Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-04-27 / 34. szám

1*35 április.27. > KOMÁROMI LAPOK« Mai olasz asszonyok Olasz iskolákat látogatva, feltűnik, hogy a legtöbb középiskola koedukacionális: fiúk és leányok együtt tanulnak. Az olasz tanárok és szakemberek szerint ennek a módszernek csak jó eredményeit lehet tapasztalni. Az egyetemek minden fakultása nyitva áll a nők előtt. A jogot például sok nő tanul. Sőt vannak a jogi tudományoknak női tanárai és magántanárai is az olasz egyetemeken. Francesca Hozza dr. például a római jogot tanítja, Maria Pitlalunga* dr. a XVII. század képzőművészetéről prelegál. Amalia Passió dr. a politikát adja elő a római egyetemen. A szép, fiatal dr. Louisa Sanseverino grófnő, ki nemrég Budapesten is járt, a munkaügyi törvényhozás magántanára, Maria Montessori neve világmárka. Az olasz írónők között első a Sardiniában élő Nobel-díjas Grazia Deledda. Mögötte számos írónő és újságírónő sorakozik, akik élénk részt vesznek az olasz közvélemény alakításában. A szellemi téren sikereket arató olasz nő mellett ott van az ügyes üzletasszony típusa is. Ennek legelőkelőbb képviselője, Louisa Spagnoli, ki 25 évvel ezelőtt igen szerény eszközökkel kezdte meg a cukorkagyártást és aki ma hatalmas gyárüzem és nagy vagyon tulajdonosa. Anna Cetli nevét a malária elleni küzdelemben tette ismertté. Ápolónői iskolát alapított és ambulatóriumokat szervezett a veszélyeztetett vidékeken. Az állam a nagy aranyéremmel tüntette ki. Donna Louisa Federzoni egy néptitkárságot szegényebb alapított Rómában, a legnéposztály segítése céljából. Ez a hölgy már a világháborúban kitüntette magát mint ápolónő az első frontvonalban: megkapta a csupán frontszolgálatért adható hadi érdemkeresztet. ő volt a fascista párt egyik első női tagja és jelenleg is nagy szerepet játszik a pártban. Három gyermek anyja. A fascista párt vezető asszonya Rómában Bianca hercegnő. Robilant grófnő az anya- és csecsemővédelem központját vezeti. A velencei asszonyok élén Vendramin grófnő áll. A jótékonyság, valamint a szociális szolgálat majdnem mindenütt nők kezében van. De látjuk a nőket más fontos helyeken is, például a nápolyi nemzeti könyvtár igazgatója is nő. A közszolgálatban álló nőket nem fenyegeti az a veszedelem, hogy ha férjhez mennek, elbocsátják őket. Sőt, az állam ebben az esetben is szívesen látja, elősegíti, a házasságokat és a sokgyermekes tisztviselőnőt különböző kedvezményekben részesíti. Mussolini gyermekvédő politikájának áldásait elsősorban mégis a munkásnők és parasztasszonyok milliói érzik. Az állam hatalmas összegekkel siet a szegény anyák segítségére, hogy azok sok egészséges gyermeket nevelhessenek Olaszországnak. Az utolsó évtized folyamán csodálatos fejlődéssel fellendült Olaszországban a női sport is. A cél az, hogy a sok évszázados elzárkózottságban elpuhult olasz nő megizmosodjék és szebb, egészségesebb faj anyja lehessen. Megnyílt a női testnevelési főiskola; az ifjúságot s a munkásnép női részét egyre növekedő mértékben vonják be a tömegsportokba. Még az idősebb, férjes asszonyoknak is részt kell venniök a gyakorlatokban. Nagy szó ez, mert a sport, mely erősebbé és mozgékonyabbá teszi a testet, önbizalmat ad és felemelő, felszabadító hatással van az elnyomott lesekre is. Az olasz asszony régente alig utazik A fascizmus most elősegíti, hogy az olasz nő legalább saját hazája szépségeiből lásson egyet-mást. Mussolini egy évtized alatt megváltoztatta az olasz férfit új lelket, karaktert és életerőt öntött bele. A nők megváltoztatása nagyobb és hosszadalmasabb feladat. Ahhoz legalább három évtized, egy generáció kell. De sejteni lehet, hogy az olasz nő is át fog menni a gyökeres változáson, mellyel befejeződik a Duce nagy műve: az olasz nemzet új renaissancea. ASSZONYOKNAK. 9 o idal A modern konyha gépei A háztartási munka racionalizálásának elvét gyökeresen megváltozott gazdasági viszonyaink vetették fel. Célja a lehető legnagyobb tehermentesítés, maximális munkának minimális fáradsággal való elvégzése. Ez a tehermentesítés mélységesen szociális elgondolás, mert a kényszerből leépített, cseléd nélküli háztartás nem eredményezheti azt, hogy a középosztály asszonya immár maradéktalanul felőrlődjön olyan tevékenységben, amelynek nála alacsonyabb szellemi nívójú egyén is megfelelne. