Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-01-04 / 1. szám
Ötvennegyedik évfolyam, 1. szám. Szerda, 1933. január 4. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP Előfizetési ár csehszlovák értékben ! Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ke, negyedévre 20 Ké. — Külföldön 120 Ke. Egyes szám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. ^munkatársak: ALAPI GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztftség és kiadóhivatal Nádor u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ■wiwiwminMinwinTriTriTiPiwhirsi~iffrirnr--ii-r--ÉintiiitniTiw,i iiTirir Szerény kérdés a pénzintézetekhez. Komárom, január 3. E lap hirdetései között olvashattuk, hogy valamennyi komáromi bank és szövetkezet között megállapodás jött létre, hogy a betét kamatlábat január elsejétől kezdve fél százalékkal leszállítják.De megállapíthatjuk azt is, hogy más városok pénzintézetei is közzétették már különböző lapokban a kamatláb leszállítását. A pénzintézetek tehát kartellben vannak a betevőkkel szemben és nem fizetnek betéteik után ezentúl öt százaléknál több kamatot. Ha tekintetbe vesszük, hogy a betétkínálat nem valami élénknek mondható és magánforgalomban is el lehet helyezni a pénzt jóval magasabb százalékra, akkor ez a betétkamatláb alacsonynak minősíthető főleg a defláció idejében, amikor amúgy is a pénzszűke a legnagyobb és legjobb kísérő jelensége az általános gazdasági helyzetnek. Viszont ez az út a legbiztosabb a harisnyaszár és a szalmazsák takarékpénztárak felé, mert sokan inkább otthon őrzik a kis pénzecskéjüket, vagy valamibe belefektetik, amely nagyobb hozadékot biztosít a készpénz-tulajdonosok részére. Ezek a vonatkozások azonban egyelőre nem érdekelnek, egészen más az, amelyre ki kell lyukadnunk a pénzintézetek hirdetményének olvasása közben. A bankok a betevőkkel szemben is kartellt alkotnak, nem fizetnek nekik magasabb kamatot öt százaléknál, egyet azonban kifelejtettek a megállapodásból: az adósokat. Nem olvastuk sehol eddig, hogy a bankok és az úgynevezett altruista intézmények, vagyis a szövetkezetek kartellre léptek volna az adósok megsegítése érdekében, mert ma erről és csak erről van szó, amikor pénzintézetről beszélünk. Az adós szabad prédája a pénzkínálat tevékenységének, ma azonban, amikor nem is kínálgatják a pénzt, sőt vannak olyan intézetek is, amelyek azt egyszerűen szüneteltetik, az adósnak a betevővel nagy összefüggései vannak. A tisztelt pénzintézetek bizonyára revízió alá veszik ez alkalommal a hitel-kamatlábat is. Mert felette egyoldalú dolog lenne, ha a betétkamatlábat leszállítanák és a hitelkamatláb a mai szinten maradna. Ez azt jelentené, hogy a részvényesek igen nagy, szociális értelemben őket meg nem illető nyereséget vágnának zsebre, ami a jogos közérdekbe ütközik akkor, amikor ezrek és ezrek éheznek, fűteni nem tudnak és a ruházkodásra nem is gondolnak, csak ezen a környéken is. A legszerényebb hitel-kamatláb ez idő szerint tíz százalék. De ennek a tíz százaléknak van egynémely helyen még sallangja is, a közvetítési jutalék, amelynek százaléka nem egyéb, mint a kamatlábnak a felemelése, azután vannak egyéb címek is, miként az értesítési vagy nyomtatványi díjak, amelyek szintén a pénzintézet nyereségszámláját hizlalják. A pénzintézeteknek, amelyek alapításainál mindig a közérdekre szokás hivatkozni, most igen bőséges alkalom kínálkoznék ennek a bizonyos közérdeknek a támogatására, hiszen az, hogy