Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-26 / 8. szám

negyvenkettedik évfolyam« 8. szám. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Ki«fizetés4 ár Cseh-szlovák é­rtékben: Helyből és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám ára: 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYU­LA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ár. Szerdai 1921. január 29. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Nádor­ n. 29., hová úgy a lap szellemi részit illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldHidfi, Kéziratokat nem adunk vissza. ^ssjílfunk minden szerdán és szasahato*. Garbai elvtárs a dicstelenül kimúlt magyar tanácsköz­társaság kormányzó tanácsának volt el­nöke vasárnap itt járt és megmagyarázta a komáromi kommunistáknak és szocia­listáknak, hogy a proletárdiktatúra itt meg nem valósítható, mert ennek előfel­tételei hiányzanak. Megmagyarázta, hogy a moszkvai huszonegy pont ideje nem érkezett el és azok a próféták, akik azt hirdetik, hogy a munkásságnak kell át­venni a politikai hatalmat, álpróféták és félrevezetik a munkástömegeket, hazug álmokba ringatják őket és elérhetetlen délibábok után hajszolják. Garbai nem szégyelte bevallani po­litikai tévedését és a magyar kommuniz­mus hibáit is őszintén feltárta a hallga­tóság előtt, amelynek itt csak annak dicsőítését zengedezték és óriási tévedé­seit elhallgatták. Megmondta, hogy munkásság politikai érettsége ,ehhez még a nem elegendő, miveltségi foka, mai kul­turáltsága sem fedi a hatalom átvételé­nek követelményeit, melyhez a szellemi irányítást teljesen nélkülözi, mert a szel­lemi munkások, a szabad foglalkozásúak és a hivatalnok osztály nem híve a kom­munizmus eszméinek. Kétségtelen, hogy Garbai elvtársakat érvekkel a mi kommunistáink nem tud­ják meggyőzni, nem is lehet, csak to­rokkal és hanggal. Ámde itt a vitát nem a tüdő dönti el, melyből erős hangok törnek elő a harmadik internacionálé mellett, hanem a józan ész és a hidegen számító logika. Ezeket sok ízben elmondottuk és azt is szinte unalomig ismételtük, hogy a proletáruralom Európa mai­­ hatalmi egyensúlya mellett elszigetelten el sem képzelhető. Csehszlovákia kapitalista és ezenkívül imperialista állam, szövetsége­sei is azok. Ennélfogva a saját szuronyai mellett a szövetséges szuronyok is védik a kommunizmustól állami létét és be­rendezettségét. Garbai is ugyanide konk­­ludál beszédében. Garbai láthatta, hogy az itteni mun­kásság m­ilyen légkörben él és gondolko­dik. Láthatta az állandó és következetes izgatás végzetesen érő gyümölcseit, amely­től óva is intette őket. Nem tudjuk meg­állapítani, hogy az a beszéd használt-e vagy nem ? Kijózanította-e az itteni mun­kásságot, vagy az narkózisából nem tud még életre ébredni ? Mi óva intjük a munkásságot, hogy a tetszetős jelszavaknak és a lefestett áb­rándoknak fel ne üljön, a könnyelmű ígéreteknek ne higyjen, mert abból semmi be nem váltódik, a lefestett szép jövő megvalósulását ne várja máról holnapra, mert a kalandok bármily szépek, de kockázatosak és az eddigi eredményeket is megsemmisíthetik. A szocializmus államához az embe­riségnek át kell alakulnia, a társadalom­nak újjá­születnie, az új nemzedékeknek felnőnie. Meglevő és más világnézetű társadalmi osztályokat a föld színéről eltüntetni, sem pedig egyszerűen felfalni nem lehet, mint ezt fiatal és tudatlan suhancok naivitása hiszi. A dolgozók többsége ma szilárdan a tulajdon elve alapján áll és ezt feladni nem hajlandó. Az állam is ezen az alapon áll és ren­dezkedik be, s aki ez ellen tör, az az állammal találja magát szemben. Ez a köztársaság­ még a demokráciának is csak a külsőségeit ismerte fel és alap­jában nacionalista állam, ahol egy faj kizárólagos hegemóniája megalapozásán fáradoznak. Sok küzdelem fog lefolyni e körül s ezekből a magyarságnak ki kell vennie a részét. A magyar munkásság, mely hiába vallja magát nemzetközinek, ellenállhatatlanul fog ezekbe belesodródni, ha a kommunista mámor gőze elszáll és helyét a reális, az élettel 13 számoló fel­fogás és meggyőződés foglalja el és tel­jesíti a fajával szemben fennálló kötele­­zettségeket. Tirrangfc I rind ipisÉi Éiiiíía Két éven belül negyedszer. Dr. Folkman zsupán­ kormánybiztos már jó ideje belátta, hogy a városi közgyűlés mai összetételében az, amit mi régebben megírtunk róla: miniatűr proletárdiktatúra, olyan kis szov­­jetféle, melynek