Könyvvilág, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
Szellemi értékek nyomában Kenyeres Zoltánt olyan irodalomtörténésznek és kritikusnak ismertük meg, aki mindig az irodalmi mű értékét tartja szem előtt, s össze tudja egyeztetni az esztétikai és az erkölcsi értékeket. Korábbi tanulmánykötetében, az 1974-ben megjelent Gondolkodó irodalomban a XX. századi magyar literatúra nagy értékeit - közöttük Lukács György és Illyés Gyula munkásságát, a Nyugat harmadik nemzedéke és az Újhold költészetét - állította a figyelem reflektorfényébe. A most megjelenő A lélek fényűzése ugyancsak szellemi értékeket világít meg, irodalmunk nagyszerű hagyományait és mai szép eredményeit elemzi, arra ügyelve, hogy a kiválasztott művek esztétikai értéke kerüljön az elemző munka fényébe. Az értékek vizsgálatának Kenyeres Zoltán tanulmányaiban hangsúlyos szerepe van: a művészetben, az irodalomban kifejezésre jutó értékeknek mintegy stratégiai feladatot ad, amellett érvelve, hogy ezek az értékek az ember, illetve az emberi társadalom fejlődését segítik elő. Mostanában gyakran kerülnek szóba a társadalmi fejlődés minőségi célkitűzései; nos, ezeknek a minőségi feladatoknak a megvalósítását szolgálhatják azok a „hosszú távon” érvényes értékek, amelyeket az irodalom alkot meg és kínál fel az ember és a társadalom számára. Bízzunk az irodalomban! című esszéjében, amelyet bizonyára nem véletlenül helyezett a kötet élére, Kenyeres Zoltán e „hosszú távon” érvényes értékek mellett nyilatkozik, arra utalva, hogy ezeknek az értékeknek a vizsgálatára kívánja alapozni irodalomtörténeti kutatásait, kritikai vizsgálódásait. A bevezetőnek szánt eszmefuttatás után négy nagyobb fejezetbe sorolja tanulmányait. Az első fejezet a régi magyar irodalommal, a XIX. század, illetve a századvég íróival foglalkozik. A humanista történetíró Thuróczy János, a protestáns prédikátor Bornemissza Péter, továbbá Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Justh Zsigmond, Cholnoky Viktor és Csáth Géza arcképét rajzolja meg. Talán szokatlan, hogy régebbi irodalmunk alkotó egyéniségeiről olyan kutató ad képet, akit érdeklődése elsősorban modern irodalmunkhoz fűz. Szokatlan, de nem haszon nélküli, minthogy a tanulmányok írójának a XX. századi irodalom eredményein iskolázott figyelme számos olyan értéket fedez fel e régebbi írók műveiben, amelyre a korábbi szaktanulmányok nem is gondoltak. Különösen a Széchenyiportré sikerült és érdekes: Kenyeres Zoltán a naplóíró grófnak a felvilágosodás eszméin nevelkedett, ugyanakkor romantikus jellegű emberi egyéniségét mutatja be. A tanulmánykötet további ciklusai a XX. századi magyar irodalom nagy gondolkodó és alkotó egyéniségeiről adnak képet, közöttük Lukács Györgyről, Déry Tiborról, Kodolányi Jánosról, Komlós Aladárról, Illyés Gyuláról, Vas Istvánról, Takáts Gyuláról, Kálnoky Lászlóról és Sőtér Istvánról. Külön tanulmányciklus foglalkozik Weöres Sándor munkásságával, ennek legérdekesebb darabja Az elköteleződés mélyáramában című írás, amely kiváló költőnk irodalomszemléletének alakulását világítja meg. Végül a kötet záró tanulmányciklusa a hetvenes évek fiatal irodalmának néhány értékes és sikeres művét - közöttük Esterházy Péter, Lengyel Péter és Balázs József regényeit - mutatja be. Ezek a tanulmányok is tanúsíthatják, hogy Kenyeres Zoltán minden új irodalmi értékre figyel, s kritikai megjegyzései az új magyar irodalom minél teljesebb kibontakozását segítik elő. Pomogáts Béla (Kenyeres Zoltán: A lélek fényűzése. Szépirodalmi. 492 oldal, kötve 42 Ft.) .Jobbra az egyszerűséget, balra a bonyolultságot, jobbra a keletet, balra a nyugatot, jobbra az igazságot, balra a szépséget, jobbra a fegyelmet, balra az egyéniséget igyekszem hangoztatni. Úgy érzem néha magam, mint egy egyeztető bírósági elnök, akire szükségképpen mind a két fél haragszik.” (Fejtő Ferenc.) A Radnóti és József Attila, Bálint György és Szerb Antal harapófogóba került nemzedékéhez tartozó Fejtő Ferenc - rövid, 1947-es megszakítással - 1938 óta Párizsban él. A szociáldemokrata gondolatkörhöz közelálló literátor 1949 után felerősödő szembenállása a kommunista pártokkal nem könnyítette meg tárgyilagos befogadását