a földműves, az iparos és a kereskedő hitelt vesz igénybe, hogy ezzel gazdaságát vagy vállalkozását támogassa, a legnagyobb közérdek, mert ezekből tevődik össze a nagy kollektívum, melyet közgazdasági életnek nevezünk. Ha tehát a bankok kimondanák, hogy ettől és ettől az időtől kezdve nem szedünk mellékdíjakat, vagyis burkolt kamatlábemelésről lemondunk és megelégszünk például 3 t százalékos nyereséggel, tehát a hitelkeresőknek 8 százalékos kamatozású pénzzel állunk rendelkezésére: ezt a kartellt erkölcsi tekintetben is teljesen kifogástalannak találhatnók, bár a kartellekről nem lehetünk jó véleménnyel, mivel a legtöbb esetben árdrágítást űznek és így céljaik erkölcstelenek. Mi az adóst vesszük figyelembe, ami ma fokozottan kötelesség, mert az adós legtöbbnyire a mélyponton vergődik, míg a bankoknál a kérdés legfeljebb csak az, hogy öt, hat, vagy több százalékos osztalékot fizessenek-e a megfelelő tartalékolás után. A lehető legsürgősebb a hitelkamatlábnak a rendezése. Sajnos, ebben a tekintetben a kormány nem tett semmit, hanem kiszolgáltatta a polgárokat a hitelkamatláb felsrófolásának minden védelem nélkül. Sőt a kormány azt is beismeri, hogy Ruszinszkóban, a legtávolabbi és legsötétebb keleten az államnak, húsz százalékos kamatokat is szednek. Legyen nyugodt a kormány, ezt a kamatlábat nyugaton is szedik a zugbankok és nagyon szívesen vennék az adósok a felhívást, hogy jelentkezzenek a kamatláb bevallására. Szégyenfoltja ez közgazdasági életünknek, hogy az ilyen burkolt uzsoraügyletek a teljes nyilvánosság előtt folyhatnak. A mi pénzintézeteink ilyen homályos üzletekbe nem bocsátkoznak és szem előtt tartják a banketika általános szabályait, de ezek csak jóleső kivételek. Azonban a mi pénzintézeteinknek is megfontolás tárgyává kell tenniük a hitelkamatláb rendezését. mmmmammmmmmtmmmmmBmmmmmBBm igazgatósága, a takarékossági intézkedések folyományaként 1933. január elsejével öt százalékkal leszállítja az állami birtokokon és erdőségekben foglalkoztatott munkások bérét. Ez a bérleszállítás egyrészt azért történik, mert az említett munkásokkal az állam még nem kötött kollektív szerződést, másrészt pedig azért vált szükségessé a leszállítás, mert az állami költségvetésben szintén öt százalékkal csökkentették a vonatkozó tételt. Miniszteri rendelettel meghosszabbították a felmondási időt. Az igazságügyminiszter, tekintettel a gazdasági válság hosszú tartama alatt bekövetkezett tömeges üzembeszüntetésekre, két törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyeket már át is adott a miniszterközi eljárásnál és amelyekkel átmenetileg újra szabályozzák a szolgálati viszonyban álló alkalmazottak felmondásának idejét. Az egyik javaslat a magasabb állású alkalmazottakra, a másik a gyáripari, kisipari és bányavállalatok többi alkalmazottaira vonatkozik. A magasabb állású alkalmazottak eddigi legkevesebb hathetes felmondási idejét a szolgálati viszony hároméves tartama után három hónapra és minden további három szolgálati év után további egy-egy hónappal hosszabbítják meg. A többi alkalmazottnál a legkevesebb 14 napos felmondási idő három szolgálati év után három hétre és minden további három szolgálati év után további egy-egy héttel hosszabbodik meg. A törvényjavaslatok hatályának tartamát mintegy három évre tervezik. Fölemelték a kávé, kakaó és tea vámját. A legutóbb tartott minisztertanács fölemelte a kávé, tea és egyéb gyarmatáruk vámkoefficiensét. Az