Könyvvilág, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
VALAKI PRÁGÁBÓL Valaki Prágából, vagyis Jaroslav Hasek, illetve az ő Svejkje a maga módján mélyebben, talán igazabban is látta az Osztrák- Magyar Monarchia rothadságának alapvető okát, mint megannyi képzett és túlképzett történész. Svejk a maga hülye zsenialitásával egy világégés kezdetén könnyedén odaveti:„Vannak revolverek, Müllemé, amik az istennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfelségéhez biztos valami jobbat vásároltak, és le merném fogadni magával, Müllemé, aki a trónörökös feleségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell..." Haseket Svejk nélkül és Svejket Hasek nélkül nem érthetjük igazán. A Népszava legújabb kötete Hasekról szóló ötven történetével amolyan „háttér-információt” nyújt egy prágai bohém fenegyerek tudatáról-érzéseiről. Mert Hasek, az irodalom fenegyerekeinek egyike az Osztrák—Magyar Monarchia szellemi életet nem éppen pezsdítő világában írni és élni egyaránt tudó alkotó volt. 105 álnéven, 73 lapban, mintegy 1200 írást tett közzé. Gyakori kocsmázásait tekintve könnyen maradhatott volna az irodalom peremén. Ám, mivel élte és írta az életet, élete fő írása ma már minden jelentős nyelven olvasható. A róla szóló történetekben Hasek tud ugratni, gúnyolni és néha valóságosan képletesen pofonokat osztani is. A könyvet lapozván nem mondhatjuk, hogy a róla szóló anekdoták az igazság bajnokát állítják elénk, ám az elbeszélésekből sugárzó kópéság mindenképpen azt sugallja, hogy neki volt igaza. Az 50 történet csaknem mindegyike telitalálat. Az adomák az íróról szólnak, ám az olvasó, a sorokat böngészvén, nem csak őrá gondol, hanem hősére, Svejkre is: igaz történet és fikció, anekdota és korabeli újságcikk szublimálódik Hősekké és Svejkké. Hasek, Svejk figurájának zseniális megalkotója, és a háború értelmetlenségének hangoztatója békebeli polgár, Prágából. Tréfái, csínyjei, csípős megjegyzései, a vele megesett történetek a béke lehetséges és természetes intimitásait, kópéságait idézik. Hiszen Hasek nem hadi jelvényeket emel magasba, zászlókat lenget, hanem az éjszaka kóborló polgáraként fittyet hány minden lobogónak. Ivan Olbracht, az író első érdembeli kritikusa szerint Hasek halálra itta magát. Úgy halt meg, ahogyan élt önpusztítóan, fintorral a világ felé. Amikor halálhíre Prágába ért, az egész város nevetett. Hiszen Hasek nem halhat meg! Valaki Prágában élt, Svejkkel nevettetett és itt maradt köztünk, klasszikussá lett, mindannyiunké. (Népszava) Raffaello: La bella giardiniera, 1507. A Corvina Kiadó „A képző- Sándor Dénes művészet klasszikusai” sorozatából KÖNYVILÁG Rathmann János HERDER ESZMÉI — a historizmus útján Johann Gottfried Herder úgy él a köztudatban, mint a magyar nyelv és a magyar nemzet halálának megjövendölője. A filozófus Herder, a tudományok és a művészetek genetikus-történeti vizsgálatának egyik kiemelkedő alakja azonban mindmáig nem foglalta el az őt megillető helyet a magyar filozófiai történetírásban. Feltétlenül figyelemre méltó vállalkozás tehát Rathmann János törekvése, hogy gazdagítsa Herder-képünket. A nagy weimari gondolkodó munkásságának három területét veszi szemügyre: ismeretelméletének alapjait, kategóriarendszerét, történetfilozófiájának forrásait és előfeltételeit - historizmusának elméletét és módszereit, végül Herder és Magyarország viszonyát. Ismeretelméletének forrásvidékeit és kialakulását kutatva, helyesen mutatja be a szerző Herder vitáját Kant nézeteivel, a herderi szubsztanciafogalom leibnizi eredetét, valamint Spinoza és Lessing panteizmusának ösztönző hatását Herder egész világszemléletére. Herder álláspontja nem tekinthető ugyan materialistának, de a teremtő Isten kiiktatásával előképzíti egy lényegileg panteistamaterialisztikus társadalomfilozófia kimunkálását. A tanulmány részletesen elemzi Herder történetfilozófiáját, a vicói, herderi és hegeli történetbölcselet közös és eltérő vonásait, valamint Herder és Rousseau, Herder és Kant viszonyának legfontosabb tényezőit. Összefoglaló megállapításával egyet kell értenünk:......