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ezzel olyan értékek mennek veszendőbe, amelyek végeredményben az egész nemzettest kulturális színvonalának süllyedését eredményeznék. Nem becsüljük le ezzel semmiképpen a testi munka értékét. Az ősi tradíciókat őrző magyar asszony soha nem irtózott a háztartási munkától, ismerte annak fontosságát, s éppen ezért megbecsülte alkalmazottját. A mai egészen más viszonyok között a tehermentesítő emberi munkaerő szerepét a háztartási gépek veszik át. Ez a racionalizálási törekvés főképpen az újvilágból indult ki, ahol a háztartási alkalmazott luxusát csak nagyon gazdag emberek élvezhetik. Jómagunk csupán a kezdet kezdetén vagyunk, nem utolsó sorban azért, mert a szükséges gépek és eszközök beszerzése ma még olyan tőkét emészt fel, amellyel éppen gazdaságilag leromlott középosztályunk nem rendelkezik. A háztartási munka átszervezése tehát csak fokozatosan, lépésrőllépésre hajtható végre. Elsősorban, új otthont alapító fiatal asszonyok figyelmét kell felhívni arra, hogy saját jól felfogott érdekükben gondoskodjanak a rendelkezésre álló kelengyepénzből korszerű konyhafelszerelésről. Felsorolunk néhány célszerű kipróbált konyhai gépet, amelyeket nálunk eddig csupán nagyüzemekben, vendéglőkben vagy cukrászdákban használtak, ám nagy jövőjük van a cselédnélküli kis háztartásokban is. A kézzel hajtott hús-, dió- és kávéőrlőgépet mindenki ismeri. A kézierőt ma már villanyárammal helyettesítik. Ilymódon 1 kg. húst 2 perc alatt, 1 kg. szemeskávét 20 perc alatt finomra őrölhetünk. Hasonló módon működik a régebben ugyancsak kézzel hajtott gyümölcs- és zöldségáttörő gép, mely például 1 perc alatt készít el 1 kg. burgonyapépet. Kenyér- és tésztadagasztás céljára kézzel vagy villanyerővel hajtható dagasztógépeket állítanak elő. Ezeknél a kéz munkáját vízszintes tengelyre erősített keverő végzi el. Gyorsan és egyenletesen dolgozik, úgyhogy átúsztás kézzel nem is kell érinteni. Tetemes idő- és fáradságmegtakarítást jelent a habverőgép. Ez állványra szerelt henger alakú edényből s vízszintes tengelyre függőleges állapotban ráerősített habverőkből áll, amelyeket villanyerő l^z gyors mozgásba. Ezzel a géppel fél liter tejszínt 2 perc alatt verhetünk habbá. Más célra is használható, például hideg mártások, tortaanyagok, krémek gyors és alapos kidolgozására. Mindezeket a gépeket vagy egyenesen a villanyvezetékbe kapcsoljuk, vagy pedig e célra készült villanyerejű konyhamotorral hajtjuk. Ilyen kis motor mindenfajta háztartási gép üzembehelyezésére alkalmas, s áramfogyasztása kis háztartásban nem jelentős, miután a gépek úgyszólván percek alatt végzik el munkájukat. Mese a negyven tojásról Volt egyszer egy király, aki nagyon szerette a népét és azt akarta, hogy az ő országában mindenki boldog legyen. Azért mindig talált időt arra, hogy az alattvalói ügyes-bajos dolgával foglalkozzék s akinek valami baja, panasza, pörös ügye volt, a hétnek egy bizonyos napján elmehetett a királyhoz s elmondhatta a mondanivalóját. Történt egyszer, hogy egy kereskedő utazásra készült. Nem volt felesége, se gyereke, hát egy öregasszonyt hivatott és azt mondta neki: Eredj és végy negyven tojást, főzd meg azokat, s hozd el nekem útravalóul. Majd megmondod, mi az áruk, s azt akkor megfizetem neked. Az öregasszony csakugyan elhozta a negyven tojást és átadta a kereskedőnek. Hanem annak már akkor sietős volt a dolga, mert a hajó, amelyen rázni akart, indulásra készen állt a kikötőben, hát azt mondta az öregasszonynak: — Most már nincs rá időm, hogy kifizessem neked, amivel tartozom. Majd, ha visszatérek utamról, megkapod a pénzt. Azzal hajóra szállt és elutazott, így öregasszony meg három évig mé> csak hírt sem hallott felőle. Három esztendő múlva visszatért a kereskedő és magához hivatta az asszonyt. . — Nos, — mondta néki — most megkapod tőlem a pénzedet. Mit fizessek neked a negyven tojásért? — Számítsd ki, — mondta az asszony — hogy hány csirke kell volna ki három év alatt azokból a tojásokból, ha tyúk alá tettem volna s kikeltek