emelés szerint a vámkoefficiens a kávénál az eddigi 10 helyett 13 lesz, a vám pedig métermázsánként nyers kávénál 1235 koronát, pörkölt kávénál 1560 koronát tesz ki. Eddig 950, illetve 1200 korona volt. A tea vámkoefficiuma az eddigi 10 helyett 15 lesz, vagyis a vám az eddigi 2400 korona helyett 3600 korona lesz. A kakaó koefficiuma az eddigi 07 helyett 1,5-re emelkedik, tehát a vám az eddigi 4060 koronáról 87 koronára ugrik. Pörkölt kakaónál a koefficiumot fölemelik 4-ről 6-ra, a vám tehát 348 korona lesz az eddigi 232 korona helyett. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — január 3. Csehszlovákia gazdasági helyzete nem olyan katasztrófán», — írja Englis dr.volt pénzügyminiszter. Englis Károly dr. volt pénzügyminiszter a Lidové Noviny vasárnapi jubileumi számában cikket irt Csehszlovákia gazdasági helyzetéről és az új év auspiciumáról. Englis dr. szerint Csehszlovákia gazdasági helyzete nem olyan katasztrofális, mint amilyennek általában mondják, mert például a munkanélküliek száma a tarifával szemben nem változott nagyobb mérvben, az árak stabilizálódtak és nem estek, amiből arra lehet következtetni, hogy az államháztartást nem fenyegeti veszély. Ezután a költségvetés egyensúlyának eléréséről nyilatkozik cikkében és azt írja, hogy a kormánynak minden áron el kellett kerülnie az inflációt, hogy a gazdasági életet katasztrófális csapás ne érje és ezért volt szükség a terhek emelésére. Az állam, amely védekezik az infláció ellen, kénytelen volt mindent elkövetni, habár az elhárításnak igénybevett módja pszichológiailag és politikai szempontból fájdalmas is volt. Mindennek ellenére a kormánynak ezt az utat kellett választania, mivel az infláció nemcsak a tőkét sújtotta volna, hanem a munkásságot is. Englis dr. cikkében az inflációval szemben a defláció szükségességét hangoztatja. Az állam a deflációtól várja a gazdasági élet megszilárditását és a helyzet megjavulását. A mai bizonytalan és inflációs hírekkel telített közvélemény okozója annak, hogy a tőke félénk, a bankok nem merik kihitelezni tőkéjüket és ezt érzi az egész nemzetgazdaság. Január 1-én életbe léptek az új törvények. Az elmúlt év utolsó napján jelent meg a törvények és rendeletek tárában a nemzetgyűlés által december hóban hozott új törvények gyűjteménye. A megjelent törvények között első helyen áll az állami alkalmazottak fizetésének leszállításáról szóló törvény, amely 1933. január 1-én lépett életbe. Megjelent a parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság megszervezéséről szóló törvény is, valamint az új vámtarifa-rendeletet is most adta ki a kormány a törvények gyűjteményében. Leszállítják az állami munkások bérét is Az állami alkalmazottak fizetésének leszállításával kapcsolatosan intézkedés történt az állami munkások bérének leszállítása iránt. Mint hivatalosan jelentik, az állami birtokok és erdőségek . Eltűnt egy szép asszony, Homola István felsőgallai születésű és Tatabányán állomásozó közhonvéd felesége, a falu legszebb menyecskéinek egyike, azzal a szándékkal, hogy betegállományban levő férjét a győri közkórházban meglátogatja, Felsőgalláról a szülői házból eltávozott. Férjét tényleg meglátogatta a győri közkórházban és férje pénzt is adott neki a hazautazásra. Ennek már egy hónapja és azóta nyoma veszett a szemre való fiatal asszonynak. Eltűnésekor barnaszínü prémes kabátot, fehér-fekete csikós ruhát, barna selyem harisnyát és fekete félcipőt viselt.