irodalomtörténetünkbe . Jelentős és örvendetes vállalkozás Agárdi Péter kötete, mely a 30-as évek egyik legkiválóbb esszéistáját, baloldali kritikusát, József Attila barátját és munkatársát a korrekt értékelés igényével emeli ki a több évtizedes kényszerű hazai elfeledettségből. Fejtőnek a Népszavában, a Korunkban, a Szocializmusban és a Szép Szóban - e különböző baloldali irányzatokat képviselő lapokban - megjelent írásaiból - mint a szerző megállapítja - a „demokratikus szocializmus” humanista, racionalista világszemléletének koherens irodalom- és társadalomképe bomlik ki. Egy esszéista fölfedezése Agárdi nemcsak azt mutatja talán mindenekelőtt Fejtő ki meggyőzően, hogy Fejtő e sokszor felrótt renegátságakiindulópontja a népi írókkal, nak - ill. az ehhez való via polgári liberális vagy kamszonynak a tisztázatlansága munista partnerekkel folyta- zavarja. Nem világos ugyanis: tett korabeli vitákban igen- ténylegesen „fordulat” - netán csak termékenynek bizonyult, erkölcsi vétség - áll-e a pályahanem azt is, hogy azon keve ív és a KMP-MKP vonalának sok közé tartozott, akik kísér- divergenciája mögött, vagy létet tettek a „népi” és „urbá- csupán a következetesség emnyi” kritikai irányzatok jelen lévő mércéiről van szó. Itt fős értékeinek egymásra csupán utalhatunk olyan vonatkoztatására, s azoknak problémákra, mint az, hogy egy, a kölcsönös poritikát és miközben a szerző egyfelől toleranciát feltételező demok jelzi, a „demokratikus szoratikus progesszióba való cializmus” nem alaptalanul beépítésére. Az ún. második tűnt marxista kiútnak a fassz- és harmadik írónemzedék más és a sztálinizmus travértő tollú kritikusa, aki mája közé szorult baloldali a mesterségesen polarizált entellektüellek számára, s értékek világában a vállalt hogy az adott körülmények meghasonlottság józan, de között termékenyebbnek kényes ars criticájátől- bizonyulhatott dogmatikus hozza ki, máig izgalmas alternatíváknál, mégis rögtön Heine és II. József tanul- ezután elmarasztalja Fejtőt lányok szerzője, alig- ezért az álláspontjáért. Méghanem remek Martinovics és gondolandó az is, hogy egy Berzsenyi esszéivel és irofelől a tényleges értékeket halomteoretikust teljesít- követő-mérlegelő törekvés, ményével is helyet érdemel mely Agárdit vezeti és másirodalmi köztudatunkban, felől a véleményünk szerint A kötet egyébként a téma- olykor ellentmondásos nézotikus bontás koncentrikus pontválasztás ütközése ott is köreiben vizsgálódik, amit paradoxont kénytelen látni a vállalkozás úttörő jellege (társadalomszemlélet és esz- a tárgyalt írások mai ismetetikai, irodalomszemléleti tetlensége - indokol, de színvonal kapcsolatában), amelynek bizonyos kényszerű ahol éppen a szerző elemzése önismétlés az ára. Tagadha szerint egységről, logikus tatlan azonban, hogy ez a következményekről van szó. „pionír jelleg” egyéb dilem- Kétségtelen azonban, hogy a mákat is felvet az olvasóban, kérdések mögött egy tágabb Miközben Agárdi tárgyilagos probléma - a nem kommunissan elemzi Fejtő szellemi tér-ta marxisták, baloldaliak két mesét, mintha habozna fel- világháború közötti szerepevállalni saját - jórészt elisnek máig megnyugtatóan meg merő - konklúzióit. Ebben nem oldott értékelése áll. Az egyik legizgalmasabb kérdéshez, József Attila és Fejtő kapcsolatához Agárdi tárgyilagosan, pontosan értékelő fejezetben szól hozzá, kiemelve a Szép Szó két szerkesztőjének termékeny szellemi kölcsönhatását és Fejtő irodalomtörténeti érdemeit is. Akkori társadalomszemléletük - mégoly enyhe - szembeállítása azonban itt nem tűnik eléggé motiváltnak. Igen meggyőző viszont a Fejtő aufklárizmusának buktatóira utaló kritika. A könyv talán legjobb fejezetében Agárdi egyszerre mutatja be a jozefinista rokonszenv és nézőpont olykor frappáns elemzéseit és súlyos történelemszemléleti korlátait. A tekintélyes forráskutatásra támaszkodó kötet olvasóit Fejtő korabeli műveinek bibliográfiája és bőséges szövegidézetek is tájékoztatják e még kiadásra váró jelentős literátori teljesítményről. Miklós Tamás (Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as évekközve, 53 Ft.- ben. Gondolat, 448 oldal, Kunt Ernő: A temetők népművészete c. Corvina-kötetből . KÖNYVVILÁG