Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-01 / 1. szám
2. oldal „Komáromi Lapok* i§4. január 1. Közigazgatás január elseje uj állapotokat teremtett. A nagymegyében ébredtünk fel, amely kerületekre oszlik és annak városai nincsenek, csak községei. Komárom is törvényhatóságból községgé fokozódott le. A zsupáni hivatal feloszlott. Vele együtt távozott az államépitészeti hivatal, állami erdőhivatal, erdőgondnokság, kultúrmérnöki hivatal, melyek Pozsony, Nyitra és Besztercebányára költöztek. A törvényszék egyelőre még itt van, mert Érsikúsvárott építeni nem tudtak részére helyiséget. Feloszlik a komáromi pénzügyigazgatóság is. Új hivatal: a járási hivatal és az állami rendőrbiztosság Erőnek főnöke; dr. Novotny Richárd, a rendőrségé dr. Huza Gusztáv rendőrtanácsos. A volt zsupán múlt év december utolsó napján távozott és bucsúzásul 84000 korona jutalmat osztott ki központi munkatársai közt a kezelése alatt álló szesz jótékonysági alapból. A megyei árvaszéket államosították és a járásbíróság mellett működik mint elsőfokú gyámügyi hivatal. A mgyei árvaszéki magyar tisztviselőket természetesen nyugdíjazták. Erre a sorsra jutott magyar községi jegyzők nagy része is, akiknek a magyar nyugdíjat szabták ki éhbérül. A volt megyei nyugdíjasok nyugdíjtöbletét március 1-től beszüntették és szintén a magyar nyugdíjra korlátozták, melyen tíz hónapja tengődnek a legnagyobb nélküözések között a közigazgatási bíróság döntése ellenére, melyet a kormány egyszerűen nem is vett figyelembe. A közigazgatás menete általánosan rosszabbodott , az ügyeket lassabban intézik és a felekkel a hatóságok csak az itt nem értett cseh és szlovák nyelven érintkeznek. Községi bizonyítványok, anyakönyvi kivonatok, törvényszéki ítéletek előttünk idegen nyelven kerülnek kezeink közé. A törvényszéken megtiltják a magyar hivatalnokoknak egymás közt a magyar beszédet, szóval a demokratikus jogegyenes szabadságtól egyre távolabb edródonk. A nyelvrendelet kiadása egyre késik és a kisebbségi jog alapjául szolgáló törvény sincsen végrehajtva, hasztalan hoz döntvényeket a legfelsőbb közigazgatási bíróság ez ügyben (cégtáblák nyelve). A járási bizottság nem működik, a megyei képviselőtestület összehívása — ha ugyan a terminusokban bízni lehetne — január második felére remélhető. Nincs változás az útlevél kényszer terén, mely ez év végéig állott fenn, csak megszorítások léptek életbe (32 oldalas útlevél); a kis határártalom könnyítései is jelentéktelenek. A zási engedélyeket eltörölték, de magyar gáz vízumot csak 2—7 napra kap teltári járásra, ezek itt mindenféle jelent Tannal korlátozva. A közig. bíróság, hogy az útlevél megadása nem a hivatalok mérlegelésétől függ, tehát ; nélkül meg nem tagadható. Adók, közterhek k ülön fejezetbe kívánkozik, bár a kózáshoz tartozik: az adók ügye. Ez évnek edó eseménye volt a vagyondézsma és szaporulati adó kivetése. Ez ellen egész szóban általános volt a felzúdulás, a lakossága is tiltakozott a dézsma nemt a terheket viselni nem képes a ozott gazdasági viszonyok és válság ztében. A vagyondézsma novella csak 1 évben lép életbe. A jövedelmi és forgalmi adók, a többiek megsokszorozása irtózatos teherrel esnek ki adózókra, akik a tönk szélén állanak. Ehhez árulnak a községi terhek, amelyek az államiakat messze felülmúlják. Az adóigazgatásban az a változás állott be, hogy a községek az adókezeléstől részben, 1924 től pedig teljesen felmentettek. Mindent az állami adóhivatalba kell befizetni. Itt azonban még az 1923. évi adók előírva sincsenek és így a közönségre újabb megfepetések is várhatnak. A kereseti adónak 10 zázalékról 4 százalékra való «mérséklése?