Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-19 / 34. szám

4. oldal. Komáromi Lapok Az Alsócsallóközi és Csilizközi Ár­­mentesítő és Belvízlevezető Társulat a közeljövőben a belvizek levezetésének biztosítására nagyszabású programot valósít meg. Munkatársunk ezzel kapcsolatban érdeklődött Bálint István műszaki főta­nácsosnál, az ármentesítő társulat igaz­­gatójánál, aki erre vonatkozólag a kö­vetkezőket mondotta: — A csallóközi belvizek fokozott leve­zetésének biztosítására az ármentesitő társulat terveket dolgoztatott ki, ame­lyeket bemutatott a földmivelésügyi minisztériumnak A tervek elbírálása ügyében a prágai földmivelésügyi mi­nisztérium Hanák János mérnököt, osz­tályfőnököt bízta meg, aki úgy a prágai földmivelésügyi minisztérium illetékes főnökével, mint a pozsonyi földmivelés­­ügyi expozitura főnökével és a műszaki személyzettel megjelent március 15-én Komáromban és március 15—17 között megtekintették azt a területet, amelyen a belvizek fokozatos levezetése végett munkába vesznek Ezen a terepszemlén a kiküldötteken kívül az ármentesítő társulat részéről Bálint István műszaki­­ főtanácsos, az ármentesítő társulat igaz­atója, továbbá Gyalókay Miklós és Méhes László szakaszmérnökök vettek részt és valamennyien bejárták a Csi­lizközt, de a komáromi járásnak főként a gutai részét. Az osztályfőnök a bemutatott ter­veket helyesnek találta, egyúttal elrendelte a részleteknek sürgős Komárom, — március 18 egybeállítását és felterjesztését. — A belvizlevezetésnek a hatása 200000 magyar holdnyi területre terjed ki és az ármentesitő társulatnak több millió koronába fog kerülni, minden­esetre a munkálatnál az ármentesitő társulat igen tekintélyes államsegélyre számíthat.­­ Az ármentesítő társulatnak ezt a legközelebbi jövőben végzendő mun­káját a folyton növekedő gazdasági követelmények és a gazdasági kívá­nalmak teszik szükségessé. Az inten­zívebb talajjavítási munkai Alsócsalló­­közben, de legfőként Csilizközben fon­tos jelentőségű. A bizottság vezetője elsősorban a csilizközi és gutai területen a belvizek rendezését látja legszük­ségesebbnek. A társulat meglévő szivattyútelepei szükséghez mérten mind üzemben van­nak Az ármentesítő társulatnak 10 szi­vattyú­telepe van, ezek közül 6 nagyobb, 4 kisebb, amelyek mintegy 500 méter hosszúságú belvízcsatornákkal a talaj - és csapadék vizeket, olyan esetekben,­­ midőn a zsilipek zárva vannak, mes­­­­terséges uton távolítják el. Az árvédelem töltések úgy a nagy - Dunán, mint a kis Dunán és Vágdunán , teljesen kifogástalan állapotban vannak.­­ A szabályzatokban előírt árvédelmi anyagok és szerek rendelkezésre állnak és pótoltattak az elmúlt évi rendkívüli hasznos árvédekezésben elhasznált agya­gok és szerek. Az Alsócsallóközi és Csilizközi Ármentesü­lő és Belvizlevezető­ Társulat nagyszabású terve a talaj és belvizek fokozatos levezetésére. — Saját tudósítónktól. — Néhány megjegyzés „ Miért késik Komáromban az egy­séges üzleti záróra megállapítása?