Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-22 / 10. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 19%­. január 22. POLITIKAI SZEMLE Benes bukását jósolják Rómában. A Vatikánhoz közelálló körök bizonyosra veszik, hogy Benes Ede dr. csehszlovák külügyminiszter rövid időn belül el­hagyja állását s helyébe új diplomata kerül. A Popolo d’Italia egyik számá­ban írja: Úgy látszik, hogy Benes kül­ügyminisztert, akit első sorban terhel felelősség a Vatikánnal fölmerült ismert konflktusért, most, — jóllehet szabad­ságáról visszatér, — rövidesen fölvált­ják. Helyébe Krofta dr. kerül, aki Csehszlovákia első követe volt a Vati­kánnál. Krofka igen jó emlékeket ha­gyott maga után a Vatikánban és az a körülmény, hogy a csehszlovák kor­mányban résztvevő két német képviselő a Vatikánnal szemben a jó barátságos viszonyhoz ragaszkodik, továbbá szlovák néppártnak a kormányba tör­­­tént belépése arra a reményre jogosít, hogy a Vatikán és Csehszlovákia között fennálló konfliktus rövidesen elsimít­ható lesz. Rendjelek és kitüntetések. A demo­krácia ugyan nem­igen tűri a hatalmi kegyeknek külső jelekben való meg­nyilvánulását, azonban még a magát legdemokratábbnak tartó államokban is osztogatnak a kormányfők rendjeleket és kitüntetéseket. Csehszlovákiában is van egy rend, az oroszlánrend, amely­nek jelvényét a köztársasági elnök szokta adományozni a politikai életben érdemeket szerzett személyiségeknek. A szocialista „Pravo Lidu“ azonban úgy értesül, hogy a kormánypártok köreiben most komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a csehszlovák köztársaságban is rendjeleket és ki­tüntetéseket hozzanak be. A lap szerint nemcsak a forradalom résztvevőinek kitüntetéséről volna szó, hanem a kü­l­földi államok mintájára olyan rendjele­ket is akarnak létesíteni, mint a régi osz­trák császárság alatt voltak. A kormány néhány külföldi rendjel alapszabályait, különösen a francia becsületrendet akarja ennél alapul venni. A kérdés állítóan annyira megérett már, hogy a polgári pártok már össze is állítják a kitüntetendők névsorát. A képviselőház összehívása. A kép­viselőház elnöksége a napokban tanács­kozást tart a képviselőház összehívására nézve. Mivel a kormány a szlovák néppárttal már megegyezett és a párt­nak a kormánybalépéssel a helyzete is tisztázódott, lehetséges, — mint a Pr. L. írja —, hogy még a január hó folyamán összehívják a képviselőházat. Az összehívást indokolttá teszi külön­ben az is, hogy a különböző törvény­­javaslatokat a bizottságoknak ki­adják. Az is lehetséges, hogy két formális ülést tartanak ebben a hónapban és­pedig január 25-én és 26 án. Keresztény­szociali­sta pár (szervezke­dés Ekacs községben. A komáromi ke­­resztényszocialista párt 1. évi január hó 16-án délelőtt tartotta meg tisztújító közgyűlését Ekecs községben, mely al­kalommal a vezetőségbe a következő­ket választották meg: Elnök: Lukovics József, ottani tekintélyes földbirtokos, alelnök: Köles Ferdinánd, titkár: Luko­vics Béla, jegyző: Csápai Imre I., pénztárnok: Köles Gyula, ellenőrök: Csápai József és Németh Vince. Vá­lasztmányi tagok: Brinzik Vince, Németh Károly, Csápai Imre II., Bugár Ferenc, Szitási Béla, Kiss Ignác, Krasztenyics József, Németh Lajos, ifj. Lukovics Károly, Németh János, Csápai Kálmán, Lukovics Móric, Brinzik Dénes, Mo­­nozlay Vince, Scheffer Károly, Bllaskó János, Lukovics Imre, Raszt Mihály, Andrássy Gyula, Brinzik István és Brinzik Albert. Körzeti választmányi tagok lettek: Lukovics József, Köles Ferdinánd és ifj. Csápai József. Az adóreform és a munkásság. A