Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-01 / 14. szám
jNegyvennyolcadik évfolyam, 14. szám. B 16(uetcai ix dehazloTák értékben: Melyben és vidékre postai szétküldéssel: %áu évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K, Külföldön 150 Kö vyes nám érn t 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Saerkuitsség és kiadóhivatal: Nidora. 89., Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Megjelenik hetenkint háromszor ! Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. kedden, csütörtökön és szombaton. Kesely* 1937. február 1. 1 laiMliiista ffiii Komárom, —latt. 31. A tervbevett közigazgatási reform, amely osztrák kaptafára Szlovenazkónak is tartományi közigazgatást juttatni szándékozik, a legvegyesebb érzéseket keltette úgy a lakosság, mint a politikusok körében. A lakosság fázik attól a gondolattól, hogy a közigazgatás országos középpontjához, Pozsonyhoz forduljon ügyeinek sürgetésével a mármarosi havasokból és a Tátrából, a Szepességről és a gömöri vidékről, ahonnan egy nap alatt el sem lehet jutni Pozsonyba. Mert, hogy ez az országos alakulat gyorsabban intézné el az ügyeket, mint a nagymegyék közigazgatásé, az igen kérdéses dolog. A közönség ezért fázik a közigazgatás centralizációjától és csodálatos a néppárt uj pálfordulása, amely szerint ezt hozsánnával üdvözlik, a régi megyék eltörlését pedig fájlalták és az uj nagymegyéknek hadat üzentek. A politikában azonban nem meglepő az ilyen következetlenség. A centralista politikusok, Dérer és társai természetesen a nagymegyék megszüntetése ellen foglalnak állást. Hodzsa apánk, az óvatos és ravasz politikus, most hallgat és titokban a néppárt felé simul, hogy a felszínen továbbra is fentartsa magát. Nem ismerjük ennek a közigazgatási reformnak a lényegét és addig érdemlegesen nem is tudunk hozzászólni, de ha csak olyan lesz ez a reform, amilyen az osztrák örökös tartományokban volt, akkor ez nem jelent haladást a régi vármegyei közigazgatással szemben, ahol az önkormányzat teljes mértékben kidomborodott s amelyeknek politikai súlyuk is volt, mert az adó és újonc törvénytelen kivetését nem tartoztak végrehajtani. A mai nagymegyék a régi kismegyéknek csak szomorú árnyékai lettek. Kiszolgáltatva a hatalomnak, amely nem bízott Szlovenszkóban, húsz esztendőre meg akarta bénulani a népképviselet, tehát a választott megyei bizottsági tagok akaratát a kinevezett megyei tagokkal, akik ott mindenben a kormányok utasításai szerint jártak el. Hogy ilyen körülmények közt mi szükség volt megyei képviselet választásra, azt nem tudjuk megérteni. De ha az országos közigazgatásban is ilyen módon akarják megkorrigálni a választott képviselet akaratát kinevezésekkel, akkor ez a reform nagyon messze esett a mi elgondolásunktól és az autonómiának még a fogalmától is. A tartományi rendszernek lehet egy uralkodó párt szempontjából sok előnye, az ott elhelyezheti embereit, de ha a kisebbségek ezek közt nem lesznek számarányuk szerint képviselve, akkor ez pártközigazgatás fog maradni, amiből sem mi, sem a lakosság nem kér, mert a közigazgatásnak pártok felett kell állania. A komáromi törvényszék ítéletében kimondta, hogy „Lelley árulása“ jogos birálat volt Lelley politikai Lelley Jenő dr. pervesztes lett a „Komáromi Lapok“-bal szemben. A lewitéziett pártvezér ismét a vádak pergőtüzében« Gaál Gyula dr. hatalmas beszéd a a magyarság vezéreinek kötelességeiről. — Saját tudósítónktól. — Komárom, január 31. A komáromi törvényszék mára tűzte ki