Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-03 / 80. szám

1936. október 3. »KOMÁROMI LAPOK« ASSZONYOKNAK. A púder. A laikus közönség egészen a leg­utóbbi időkig attól tartott, hogy a púder rendszeres használata előbb­­utóbb a bőr ártalmára van, vagy leg­alább is kellemetlenségeket okoz. Ha már nem is igen vannak, akik azt hiszik, hogy a púder ártalmas, azt általában még nem tudják, hogy a púder nemcsak nem árt, hanem — ha az alapanyagok megfelelő ható­anyagokkal készülnek — egyenesen a bőr védelmére, kozmetikai hibák keletkezésének megszüntetésére szol­gál. Sokszor hirdetnek »higanymentes« púdert. Ez blöff, mert higanyt senki sem tesz a púderbe. Ugyanis a hi­ganynak vagy higany származékoknak használatát nemcsak szigorúan tiltja a törvény, de a higany fedőtulajdon­ságát a púderben más anyagokkal pó­tolhatjuk, olyanokkal, amelyek ös­­­szehasonlíthatatlanul olcsóbbak is. Nem higanyt, hanem ólomkarboná­tot tényleg tettek régebben a púder­be, mert ez az anyag szépen fed, jól tapad és fehérít. Ma tudjuk, hogy ezt sem szabad a púderbe tennünk, mert nagyon ártalmas, ráncosít, a bőrt rontja és ólom­mérgezést idéz­het elő. De nincs is ma ilyen mérgező anya­gokra szükségünk ahhoz, hogy tökéle­tes púdert állítsunk elő. Ha az alap­anyagok u. n. kolloidanyagokból van­nak összeállítva, elsőrangú fedőképes­ségű púdereket kapunk. A púder nemcsak arra szolgál, hogy a bőrt védje, egyenletes színűvé te­gye és nagyobb légzési felületet biz­tosítson, hanem száraz bőrű hölgyek részére készült zsíros púder, zsíros bőrűek részére pedig szárító (pl. kén-) púder a célt valóban megfelelően szolgálja. Ha valakinek nagyon szá­raz a bőre, úgy a »főtt« púder alatt használjon még zsíros krémet is, na­gyon száraz bőrűeknél pedig a zsíros krém sem üt át, hiszen az ilyen bőrbe rögtön felszívódik és a púder szépen tapad rá. Gyógyszeres púderek még a fény­védők. Ezek fő hatóanyaga: a kinin és a csenlin. A púdert többféle formában hozzák forgalomba. A közismert por alak. A kompakt (tömény) forma, amelyet nagyon rossznak tartanak, mert gip­szet vagy más kötőanyagot tettek hozzá. Folyékony púdert (email) és púderkrémet nagyobb esti, alkalmi és főleg dekoltázs kikészítéséhez hasz­náljuk. Ide tartoznak még az úgynevezett rázó keverékek, amelyek gyógyító, szárító célt szolgálnak és főleg púder alapanyagokból állnak. A por­rúzs is csak púder, erősen pirosra, manda­rinra festve. 9. oldal. A női kéz-és lábápolás. A kéz ápolása egyike a legrégibb kozmetikai műveleteknek. Konstruk­ciójánál fogva legjobban a kéz kon­zerválható az emberi testrészek kö­zül, sőt a kéz szépségét az aggkorig fenn lehet tartani. A nők kezéről, főleg a kézbőr ápoltságáról nemcsak a foglalkozásra, hanem a nő egész énjére lehet követ­keztetni. Kiábrándító, ha a társaság­ban elegáns, jó megjelenésű nővel ta­lálkozunk, akinek alakja, arca, de­koltázsa feltűnően jó és aki mind­addig a pillanatig, míg kesztyűjét le nem veti, a legápoltabb nő benyo­mását kelti, de amikor előtűnik szá­raz, szikkadt, ráncos, esetleg vörös keze, vagy eldurvított körme, az egész róla alkotott jó impresszió pillanatok alatt eltűnik. Kétségtelen, hogy bizonyos kivéte­lek találhatók, de