képviselőház költségvetési bizottsága most tárgyalja az adóreform javaslatot. A vitában fölmerült észrevételekre Englis dr. pénzügyminiszter személyesen refo­rárakat szed szét, csak úgy a saját örömére, s megmutatni, hogy ő mit tud; de az odavaló nép! — a miénk ugyan más! Itt ilyen sohase történ­hetnék. Ez a hűséges, jó nép szereti az uralkodóját, tiszteli a földesurat. Ottan azok a himpellérek még a saját királyukat is fogva tartják, így gon­dolkozott és beszélt szentandrási és grizsányi Szentandrásy József, nyugod­tan fricskázva le húsos ujjaival a to­­bákszemeket fehér batiszt zsabódlijáról. Azt persze még ő sem tudta, hogy annak a jó királynak, kit népe húsz év előtt imádó, rajongó hódolattal vett körül, éppen tegnapelőtt hullott feje a fűrészporos kosárba — s ha tudta volna — ugyanazt mondja: azok a himpellér gazemberek ! Milyen más is a mi népünk. De tegnapelőtt még ezzel sem tö­rődött volna. Mert itt is ellenség járt, vad, kérlelhetetlen ellenség Leszakított egy rózsát, azzal ment útjára. Máskép mondva, tegnapelőtt halt meg József urnak és nejének, puszkóvári Halmos Klementinának egyetlen gyermeke, a tizennyolc éves, gyönyörű szépségű Szentandrásy Rozália Heves lázba esett. Hiába volt érvágás, ezerjófűből ezüstital, hétféle pelyvából csinált fe­redő, a szépséges leányzó csak elha­lálozott. Gyors futárok járták be a rokon­ságot, felhiva mindenkit, jönne el tisztességtételre. Midőn már mind összegyűltek s nagy pompával szentelték be a holt­testet, anyja ráborult­ ,ne vigyétek még el, hisz oly szép, oly üde, hadd gyönyörköd­jem még benne". De S­zent­­andrásy kézenfogva feleségét, ilyetén rák és hosszasabban foglalkozott azok­kal a kifogásokkal, amelyeket a szoci­alisták emeltek a javaslat ellen. A mi­niszter megállapította, hogy egyetlen társadalmi réteg sem részesül az adó­reform által annyi előnyben, mint a munkásság és a kishivatalnokok a jö­vedelmi adót illetően. Előnyük az, hogy csak jövedelmi adót fizetnek, míg a többi társadalmi réteg m­ás egyenesadót is fizet. A szocialisták kifogásolják, hogy az egyenesadók csupán 22 szá­zalékát fedezik az állami kiadásoknak, míg a többi 78 százalék a közvetett adókra esik és a lakosságnak legke­vésbé felelős részét terhelik. A statisz­tika szerint egy munkáscsalád megter­helése úgy egyenes, mint közvetett adók révén, csupán 6,44 százalék A köztár­saságban a nyilvános háztartások 60 milliárdnyi költségvetése a nemzeti jö­vedelem 25 százalékát veszi igénybe. Ebből a tényből az következik, hogy a tehetősebb rétegek erősebben vannak megterhelve. Nemcsak az egyenes, de általában az egész adórendszer erősen progresszív. A kisantant és Magyarország ellen­őrzése. Magyarország a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság tevékenysé­gének hiánytalanul eleget tett és közte valamint a magyar kormány között há­rom elvi kérdés várt még rendezésre: 2. a legénységi állomány; 2. a tisztikar kiegészítése és 3. a hadianyagok gyár­tásának kérdése. Mind a három kérdést oly módon rendezték, hogy azzal a katonai ellenőrző bizottság és a nagy­követek tanácsa is megelégedett. Ezzel Magyarország mindenben eleget tett annak, amire a békeszerződések köte­lezték és így teljesen jogosan terjesz­tette a nagykövetek tanácsa elé azt a kérelmet, hogy a szövetségközi katonai ellenőrzőbizottság működését a népszö­vetség kutató tevékenységével váltsák fel. Magyarországnak a nagykövetek tanácsához terjesztett ezen kérelméről a tanács értesítette a kisantant kormá­nyait is, amire a kisantant államai is­mét akcióba léptek és elhatározták, hogy