Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-07-02 / 79. szám

79. szám. ötvenedik évfolyam. KOMÁROMI POLITIKAI LAP. Slii­setési áx wehaxloTik értékben: . Sialy&aa Ä* viaAkí» poxtai »zétkfllSétsc! 2 ! Bgfe é?ss 8 ® 1, félév?» 40 S, B8gy#iévss ■se S, — KgjfölddD 150 £ l. i?yas száza ábra 5­8 ® fillér. ALAPÍTOTTA : TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA ás. Szerkesztő: S­ARANY­AY JÓZSEF ás. *>4wj2«?i«iNSa3artaMaKiEs6saöaa**»aaBMB*»M»s<3sweEö3P Kedd, 1999. juaus S. 5serke**tö*és é» kiadóhivatal Hidd­on. Síi. Megjelenik httenkint hiiomixos I kedden, csütörtökön és szombatos.­ Megint gyilkolt a gratal virtus Rétilsies tudósítás a harmadik oldalon A megromlott falu. írta­ Környei Elek. Komárom, —július 1. Egy héttel ezelőtt egy csallóköz­­aranyosi viskó hideg földjén feküdt egy húszéves legény holtteste, fejsze által kettészelt fejjel, amelyet gutai legények virtusa roncsolt halálra. Ma arról érkezik hír, hogy Ekecsen búcsú volt és viszik már Nagy Istvánt megvasalva a csend­őrök a komáromi államügyészség fogházába. Ő a börtöncellába megy, áldozata pedig vissza az anyaföldbe, mert a nagymegyeri állomáson belehalt a kapott sérülésbe. Ki tudja egy hét múlva megint kit temetnek valamelyik faluban és kit kísérnek be emiatt a temetés miatt az ügyészségi fogházba. Megromlott a falu. Vad szenvedé­lyek zabolátlan paripái lettek a falusi legények Nótaszó helyett duhaj káromlás lett a szavuk ize és hiába szól az esti harangszó még lágyan, korcsma felé megy ilyenkor a falu ifjúsága. Egy szó miatt, egy tekintet miatt meg­telik a szívük és az értelmük bosszúval és egy másik szó, egy másik nézés miatt felszakad ez a bosszú a megtelitett szívből és ér­telemből: csurog a vér, egy élet ott marad a földön halott sárgán, egy másik élet, vagy néha több is elindul a vasrácsos cellába, honnan csak évek múlva lesz eset­leg kiszabadulás. Néztem a gutai legényeket múltkor, amint ültek a padon a csendőrszuronyok közt. Nyugodt volt mindegyiknak az arca, amelyen egyetlen izom nem riadt meg azért, hogy gyilkosok lettek. Ha azelőtt ez volt a szállóige: quod dixi, dixi, úgy ezeknek az arca csak ennyit fejezett ki: amit tettem, megtettem. Még csak nem is saj­nálták az egészet. Megtörtént hát és ennyi az egész: a fene bánja! Észre kell vennünk már egyszer a megromlott falut, a romlott ma­gyar falut. A falutól várjuk a jövőt és milyen lesz a jövő, ha a romlott faluból jön, ahol magyar gyilkolja a magyart és meg se rándul a gyilkosnak arcán egyetlen izom, amikor ott hever az áldozat holtan a vértócsás földön és úgy esnek el egymás kezétől, mint nyáron a legyek a légycsapó alatt. Ismerjük Széchenyi bizarr mon­dását arról, milyen kevés magyar van ezen a világon. »Még az apagyilkosnak is meg kellene bo­csátanunk!« — mondta Széchenyi, mikor eszébe jutott, milyen kicsi is a magyar nemzet, mennyire össze kellene fognia, ha valami eredményt akar elérni a világ relé­ j dójában. És itt van most a szlo­­­­venszkói magyarság, amely pár­­ városban és faluban éli kisebbségi életét esetlenül­­ és szétszóródva. Hol van a szlovenszkói magyarok közt egységes gondolkodás, valami, ami azt mutatná, hogy ez a nép­töredék itt egységes munkára alkal­mas, egységes munkára törekszik a maga érdekében?! Szabó Dezső még így nevezte a magyar falut: s a világtalan falu, Ady Endre így­­ irt róla: áldott, falusi köd, — s­­ nekünk most mégis a megromlott­­ faluról kell beszélnünk. Akik ma­­ itt a magyarság ügyével foglalkoz­­za­nak azok, ne engedjék meg, hogy a­­ megromlott faluban továbbra is s­zabolátlanul pusztítsanak a felsza­­­­badult ösztönök, hogy egyik ma­gyar