életműve, értékes kísérletei - mint előtte másoké is - tiszteletre méltó, sőt zseniális, de végső soron objektíve befejezetlen megoldások maradtak...” A történetiség elvének hangsúlyozása ugyanis a társadalomtudományokban valóban zseniális felismerésnek tekinthető. Herder és Magyarország viszonyának elemzése kiváló öszszefoglalás, amelyben Rathmann rámutat, hogy a „jóslat "-tól a magyar jakobinusoktól kezdve, Kölcseyn és Széchenyi Istvánon át napjainkig szinte minden nemzedék szembenézett ugyan, de mélyreható tudományos analízisre nem került sor. Örvendetes, hogy a szerző elindult ezen az úton, s csak biztatni tudjuk, folytassa a munkát. Nemzeti önismeretünk, nemzettudatunk gazdagodik általa. (Akadémiai) Tóthpál József Balázs Anna VISSZAJÖVÖK, FLÓRIKÁM A munkásélet alapos ismerője és megkapóan lírai ábrázolója a közelmúltban újabb regényével ismételten felhívta magára az olvasók figyelmét. A Népszava Kiadó adósságot törlesztett, amikor megjelentette az írónő Visszajövök, Flórikám című kötetét, hiszen a negyvenes évek közepén első elbeszélését is a Népszava publikálta. Balázs Anna vitathatatlan írói tehetsége a felszabadulás után bontakozott ki - rendre jelennek meg könyvei: a Homályban, a Mire megjönnek a fecskék, a Májusi lakodalom, a Névtelen hősök, a Virágnyitó szerelem, az Éjjel, a Bukott lány mind megannyi bizonyítéka elkötelezett alkotói energiájának. Vándormadár című elbeszéléskötetét nemcsak az olvasók zárták szívükbe, hanem az irodalompolitika is József Attila-díjjal honorálta. (1972- ben SZOT-díjjal tüntették ki.) A Visszajövök, Flórikám nem előzmény nélkül való, hiszen mindazt, amit írói-költői optimizmusban a szerző a nehéz évtizedekben képes volt akkumulálni, tovább csendül új, érett kötetében. A regény cselekményének szálai egyszerűek, nincsenek összetolt idősíkok, emlékekben éledő újabb emlékek, csak a reális emberi történések, sorsok tapintható, eleven idődimenziói jelölik ki az elbeszélés mezsgyéit . . . Balázs Anna, miként a legtöbb tollforgató, újabb kötetében sem képes a világ dolgait az ember biológiai-társadalmi létében az irodalom eszközeivel maradéktalanul felmutatni, ám a részletek legtöbbjének valószerűsége, a végkicsengés tagadhatatlan olpimizmusa a legbecsületesebb írói szándékra vallanak. Ha a regény cselekményét tekintjük, akkor soványkának is mondhatnánk, hiszen a háborús írások javarésze lényegesen több izgalmat tartogat számunkra, mivel szökött katonák, bujkáló kiszolgáltatottak bővében akadtak mindenütt. Balázs Anna azonban képes kiemelni a már szokványossá kopott „sztorianyagból" az általános emberivé emelhetőt, megfogalmazni, hogy hús-vér személyiségek miként vergődnek-őrlődnek a történelem malomkerekei között. Nándi, a főhős alakjával azt példázza, hogy nem kell mindenkinek minden időben a társadalmi tudat csúcsára emelkednie, csupán csak egy a lényeg: embernek kell maradnunk, hogy minél többen visszatérhessenek a maguk Flórikájához! (Népszava) S. D. Nagy István György — Szentesi György RAKÉTAFEGYVEREK - ŰRHAJÓZÁSI HORDOZÓRAKÉTÁK Érdekes sorozat harmadik kötetét veheti kézbe a hadtudományok iránt érdeklődő olvasó. A Zrínyi Kiadó típuskönyvkiadványai között a katonai repülőgépek és a harckocsik után a rakétafegyverek, illetve hordozórakéták típusaival ismerkedhetünk meg. Noha a rakéta írott története 1232-ig vezethető vissza, harcszerűen rendszeresített alkalmazását igazán a XIX. század hozta meg. Az 1848-49-es magyar honvédség is rendelkezett ilyen alakulatokkal; a rakétákat a pesti, majd a nagyváradi fegyvergyár állította elő. Az I. világháború során e fegyvertípus az új lövegek mellett alig került alkalmazásra. Annál többen emlékezhetnek viszont a német V-2 hadászati rakétákra, amelyek 1944-ben Londont támadták. A történeti rész után a kötet rövid bevezető tanulmányt közöl a rakétafegyverek működési elveiről és osztályozási rendszerükről. (Utóbbi alapjául elsősorban az indítás és a célbajuttatás helye szolgál.) A kiadvány lényegi, érdemi részét a rakétafegyverek típusismertetése képezi. A választék - sajnos - bőséges. A legnagyobb tömegű és hatótávolságú hadászati fegyvereknek két alapfajtája van: az interkontinentális és a középhatótávolságú rakéták. Hatalmas pusztító erejükre és óriási előállítási költségeikre tekintettel ilyen harci eszközökkel csak a nagyhatalmak rendelkeznek. A kötet ezek mellett ismerteti a szárazföldi kézi rakétafegyverek széles skáláját csakúgy, mint a különböző szállítójárművekről, illetve harckocsikról bevethető rakéták típusait. Külön fejezet foglalkozik a repülőgép- és hajófedélzeti rakétafegyverek fajtáival. Ezek a típusok különböző változatai többféle szállítóeszközről, számos cél leküzdésére bevethetők, így igen keresettek a világ fegyverpiacain. Mint minden új fegyvernek, a rakétáknak is megjelentek az elhárító eszközei: az ellenrakéták, amelyek fő típusait szintén tartalmazza a könyv. A kötet végén kapott helyet a békés érdekeket, az űrhajózás céljait szolgáló hordozórakéták ismertetése és egy speciális fegyverfajta, az amerikai hadászati robotrepülőgép leírása. A színvonalas, mintegy 250 rakétatípust bemutató, jól áttekinthető könyv magyar nyelven az első ilyen jellegű kiadvány. (Zrínyi) P. L. 29