Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-10-03 / 80. szám
1936. október 3. »KOMÁROMI LAPOK« ASSZONYOKNAK. A púder. A laikus közönség egészen a legutóbbi időkig attól tartott, hogy a púder rendszeres használata előbbutóbb a bőr ártalmára van, vagy legalább is kellemetlenségeket okoz. Ha már nem is igen vannak, akik azt hiszik, hogy a púder ártalmas, azt általában még nem tudják, hogy a púder nemcsak nem árt, hanem — ha az alapanyagok megfelelő hatóanyagokkal készülnek — egyenesen a bőr védelmére, kozmetikai hibák keletkezésének megszüntetésére szolgál. Sokszor hirdetnek »higanymentes« púdert. Ez blöff, mert higanyt senki sem tesz a púderbe. Ugyanis a higanynak vagy higany származékoknak használatát nemcsak szigorúan tiltja a törvény, de a higany fedőtulajdonságát a púderben más anyagokkal pótolhatjuk, olyanokkal, amelyek összehasonlíthatatlanul olcsóbbak is. Nem higanyt, hanem ólomkarbonátot tényleg tettek régebben a púderbe, mert ez az anyag szépen fed, jól tapad és fehérít. Ma tudjuk, hogy ezt sem szabad a púderbe tennünk, mert nagyon ártalmas, ráncosít, a bőrt rontja és ólommérgezést idézhet elő. De nincs is ma ilyen mérgező anyagokra szükségünk ahhoz, hogy tökéletes púdert állítsunk elő. Ha az alapanyagok u. n. kolloidanyagokból vannak összeállítva, elsőrangú fedőképességű púdereket kapunk. A púder nemcsak arra szolgál, hogy a bőrt védje, egyenletes színűvé tegye és nagyobb légzési felületet biztosítson, hanem száraz bőrű hölgyek részére készült zsíros púder, zsíros bőrűek részére pedig szárító (pl. kén-) púder a célt valóban megfelelően szolgálja. Ha valakinek nagyon száraz a bőre, úgy a »főtt« púder alatt használjon még zsíros krémet is, nagyon száraz bőrűeknél pedig a zsíros krém sem üt át, hiszen az ilyen bőrbe rögtön felszívódik és a púder szépen tapad rá. Gyógyszeres púderek még a fényvédők. Ezek fő hatóanyaga: a kinin és a csenlin. A púdert többféle formában hozzák forgalomba. A közismert por alak. A kompakt (tömény) forma, amelyet nagyon rossznak tartanak, mert gipszet vagy más kötőanyagot tettek hozzá. Folyékony púdert (email) és púderkrémet nagyobb esti, alkalmi és főleg dekoltázs kikészítéséhez használjuk. Ide tartoznak még az úgynevezett rázó keverékek, amelyek gyógyító, szárító célt szolgálnak és főleg púder alapanyagokból állnak. A porrúzs is csak púder, erősen pirosra, mandarinra festve. 9. oldal. A női kéz-és lábápolás. A kéz ápolása egyike a legrégibb kozmetikai műveleteknek. Konstrukciójánál fogva legjobban a kéz konzerválható az emberi testrészek közül, sőt a kéz szépségét az aggkorig fenn lehet tartani. A nők kezéről, főleg a kézbőr ápoltságáról nemcsak a foglalkozásra, hanem a nő egész énjére lehet következtetni. Kiábrándító, ha a társaságban elegáns, jó megjelenésű nővel találkozunk, akinek alakja, arca, dekoltázsa feltűnően jó és aki mindaddig a pillanatig, míg kesztyűjét le nem veti, a legápoltabb nő benyomását kelti, de amikor előtűnik száraz, szikkadt, ráncos, esetleg vörös keze, vagy eldurvított körme, az egész róla alkotott jó impresszió pillanatok alatt eltűnik. Kétségtelen, hogy bizonyos kivételek