Könyvvilág, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

VALAKI PRÁGÁBÓL Valaki Prágából, vagyis Jaroslav Hasek, illetve az ő Svejkje a ma­ga módján mélyebben, talán igazabban is látta az Osztrák- Magyar Monarchia rothadságá­­nak alapvető okát, mint meg­annyi képzett és túlképzett törté­nész. Svejk a maga hülye­ zse­nialitásával egy világégés kezde­tén könnyedén odaveti:„Vannak revolverek, Müllemé, amik az is­tennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfelségéhez biztos va­lami jobbat vásároltak, és le merném fogadni magával, Mül­lemé, aki a trónörökös feleségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell..." Haseket Svejk nélkül és Svej­­ket Hasek nélkül nem érthetjük igazán. A Népszava legújabb kö­tete Hasekról szóló ötven törté­netével amolyan „háttér-infor­mációt” nyújt egy prágai bo­hém­ fenegyerek tudatáról-érzé­­seiről. Mert Hasek, az irodalom fenegyerekeinek egyike az Osztrák—Magyar Monarchia szellemi életet nem éppen pezsdí­­tő világában írni és élni egy­aránt tudó alkotó volt. 105 álné­ven, 73 lapban, mintegy 1200 írást tett közzé. Gyakori kocs­­mázásait tekintve könnyen ma­radhatott volna az irodalom pe­remén. Ám, mivel élte és írta az életet, élete fő írása ma már minden jelentős nyelven olvas­ható. A róla szóló történetekben Ha­sek tud ugratni, gúnyolni és né­ha valóságosan­ képletesen pofo­nokat osztani is. A könyvet la­pozván nem mondhatjuk, hogy a róla szóló anekdoták az igazság bajnokát állítják elénk, ám az elbeszélésekből sugárzó kópéság mindenképpen azt sugallja, hogy neki volt igaza. Az 50 történet csaknem mindegyike telitalálat. Az adomák az íróról szólnak, ám az olvasó, a sorokat böngész­vén, nem csak őrá gondol, ha­nem hősére, Svejkre is: igaz tör­ténet és fikció, anekdota és ko­rabeli újságcikk szublimálódik Hősekké és Svejkké. Hasek, Svejk figurájának zse­niális megalkotója, és a háború értelmetlenségének hangoztató­­ja­­ békebeli polgár, Prágából. Tréfái, csínyjei, csípős megjegy­zései, a vele megesett történetek a béke lehetséges és természetes intimitásait, kópéságait idézik. Hiszen Hasek nem hadi jelvé­nyeket emel magasba, zászlókat lenget, hanem az éjszaka kóbor­ló polgáraként fittyet hány min­den lobogónak. Ivan Olbracht, az író első ér­dembeli kritikusa szerint Hasek halálra itta magát. Úgy halt meg, ahogyan élt­­ önpusztí­­tóan, fintorral a világ felé. Ami­kor halálhíre Prágába ért, az egész város nevetett. Hiszen Ha­sek nem halhat meg! Valaki Prá­gában élt, Svejkkel nevettetett és itt maradt köztünk, klasszikussá lett, mindannyiunké. (Népszava) Raffaello: La bella giardiniera, 1507. A Corvina Kiadó „A képző- Sándor Dénes művészet klasszikusai” sorozatából KÖNYVILÁG Rathmann János HERDER ESZMÉI — a historizmus útján Johann Gottfried Herder úgy él a köztudatban, mint a magyar nyelv és a magyar nemzet halá­lának megjövendölője. A filozó­fus Herder, a tudományok és a művészetek genetikus-történeti vizsgálatának egyik kiemelkedő alakja azonban mindmáig nem foglalta el az őt megillető helyet a magyar filozófiai történetírás­ban. Feltétlenül figyelemre méltó vállalkozás tehát Rathmann Já­nos törekvése, hogy gazdagítsa