a főtárgyalást Lelley Jenő dr. volt nemzetgyűlési képviselő sajtópere tárgyéban, melyet a „Komáromi Lapok“ ellen indított, sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt. Az ügyet dr. Soós Imre táblabíró elnöklésével tárgyalta a bíróság, melynek tagjai még dr. Taicsik Károly és Németh Ödön bírák voltak. Mint ismet bírák Kollányi Miklós és Windisch Károly szerepeltek. A tárgyalás előzményeit lapunkban annak idején ismertettük már, amennyiben a tárgyalást a tanúvallomások kiegészítése végett egy ízben már elnapolták. A „Komáromi Lapok“ 1926. aug 25-iki számában „Lelley és a szociáldemokraták“ címen cikk jelent meg, amelyben Lelley árulásáról van szó. Lelley Jenő a cikkben megjelent „Íme Lelley árulásáról még a cseh nacionalista lap is így irt" kitétel miatt sajtópert indított a lap ellen. A cikkért a felelősséget Gaál Gyula dr, a „Komáromi Lapok” felelős szerkesztője vállalta. A tárgyalás elején, mely d. e. 10 órakor kezdődöt, az elnök ismertette a főmagánvádló által beadott vádat. Gaál Gyula dr. vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A cikket nem ő írta, sem megbízást arra nem adott, de vállalja következményeiért a felelősséget, mert a cikk közérdekű volt. A cikk valódiságát bizonyítani kívánja ez ezzel Szilárd Marcell dr. pozsonyi ügyvédet bízta meg. A védő bizonyítani kívánja, hogy Lelley a kormánnyal tárgyalásokat folytatott. Továbbá Lelley egy ízben kijelentette volna, hogy a kér. szec. elvek most szükségesek, azonban meglehet, hogy két-három év múlva nem lesz szükség rájuk és harmadszor ugyanaz a Lelley, aki állandóan hangoztatta, hogy zsidót nem szabad képviselőnek megválasztani, bizonyos feltételek teljesítése mellett bizalmas megbeszélésen felajánlotta a zsidó vallású Tarján Ödönnek a képviselőjelöltséget. A főmagánvádlónak és a védelemnek berendelt tanúi közül nem jelent meg a főtárgyaláson: Tarján Ödön losonci gyáros, aki táviratilag értesítette az elnököt, hogy betegsége miatt nem jelenhet meg a főtárgyaláson, valamint Halla János nemzetgyűlési képviselő, amiért is a főmagánvádló a tárgyalás elnapolását indítványozta. Ezzel szemben a bíróság elrendeli a főtárgyalás megtartását. Az első tanú Flachbarth Ernő dr. a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója volt, aki kijelentette, hogy közvetve szerzett tudomást Cewanec Iván járási főnök által kiadott rendeletről Egy az 1925 februárban Pöstyénben megártott ülésen a főmagánvádló kijelentette előtte, hogy a keresztényszocialista elvek ma még jók, de meglehet, hogy egy-két esztendő múlva nem felelnek meg. A főmagánvádlónak erre a kijelentésére a tanú határozottan emlékszik. Lelley: A tanú úr politikával foglalkozik és így tudhatná, hogy a legegyszerűbb politikai törvény az, hogy a politikai elvek fejlődhetnek és változhatnak a körülmények szerint. Hiszen Bismarck is azt mondta, „csak az ökör következetes”. Tanú: Vannak politikai alapelvek, melyektől semmi körülmények között nem lehet eltérni. Ha például én ma a magyar nemzeti programm álláspontjára helyezkedem, akkor nem lehetséges az, hogy én áttól holnap eltérjek. A főmagánrádló úr kijelentéséből pedig föltétlenül azt a következtetést vontam le, hogy a poitikai elveket a konjuktúrához képest változtatja. A következő tanú Halla János dr. lett volna, aki azonban a tárgyaláson szintén nem jelent meg. Alapy Gyula dr. tanúvallomásában kijelenti, hogy az inkriminált cikk megjelenése előtt a keresztényszocialista párt akkori elnökének Lelley Jenő dr.