Tanító is ezt fogja sürgetni, úgy egy véleményen leszünk úgy az öregebb, mint az ifjabb generációhoz tartozó darumadarakkal. „Komáromi Lapok* W Mjí /2lBeDSÖ3GtQ/2aa a^.o/^2a/?, ci rriínövé^De zónát tdCl-CUlJjM.. A i. f Elüli sílift Ifjúsági egyesületeink között kétségkívül egyik legagilisabb a Komáromi R.I. Ifjúsági Egyesület, mely közel negyedszázados fennállása alatt nemcsak tagjainak valláserkölcsi nevelését mozdította elő eredményesen, de társadalmi téren is sikerrel töltötte be feladatát. Komoly irányzata mellett mindenkor megtalálja a helyes formáját annak, hogy az ökképzés terén nemes eszközök igénybevételével nemcsak oktasson, de szívet-lelket gyönyörködtetve szórakoztasson is. Jeles vezetőségének kitartó, lelkes munkája, évek hosszú soron át csak erősbitette az egyesület jó nevét s megállapíthatjuk, hogy szép hivatásának követésre méltó betöltésével a legvirágzóbb egyesületté emelte városunk hasonló irányú ifjúsági egyletei között. A szép, nemes és nívós után való törekvés sikerült példáját ragyogtatta szombaton, folyó hó 19 én is az egyesület, midőn ügyes műkedvelő gárdájával Csiky Gergelynek örökbee a vígjátékát „A nagyúriamt mutatta be közönségünknek a Kollégium nagytermében. Magának a darabnak h .nyes megválasztása, gondos betanítása és rendezése a legteljesebb dicsérettel találkozó, s csak őszinte éli,méréssel adózhatunk a, egylet fáradságot nem ismerő lelkes ügyvezető tunőkének, hogy lehetővé tette a közönségnek, hogy a magyar színi irodalom e gyöngyének előadásában gyönyörködhessék. De hasonló elismerés illeti az összes szereplőket, kik odaadó szorgalommal igyekeztek megoldani azt a nehéz feladatot, melyet a darab elébük szabott. A gördülékeny és egybevágó öszjátékból Joó Leonka (Mártha) emelkedett ki otthonos, kedves alakításával, melyet ifjúságának virágzó üdeségével, szívének tiszta érzésével ruházott fel s a műkedvelők mértékét jóval felülhaladó bájos, közvetlen játékával méltán ragadta el a hallgatóságot. Méltó társa volt a sikerben Csukás Mariska (Szerémi grófné), kit a nehéz címszerep nem mindennapi követelményeit kiválóan oldotta meg. Fürjes Jolán (Szerafin) a vénkisasszony szerepét diszkrét komikummal játszotta végig, sokszor derűs hangulatra ragadva a közönséget. Bájos színpadi jelenség volt Fehér Dida (Piroska) is ügyes volt Szaday Mariska (Galambosné) a gazdasszony szerepében, valamint Nagy Zsófika (Karolin), ki helyesen illeszkedett be játékával az együttesbe. A növendékek kisebb szerepét Kelemen Terus, Gulyás Ezsike, Sebestyén Mariska, Mike Ida, Cziiling Dida, Vargha Emike és Kelemen Klárika adták, színessé, elevenné téve az első felvonás intézeti jelenetét. A férfi szereplők is mind derekasan megállónak helyüket Hegyi Lajos(Ernő) és Hegyi Zsigmond (Kálmán)e két tehetséges műkedvelő ezúttal is szépen játszott, Mórocz Péter (Todorka) a tanár szerepében ötletes alakításával állandóan kacagásban tartotta a közönséget, Takács Antal (Koszta) a nyugalmazott tábori lelkész alakját jellegzetes, sikerült alakításban mutatta be és Csukás Lajos (Örkényi báró) a nyug. ezredes ' markáns ' szerepében méltán keltett feltűnést Németh Gyula félős pincére is tetszett. A szép számban egybegyült közönség az egész előadás alatt feszült érdeklődéssel kisérte a szereplők játékát s a felvonások végén szűnni nem akaró tapsokban fejezte ki elismerését. Ez elismerés nagy része Vargha Sándor egyleti ügyvezető elnöknek is szólt, ki ezúttal is rutinos, biztos kézzel és nagy gonddal rendezte a pompás előadást. A felvonás közöket Kiss Margit zongorajátéka töltötte ki, aki néhány szép magyar dalt adott elő hatásosan. Az előadást vasárnap este megismételték, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt igen nagy hatással. Kedves Barátom! Csodálatos nagy hatalom az emberi akarat, különösképen hatalmas pedig az asszonyi akarat. Amit egy nő igazán akar, azt keresztül is viszi, szövetkezzenek bár ellene a föld és a pokol minden hatalmasságai. Hogy miképen? ezt nem tudom neked megmagyarázni, ezt csak ők tudják, vagy talán ők maguk sem tudják. Mindebből pedig az következik, hogy ha ők valamire azt mondják: nem lehet, ez bizony a mi nyelvünkre lefordítva annyit jelent, hogy nem akarom, vagy legjobb esetben annyit, hogy nem igen akarom ,és ez a két eset majdnem egyre megy. Azért kedves Barátom őszintén sajnállak téged. Nem azért, hogy nem láthatod