Herder-képünket. A nagy weimari gondolkodó munkásságának három területét veszi szemügyre: ismeretelméle­tének alapjait, kategóriarend­szerét, történetfilozófiájának forrásait és előfeltételeit - histo­rizmusának elméletét és módsze­reit, végül Herder és Magyaror­szág viszonyát. Ismeretelméletének forrásvi­dékeit és kialakulását kutatva, helyesen mutatja be a szerző Herder vitáját Kant nézeteivel, a herderi szubsztanciafogalom leibnizi eredetét, valamint Spi­noza és Lessing panteizmusá­­nak ösztönző hatását Herder egész világszemléletére. Herder álláspontja nem tekinthető ugyan materialistának, de a te­remtő Isten kiiktatásával előkép­­zíti egy lényegileg panteista­materialisztikus társadalomfilo­zófia kimunkálását. A tanulmány részletesen elemzi Herder történetfilozófiá­ját, a vicói, herderi és hegeli tör­ténetbölcselet közös és eltérő vo­násait, valamint Herder és Rousseau, Herder és Kant viszo­nyának legfontosabb tényezőit. Összefoglaló megállapításával egyet kell értenünk:......életmű­ve, értékes kísérletei - mint előt­te másoké is - tiszteletre méltó, sőt zseniális, de végső soron ob­jektíve befejezetlen megoldások maradtak...” A történetiség el­vének hangsúlyozása ugyanis a társadalomtudományokban­­ valóban zseniális felismerésnek tekinthető. Herder és Magyarország vi­szonyának elemzése kiváló ösz­­szefoglalás, amelyben Rath­mann rámutat, hogy a „jós­lat "-tól a magyar jakobinusok­tól kezdve, Kölcseyn és Széche­nyi Istvánon át napjainkig szinte minden nemzedék szem­benézett ugyan, de mélyreható tudományos analízisre nem ke­rült sor. Örvendetes, hogy a szer­ző elindult ezen az úton, s csak biztatni tudjuk, folytassa a mun­kát. Nemzeti önismeretünk, nemzettudatunk gazdagodik ál­tala. (Akadémiai) Tóthpál József Balázs Anna VISSZAJÖVÖK, FLÓRIKÁM A munkásélet alapos ismerője és megkapóan lírai ábrázolója a közelmúltban újabb regényével ismételten felhívta magára az olvasók figyelmét. A Népszava Kiadó adósságot törlesztett, amikor megjelentette az írónő Visszajövök, Flórikám című kö­tetét, hiszen a negyvenes évek közepén első elbeszélését is a Népszava publikálta. Balázs An­na vitathatatlan írói tehetsége a felszabadulás után bontakozott ki - rendre jelennek meg köny­vei: a Homályban, a Mire meg­jönnek a fecskék, a Májusi la­kodalom, a Névtelen hősök, a Virágnyitó szerelem, az Éjjel, a Bukott lány mind megannyi bi­zonyítéka elkötelezett alkotói energiájának. Vándormadár cí­mű elbeszéléskötetét nemcsak az olvasók zárták szívükbe, hanem az irodalompolitika is József Attila-díjjal honorálta. (1972- ben SZOT-díjjal tüntették ki.) A Visszajövök, Flórikám nem előzmény nélkül való, hiszen mindazt, amit írói-költői opti­mizmusban a szerző a nehéz év­tizedekben képes volt akkumu­lálni, tovább csendül új, érett kö­tetében. A regény cselekményé­nek szálai egyszerűek, nincsenek összetolt idősíkok, emlékekben éledő újabb emlékek, csak a reá­lis emberi történések, sorsok ta­pintható, eleven idődimenziói je­lölik ki az elbeszélés mezs­gyéit . . . Balázs Anna, miként a legtöbb tollforgató, újabb köteté­ben sem képes a világ dolgait az ember biológiai-társadalmi lété­ben az irodalom