Könnyűipari Értesítő, 1969. január-június (22. évfolyam, 1-18. szám)
1969-01-08 / 1. szám
1959. január 8. KÖNNYŰIPARI ÉRTESÍTŐ A vásárlói kifogások intézésével kapcsolatosan megállapította a Kollégium, hogy nem mindenütt értelmezik helyesen a vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről szóló 1/1964. (I. 11.) Bk. M. számú rendeletet. Sok helyen olyan szemlélet alakult ki, mintha a vállalat a termékre a vásárlástól számított 6 hónapos jótállást (garanciát) vállalt volna. A jogszabályban megállapított 6 hónapos határidő azonban nem a termékre előírt tartóssági követelmény, hanem olyan jogérvényesítési határidő, amely szerint a vásárló a rejtett hiba esetén legkésőbb a vásárlás időpontjától számított 6 hónapon belül jogosult minőségi kifogását bejelenteni, feltéve, hogy a termék minőségi hibáját rendeltetésszerű használat mellett e határidőn belül megállapították. Egyes termékek — különösen idény- és divatcikkek — használati ideje a6 hónapos időtartamot nem éri el. Ha erről a vevőt a Vásárláskor tájékoztatják, úgy igényét a vásárlástól számított 6 hónapon belül is csak akkor érvényesítheti, ha a termék használati ideje a vele közölt időtartamot nem haladta meg. A kereskedelemnek nemcsak a megalapozott kifogások elintézése, hanem az alaptalan kifogások elutasítása, a visszaélések megakadályozása is feladata. Éppen ezért a kereskedelem feladata annak ellenőrzése is, hogy a vásárló minőségi kifogását a rendeletben meghatározott határidőn belül érvényesíti-e. Helytelen, hogy a kereskedelmi egységek a minőségi kifogásokat a fizetési jegyzék megkövetelése nélkül elfogadják, holott ha az áruról fizetési jegyzéket adtak, a minőségi kifogás elintézése előtt megkívánhatják annak felmutatását, mert általában csak így állapítható meg a vásárlás időpontja és a termék eladási ára. A fizetési jegyzékkel értékesített termék esetén helyes, ha a vállalatok a vásárlói kifogás elintézésekor a fizetési jegyzék bemutatásától csak akkor tekintenek el, ha a vásárlás helye és időpontja egyébként is megnyugtatóan megállapítható. A visszavett termékek jelentős részénél a meghibásodás gyorsan és észre nem vehető módon megjavítható (pl. díszítő elemek leválása, tűz és szakadás stb.). A szakszerű és gyors javítás megfelelő javítóhálózat mellett a vásárló érdekeit nem sérti, többségük a kártalanításnak ezt a formáját megelégedéssel fogadná. Növeli a fogyasztói kifogások számát, hogy egyes területeken a javító szolgáltatás hiányzik, vagy nincs megfelelően felkészülve a kereskedelem által forgalomba hozott termékek javítására (pl. húzózáras csizma, saroktörés esetén megfelelő sarok és behúzó anyag hiánya). A kereskedelemnek anyagi érdeke, a forgalom növelésének egyik eszköze, hogy a forgalomba hozott termékek javításának lehetősége biztosítva legyen. A meglevő hiányosságok elemzése alapján a Kollégium az alábbi következtetéseket tette: A jelenlegi nem kielégítő minőség javítható és a vásárlói kifogások száma csökkenthető, ha növekszik a fogyasztás, javul a kereslet-kínálat egyensúlya, ha az ipar betartja a technológiai előírásokat, javítják és állandóvá teszik a bőrök, a felhasznált kellék- és segédanyagok minőségét. A kereskedelemnek ennek érdekében ki kell egészítenie áruválasztékát a korszerű, nagyobb igénybevételt biztosító cipőkben, a többbőségű termékekben. A szükséghez mérten növelni kell a minőségellenőrzés hatékonyságát. Rendszeresen és szervezetten kell tájékoztatni a fogyasztókat a forgalomba kerülő cipők tulajdonságairól, a szükséges cipőápolásról. Mindez hosszabb folyamat, melyben mind az iparnak, mind a kereskedelemnek fokozott erőfeszítéseket kell tennie a lakosság jobb áruellátásának biztosítása és érdekeinek védelmében. A minőség javítása döntően az ipar feladata. Ennek