ma már az úgyne­vezett »arisztokratikus kéz« túlhala­dott álláspont, mert a sport követ­keztében (lovaglás, autóvezetés, golf, tennisz, evezés stb.) nemcsak a bőr vesztett finomságából, de a kéz alakja is deformálódott, s ezért szokták azt mondani, hogy »kisportolt« keze van. A legtöbb nőnek, még ha a keze és karja kifogástalan és azt megfele­lően ápolja is, olyan csúnya a­­ kö­nyöke , hogy az egész kar szépségét tönkreteszi. A könyöknél van ugyanis az a terület, amely a zsírlerakódásra nagyon kevéssé hajlamos és így a sporttól és munkától eltekintve, a­­ könyöklés­­nél való dörzsöléstől rán­cossá és a bőr többi részétől elütő­­en sötétebb színűvé és durva tapin­tatoivá válik. Mindenekelőtt legfontosabb a kéz- és könyökápolásnál — mint a kozme­tikában mindennél — a tisztaság, de ehhez türelem és akarat kell. Na­ponta többször meg kell mosni a kezet langyos, szappanos vízben, utá­na a leggondosabban megszárítani, majd a bőrt puhító és konzerváló kenőccsel bekenni, olyannal, amely pillanatok alatt felszívódik. A dol­gozó, vagy sportoló nőknél elenged­hetetlen, hogy esténként túlzsírozott és tápláló kenőccsel kenjék be ke­züket s a könyököt. Igen kevés ki­vétellel itt is éppolyan egyénien kell megválasztani a szereket és ápolni a kéz és a kar bőrét, mint ahogyan az arcbőrnél történik. Ha az ujjak tü­lrövidek és vasta­gok és ha azt tökéletes formákra át­alakítani nem is lehet, ez a hiba azonban különböző eljárásokkal nagy­mértékben javítható. A láb kultusza ma már olyan álta­lános és nagyfokú, hogy a női szép­ség mérlegelésénél döntő szerepet ját­szik. Még manapság is a láb van a legelhanyagoltabb állapotban a test többi részéhez viszonyítva. A min­dig cipőbe bujtatott lábfejet a nők ki­fogástalannak akarják tudni és ez ter­mészetes is, hiszen a szép és nem­ deformálódott lábfej legalább annyi szépséget jelent, mint a kéz, de leg­alább annyi ápolást is kíván. Igen célszerű délelőttönként fél­fűzős cipőben járni, mert a fűzős cipő összetartja a bokát, illetve az izmo­kat. Ha a legnagyobb higiénia és óva­tosság dacára vastagodni kezd a láb­fej, úgy nem szabad késlekedni és azzal szakorvoshoz kell fordulni, mert az esetek szép számában igen eredmé­nyesen lehet azt vékonyítani. A vastag alsó lábszárnál, a műtéti eljárásoktól eltekintve, ma már egy speciális gép segítségével, a legtöbb esetben mint részleges illetve helyi fogyasztásnál igen szép eredménye­ket lehet elérni, de csak abban az esetben, hogyha csontvastagodás nem áll fenn. Ezekben az esetekben lehet megvalósítani a helyi fogyasztást a legszebb eredménnyel. R­eceptek. Tökpüréleves. A megtisztított, da­rabokra vágott tököt kevés vajon és vizen puhára pároljuk, aztán szitán áttörjük. 