találhatók, de ma már az úgynevezett »arisztokratikus kéz« túlhaladott álláspont, mert a sport következtében (lovaglás, autóvezetés, golf, tennisz, evezés stb.) nemcsak a bőr vesztett finomságából, de a kéz alakja is deformálódott, s ezért szokták azt mondani, hogy »kisportolt« keze van. A legtöbb nőnek, még ha a keze és karja kifogástalan és azt megfelelően ápolja is, olyan csúnya a könyöke , hogy az egész kar szépségét tönkreteszi. A könyöknél van ugyanis az a terület, amely a zsírlerakódásra nagyon kevéssé hajlamos és így a sporttól és munkától eltekintve, a könyöklésnél való dörzsöléstől ráncossá és a bőr többi részétől elütően sötétebb színűvé és durva tapintatoivá válik. Mindenekelőtt legfontosabb a kéz- és könyökápolásnál — mint a kozmetikában mindennél — a tisztaság, de ehhez türelem és akarat kell. Naponta többször meg kell mosni a kezet langyos, szappanos vízben, utána a leggondosabban megszárítani, majd a bőrt puhító és konzerváló kenőccsel bekenni, olyannal, amely pillanatok alatt felszívódik. A dolgozó, vagy sportoló nőknél elengedhetetlen, hogy esténként túlzsírozott és tápláló kenőccsel kenjék be kezüket s a könyököt. Igen kevés kivétellel itt is éppolyan egyénien kell megválasztani a szereket és ápolni a kéz és a kar bőrét, mint ahogyan az arcbőrnél történik. Ha az ujjak tülrövidek és vastagok és ha azt tökéletes formákra átalakítani nem is lehet, ez a hiba azonban különböző eljárásokkal nagymértékben javítható. A láb kultusza ma már olyan általános és nagyfokú, hogy a női szépség mérlegelésénél döntő szerepet játszik. Még manapság is a láb van a legelhanyagoltabb állapotban a test többi részéhez viszonyítva. A mindig cipőbe bujtatott lábfejet a nők kifogástalannak akarják tudni és ez természetes is, hiszen a szép és nem deformálódott lábfej legalább annyi szépséget jelent, mint a kéz, de legalább annyi ápolást is kíván. Igen célszerű délelőttönként félfűzős cipőben járni, mert a fűzős cipő összetartja a bokát, illetve az izmokat. Ha a legnagyobb higiénia és óvatosság dacára vastagodni kezd a lábfej, úgy nem szabad késlekedni és azzal szakorvoshoz kell fordulni, mert az esetek szép számában igen eredményesen lehet azt vékonyítani. A vastag alsó lábszárnál, a műtéti eljárásoktól eltekintve, ma már egy speciális gép segítségével, a legtöbb esetben mint részleges illetve helyi fogyasztásnál igen szép eredményeket lehet elérni, de csak abban az esetben, hogyha csontvastagodás nem áll fenn. Ezekben az esetekben lehet megvalósítani a helyi fogyasztást a legszebb eredménnyel. Receptek. Tökpüréleves. A megtisztított, darabokra vágott tököt kevés vajon és vizen puhára pároljuk, aztán szitán áttörjük. 