mértéke és időbeni végrehajtása azonban jelentősen függ attól, hogy a kereskedelem a megrendelések feladásánál, az áru átvételénél, a rossz minőség és helytelen minősítés bírságolásánál mennyire igényes és következetes. A Kollégium a kereskedelem feladatairól az alábbi határozatokat hozta: — A Ruházati Kereskedelmi Főosztály folytassa tovább a tárgyalásokat a matematikai-statisztikai átvétel szabályait tartalmazó szabvány alkalmazása érdekében. A vásárlói kifogások rejtett hibák miatt legkésőbb a vásárlás időpontjától számított 6 hónapon belül érvényesíthetők. Kivételt képeznek a huzamosabb használatra szolgáló áruk, pl. csizma, bakancs, ezeknél az igény érvényesítésének kezdő időpontját — ha a használatbavétel igazolhatóan nem a vásárlás időpontjában történt — a használatbavételtől kell számítani. — A vásárlói kifogás előterjesztésére megállapított határidő nem a termékre előírt tartóssági követelmény — hanem azt jelenti, hogy a vásárló rendeltetésszerű használat mellett az előírt tartóssági (minőségi) követelmények hiánya esetén ez alatt a határidő alatt jogosult a felmerült hibák miatt igényét érvényesíteni. Az ÁKF és a Kermi a hálózatban folytatott vizsgálatok tapasztalatairól a kereskedelmi vállalatoknak adjon részletes tájékoztatást. — Az Információs és Ellenőrzési Főosztály tegyen intézkedéseket, hogy a fogyasztói kifogás alapján visszaszállított áru elszámolása egyszerűsítésre kerüljön. A Kollégium felhívja a kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy — fokozzák az ipar által szállított áruk műszeres, laboratóriumi vizsgálatát, — növeljék az ellenőrzést azon termelőknél, ahol a minősítés színvonala romlik, — biztosítsák a fogyasztók rendszeres tájékoztatását a lábbelik használati tulajdonságairól, — gyors és szakszerű javítások érdekében szorgalmazzák a megfelelő javító hálózat kiépítését (nagyobb boltokban, áruházakban a helyszínen is), — a rendeléseknél növeljék a korszerű, de tartós lábbelik beszerzési arányát, — a kereskedelmi minőség átvevők szakmai ismereteinek fokozása érdekében szervezzenek oktatást, a rendszeresen helytelenül minősítő termelőknél nagyobb mértékű kötbéreket kössenek ki a szállítási szerződésekben. Ruházati Kereskedelmi Főosztály Az Egészségügyi Minisztérium 53.595/1968. Eü. M. számú hivatalos közleménye a dolgozók egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítésével kapcsolatban felmerülő egészségügyi kérdések véleményezéséről A dolgozók egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló 2/1964. (IV. 3.) Mü M számú rendeletnek a 4/1967. (VI. 8.) Mü M számú rendelettel megállapított 1. §-a szerint munkavégzéssel együttjáró — 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet II. számú mellékletében meghatározott — foglalkozási megbetegedésért a vállalat kártérítéssel nem tartozik, ha bizonyítja, hogy annak bekövetkezése működési körén belül is elháríthatatlan volt; ha e rendelkezés alkalmazása során a foglalkozási megbetegedés keletkezésével, kifejlődésével, illetőleg elháríthatóságával összefüggő egészségügyi kérdésben kell dönteni, a vállalatnak, illetőleg a munkaügyi vitát elintéző szervnek döntés előtt az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt egészségügyi szervet kell megkeresnie. Az Egészségügyi Minisztérium e rendelkezés alapján a véleményadásra az Országos Munkaegészségügyi Intézetet (Budapest, IX., Nagyvárad tér 2.) jelöli ki. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet véleményének kialakításában más egészségügyi intézet, illetve szerv szakvéleményét is kikérheti. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet véleményt nyilvánít arról, hogy a kártérítést igénylő dolgozó betegsége a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet II. számú 3