2 deci tejfölből 1—2 kanál liszttel habarást csinálunk, beletes­­­szük az átpaszírozott tököt, megsóz­zuk, kellőképpen felhígítjuk hús-vagy csontlével, esetleg tejfellel. Felforral­juk és forrón ráöntjük a levesestál­­ban vajjal elkevert 1—2 tojás sár­gájára. Csorgatott tojásleves. Apróra vágott petrezselyemzöldjét és kevés reszelt vöröshagymát vajban megpirítunk. Hozzáadunk kevés sót és paprikát, felöntjük vízzel s forrni hagyjuk. Egy másik edényben simára keve­rünk két egész tojást egy kanál liszt­tel és a forró levesbe csurgatjuk. Tálaláskor 2 kanál jó tejfölt keve­rünk bele. Libamájjal töltött csirke. Apróra vagdalt libamájat, gombát és zöld­petrezselymet megsózva és megbor­sozva, kevés vajon megpárolunk. Mi­kor kihűlt, elkeverjük 1—2 tojással és a rendes módon megtöltjük vele a csirkét, melyet — bőrét fagyos zsír­ral megkenve, — forró sütőben szép pirosra sütünk. GYERMEKEKNEK. A szentjánosbogárka álma. — Hogy merted ott hagyni? — Helyettest állítottam. — De tudja-e majd a helyettes úgy ellátni, ahogy kell? — Tudja. Kioktattam. Megmondtam neki, hogy a király mindennap csak úgy tud elaludni, ha álomport iszik. Én készítettem el a poharát. Meg­mondtam neki, ha sípol, adja át a poharat, a király kiissza a tartalmát és reggelig fel se ébred. Most biztosan azért sípolt, mert szomjas. Ne féljetek. Nincs semmi baj. Ne­kem is jól esik egyszer egy kis el­­lógás. Mit szóltok hozzá? Mi is lehetünk egyszer szabadok, — feleli a másik. Éljen a szabadság! Felelik mindnyájan. Aztán körül­táncolták a tüsköt, ahol a bogárka aludt, csendesen, óvatosan felemelték és elvitték magukkal. Mialatt a törpék eltávoztak, lassan, csendben, mint egy álom, megjelent az éj tündérkirálynője, tündéreitől kí­sérve. Szépek, csillogók, vidámak voltak. Örültek a szép csillagos éjszakának. — Nézz körül kedves szolgám — szólt a királynő a bagolyhoz, —nem lesnek-e ránk álnok, kiváncsi szemek? Tudod, hatalmam nagy, de büntetni még­sem szeretek. Az erdei, nagy fülesbagoly felteszi mindent látó szemüvegét, körülnéz ve­le, de nem lát semmit. Ravaszak ám a törpék. Jól elbújtak. A legkisebb tündér, Zizike, a ki­rálynő elé járul, meghajtja magát és szót kér. — Mit akarsz, Zizike? —• Csak azt akarom mondani, ha a kíváncsi törpehad mégis lesne ránk,­­nagyon büntesd meg őket, szépséges királynő. — Jól van, Zizike. De mit akarsz te, Tinike? — Jó királynő, én ma láttam vala­mit. — Mit? — Egy kicsi fényes, szálló csillagot. — Nem csillag volt az, testvérkém, hanem egy szentjánosbogárka rep­kedett. — Hát te mért állsz itt, Csilla? Te is láttál valamit? — kérdezte a tündérkirálynő. — Nem láttam semmit, de nagyon szeretnék törpéket meg szentjános­bogarakat látni. — válaszolta Csilla. — Jól tudod testvér, a tündértör­vény tiltja a kíváncsiságot, tehát meg­rólak érte. — A mi világunk más, mint az övék. Országunk az éj ezernyi csil­lagával szebbet nyújt, mint az övék ezernyi törpe hadával. Míg így beszélgettek, megérkezett Csacska tündér is, akinek szintén volt mondanivalója. — Mit akarsz, Csacska? Kis tün­dérkém ? Olyan idegesnek látszol, bánt valami? — Jó királynő, valamit hallottam a bagolytól. — Mit hallottál? — kérdik mind­nyájan. — Valaki elárulta, hogy ma éjjel táncolunk. A törpék megtudták és látni akarnak bennünket. Jó lenne királynőnk, ha ide hivatnád a bag­lyot és ő tőle kérdeznéd meg. Ő töb­bet tud. — Pletykára nem adok semmit. Ha úgy volna, a bagoly jelentette volna, tudja a kötelességét, — mondja a királynő. — Aztán meg a törpék sötétben úgy sem látnának. — Jó királynő, — szólt most Tün­diké, — ha kigyulnak a csillagok, a föld, a sok szentjánosbogár, amit ös­­­szefogdostak, mind