ölje a másikat, hogy egynek mindig el kelljen indulnia a fegyház felé. Meg kellene bocsátanunk még az apagyilkosnak is, mondta Széchenyi, de vajjon meg tudunk-e bocsátani ? És ha meg is tudnánk bocsátani, egy emberrel, az apa­gyilkos áldozatával megint keve­sebbek lettünk. Félő, mit fog érni az olyan nemzet, amelynél sok apa­gyilkosnak kell megbocsátani. Állítsuk meg a magyar falut romlásában és ne engedjük, hogy magyar és magyar ember között egy szó miatt, egy nézés miatt olyan féktelen gyűlölet tompítsa el a szívet és az értelmet, hogy csak baltával, késsel, gyilkos ha­lállal tudjanak ettől a gyűlölettől megszabadulni. Mert a megromlott magyar falu­tól a magyar jövő is megromlik. POLITIKAI SZEMLE SÜLMÜüg, Komárom, — jú­ius 1. A szenátus is nyári pihenőre ment. A szenátus pénteken tartotta utolsó ülését a nyári szabadság előtt. Ezen az ülésen a napirenden a rendőrség államosítására vonatkozó kormányfel­­hatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat volt amelyet a költség­­vetési és az alkotmányjogi bizottsághoz tettek át. Majd a két orvosi törvény­­javaslatról folytattak együttesen vitát. A fe­lszólalások után a szenátus mind­két törvényjavaslatot első és a sürgős­ség kimondása után második olvasás­ban is elfogadta. A szenátus legköze­lebbi ülését írásban hívják össze. Hlinka visszavonul a politikától? A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Szlovák nagy cikkben kezdeményezte a szlovenszkói őslakosságnak vallási ala­pon való egyesítését és erre legalkal­masabbnak vélte a katolikus blokk meg­teremtését. A fölvetett eszme azonban nem talált olyan fogadtatásra, mint amilyenre számított, aminek egyik oka az volt, hogy a szlovák néppárt által szükségesnek tartott cseh néppárt szlo­venszkói szervezeteinek feloszlatása a liolákok részéről akadályba ütközött. Az utóbbi napokban, úgy látszik, valami fordulat állott be a blokk ügyében, mert a Prágában megjelenő Vecerni List azt azt írja, hogy a szlovenszkói katoli­kus blokk mégis megalakul. A cseh néppárt szlovenszkói szárnya föl fog oszlani. Micsura dr, a frakció vezetője Szlovenszkó országos elnöke lesz a szlovák néppárti Drobny helyett, akit táblai elnökké neveznek ki. Hlinka esetleg visszavonul a politikától,­­ amellyel már torkig van. A lap sze­rint a katolikus blokknak Juriga és Tomanek is tagjai lesznek. Nagy fontosságú döntés a kisebb­ségi nyelv használata ügyében. A közigazgatási bíróság a kisebbségi nyelvgyakorlatra nézve nagyfontosságú döntést hozott. Eger város elöljárósága német nyelvű átiratot küldött Pilzen vá­ros elöljáróságához, ez azonban elinté­zetlenül küldte vissza az átiratot, amit azzal okolt meg, hogy csak az állam­nyelven köteles hivataloskodni. Eger város elöljárósága emiatt panasszal élt, a felettes hatóság azonban Pilsennek adott igazat és így került az ügy a közigazgatási bíróság elé. A közigaz­gatási bíróság megsemmisítette a sérel­mes végzést és pedig azzal a megin­dokolással, hogy a nyelvtörvény 78. szakaszának 2. bekezdése úgy rendel­kezik, hogy a kisebbségi nyelven hiva­­taloskodó község csak az állami hiva­talokkal köteles államnyelven érintkezni Ez a döntés azokra a régebbi ilyen nemű határozatokra is hatással lesz, amelyeket a községek kisebbségi nyelv­­használatának ügyében hoztak. A közélelmezési m­i­nisztérium A közélelmezési minisztérium, amelyről esztendők óta alig hallott va­laki, csaknem a nyilvánosság kizárásá­val működött, elérkezett jól megérdemelt likvidálásához. Csen­des részvét és ko­szorúk mellőzése kévetik ennek a mi­nisztériumnak temetése körül, amely azonban makacsul élni akar tovább is és egyáltalán