közös lépéseket tesznek a nagy­követek tanácsánál a magyar kormány ezen kérelmének elutasítása céljából. A kisantant tehát, amelyről már azt írták a lapok, hogy feloszlás előtt áll, ú­jra aktivitást kezd, mihelyt arról van szó, hogy Magyarország katonai tekintetben felszabaduláshoz jusson. Keresztényszocialista pártszervezka­­dós Szitason. A komáromi járáshoz tartozó Szilas község keresztényszoci­­alista pártjának helyi szervezete f. hó 16-án tartotta meg tisztújító közgyűlését a tagok óriási érdeklődése mellett s ez alkalommal a tagok a következőket választották be a vezetőségbe: Elnök Mészáros Gáza gazda, alelnök Csóka Gedeon, titkár Kósa Vendel, pénztáros Rákóczy Lajos, ellenőrök Kósa Vince és Lakó Gáspár. Választmányi tagok lettek: Almási Ágoston, Kósa Vince, Győri Gyula, Mészáros Jenő, Pányi László, Győri Imre, id. Kósa Gyula, Lakó Gáspár ifj Kósa Gyula, ifj. Mé­száros Géza, ifj. Kósa Gyula, Rákóczi Ignác, Filkó József, Rákóczi Károly és Filkó Károly. Körzeti választmányi tagok: Mészáros Géza és Balla­ Lajos szilasi lakosok. aawiiMMMir.TiiiiiMrff'vn', t »mii iriiu wimiüs A máltai flotta elindult a kínai vizekre. Csapatszállító hajók mennek a Sárga-tenger felé. — Anglia megvédi állampolgárainak biztonságát a távol keleten.­— Hogg ftf államügyész beszéde. — Háromszáz keresztény árvát elraboltak a kínaiak. A gyöngysor. — Igaz történet hajporos időkből. — írta Csöbel Minka. Hideg, januári szél savanyu sóhaja jön kelet felől, elsüvit a már-már ned­vesülő hómezők felett, a kert diófáinak száraz ágai között, el az áriház magas tetetjén, melyen a hóleplet megingatja, hogy ez nagy zuhanással csúszik le a merev tetőn s elterül a szép rácsos ablakok előtt. Ennyi a hang ezen a hóba burkolt csendes vidéken és a Sajó távoli zú­gása, mely már itt-ott megszabadult jégpáncéljától s háborgón, türelmetlenül töri a többi jeget, hogy menne el már az is, hogy ő szilajon és szabadon száguldjon ismét virágos partjai között. Ennyi a hang, de honnan is jönne más? A legközelebbi városka is hat mérföldre van innen. A faluban min­denki bevonult házába, az boldog, kinek füstöl a kéménye, a többi is behúzódik, ki az ágyba, ki a sutba. Az úriház, a kastély is csendes és sötét. A hozzávezető út ugyan sok szánkó- és keréknyomot mutat, s az előtte való négyszög-udvar tökéletesen le van ta­posva, a ház körül álló tanús- és buxus sövények fala megtépázva, a távolabb lévő fenyőfák gallyai letörve, a földre szórva. Ellenség járt itt? vagy vihar pusz­tított ? Hiszen ama viharnak, mely nyugaton tombolt, s amely vérhullá­­­m­okat csapott az égre, még hire­se­tt ebbe a csendes faluba. Azt ugyan látták már az uriházban is, hogy Frankhonban nyugtalankodik a nép, hogy nyugtalan kedvében, mint már ex szokása, rombol, tőr, ront, kastélyokat. A forrongó Kínáról, mely a közeljövő nagy problémája lesz a világtörténelem­nek, legutóbb lapunk január 8-iki szá­mában hoztunk részletes és a poli­ikai helyzetet áttekintő ismertetést. Azóta a kínai helyzet egyre inkább bonyolódik . Ismeretes, hogy az angol kormány a hankaui incidens miatt erélyes lépésre szánta el magát, hogy az angol alatt­valók életét és biztonságát megvédel­mezze. Csen kantoni külügyminiszter a dél kínai kormány nevében egy hos­­­szabb nyilatkozatot juttatott el az euró­pai lapokhoz, amelyben azt mondja, hogy a kantoni kormány hajlandó az angol állampolgárok életét és bizton­szavakkal nyugtatta meg: — Lelkem, galambom, édes hitestársam, nyugodj meg Isten akaratában, ami a földé, a földé, azt ne kívánjuk többé vissza, adjuk át szép rózsaszálunkat