világítanak nekik. Látnak bennünket majd. — Jól tudjátok, hogy a szentjános­bogárkák mind az enyémek. Ők a parancsom meg nem szegik. Külön­ben is, olajat nem adtam nekik. Lám­páik üresek tehát. Ne félj, jó népem, megvéd bennünket az éj és milliónyi csillaga. Rajta hát, vigadjatok, tán­coljatok. Járjátok el a csillagtánco­mat, amit legjobban szeretek a tán­caitok között. Kétszer se kellett ezt a tündéreknek mondani. Egy varázsütésre megszó­laltak az erdő zenészei. Még az éneklő madárkák is daloltak hozzá. A csilin­gelő gyöngyvirág, a lilaszínű harang­virág kísérte a madarak dalát, a har­kály pedig verte a taktust. A tündérek most elkezdték járni a csillagtáncot. Oly szép és érdekes volt ez­ a tánc, hogy mindenkit, aki látta, bámulatba ejtett. Úgy helyezkedett el minden tündér a táncban, hogy egy gyönyörű hatágú csillagot alkottak, amely min­den fordulónál más és más drágakő színét tükrözte. Amint így javában folyt a tánc, a törpék lassan-lassan előbújtak rejtek­helyeikből és a bokrok közül bámul­ták őket. Egyszer csak Csilla észreveszi, hogy a bokrok közül kidugja fejét valaki. Elkiáltja magát: — Ments meg bennünket jó király­nő! Idegenek látnak! — Csend! — szólt a királynő. —­­Hol a varázspálcám? — Itt hozom, — feleli a bagoly. — Jól sújtsd őket! Megérdemlik, jó ki­rálynő. — És gúnyosan a törpék felé fordulva, szamárfüleket mutatott és vihogott a bagoly. — Jer ide, Habakuk! — szólt a ki­rálynő a törpék fejéhez, — hadd be­széljek veled! — Parancsolj szépséges királynő. — Hogy mertetek a közelünkbe fér­kőzni, mikor tudtad, hogy megtiltot­tam azt? — Bocsáss meg, szép királynő, meg­érdemeljük azt. — Nincs bocsánat! Haragom nagy, a büntetésem még nagyobb lesz! Erre Habakuk meghajol az éj ki­rálynője előtt és így beszél: — Hallgass meg, királynő. Röviden elmondom, miért jöttünk ide. Paran­csod és törvényed megszegtük, az igaz. Szolgáljon mentségül, hogy mi, akik mindig a föld alatt dolgoztunk, hogy nektek aranyat, ezüstöt és drá­gaköveket aknázzunk, látni szeret­tünk volna benneteket. Ez csaknem bűn? Jutalmat soha se kaptunk. Igaz, hogy nem is kértünk. Mivel most a koronád legszebb gyémántját hoztuk fel a föld mélyéből, mely alkalommal legkedvesebb törpénk is kimúlt, meg­ígértem a többieknek, hogy elvezetem őket jutalmul hozzád, hogy végig néz­hessék a tündérek táncát. Hogy lát­hassák, kik azok, akiknek dolgoznak, no meg, hogy kedvet kapjanak a to­vábbi 100 évi munkára. A többit meg már tudod. Most pedig jó királynő, büntess meg bennünket, ha van szí­ved hozzá! A királynő ránézett a törpékre, hosszan nézte őket. Majd megszólalt: — Igazad van Habakuk! A kegyet­len én voltam. Meggyőztél. Mától fog­va szent közöttünk a béke. Add ide jobbodat, hadd szorítsam meg. Le­gyünk jóbarátok, együvé tartozunk. Hívd elő a törpéidet, hadd lássák ők is, mit tudnak a tündérek. Ti pedig, testvérkéim, járjátok el a legszebb táncot a törpéknek, mert mától kezd­ve jó barátok lettünk. A gőg, a ke­vélység legyen eltörölve, helyette a megértés és szeretet lakozzék közöt­tünk. Nagy vigasság támadt erre. Még a kakuk is elkiáltotta magát. Sohse ha­lunk meg! Erre a kiáltásra ébredt fel mély álmából a szentjánosbogárka.

Next