* ranilátás és a földadó bizonyos cökkenésére. ▲ énsIebélyegzési utalványok beváltásáé« erben all Komárom. Az év utolsó napján szolgabirói rendelet adta tudtul, hogy a városi autonómia megszűnt: Komárom nagyközséggé lett; ezen azt kell érteni, hogy nincsen más joga, mint háztartása felett rendelkezni, de ezt is a felettes hatóság, a járási hivatal jóváhagyásától feltételezetten, szóval a valóságban még vagyona felett sem rendelkezhetik. Élén a városbiró és helyettesei állnak és a tizenkét tagú tanács, másodfokon a 36 tagú képviselő testülettel. Első városbirája volt: Cozmazia György, helyettesei dr. Alapi Gyula és Stván János. A város utolsó polgármestere, dr. Szijj Ferenc, április hóban nyugalomba vonult. A változott helyzet folytán a városi alkalmazottak közül 60 vált feleslegessé, ezeket részben nyugdíjazta, részben végkielégítette, részben elbocsátotta a város. Az így csökkentett létszámú rendőrség, mint ügyosztály került május 1-től a városházára, a mérnöki hivatallal együtt. A rendőrségből csak két rendőrt vett át az állam. Az új közigazgatás teljesen a bürokrácia vágányaira csúszott át; nyelvi tekintetben a magyar nyelv mindinkább háttérbe szorul és lassanként csak a tanácskozás nyelve marad. Rengeteg bajok vannak ez illetőség körül, s mely az uj rendsetek alapján a polgárok százait fosztja meg mozgási szabadságától, az útlevélszerzéstől és állampolgári jogokról, de az adózási és katonáskodási kötelezettségeket nem érinti. A városnak reménytelen pénzügyi helyzete volt a legnagyobb baja. Ezen átmenetileg csak a 2 milliós államkölcsön felvétele segített, mely lehetővé tette a sürgős adósságok kifizetését. Ez az injekció azonban csak időlegesen segített a háztartás krónikus deficitjén, nyomon követte azt egy új rendkívüli levétel: a hajógyár telkének eladása 880000 K összegen, s mely ennek a fontos telepnek korántsem az igazi értéke. Az állam tekintélyes haszonnal adott túl rajta a Skoda művek részére. A tavasz folyamán felmerült a Délszlovenszkói Villamos r t. terve, de ez a megvalósulás stádiumába nem jutott. E helyett a volt lőszergyár szolgáltat elektromos áramot a katonai kórháznak és ezt a vezetéket építették ki ma éppen esztétikus módon. A községi adók beszállítását a város megkezdte az állampénztárba, ahonnan bizonyos késedelemmel utalják vissza százalékos arányban. Ez a háztartásban állandó zavarokat idéz elő. A pénztár sokszor fizetésképtelen és volt rá eset, hogy alkalmazottait csak a hó végén tudta kifizetni. A helyzet az év vége felé valamiyest javult. A város költségvetése 600000 K hiányt mutat, ezt csak 300 % os pótadóval írhatna megszüntetni, ezt azonban ez a halálraítélt város nem bírja el. A helyzetet jellemzi, hogy 600 ház eladó; a háztulajdonosok a házaikat tatarozni sem képesek; sok kkás tönkremegy: így állt elő a lakásínség, melyet az utóbbi évek bevándorlása fokozott. 40 munkáslakás építésével kivánt ezen a város segíteni, mely 650000 - ba került és az év végéig nyert befejezést. Egyéb közmunkák voltak: az Erzsébetsziget partvédelmének helyreállítása az árvíz után, új vásártér létesítése a termek mögött, a Gazdautca és a vasúthoz vezető út kikövezése és az utcburkolatok javlása. Ez is több százezer koronát vett igénybe a költségvetésen kívül. Nyitott sebe a váronak a kiköpő ügye, melynek beígért közmunkái mind elmaradtak. A kikötő ügye állandóan napirenden van az állam által önkényesen elfogalt úttest és az ezzel kapcsolatos kisajátításokkal való összefüggésben. A nagy munkanélküliségnek ez is az egyik oka. A városban kellemetlen helyzetet teremtett a bányász sztrájk és a gázgyár üzeme a minimumra korlátozva teljes sötétséget borított a város utcáira két hónapon át. A város kinevezett képviselete a választásig (szeptember 16) aűködött; ez időtől kezdve november végéig nem tudott ülésezni, mrt a régi bizottság és tanács erre nem volt hajlandó. Úgy a járási, mint a zanpáui hivatalok ezt erőtették, de a képviselt a polgárág közvéleménye nyomása alatt ellenállott. Végre november végén a zsupáui hivatal a fellbbzéseket elintézve, a tanács és elöljáró választást megtarthatta az ij képviselő-testület, városbíróvá egy szótöbbséggel