Könnyűipari Értesítő, 1970. július-december (23. évfolyam, 15-27. szám)
1970-07-07 / 15. szám
1970. július 7. KÖNNYŰIPARI ÉRTESÍTŐ A helyeselhető vállalati árpolitikát az jellemzi, hogy a konkrét árdöntéseket felhasználják az árukínálat növelésére és a lakosság keresletének megfelelő áruszerkezet kialakítására. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hiányzó, vagy a szűkösen kapható áruk termeltetését, kínálatának javítását, felárak nyújtásával, a magasabb termelői ráfordítások elismerésével indokolt ösztönözni; másrészt azt, hogy a bőségesebben rendelkezésre álló áruk forgalmát termelői, illetve szállítói árengedmények megszerzésével és az engedményeknek a fogyasztói árakban történő érvényesítésével szükséges bővíteni. Más szóval, amíg egyrészt célszerű a jobb minőséget, a korszerűséget, a szezonokhoz jobban alkalmazkodó termelés többletköltségeit a beszerzési árakban is elismerni, ugyanakkor indokolt az alacsonyabb minőségű, kevésbé korszerű, vagy a szezon után szállított áruk beszerzési árának csökkentését kezdeményezni és azt az értékesítési árakban részben, ha indokolt egészében, érvényesíteni. A viszonylagos fogyasztási árstabilitás tehát nem árstopot, nem termelői áremelkedés, vagy engedmény mechanikus transzmisszonálását jelenti, hanem a lakosság jobb áruellátását, a differenciált kínálat fejlesztését, az olcsóbb, a középáru és a drágább választékok, lakosság keresletének megfelelő kialakítását elősegítő aktív árpolitikát tételez fel. "szerű főként a nagykereskedelemben — de a közbeszerzésben jelentős szerepet játszó kiskereskedelmi vállalatoknál is — a szállítókkal olyan tartós — hosszabb időre szóló — megállapodásokat kötni, amelyek a mennyiségi előirányzatokon felül minőségi- és árfeltételeket is tartalmaznak. Ez a feltétele az előrelátóbb termelésnek, elősegítheti az önköltségcsökkentés lehetőségét és mindez megalapozottabbá teheti a beszerzési árak mérséklésére irányuló kereskedelmi követelmények megvalósulását. Az árstabilitás megkívánja, hogy a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek — javítsák a lakosság keresletére és a beszerzés lehetőségeire vonatkozó ismereteiket; — árdöntéseik hosszabb távra, lehetőleg évre, idényre szóljanak; — kerüljék a beszerzési árak minden lényegtelen, kis jelentőségű változásának azonnali érvényesítését az értékesítési árakban, illetve az ilyen kis jelentőségű változásokat az áralku során igyekezzenek kiküszöbölni; — visszautasítják a lakosság alapvető érdekeit sértő, termelői áremelési törekvéseket. Ha önálló törekvésük e kénytelen, az érvényesülő tendenciákat mindenképpen jelezzék a megyei tanácsoknak és a Belkereskedelmi Minisztériumnak. A viszonylagos árstabilitás megvalósítása elsősorban a beszerzések nagy részét bonyolító nagykereskedelmi vállalatok magatartásán múlik. A kiskereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, igényeik időbeni közlésével nyújthatnak biztonságot a nagykereskedelmi vállalatoknak. Fontos feltétele ennek a kétoldalú, kereskedelmi vállalatok közötti együttműködésnek, hogy a nagykereskedelmi vállalatok — tartsanak vevőikkel ártárgyalásokat, ajánlati árjegyzékeiket olyan időben közöljék a kiskereskedelemmel, hogy módjuk legyen arra még reagálni, — tartós megállapodásokat kössenek kiskereskedelmi partnereikkel, amelyben egyértelműen rögzítik az árak alkalmazásával, változtatásával kapcsolatos kétoldalú teendőket, beleértve a kölcsönös éredekeket figyelembe vevő nyilvánosságrahozatal módját is. 2. Az értékesítési árak kialakításánál érvényesíteni kell az árképző tényezőkben hatósági döntés miatt bekövetkezett változásokat (vám, forgalmi adó, stb.). Általában az értékesítési árak fejezzék ki a beszerzési árakban, feltételekben érvényesülő