“ A­­ Komáromi Lapok“ március 17-iki számában a fenti „szorított cím” alatt cikk látott napvilágot, amelynek egy két ki­tételére kénytelen vagyok reflektálni és pedig tisztán azért, mert első­sorban nem szeretném, ha a cikket elolvasók körében — különösen a kereskedői munkáltatók között — megtévesztést okozna; másodszor pedig azért fűzök hozzá észrevételt, nehogy azt higyjék, hogy a kereskedelmi alkalmazottak nem bírnak tudomással arról, hogy törvé­nyesen mihez van joguk és így hallga­tásukat tudatlanságnak magyarázzák. Ugyanezt az alkalmat felhasználom egyben arra is, hogy egyéb vonatko­zásban is megvilágítsam ezt az ügyet, hogy a nagyközönség tisztán lássa a­­ záróra kérdést­ Komáromban. Első­sorban tehát, amikor a cikkíró elég helyesen cikkében azt a szomorú valóságot állapítja meg, hogy a kora reggeltől késő estig tartó nyitvatartást a kereskedelmi alkalmazottak sínylik meg, ugyanakkkor azt állítja helytele­nül, hogy „akikre nem vonatkozik a nyolc órai munkaidő, és hogy a mun­kaadó egyéni felfogásának vannak alá­rendelve a munkaidőre vonatkozólag. Ez tisztelt cikkíró úr nagy tévedés, a 8 órai munkaidőről szóló törvény minden dolgozóra vonatkozik, le­gyen az bármilyen szellemi vagy testi munkás, így tehát még a kereskedelmi alkalmazottakra is, ha tehát ennek áthágását szótlanul tűrik a kereskedői munkáltatók részéről az alkalmazottak, úgy ezt rosszul teszik. Ha a hatóságok ennek a törvényes rendelkezésnek a kijátszását tudomásul veszik vagy a 8 órai munkaidő túllépé­séért a munkaadókat feljelentenék, úgy ezért a nevezetteket szigorúan meg kell, hogy büntessék. Ennek a munkaadók tudatában is vannak — de sajnos nem Komárom­ban — hanem másutt, mert eddig min­den valamire való városban kölcsönös megértéssel a kereskedők testülete és az alkalmazottak szervezete a záróra kérdésében megállapodást hoztak létre. Minden városban, ahol eddig a köl­csönös megértéssel egységes rendszert teremtettek a záróra kérdésében rájöt­tek arra, hogy veszteség a kereskedőket nem ér­heti, mert a nagyközönség vásár­lásait a zárórához szabályozta, de rájöttek arra is, hogy e mellett a be­csületesen végrehajtott rendszer mellett módot adtak az alkalmazottaknak, hogy az egész napi robotoló munka után úgy szellemileg, mint testileg újra kipihenve magukat, másnap na­gyobb kedvvel, frissebb erővel áll­janak ismét munkába és megértő igyekezettel szenteljék munkaked­­vüket a közönség és munkáltató­juk érdekében. Komáromban évekkel ezelőtt mind­két érdekeltség, munkáltatók munkások, sőt még a fogyasztók köréből is meg­alakult vegyes bizottság dolgozott ki egy szabályrendeletet, melyet a város közgy­ű­lése annak idején határozattá is emelt, amit azonban akkor néhány profitéhes munkaadó megfelebbezett és így a ho­zott határozat azóta szaladgálja a bü­rokrácia különböző fiókjait, a minisz­térium, zsupanatus és iparkamarák tö­megeiben és a kölcsönösen létrehozott záróra kérdése vesztegel. Megállapodást hoztak létre ettől füg­getlenül a helybeli kereskedők testülete és az alkalmazottak helyi szervezete a záróra kérdésben és annyira mentek el ebben a megállapodásukban, hogy öles plakátokat függesztettek ki a kereske­dők boltjaik kirakatában, hogy az „üz­letek ekkor és ekkor be lesznek meg­egyezés folytán zárva, és kérik a vá­sárló közönséget, hogy az alkalmazot­takra való tekintettel ehhez szabják vásárlásaikat és lehet is, hogy a vevők ehhez alkalmazkodtak is és 6 óra után talán vevőket sem láttak az