nem kívánkozik elmerülni a feledés homályába. Van közélelmezés­­ügyi miniszter is, akinek a nevét nem tudja senki, talán még Prágában sem és van közélmezési minisztérium, amely­nek százhatvannyolc alkalmazottja van. Ezért nem tud szép csendesen kimúlni ez a minisztérium, amelyre igazán nin­csen szükség, hiszen az élelmezési cikkek ára örvendetesen megy lefelé és olcsóbb lett a kenyér is, amelyhez mindennek ára igazodik a gazdasági körforgás hosszú tapasztalatai szerint. Az a kérdés, hogy a százhatvannyolc urat, aki eddig közélelmezésünket in­tézte, hová osszák be? Mind a száz­hatvannyolc elvtárs tagja a szociál­demokrata pártnak, amely a legjobban értett a közhivatalok megszállásához. Arról, hogy ezekre az urakra immáron semmi szükség nincsen és nyugdíjba menjenek, vagy végkielégítsék őket, szó sem eshetik. Ha nem közélelmeznek tovább, akkor a közegészségügynek lesz reájuk szüksége, és ők mindenáron a belügyminisztériumba akarnak beevezni, ahol a hatalom forrása buzog, a­honnan a választásokat intézik és ahol az állam­polgárságok ügyeiben hoznak döntése­ket megfontolt módon, öt- hat évi elő­tanulmányok után­. A koalíció természetesen tehetetlen ebben a kérdésben se és alaposan össze­vesztek a minisztérium felett, maradjon-e, menjen el így tehát az őszre, vagy a jövő őszre marad annak az eldöntése, hogy legyen-e közélelmezési miniszté­rium vagy nem. Ennek a minisztérium­nak igazán nem látta senki se a mun­káját, szép csendesen elbújt az akták közé és sohasem esett róla szó, még a költségvetés tárgyalása alkalmával sem. Megfeledkeztek róla akkor is, ami­kor a látszámapasztás komikus eposza lejátszódott, mert ezt a minisztériumot nem apasztották le, pedig már akkor sem volt reá szükség. A közélelmezési minisztérium meg­szüntetése így tehát nem annyira köz­élelmezési probléma, hanem pártpoli­tikai A közélelmezési minisztérium szociáldemokratái nem kívánkoznak be sem a Srámek vezetése alatt álló nép­jóléti minisztériumba a cseh néppárttól való függésbe, sem pedig a közegész­ségügyi minisztériumba, ahol a szlovák néppárt az úr ez idő szerint, ők sze­rényen beérik a belügyminisztériummal pedig a közélelmezési minisztérium tisztviselői közt van egy miniszterviselt törvényhozó is, aki csekély nyolcvan­­ezer korona fizetést húzott eddig, tehát annyit mint húsz magyar nyugdíjas, ezenkívül persze a képviselői dotációja is megmaradt a szociál és a demokrata elvek szebb gyakorlati megvalósítása iskolapéldájául. A munkát meg kell fizetni, hangzik el az ellenvetés. Az exm­iniszter úrnak közélelmezési munkáját azonban sokkal olcsóbban és talán sokkal jobban is el tudná látni egy fiatal szakember, aki még nem volt miniszter soha. A közélelmezés kérdése tehát, melyet annak idején mohón ragadott magához e szociáldemokrata párt, régesrégen meghaladott álláspont. Ma már min­denki közélelmezi magát és a lisztje­gyek és a lisztadónak szomorú kor­szaka elmúltnak tekinthető. A százhatvannyolcak azonban nin­csenek ezen a véleményen, ők még néhány évtizedig gondunkat viselnék szívesen, miniszteri és más progresszív gázsikkal. Csak azon csodálkozunk, hogy a mindenkori pénzügyminiszterek­nek még nem jutott eszébe a háború­­nak ezt a csökevényét megszüntetni, amit minden hátrány nélkül kibírt volna ez az ország pártokra és világnézetekre való különbség nélkül. Közélelmezésünk felől tehát decem­berig ne aggódjunk, addig vigyázz reánk ez a prágai minisztérium és nyugodtan alhatunk, mert az eddigi drágaság után már bizonyosan az olcsóbbodási hullám völgyébe kerülünk,­amely remélhetőleg eltakarítja ennek a fölösleges intéz­ménynek a romjait is.

Next