őseink sírboltjának. — Azonban maga is be­lezokogott saját szavaiba, mert férfias nyugodtsága csak tettetett volt itt a rokonság előtt, melynek ő volt a feje, szeniora. Klementina egy kis kazettát hozott a másik szobából. Ebben voltak a hí­res Szentandrásy-gyöngyök, szép fénye­sek, nagyok, egyformák. Egy nagy smaragd csatt fogta össze a gyöngyöket. Klementina asszony csak nagynehe­­zen tudta bezárni a csattot — dehogy hagyott volna mást halott leányához nyúlni — de végre mégis eltalálta, le­­csattant a rugó s a gyöngyök körül fogták Rozália hófehér, hideg nyakát. — Vidd magaddal családi kincsünk legbecsesebbjét — mondá az anya — ne legyen soha másé ez a te örökséged Azért nézett hát ki oly züllötten az udvar, mert ma itt temetés volt. Leta­posták a havat, letépték bokrok, fák ágait, még a fehér kőkerítés szélét is összetörték. Lecsendesült minden, most csak a vihar sü­it, a feldúlt udvar, kert felett, körülzugja a templom s ennek oldalán levő sírbolt kápolna rézfedelét. A templom már a faluban van, de a sírbolt ajtaja a kert végére nyílik. Rá­­nehezült ez a fekete vasajtó a bejáratra. Itt a nagy pont, mindennek vége, élő em­bernek nincs itt mit keresni, különösen ez őrült, tomboló időben, éjjeli órában. Nem is mutatkozott senki sem a fa­luban, sem a kertben, sem a templom kört. Zúgó, tomboló csend. De most mintha alakok szállingóz­ságát a legmesszebbmenő módon meg­védeni, ha a külföldi koncessziók kér­dését véglegesen rendezik. A londoni kormány azonban a kül­földi koncesszió kérdésének ötletszerű felvétele ellen, a legélénkebben tiltako­zik és nem hajlandó magáévá tenni ezt az álláspontot. A helyzet ebben a pil­lanatban az, hogy a máltai flottát út­nak indították a kínai vizekre s a leg­utóbb érkezett jelentések szerint a hadi­hajókat már csuk a szállító hajók is kö­vetik. A helyzet kiéleződésére jellemző, hogg főállamügyész beszéde, aki a leg­élesebben szembefordult a délkínai kor­mány álláspontjával s kifejtette, hogy nának a letaposott havon. Jöttük nem hallszik a viharban, alakjuk nem látszik sötétben, mégis, mint árnyal , egy, kettő, három, négy. Talán valami nagy rúd van náluk ? Beillesztik a sírboltajtó vaskarikáiba. Sok és nagy erőlködés, ide odasuhanás, végre felemelik az ajtót. Most egy eltakart lámpásból kicsiny, fényes sugár esik a lejárólépcsőzetre. Már lent vannak — már nem kell ti­tokban dolgozni — felderítik a lám­pást s az ingadozó kis fény rávilágít négy marcona alakra. Két idősebb, fe­kete arcú, fekete szemű ember, őszbe­­csavarodott, hullámos, fekete hajzatuk összevegyült torzonborz szakálukkal. A másik kettő még fiatal, majdnem gye­rek. De hatalmas izmok feszítik kar­jukon, vállukon még e hideg időben is vékony öltözéküket. Ezeknek is bozon­tos, hullámos, fekete hajuk van, de ar­cuk sima és kerek, mint egy leányé. A sírbolt távolabbi ürege sötét m­ad, csak az egymás mellé rakott vörösréz koporsók szögletei c­­illannak meg itt-ott. Legelői szépen esztergályozott diófa­láda. Ezt ma tették ide le, ebben nyugszik fehér selyem vánkoson Szent­andrásy Rozália. A koporsón hervadó koszorúkból nehéz illat terjedt, letört fenyőgalyak és ablakban nevelt téli jácintok haldokló illata. Most nekilát a négy ember a koporsó felfeszítésének Jó baltát, feszítő vasat hoztak Nem félnek, hogy munkálata­­iuk hangja kihallatszik ebben a tom­boló viharban, attól sem félnek, hogy valaki erre járna, bátran és kényelme­sen dolgoznak. Azért mégis megtart vagy egy félóráig, míg lefeszítik a letartó ezüstkapcsokat a halálos ládáról. Most enged,­­ emelkedik. Nagy só-

Next