Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-03 / 1. szám

2. oldal. «Komáromi Lapok 1922. január 3 koalíció élén jött, úgy fogadták, mint aki a köztársasági elnök felfogásának és szlovenszkói útja alkalmából tett kijelentéseiknek megfele­lően, végre pozitívumokat hoz e téren. Az új kabinet bemutatkozása alkalmából azonban hi­deg zuhany éri az optimistákat, mert a mi­niszterelnök oly kimérten, amennyire az csak lehetséges, két-három szóval elintézte a nem­zeti kisebbségek ügyét. November végén, mozgósítással kapcsolatos beszámolásakor, első­­ sorban a külföldhöz szólva, hangsúlyozta, hogy minden nemzet teljesítette az államnak tartozó kötelességét, de ezen megállapításának követ­kezményeit le nem vonta és nem mondta meg, hogy a jövőben mily módon óhajtja ezt a kér­dést rendezni. Benes missziója még a parla­mentben sem hozott irányváltozást, mert a nemzeti koalíció ép oly kíméletlenül, mint előbb, leszavaz minden ellenzéki javaslatot és nem enged vitát egyetlen sürgős interpellációja fe­lett sem. A többség mentalitása nem változott, dacára annak, hogy cseh részről is akadnak bátrak (Hags, Kacl, Joklik), akik világosan látva a helyzetet, gyors rendszerváltozást kö­vetelnek. És Szlovenszkóban Benes kabinet­­alakítása óta csak egyre inkább fojtogatja Micura „erős keze“ a kisebbségeket, oly esz­­­­közökkel, amelyek egyrészt szélesebb — még a kormánypárti körökben is megnyilvánuló —­­ elégedetlenséget keltenek. Amint a belpolitikában, úgy az állam külpolitikájában is az az arány jut kifejezésre, amely a „győzelem“ gyümölcseit akarja min­denáron biztosítani. Ez a törekvés Bűnösnél a „békeszerződésekhez való törhetetlen ragasz­kodás“ merev dogmájában nyeri diplomáciai megformulázását. Kezdetben a nagyententva­l való támaszkodás szolgált e célnak, amelynek helyébe idővel a kisem­­enfce rendszere lépett. Magyarország bekerítése és Németország ál­landó elszigetelése volt a jelszó és ezzel pár­huzamosan haladt a két államtól való gazda­sági elzárkózás is, jóllehet mind a kettőre a csehszlovák államnak oly szüksége van, mint az embernek az éltető lsvegőre. Károly ex­­király kétszeri kísérlete alkalmával a kis­­entente külön útjai egyre világosabbakká váltak. Elsősorban Olaszország az, mely a kis­­entente útjait keresztezni igyekszik. A nyugat­­magyarországi események alkalmával megaka­dályozza, hogy Benes legyen Középeurópa arbiter­je. Az ellentét világossá válik Pom­oro­­seban, amikor a kisentente Csehszlovákiával az élén nemcsak hogy meghiúsítja az Olasz­ország által kívánt egyezményt, de apró for­mai kérdésekben is állandóan opponál neki. Végül Sforza herceg óta egy rövid fél eszten­­tendőn belül, nagyot kanyarodott Della Tor­retta alatt Olas­zország külpolitikája. Azon kötelékeknél fogva, amelyek Románia politi­káját a Consultához fűzik, ez az ellentét Benes által, vezetett kisentente és Olaszország kö­zött, visszahatott magára a kisententra is. A román szövetséges nem támogatta teljes odaadással Csehszlovákiát és Jugoszláviát sőt, mikor szövetségesei Magyarország ellen moz­gósítanak, nyilvánvaló passzivitással nézi az eseményeket. A kisententéban repedés támadt. Az így támadt űrt Benes igyekezett másokkal betölteni. A lengyel csehszlovák konvenció e célnak szolgált. Skirmund és a prágai lengyel követ, Piltz Erasmus — talán a közhangulat­tal is ellentétben — a Prágához való közeledés útját egyengették. Mikor azután Csehszlovákia a felsősziléziai kérdésben a cseh gazdasági szakértő Hodac mögött, támogatta a lengyel törekvéseket, Benes jutalmul megkapta a szer­ződést. Analóg helyzet jelentkezett Ausztriával szemben is. Hallstattban Hainisch köztársasági elnök majdnem nyíltan kifejezésre hozta, hogy e politikai szerződést a két állam között nem tart lehetségesnek Nyugatmagyarország azonban egyre inkább eltávolította egymástól Ausztriát és Magyarországot és egyre kö­zelebb hozta a dancosi ajándékért remegő Ausztriát Csehszlovákiához, amely Magyar­­országgal szembeni viszonyának feszélyezett­­sége miatt többször Ausztria pártjára is állott. Mindennek dacára nem tudta megakadályozni azt, hogy Magyarország legalább Sopront és környékét népszavazás útján megmentse ma­gának ; nem tudta megakadályozni, hogy