ellenzéke nincsen, tehát alap­jában véve elhibázott és egészségtelen alakulás. Be kellett ezt látni­a zsupánnak, mert az a gazdálkodás, amelyet ez a közgyűlés folytatott, a csőd felé kergette a várost. Az állami adópénzekből a kiséri drága inségmunkát fizették — a kollektív szerződés alapján — és így negyedfélszázezer koronát beleástak a mocsárba. Ennek a rezsimnek ez az egyedüli alkotása. No meg az, hogy fél­esztendei uralmuk alatt a községi pótadót fel­emelték játszi könnyűséggel kétszáz percentre, továbbá a kényszerkölcsönt kirótták csak úgy hozzávetőleg az adófizetők kabátja szerint. Minderről értesülve volt a kormány is, amely nem sik­ett jóváhagyni a közgyűlés párt­­tendenciózus határozatait. A kormány szabo­­tálása mellett a tanács sem tehetett semmit, mert nem volt meg hozzá a kormányhatósági jóváhagyás. A párt folyton azt hangoztatta, hogy a tanács szabotál (nem pedig a kormány) és radikális cselekvésre határozta el magát. Az volt a terv, különösen kommunista részről helyeselve, bár a mérsékeltebb szárny ezzel nem értett egyet, hogy a tanács tagjait eltávolítja helyükről a párt és így terror útján magához ragadja a végrehajtó hatalmat is. Ez olyan puccs­féle lett volna, kérész életű uralom, melyet mint erőszak jogforrásból eredőt, a törvények alapján álló kormány egy napig sem tűrhetett volna el. Erről tudomást szerzett a zsupán is, aki már régóta megsoro­lta a képviselet működését, amint azt a kisgazdapárt küldöttségének is hangsúlyozta és most felszólította a pártokat, hogy a képviseletbe jelöléseiket ejtsék meg és hozzá január 30-ig terjesszék be. A zsupán szabadította a városra ezt a képviseletet, mely úgy működött mint egy büntető expedíció. Büntette a vagyonos polgárokat és ezt ezzel a kommentárral kisérte, hogy hadd jajgassanak és hadd ordítsanak, ezt jól esik nekünk halla­nunk. Ez volt a pártatlan és elfogulatlannak ígért községi igazgatás, melyet „a város érde­kében“ ígértek, ez volt a politikától mentes közigazgatás, mely a város érdekeit és jövőjét tartotta szem előtt. Most folytatódik a tavalyi cirkulusz vi­­CIÓZUS2: a községi képviselet, mely politikával nem foglalkozhat, a politikai pártok jelölt­jeiből állítódik össze. Ezek között vannak nem létező és régen jobb létre szenderült pártok is, amelyeknek irmagja sincsen már Komáromban és hírmondójuk sem akad s képviselőjét lám­pással sem lehet megtalálni e kis városkában. Bevonulnak a­­ városházára a katonaság jelöltjei is, azé a katonaságé, mely májusban itt leszavazott és azóta a szélrózsa minden irányában elszéledt. De ennek is lesznek pol­gári képviselői, akik ettől a megtiszteltetéstől maguk lesznek leginkább meglepetve. Sőt ki fognak neveztetni a szocialista párt képviselői is, szám szerint tizenkettő. Igen ám, mondja az avatatlan újságolvasó, májusban a magyar szociáldemokrata párt vett részt a kép­viselőválasztáson, amely a szenátor választás alkalmával már mint cseh-szlovák szociálde­mokrata párt szerepelt. Ma pedig erről az állo­másról is elindult s a vonat ketté szakadt: az első, nagyobb része a mozdonnyal teljes gőzzel gurul Moszkva felé, a másik része, a független szocialista frakció lemaradt és mozdonyra vár, hogy elindulhasson. Merre? Nem kutatjuk. Melyik lesz képviselve a városházán, ezt sem tudjuk. Türelmesen kell megvárnunk ezt a meg­lepetést. Hozzá vagyunk edzve mindenhez és nem lep meg már bennünket többé semmi, kiknek sorsát a demokrácia legújabb vívmá­nyai szerint nem választott, hanem kinevezett testület intézi, még a kiírandó községi válasz­tás sem lenne számunkra nézve meglepetés. A pénz és a háború. — Részlet Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter előadásából. — A pénzpiacon a közgazdasági élet terén óriási a felfordulás az egész világon. Kezdő­dött az a világháborúval, folytatódott és foko­zódik ma a gyönyörűen megkonstruált béke idején. A béke hamis formája alatt dúl, dühöng a háború tovább. Olykor fegyverropogás között, de mindig a közgazdasági élet harcterén. A küzdelem élet-halálra, végkimerülésig megy, válságba sodorva úgy a megnyomorított, mint a búszsákmánnyal megrakodott államokat. Az óriási valuta differenciált, a hermetice elzárt országhatárok, a pénzbősége és pénz­szűkévé zsugorító hallatlan drágaság, a várt több termelésnek a minimumnál kisebbre való redukálódása, az ilyesztő mértékben fokozódó munkanélküliség — mindenfelé összeomlással fenyegetnek.

Next