Csizmazia Györgyöt választotta meg, a helyetteseket a kommunista párttal egyesült szociáldemokrata és csehszlovák kormánypártok választották, a szövetséges pártok a város vezetésében résztvenni ily körülmények közt nem kívánnak és ellenzékbe mentek. Az új városbíró pártpolitikától tartózkodást és a közterhek rendezését ígérte beköszöntőjében, de a támogató pártja teljesen ellenzéki deklarációt tett. Az ellenzéki pártok teljes cselekvési szabadságot tartanak fenn az új rezsimmel szemben, mely a város közterheihez semmivel sem járul. A városnak sok baja és gondja mellett a felettes hatóságokban kellene támaszt találnia. Sajnos, erre a közelmúlt tapasztalatai szerint nem számíthat, tanulságos példák erre a választási ügy sorsa, a városi nyugdíjasok féléve húzódó ügyei a felettes hivatalokban még mindig a megértés hiánya uralkodik. A jövő sem kecsegtet rózsás kilátásokkal, mert a munkáspártok egyoldalúan, a közteherviselő lakosság helyzetének figylembevétele nélkül kívánnak befolyni a közügyek vezetésére és irányítására, amelyet a teherviselő lakosság képviselői nem nézhetnek tétlenül ám így erős harcokra van kilátás a város zöld asztalánál. Az eddigi tanácskozások erre engednek következtetni. Szociális ügyek. A városra a nagy munkanélküliség nyomta rá szomorú bélyegét az egész éven át. Ezek a munkások roppant sokat kénytelenek szenvedni, némelyik alig dolgozott ki hatot. A munkanélküli segélyt csak egyes elenyészően csakély munkásrétegek kapták: a zöme, az építők és a segédmunkások nem részesülnek segélyben, az építők csak hat hét tartamára. Ezzel a nagy bajjal sem a hivatalos város, sem a társadalom nem tudott megküzdeni. A csekély középítkezés csak egy kis töredékén segített a munkásságnak, százan és százan nem jutottak még keresethez. Úgy a Népjóléti Központ, mint az év elején szervezett Népegészségügyi Intézet mindent elkövetett a nyomor enyhítésére. A munkanélkülikét ingyen orvosi kezelésben részesítették a komáromi orvosok, a Népegészségügyi Intézet pedig ingyenes gyógyszersegélyben. A munkanéküliség ügyében a város ankétot is tartott és azon programmot dolgozott ki. Sikerrel működött az Anya és Csecsemő Intézet, a gyermekkonyha intézménye, mely az évnek csak négy hónapjában szünetelt és naponta 200-250 gyermeket látott el. A nőegyletek a szegények támogatásában a Népjóléti Központtal karpitve működtek. A rokkantak, hadiözvegyek gyermekeit a Vörös Kereszt támogatásával felruházta, az iskolás gyermekek közül több, mint 300 at cipővel látott el. Mint diákjóléti intézmény, a Diákmenza fajt ki elismerésre méltó működést, melyet a jőgimn. Diáksegélyző Egylet egészít ki könyv - és ruha-segélyezéseivel. Külön szervezetbe tömörültek érdekeik védelmére az év vége felé a hadikárosultak és rokkantak. A város ezek ügyeit küön ügyosztályban intéztette a munkanélküliek ügyeivel és a szegényüggyel kapcsolatosan. A koldulás megrendszabályozását is előkészítette ez az ügyosztály. Az erkölcsrendészet ez év elejétől a nyilvános éjjeli mulatóhelyeket megszüntette, ami az erkölcsökre nem volt kedvező, a közegészségügyre pedig egyenesen káros. Közgazdaság. A közgazdasági életet a növekvő válság üzlettelensége jellemezte. Számos csőd és kényszeregyezség járt ennek a nyomában. A Komáromi EU- hitelintézet szanálása 97 évi közgyűlésén megtörtént, e régi intézet tehát remélhetőleg talpra állva folytathatja régi közhasznú kiválását. Kiemelkedő eseménye az évnek a Komárom Vidéki Hitelbank 50 éves fennállása, mely ünnepi közgyűlés keretében nyert méltatást. Ez évben a visszatartott betétek visszafizetése is megkezdődött és így a pénzforgalom bizonyos mértékben megindult. Sajnos, a hitelnyújtás a pénznek drágasága folytán még mindig nem tért vissza régi medrébe. A hajógyár az év elején a Skoda művek- 1 tulajdonába ment át, mely később annak telkét is megvásárolta. Az év utolsó heteiben nyílt meg a komáromi dohánybeváltó, sajnos