2 deci tejfölből 1—2 kanál liszttel habarást csinálunk, beletesszük az átpaszírozott tököt, megsózzuk, kellőképpen felhígítjuk hús-vagy csontlével, esetleg tejfellel. Felforraljuk és forrón ráöntjük a levesestálban vajjal elkevert 1—2 tojás sárgájára. Csorgatott tojásleves. Apróra vágott petrezselyemzöldjét és kevés reszelt vöröshagymát vajban megpirítunk. Hozzáadunk kevés sót és paprikát, felöntjük vízzel s forrni hagyjuk. Egy másik edényben simára keverünk két egész tojást egy kanál liszttel és a forró levesbe csurgatjuk. Tálaláskor 2 kanál jó tejfölt keverünk bele. Libamájjal töltött csirke. Apróra vagdalt libamájat, gombát és zöldpetrezselymet megsózva és megborsozva, kevés vajon megpárolunk. Mikor kihűlt, elkeverjük 1—2 tojással és a rendes módon megtöltjük vele a csirkét, melyet — bőrét fagyos zsírral megkenve, — forró sütőben szép pirosra sütünk. GYERMEKEKNEK. A szentjánosbogárka álma. — Hogy merted ott hagyni? — Helyettest állítottam. — De tudja-e majd a helyettes úgy ellátni, ahogy kell? — Tudja. Kioktattam. Megmondtam neki, hogy a király mindennap csak úgy tud elaludni, ha álomport iszik. Én készítettem el a poharát. Megmondtam neki, ha sípol, adja át a poharat, a király kiissza a tartalmát és reggelig fel se ébred. Most biztosan azért sípolt, mert szomjas. Ne féljetek. Nincs semmi baj. Nekem is jól esik egyszer egy kis ellógás. Mit szóltok hozzá? Mi is lehetünk egyszer szabadok, — feleli a másik. Éljen a szabadság! Felelik mindnyájan. Aztán körültáncolták a tüsköt, ahol a bogárka aludt, csendesen, óvatosan felemelték és elvitték magukkal. Mialatt a törpék eltávoztak, lassan, csendben, mint egy álom, megjelent az éj tündérkirálynője, tündéreitől kísérve. Szépek, csillogók, vidámak voltak. Örültek a szép csillagos éjszakának. — Nézz körül kedves szolgám — szólt a királynő a bagolyhoz, —nem lesnek-e ránk álnok, kiváncsi szemek? Tudod, hatalmam nagy, de büntetni mégsem szeretek. Az erdei, nagy fülesbagoly felteszi mindent látó szemüvegét, körülnéz vele, de nem lát semmit. Ravaszak ám a törpék. Jól elbújtak. A legkisebb tündér, Zizike, a királynő elé járul, meghajtja magát és szót kér. — Mit akarsz, Zizike? —• Csak azt akarom mondani, ha a kíváncsi törpehad mégis lesne ránk,nagyon büntesd meg őket, szépséges királynő. — Jól van, Zizike. De mit akarsz te, Tinike? — Jó királynő, én ma láttam valamit. — Mit? — Egy kicsi fényes, szálló csillagot. — Nem csillag volt az, testvérkém, hanem egy szentjánosbogárka repkedett. — Hát te mért állsz itt, Csilla? Te is láttál valamit? — kérdezte a tündérkirálynő. — Nem láttam semmit, de nagyon szeretnék törpéket meg szentjánosbogarakat látni. — válaszolta Csilla. — Jól tudod testvér, a tündértörvény tiltja a kíváncsiságot, tehát megrólak érte. — A mi világunk más, mint az övék. Országunk az éj ezernyi csillagával szebbet nyújt, mint az övék ezernyi törpe hadával. Míg így beszélgettek, megérkezett Csacska tündér is, akinek szintén volt mondanivalója. — Mit akarsz, Csacska? Kis tündérkém ? Olyan idegesnek látszol, bánt valami? — Jó királynő, valamit hallottam a bagolytól. — Mit hallottál? — kérdik mindnyájan. — Valaki elárulta, hogy ma éjjel táncolunk. A törpék megtudták és látni akarnak bennünket. Jó lenne királynőnk, ha ide hivatnád a baglyot és ő tőle kérdeznéd meg. Ő többet tud. — Pletykára nem adok semmit. Ha úgy volna, a bagoly jelentette volna, tudja a kötelességét, — mondja a királynő. — Aztán meg a törpék sötétben úgy sem látnának. — Jó királynő, — szólt most Tündiké, — ha kigyulnak a csillagok, a föld, a sok szentjánosbogár, amit összefogdostak, mind