a békeszerződéseken az első, bár kicsiny rés ne keletkezzék. Mindezen körülmények azonban a viszonyt Ausztria és Csehszlovákia között oly irányba terelték, hogy decemberben Lannában a két állam között létrejött a politikai szerző­dés, amely kötelező döntőbíráskodásban csúcso­sodik ki. Benes tehát következetesen igyeke­zett Magyarországgal szemben a bekerítés rendszerét követni. Ily helyzet mellett nem csoda, ha Magyarország és Csehszlovákia kö­zött egy félig-meddig tűrhető gazdasági érint­kezést sem lehetett teremteni. A külügyminisz­terek találkozásai, amelyek Bruckban kezdőd­tek, majd Marienbadban folytatódtak, Prágá­ban és Budapesten ugyan tárgyalásokhoz ve­zettek, de a csehszlovák kormánynak alárendelt politikai kérdésekben való merev állásfoglalása miatt teljesen elaludtak. Nagy politikai ese­mények, mint amilyen Károly kétszeri vissza­térése és a nyugatmagyarországi kérdés vol­tak, több ízben feldézték a háború lehetősé­gét is. A történelmi igazságszolgáltatás fogja a felelősség kérdését eldönteni. „You­s partirez l’enfer“ — Önök a poklokon keresztül fognak menni — Benes ezen mondata azonban legjob­ban jellemzi Prága politikájának agresszivi­tását. Ez a külpolitikai viszony természetszerű­leg visszahatott Szlovenszkó helyzetére is. A békeszerződésekhez való ragaszkodás m­aximá­­jához és Magyarországgal szemben követett ellenséges politikához, egyebek között főként Szlovenszkó és Ruszinszkó vezetett. Minthogy viszont minden magyarban és németben irre­­dentistát, kémet vagy árulót láttak, minden szlovákban pedig, aki a kormány politikáját nem helyeselte, veszedelmes magyaránt, ezen képzelt veszélyt úgy igyekeztek elhárítani, hogy a legkíméletlenebb rendőruralmat létesítették. Micsura régiméjének velejárói a statárium, cen­zúra, lapbetiltás, bebörtönzés és internálás, a politikai párok és „praeventiv intézkedések“ egész légiója. A polgárok a szabad vélemény­nyilvánítás minden eszközétől el vannak zárva és legprimitívebb önkormányzati jogaik (köz­ségi, és megyei választások) el vannak kobozva. Ezen rendszer ellen az ellenzéki közvé­leménynek állandóan nehéz harcokat kellett vívnia. Képviselőinknek minden parlamenti be­szédében a lakosságnak egy egy jajkiáltása jutott kifejezésre. Az ellenzéki köz­vélemény pártjai ez évben a még tavaly hozott ótátra­­füredi határozatok nyomán közös bizottságuk­ban már egységes tevékenységet fejtettek ki, amely különösen azért jelentős, mert lehetővé tette az országos áttekintést és annak alapján számos kérdésben az egységes állásfoglalást. A szövetkezeti pártok­ eggyel megszaporodtak: megalakult a jogpárt. A kormányzat azonban a politikai pártokat nyugodt működésükben is gyakran megzavarja, amire vonatkozólag külö­nösen a mozgósítás számos bizonyítékot szol­gáltatott. A kisebbségek kulturális ügyei persze még nehezebb helyzetben vannak. Nagy fel­adatok várnak a következő esztendőben mind­nyájunkra. A szervezet teljes kiépítése, a kö­zös ügyek közös felkarolása, az aprólékos munka megkezdése volna­k ennek az eszten­dőnek legfontosabb célkitűzései. Ha bármely pontról megsebesítenek, érezze ezt meg az egész test, szisszenjen fel és váltsa ki a gyógyító ellenhatást. A higgadságra épp úgy szükség van, mint a bátor szókim­oadásra és a meg­alkudó opportunizmus épp úgy ártalmas, mint a gyáva hallgatás. (ESC.) a statárium és cenzúra eltörlését, a ruszin nyelv gyakorlatban való érvényesülésének lehetővé téte­lét, a nagyszámú munkanélküli számára munkaal­kalom adását, az a­ntochten lakosságból származó tisztviselők fokozott mértékben való alkalmazását és a választások mielőbbi megejtését. Ruszin politikusok körében az a nézet, hogy Benes ruszinszkói útja határkövet jelent Ruszinszkó történetében, mert bizonyos, hogy a helyzet tisztább lesz és ezután minden pártnak az igazi gyakorlati politika terére kell lépni.­­= Munkarend a parlamentben. A képvi­selőház elé legelőbb a következő törvényjavas­latok kerülnek: az 1921. évi négy milliárdos pótköltségvetés, 500 milliós hitel katonai cé­lokra, a lakáskérdések egész komplexuma és és végül a hadikölcsönök ügye. A kormány beterjeszti a monarchista mozgalmak elleni tör­vényjavaslatot is, amelyet most dolgoznak át. Újév után az ülésszak csak 10 napig fog tar­tani. Az uj ülésszak márciusban nyílik meg.