üzletek, de azért a hirdetményt kifüggesztő kereske­dők megállapodásuk ellenére is, 8 és 9 óráig várták lesték a ve­vőket és tartották ott a 10—12 óráig robotoló alkalmazottaikat, vagy pedig kiálltak a boltajtóba és onnan lesték, hogy mikor zár be a konkurencia. Ez itt Komáromban eddig így volt, noha ezt le kell szögeznem, akadtak becsületesen godolkodó kereskedők, akik maguk is helytelenítették ezt a kirívó rendszert, de amint hangot ka­pott a közönség soraiból ez a lehetet­len helyzet, ép úgy elégületlenséget váltott ki az alkalmazottak tömegeiből is s ha nem sietnek a munkáltatók a helyzet rendezésével, úgy a felje­lentések tömege a­z órai munka­idő áthágásával rá fogja kénysze­ríteni őket saját érdekükben a záróra rendezésére, úgy ahogy Prága, Brünn, Pozsony, Kassa, Rimaszombat, Nyitra, Léva, Losonc és más nagyon sok város meg­tudta csinálni, úgy Komáromban is itt lesz ennek a helye. Hacker Richárd a komáromi magánti»t vi­se­­lők és kereskedelmi alkal­mazottak csoportja elnöke. ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Szabadoktatási előadás a Kultúrpalotában 1927. március 20 án, vasárnap d. u. 5 órai kezdettel, amikor is Dr. NOSZ­KAY ÖDÖN érsekújvári főgimnáziumi tanár Kn­oik inLlíníi címen tart előadást. Az előadásra mindenkit szívesen látnak. Belépődíj nincs, csak a kiadásai fedezésére kér minden látogatótól önként ado­mányokat a kitett perselybe a JÓKAI EGYESÜLET. Amerika a mérges gázok háborúja mellett foglalt állást. Az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya a leszerelési konferencia elő­készítő bizottságának memorandumot küldött, amelyben kifejti, hogy az ame­rikai kormány rokonszenvvel fogadja azt a tervet, hogy a fegyverkezést nemzetközi felügyelet alá helyezik, ami­nek azonban az alapját a törvények tisztelete kell, hogy képezze. Különleges szerződések megkötése akadályokba ütközne az amerikai nehéziparral. A mérges gázokkal vezetett háborúra vonatkozólag az amerikai kormány meg­jegyzi, hogy a vegyes bizottság által javaslatba hozott pontok nincsenek össze­függésben a fegyverkezés korlátozásával. Mint ismeretes, a legtöbb vegyi készít­mény, amely háború esetén hadicélokra tekintetbe jön, a békeiparban a napi szükségletek elkészítéséhez tartozik Egy ország sem tudná magára vállalni azt a kötelezettséget hogy lemondjon a vegyi szerek gyártásáról. Az ilyen táma­dások elleni védőintézkedések végett külön kiképző kurzusok szükségesek, amelyen a vegyi kérdéseket tanítanák. Az amerikai kormány nem foglal állást az ilyen kurzusok létesítése ellen. Végül visszautasítja azt az álláspontot, hogy a fegyverkezések megszabására az egyes országok költségvetésének terjedelmét vegyék alapul. Minden munka, még a legnehezebb földmunka is könnyű lesz, ha izmai erősítéséhez és felfrissítéséhez a kitűnő A­LPA menthol­s és borsteszt rendszeresen használja. 