fontosabb, a fogyasztói árakra is kiható változásokat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy azonos termérkeknél, vagy közelálló választékoknál — ha azt az ésszerűség és a célszerűség is megkívánja — ne érvényesítsenek egységes fogyasztói árakat. Egyes esetekben (pl. kis jelentőségű áreltéréseknél, egymástól kismértékben eltérő) választékoknál ugyanannak az árunak közvetlen termelőtől és nagykereskedelemtől való beszerzésénél, stb.) ez az áregységesítés kifejezetten cél is lehet. Ha az árak képzése feletti áttekintés megfelelő és az árdöntésekben tudatosság érvényesül, úgy ezek az áreltérítések lényegében kiegyenlítik egymást. A termelői árak változásának figyelembevétele mellett továbbra is szükséges, hogy a vállalatok és a szövetkezetek értékesítési áraik meghatározásakor mérlegeljék saját ráfordításaik alakulását is. 3. Helyeselhető, ha a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek a beszerzési árakban elért kedvezmények felhasználásával és saját kedvezőbb ráfordításaik mérlegelésével „versenyárakat” alkalmaznak. Az sem kifogásolható, ha ezeknél a vállalatok tartósan az irányhaszonkulcsoknál alacsonyabbat érvényesítenek. Helyeselhető, ha a versenyárakat az egyes vállalatok a reklámnál is felhasználják. Káros azonban, ha — a versenyárakkal hiányt teremtenek, " — az érintett cikkek állami ártámogatásban részesülnek, ", — vagy ha ilyen árak alkalmazása a fogyasztókat széles körben érintő termékek áremelése révén nyer fedezetet. 4. Továbbra is helyeseljük a Kereskedelmi Értesítőben megjelent állásfoglalásunknak megfelelően az idény végi kiárusítások, vásárok rendezését és azt, ha abban a nagykereskedelmi vállalatok is részt vesznek. Célszerű ezeket az akciókat továbbra is általában évente kétszer rendezni. Az azonos szakmákhoz tartozó vállalatok az akció időpontjában állapodjanak meg. El kell kerülni, hogy minden kiárusítást, vásárt egy időre koncentráljanak, indokolt, hogy megfelelő összhang legyen a különböző szakmák között is. Az ilyen akciók fedezete a kiskereskedelemben az árkockázati alap és a nyereség, a nagykereskedelemben és a vendéglátásban pedig a nyereség. Támogatjuk azokat az akciókat is, amelyek a termelőknél átmenetileg felhalmozódott termékek időszakos árleszállítására irányulnak, termelői és fogyasztói árengedmények alkalmazásával. El kell kerülni a különféle akcióknál az olyan torzulásokat, hogy — nem eléggé differenciált, a készletek és az árube- szerzési lehetőségek nagyságát, alakulását nem mérlegelő árengedményeket nyújtanak, és így már az akció köz-,detén hiányt teremtenek; — a termékek kiválasztásánál nem végzik el a szükséges számításokat. Pl. az engedményekkel és az akciók végrehajtásával járó ráfordításokat nem vetik egybe az elérhető haszonnal; a mértékek megállapítása gyakran spontánul alakuló döntés; — nem megfelelő a propaganda, nem hangsúlyozzák kellő súllyal a kiárusítás végső határidejét, összességében tehát az akciókat a készletösszetétel javításának eszközeként és nemcsak üzletpolitikai célként kell felfogni. 15. A helyes üzletpolitika a forgalom növelésére, a piaci bővítésére és ezen keresztül az .grigs tömegének növelésére törekszik. Ezzel emelkedik a nyereség tömege is. Hal anövekvő forgalom párosul a fajlagos ráfordítások csökkenésével, úgy a növekvő árrésen belül nő a nyereség aránya. Alapvetően ezt kell szolgálnia a vállalati árpolitikának is. Nőhet az árrés és a nyereségtömeg árrésszint emelkedéssel is. Ez azonban csak akkor fogadható el, ha ennek alapja a fogyasztók tényleges igényeihez alkalmazkodó áruösszetételváltozási vagy"a_teszerzésiben elért kedvezői feltétel. Árrésszint növekedés Ilyen közgazdaságilag indokolható tényezők hiányában hosszabb távon nem magyarázható. 95