azt, akit annyira szeretnél látni, hanem azért, mert a fentebbiekből kitűnik, hogy mit jelent ez. Nekem ne emlegesd a demarkációs vonalakat, ezeken legfeljebb a férfi akaratok szenvednek hajótörést. A nő, ha igazán akar, olyan könnyedén sétál keresztül a drótakadályokon, mint ha liliomokkal és rózsákkal volna útra behintve. Ne beszélj nekem a rossz postaközlekedésről ! Azok a levelek, amelyek nagy női akarattal íródtak meg, sohasem vesznek el, sőt komoly tapasztalatok alapján állíthatom, hogy lényegesen gyorsabban járnak, mint a többi levelek. Hogy micsoda erő szállítja ezeket a leveleket? sajnos nem tudtam még kideríteni, pedig mindenesetre érdemes volna a tudomány szempontjából tanulmányozni a dolgot. A környezete akadályozza meg, hogy veled találkozhasson? Ugyan! Ha egy asszonyt fegyveres ármádia őriz is, csak addig tudja megőrizni, míg az asszony mást nem akar — de igazán, erősen. Vagy legyen egy ártatlan hajadon elrejtve a zárda falai közé, ahova , a külső világból még a levegőt is csak óvatosan engedik be, — nem tudjak tőled elzárni. Ha inni akar neked, megkapod a levelét, talán a susogó szellőre bízza, talán egy kis madárka repül’vele hozzád — nem tudom, hogyan, de az bizonyos, hogy megkapod azt a levelet. Azt magyarázod nekem, hogy a véletlen nem kedvez nektek, sőt "ellenetek "esküdött? Kedves Barátom, a véletlennek csak mi felettünk, férfiak felett van hatalma, az asszony hatalmasabb, mint a véletlen. Sőt ez a véletlen alázatos szolgája a hatalmas asszonyi akarat 3. oldal. 1 nak. Ha tehát a véletlen ellened fordult, akkor ott valami nagyobb baj van! Sajnálom, hogy ilyen szomorú dolgokat kell neked írnom, de ez a puszta igazság. Nem ok nélkül vallom én a női akarat mindent felolró hatalmát. Majd egyszer gyönyörű példákat fogok neked erről mesélni azokból a boldog időkből, amikor még én is tapasztaltam, hogy semmi sem lehetetlen. Sajnos egészen friss példákkal nem szolgálhatok, mert mostanában én is minduntalan beleütközöm abba a rettenetes szóba: nem lehet. Ezért tudom olyan jól, hogy mit jelent ez a szó. őszülte megértéssel köszönt Ali. A1. Süllli Üli Ilii KÉrÉftl. Az állami tanfelügyelő felelős szerkesztésében megjelenő Magyar Tanító című hivatalos lapban A népiskola kibővítése címen W. tollából jelent meg egy buzdító cikk a Vili. osztályú elemi népiskola érdekében, amelyben többek között ez van irva: Kezd már tért hódítani az eszme, hogy a VI. osztállyal ne fejeztessék még be a gyermek kötelező iskolai oktatása. Fel-fel hangzik a kérdés : — Igaz, hogy őszre már megnyílik a Vilik osztály? Az óhaj megvan, a szükségességét belátja minden érdekelt tényező, a tanítóságra vár immár a feladat, hogy a törvényhozás elé juttassa az eszmét, megvalósítás céljából. Megalakuló félben levő egyesületünk ezt is bizonyára teendői közé fogja sorolni. Nem tagadom, hogy sokat öregedtem az utolsó két év alatt. Olyan eszmékért, olyan ideális célokért ma már nem lelkesedem, amelyek még pár évvel ezelőtt engem is magukkal ragadtak. A fenti eszméért a jelen viszonyok között nemcsak hogy nem tudok lelkesedni, de egyenesen kijelentem, hogy a mostani körülmények között, különösen magyar felekezeti és községi iskoláinkra nézve veszedelmesnek tartom. Veszedelmesnek tartom anyagi tekintetből, de veszedelmesnek tartom a magyarság szempontjából is. Számot vetett-e a cikkíró azzal, hogyha a cseh-szlovák állam ’kötelezővé teszi a Vili. osztályú elemi népiskolát, akkor legalább is egy tanítóval minden iskolában több tanítóra lenne szükség, sőt népesebb faluk és városokban 2, 3, 4 tanítóval többnek kell lenni? Minden tanítónak kell tantermének és lakásának lenni. A felekezeti és községi iskoláknál lakosság már most sem bírja az iskola dologi a szükségleteinek kiadásait, melyekhez a csehszlovák állam egy fillérrel sem akar hozzájárulni. Egyre másra érkeznek a hatósági rendeletek iskolaépület jókarbantartására, tisztogatására, fülesére stb. vonatkozólag, de azt soha egy szóval se kérdi, hogy ti felekezeti vagy községi iskolát fenntartók, minő terhet viseltek iskolátok elkonfiskált autonómiájának rongyaiért? De veszedelmesnek tartom a magyarság szempontjából is. Ha nem a cseh-szlovák félhivatalosban jelent volna meg a cikk, azt kellene gondolnom, hogy IV. valamelyik magyar tanítóképzőnek most végzett ideális gondolkozású tanítója. Milyen idealizmussal telitetten irta cikk-