volna annak idején. — Ne beszélj bolondokat, — felelte a kereskedő bosszúsan — negyven tojásnak negyven rézpénz lehet az ára, annyit adok érte, ha akarod. — Nem, — makacskodot az öregasszony — nekem nem kell negyven rézpénz, számítsd ki, hány csirke kell volna ki a negyven tojásból, hány tojást tojtak volna azok a csirkék, s újból hány csirke lett volna azok tojásaikból. Most már aztán hordd el magad, — kiáltott a kereskedő — ha nem kell a negyven rézpénz, akkor egyetlen fillért sem adok neked! Eredj Isten hírével! No, ezt aztán nem hagyta annyiban a szegény asszony sem. Fűhöz-fához ment a panaszával, de nem segített rajta senki, végül is nem volt mit tennie, felkereste a királyt. Elmondta neki, hogyan is áll a dolog. A kereskedő negyven tojást kért tőlem s mikor megkapta azokat, elutazott és nem fizetett semmit. Ennek már három éve. Most, hogy felkerestem őt és kértem tőle a pénzemet, összeszidott és elkergetett, így hát azt kérem ,tőled, felséges királyom, szolgáltass nekem igazságot! Milyen hasznot hajtott volna az a negyven tojás, három éven át? A király gondolkozóba fesett s egyre azon törte a fejét, hogyan is számítsa ki, hány csirke lett volna a negyven tojásból s azok a csirkék menny? újabb tojást tojtak volna és hány további csirke lett volna a további tojásokból. Mikor már belefájdult a feje a töprengésbe, akkor hazaküldte az asszonyt. Menj békével, — mondta neki majd gondolkozni fogok, hogyan derítsem ki ügyetekben az igazságot. Az asszony hazament, a király pedig egyre a tojásokon törte a fejét. Telt-múlt az idő, de bizony semmi sem jutott eszébe a királynak, amivel ezt a dolgot elintézhetné. Már nem is tudott jgyébre gondolni, mint arra, hány csirke lesz a tojásokból és hány tojás a csirkékből; nyugtalan volt az álma, gyenge az étvágya, naphosszat a kertben járkált fel és alá és a tojás Derén tűnődött. Már széltében beszélték az egész országban, hogy a király nem tud ítéletet hozni a szegény asszony perében, a király is szégyelli magát ezért és rosszkedvűen ült a kertben egy sövény mögött. Egyszerre csak azt hallja, hogy sövény tulsó oldalán a gyerekei beszélgetnek. — Tudod mit, — mondta a királyfi, — azt fogjuk játszani, hogy én leszek a király... — Jó, — egyezett bele a kis királylány, — én meg a szegény asszony leszek, aki a tojás árát kéri. — Akkor mondd el, hány tojást adtál a kereskedőnek, — kezdte a királyfi. — Negyvenet, felséges uram — válaszolta a királylány, aki az öregasszonyt játszotta — és három évig nem fizetett érte semmit. Most meg negyven rézpénzt akar adni, de én nem fogadtam el. — Hát mennyit kérsz a negyven tojásért? — kérdezte tovább a király kisfia. — Felséges királyom, — felelt a királylány, — a negyven tojásból negyven csirke lett volna s azokból újabb tojás és újabb csirke... — És mondd csak, milyen tojást kért tőled a kereskedő? — folytatta a kis királyfi. A kereskedő azt mondta, vegyek negyven tojást, főzzem meg mindet keményre és hozzam a hajóra, ott majd megfizeti, így hát megfőztem és elvittem mind a negyvenet, ahogy kívánta. — És hallottál te már olyat, hogy egy megfőtt tojás kikelt volna és újabb tojásokat tojna? Nem? No, akkor eredj haza Isten hírével, negyven rézpénz jár neked, semmi több! A töprengő királynak ott a sövényen túl felragyogott a szeme, aztán hangosan felkacagott és a homlokára ütött. Ki hallott ilyet! Ezek a gyerekek játék közben kitalálták azt, amin ő hónapok óta töri a fejét. Átlépett pelt a sövényen ,és elégedetten megveregette a kis királyfi vállát.*■ Derék gyerek vagy! — mondta jókedvűen. — Eredj, szólj a főudvarmesternek, hogy hivassa el az öregasszonyt, fenséges királyné anyádnak pedig mondd meg, hogy ma estére tíz kemény tojást főzessen nekem vacsorára! Nem kell félni — Édes anyám, jöjjön velem y A másik szobába. A sötétben hátha ott van, A vasorrú bába! Törpe is elbújhatott ott, Vagy a kéményseprő, Ördögfiú is akadhat, Nem is egy, de kettő. — Ejnye, édes kicsi fiam, Tán csak nem vagy gyáva? Gyere, nézzük meg hát együtt Van-e a szobában, Akárcsak egy szúnyogfiók? Lásd, senki sincs itten, Azaz mégis, van Valaki, Nem is kell azt tanítani, Tudod úgyis, hogy velünk van Mindenütt az Isten!