világítanak nekik. Látnak bennünket majd. — Jól tudjátok, hogy a szentjánosbogárkák mind az enyémek. Ők a parancsom meg nem szegik. Különben is, olajat nem adtam nekik. Lámpáik üresek tehát. Ne félj, jó népem, megvéd bennünket az éj és milliónyi csillaga. Rajta hát, vigadjatok, táncoljatok. Járjátok el a csillagtáncomat, amit legjobban szeretek a táncaitok között. Kétszer se kellett ezt a tündéreknek mondani. Egy varázsütésre megszólaltak az erdő zenészei. Még az éneklő madárkák is daloltak hozzá. A csilingelő gyöngyvirág, a lilaszínű harangvirág kísérte a madarak dalát, a harkály pedig verte a taktust. A tündérek most elkezdték járni a csillagtáncot. Oly szép és érdekes volt ez a tánc, hogy mindenkit, aki látta, bámulatba ejtett. Úgy helyezkedett el minden tündér a táncban, hogy egy gyönyörű hatágú csillagot alkottak, amely minden fordulónál más és más drágakő színét tükrözte. Amint így javában folyt a tánc, a törpék lassan-lassan előbújtak rejtekhelyeikből és a bokrok közül bámulták őket. Egyszer csak Csilla észreveszi, hogy a bokrok közül kidugja fejét valaki. Elkiáltja magát: — Ments meg bennünket jó királynő! Idegenek látnak! — Csend! — szólt a királynő. —Hol a varázspálcám? — Itt hozom, — feleli a bagoly. — Jól sújtsd őket! Megérdemlik, jó királynő. — És gúnyosan a törpék felé fordulva, szamárfüleket mutatott és vihogott a bagoly. — Jer ide, Habakuk! — szólt a királynő a törpék fejéhez, — hadd beszéljek veled! — Parancsolj szépséges királynő. — Hogy mertetek a közelünkbe férkőzni, mikor tudtad, hogy megtiltottam azt? — Bocsáss meg, szép királynő, megérdemeljük azt. — Nincs bocsánat! Haragom nagy, a büntetésem még nagyobb lesz! Erre Habakuk meghajol az éj királynője előtt és így beszél: — Hallgass meg, királynő. Röviden elmondom, miért jöttünk ide. Parancsod és törvényed megszegtük, az igaz. Szolgáljon mentségül, hogy mi, akik mindig a föld alatt dolgoztunk, hogy nektek aranyat, ezüstöt és drágaköveket aknázzunk, látni szerettünk volna benneteket. Ez csaknem bűn? Jutalmat soha se kaptunk. Igaz, hogy nem is kértünk. Mivel most a koronád legszebb gyémántját hoztuk fel a föld mélyéből, mely alkalommal legkedvesebb törpénk is kimúlt, megígértem a többieknek, hogy elvezetem őket jutalmul hozzád, hogy végig nézhessék a tündérek táncát. Hogy láthassák, kik azok, akiknek dolgoznak, no meg, hogy kedvet kapjanak a további 100 évi munkára. A többit meg már tudod. Most pedig jó királynő, büntess meg bennünket, ha van szíved hozzá! A királynő ránézett a törpékre, hosszan nézte őket. Majd megszólalt: — Igazad van Habakuk! A kegyetlen én voltam. Meggyőztél. Mától fogva szent közöttünk a béke. Add ide jobbodat, hadd szorítsam meg. Legyünk jóbarátok, együvé tartozunk. Hívd elő a törpéidet, hadd lássák ők is, mit tudnak a tündérek. Ti pedig, testvérkéim, járjátok el a legszebb táncot a törpéknek, mert mától kezdve jó barátok lettünk. A gőg, a kevélység legyen eltörölve, helyette a megértés és szeretet lakozzék közöttünk. Nagy vigasság támadt erre. Még a kakuk is elkiáltotta magát. Sohse halunk meg! Erre a kiáltásra ébredt fel mély álmából a szentjánosbogárka.