eszközeivel ma­radéktalanul felmutatni, ám a részletek legtöbbjének valószerű­sége, a végkicsengés tagadhatat­lan olpimizmusa a legbecsülete­sebb írói szándékra vallanak. Ha a regény cselekményét te­kintjük, akkor soványkának is mondhatnánk, hiszen a háborús írások javarésze lényegesen több izgalmat tartogat számunkra, mivel szökött katonák, bujkáló kiszolgáltatottak bővében akad­tak mindenütt. Balázs Anna azonban képes kiemelni a már szokványossá kopott „sztori­­anyagból" az általános emberivé emelhetőt, megfogalmazni, hogy hús-vér személyiségek miként vergődnek-őrlődnek a történe­lem malomkerekei között. Nán­di, a főhős alakjával azt példáz­za, hogy nem kell mindenkinek minden időben a társadalmi tu­dat csúcsára emelkednie, csupán csak egy a lényeg: embernek kell maradnunk, hogy minél többen visszatérhessenek a maguk Fló­­rikájához! (Népszava) S. D. Nagy István György — Szentesi György RAKÉTAFEGYVEREK - ŰRHAJÓZÁSI HORDOZÓRAKÉTÁK Érdekes sorozat harmadik köte­tét veheti kézbe a hadtudomá­nyok iránt érdeklődő olvasó. A Zrínyi Kiadó típuskönyvki­­adványai között a katonai repü­lőgépek és a harckocsik után a rakétafegyverek, illetve hordozó­­rakéták típusaival ismerkedhe­tünk meg. Noha a rakéta írott története 1232-ig vezethető vissza, harc­­szerűen rendszeresített alkalma­zását igazán a XIX. század hoz­ta meg. Az 1848-49-es magyar honvédség is rendelkezett ilyen alakulatokkal; a rakétákat a pesti, majd a nagyváradi fegy­vergyár állította elő. Az I. világ­háború során e fegyvertípus az új lövegek mellett alig került al­kalmazásra. Annál többen em­lékezhetnek viszont a német V-2 hadászati rakétákra, amelyek 1944-ben Londont támadták. A történeti rész után a kötet rövid bevezető tanulmányt közöl a rakétafegyverek működési el­veiről és osztályozási rendsze­rükről. (Utóbbi alapjául elsősor­ban az indítás és a célbajuttatás helye szolgál.) A kiadvány lénye­gi, érdemi részét a rakétafegyve­rek típusismertetése képezi. A választék - sajnos - bőséges. A legnagyobb tömegű és ható­­távolságú hadászati fegyverek­nek két alapfajtája van: az in­terkontinentális és a középható­távolságú rakéták. Hatalmas pusztító erejükre és óriási előál­lítási költségeikre tekintettel ilyen harci eszközökkel csak a nagyhatalmak rendelkeznek. A kötet ezek mellett ismerteti a szárazföldi kézi rakétafegyverek széles skáláját csakúgy, mint a különböző szállítójárművekről, illetve harckocsikról bevethető rakéták típusait. Külön fejezet foglalkozik a repülőgép- és hajó­fedélzeti rakétafegyverek fajtái­val. Ezek a típusok különböző változatai többféle szállítóesz­közről, számos cél leküzdésére bevethetők, így igen keresettek a világ fegyverpiacain. Mint min­den új fegyvernek, a rakétáknak is megjelentek az elhárító eszkö­zei: az ellenrakéták, amelyek fő típusait szintén tartalmazza a könyv. A kötet végén kapott helyet a békés érdekeket, az űr­hajózás céljait szolgáló hordozó­­rakéták ismertetése és egy spe­ciális fegyverfajta, az ameri­kai hadászati robotrepülőgép le­írása. A színvonalas, mintegy 250 rakétatípust bemutató, jól átte­kinthető könyv magyar nyelven az első ilyen jellegű kiadvány. (Zrínyi) P. L. 29

Next