8*0-5 1917. m&m­m 11. Gúts nagy külpolitikai bonyodalmat okozott — Mi történt a gútai köz­gyűlésen ? Saját külön kiküldött tudósítónk eeókeri jsteetás« Gúta, ez a nagy csallóközi mezőváros már ősidők óta különbnek tartotta ma­gát más községnél vagy falunál. Nana is tekintette magát soha falunak, hanem­ városnak. És megkülömböztetésül más rokon népektől, Gúta lakói nem gátai­aknak hívták magukat, hanem gátai nemzetnek, amely igen sok sok peres ügyet adott a bíróságoknak és a fiská­lis matinéknak. Weszelovszky János bátyánk, nyu­galmazott járásbiró nagyon sok jó xzil esetet tud elmondani a gútaiak peres ügyeiből kifolyólag, amelyek közül jó egynéhányat a »Komáromi Almanach" című munkájában megörökített néhai Kiss Gyula bátyánk. A perlekedés kedvenc foglalkozása volt a gútai nemzetnek régi idő óta. A prímási uradalommal is folytattak pert, amelyet százados pernek is lehetne nevezni. Szóval Gúta állandóan beszéltet ma­gáról és felhívja a világ figyelmét A török hódoltság idejében viselkedett csak csendesen és a járhatatlan mocsa­raktól körül véve Örült, ha senki se vett róla tudomást. Akkor még Gáta a Kisduna túlsó oldalán feküdt, de egy­szer az esztergomi bég szemet vetett a gútaiak gazdagságára és lovasaival meg akarta támadni Gútát. A nádasok, mocsarak útvesztőiben azonban kevés híja, hogy egész serege ott nem hagyta a fogát. Nagy boszusan, nyakig sáro­san ment haza a török sereg Eszter­gomba. Egyszer aztán sikerült a töröknek elcsípni egy gúlái embert, akit rettene­tes kínzások között rávettek, hogy mu­tassa meg a mocsarak között elrejtett és Gútára vezető utat a török csapatnak. A derék gúlát halálra kínozva se árulta el szülőfaluját és a törököket veszedel­mes mocsarak közé vezette és csak hajszálon múlt, hogy nem veszett ott el mind egy szálig. A megrémült törö­kök az agyonkínzott gutáiról elfeled­kezvén, örültek, hogy kimenekültek a I . veszedelemből. A megkínzott embert félholtan más­nap találták meg a gútaiak, akik ak­kor­­ telepedtek át az innenső oldalra, hogy­­ a török támadástól védve legyenek. A régi falut otthagyták. Szóval hires, nevezetes nemzetség volt mindig a gútai nemzet. Most is történt Gútán valami, ami­­ már világpolitikai esemény­számba megy„ ! ■ Érdemes vele foglalkozni. A legutóbbi gútai képviselőtestületi­­ közgyűlésen egyik kommunista párti­­ bizottsági tag szót kért és azt modozta: — Nincs ugyan felvéve a napi- új rendbe, de azért én indítványozom,­­ hogy Gúta község üdvözölje a kínai fölkelőket. Néma csend követte szavait. Sokan megijedtek, hogy mi lesz ebből? Ha­­ elfogadják az indítványt, mit szól ahhoz­­ a külügyminiszter, aki a szovjet elis­mer­tetésével is olyan nehezen boldogul.­­ De ha leszavazzák az indítványt, akkor meg a kínai felkelők neheztelnek meg és bizonyára ferde szemmel néznének Gúlára. Viszont ilyen kínai szabású szemekkel nézne Anglia is rájuk, ha üdvözölnék a kínai felkelőket. Biz ez bolond dolog, hogyan is le­hetett Gútát ilyen ferde helyzetbe hozni. Még utóbb külpolitikai zene-bona lesz belőle. Félre hívták a javaslattevőt és meg­érttették vele, hogy ebből világbonyo­­­­dalom lehet. Gúta utóvégre nem visel­­t hét háborút az egész világgal. Végre a­­ javaslattevő is belátta, hogy bolondos dolgot cselekedett, amiből még újabb világháború is lehet, szinte megijedt a javaslatától és hamarosan visszavonta azt. Nagy kő esett le a gútaiak szivéről erre és most maguk között suttogva emlegetik, hogy milyen nagy veszede­lemben forgott szegény Gúta városa,. No de hála Isten, a veszedelem el­múlt — mondogatják örömmel maguk * IfAiXU Pl__s T

Next