-nak viselkedése nem volt összeegyeztethető a párt által hirdetett programmal és az nagy elkeseredést váltott ki a párt tagjai körében. 1925. március 16 án megtartott pártvezetőségi ülésen a párt tisztikarának nagy része a pártvezérrel szemben bizalmatlanságát fejezte ki, amit fokozott az is, hogy előzően a pártvezetőség mesterséges többsége, a megbízásokkal visszaélve, három képviselőnek felfüggesztette működését, köztük Palkovich Viktor gútai esperes plébánosét is, aki, mint köztudomású, a magyar közélet legtiszteletreméltóbb képviselője volt és működése minden magyar ember előtt előnyösen ismert. Ezekből a tényekből kifolyóan a pártvezér azt a látszatot keltette, hogy a párt szakadását mesterségesen idézi elő s a komáromi körzet volt éppen a legelső, amely a párttagok elkeseredése miatt 1926. március 30 iki gyűlésen felszólította főmagánvádlót, hogy a párt elnökségéről mondjon le, ami a május 16 án Pozsonyban megtartott pártvezetőségi ülésen be is következett. Konkrét tényeket nem tud arról, hogy Selley a kormánnyal tárgyalásokat folytatott volna, de a pártban erősen tartotta magát ez a hír. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy a pártvezérnek joga volt e egyedül a kormánnyal tárgyalni, vagy nem, a tanú kijelenti, hogy arra csak a pártvezetőség meghatalmazása esetén lehetett volna engedély a párt alapszabályai értelmében. Lelley Jenő dr. a tanú vallomására vonatkozóan megjegyzi, hogy ő még május 16 . előtt mondott le, miután a kormánnyal való összejátszás vádjával illették. Elnök: A pártvezetőség foglalkozott e a vádak megvizsgálásával, melyekkel a pártelnököt vádolták? Tanú : A pártvezetőség foglalkozott és mint a „Concordia“ felülvizsgálására megválasztott bizottság is megállapította Lelley, mint a párt országos elnöke, tudott azokról a szabálytalanságokról, melyek később a pártelnök bukására vezettek. A tanú ezután ismerteti a Concordia ügyet részletesen, mely tudvalevőleg az egyik beltagnak 240 ezer koronás kölcsön követelése miatt, amit állítólag nem folyósított a cégnek, teljesen feldúlta a párt belső békéjét. A pártban elkövetett szabálytalanságokról, főként a Concordia-ügyről a a tanúnak teljesen megbízható adatai voltak és pedig Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselőtől, aki részt is vett a felülvizsgáló bizottságban. Elnök: A pártelnöknek köze volt-e a nyomdához? Tanú: A nyomda a párt tulajdonát képezte, s így azért a pártelnök volt elsősorban felelős Selley: Azért, hogy a nyomdában történtek szabálytalanságok, én nem vagyok felelős, mert azt a betéti társaság beltagjai követték el. Védő: De hiszen a főmagánvádló úr 1926. áprilisban a Népakarat című lapban közzétett kiáltványában azt írja „Isten és világ előtt vállalom a felelősséget“, hát mért nem vállalja most a felelősséget ? Lelley: (hevesen) Vállalom én, de a Corcordiáért nem én vagyok felelős ! Gaál Gyula dr.: (a tanúhoz) Ismeri-e a tanú úr a főmagánvádlónak a kiáltványát és milyen hatást váltott ki az ? Tanú: A kiáltványt ismerem és nem csak belőlem, hanem minden magyar emberből elkeseredést váltott ki különösen a pártválság okául megjelölt pontok oka, amelyben a nemzeti politika túltengéséről ír. Én magyar vagyok és mikor nemzetünk ellen minden fegyverrel küzdenek, akkor nem találok elegendő erős nemzeti politikát, ami most szükséges magyarságunk fenntartásához. A következő tanú Ivánfy Géza volt, aki kijelentette, hogy Lelleynek a kormánnyal folytatott tárgyalásairól közvetlenül nem tud, csupán annyit,amennyi a