­­ A lanai egyezség előzményei. A Te­­legraphique Universelle kipattintotta a lanai egyezség előzményeit és hátterét. E szerint 1920. január havában Benes és szakköri oszt­rák kancellár, Renner szerződést írtak alá, melynek katonai szövetség jellege volt és pedig egyik pontjában kifejezetten megnevezett har­madik hatalom ellen. Ezt a szerződést Renner utódja, Mayr kancellár magáévá tette, Schober pedig föl nem mondotta. A szerződés tehát ma is érvényben van. És noha a nyilvánosság er­ről a szerződésről eddig mit sem tudott meg, még­sem tekinthető titkos szerződésnek, mert annak idején az osztrák nemzetgyűlés főbizott­ságának tudomására hozatott. Az osztrák nem­zetgyűlés jóváhagyása ellenben elmaradt. Ez volt a helyzet, mikor december 13-án megér­kezett Bécsbe Benes sürgönye, mely szerint Prágábban, illetően Lanában politikai tárgyalá­sokba is óhajt bocsátkozni. Másnap este Hainisch elnök Schober kíséretében Lanába utazott, a­hol megfogalmazták az új megállapodást, amely­nek szövegét hivatalosan közzé is tették. Ez fog a régi szerződés helyébe lépni, ha az oszt­rák nemzetgyűlés kimondja a ratifikációt. Az utóbbi szerződés nagyobb politikai szabadságot biztosít a szerződő feleknek és lemond a ka­tonai szövetségről. *­­ Miért váltak ki a szlovák néppártiak? Azért, hogy szlovák jellegüket megőrizzék. Ha tényleg ez volt a fő oka a válásnak, úgy kár volt ennek bekövetkeznie, mivel cseh részről nem fenyegette semmi veszély a szlovákok nem­zeti jellegét. Ellenkezőleg a csehek voltak azok, akik tanulmányozták a szlovákok faji jellegét s propagandát csináltak részükre a bel- és kül­földön, így a szlovák »nyelvjárást* a cseh szár­mazású Pastonek tanulmányozta a legszorgal­masabban . . . így a Venkov. Tehát a szlovák nyelv mégis csak nyelvjárás. (ESC.) = Bécs különválása. A bécsi lapok je­lentése szerint az alsóausztriai és a bécsi tar­tományi gyűlések tegnap végérvényesen ki­mondották az alsóausztriai tartomány és Bécs különválását. Ausztria úgy látszik, végképpen részés­­e szakadozik. Lesz egy kis ország és lesz egy nagy főváros, de a kis országnak nem lesz fővárosa, a fővárosnak meg nem lesz kis országa. ----- Benes miniszterelnök Ruszinszkóban. A múlt év végén Benes dr. miniszterelnök meg­látogatta Ruszinszkót, hogy az ottani viszo­nyokról személyesen szerezzen meggyőződést. December 28-án Kassára érkezett, hol kiszállt és megtekintette a várost. Este tiszteletére a Schalk-ház nagytermében vacsora volt. Kassá­ról Ungvárra utazott, hova dec. 29 én érkezett. Benes dr.-nak szemleutjához a ruszinszkóiak nagy reményeket fűznek s bíznak benne, hogy a ruszinproblemában mielőtt döntés áll be. A miniszterelnök előtt tisztelegtek a kulturegyesü­­letek és felekezetek küldöttségei. Kihallgatáson jelentek meg a ruszinszkói lapok felelős szer­kesztői is. Benes miniszterelnök tárgyalt Ehren­feld kormányzóval, a referensekkel és a berendelt zsupánokkal, főszolgabírókkal. A szom­baton megkezdődött tárgyalásokon minden párt és szövetség egy-egy taggal vett részt. A ma­gyar pártokat dr. Korláth Endre (magyar pár­tok szövetsége) képviselte. Valamennyi párt kéret Aztán meg csodálkoznak, hogyha följajdulunk, ha panaszkodunk, na föl merjük emelni tiltakozó szavunkat, amikor napról-napra iátjuk, hogy magyar testvéreinket egymás után küldik el hivatalukból, ahol eddig csak azért tűrték meg őket, mert betanították az új tisztviselőket, amoig nem tudták őket pótolni. Most má aztán, hogy az utódaikat be­vezették a tisztviselői tudományokba, mint a kötelességét mellett mások elmehetnek, mint a kifacsart citronokat kidobják és koldusbotot nyomnak a kezükbe a kivett toll helyébe, ame­lyet pedig évtizedeken át tudtak volna szorga­lommal és becsületesen forgatni. A be nem­ vallott ok, hogy magyarok, akikben nem akar bízni az uj állam. A saját embereit akara elhelyezni és a fölösleeessé vált magyar tisztviselői kart kitessékelik az irodákból, a hivatalokból, az íróasztal mellől Az a legkisebb gondjuk, hogy a színmagyar területen az iegen hivatalnokkal tud e boldo­gulni a magyarság, hiszen úgy látszik, most már nem azt tartó­k, hogy a hivatalnok van a kö­ i

Next