Könyvvilág, 1990 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1990-10-01 / 10. szám
30 Két könyv között VÍZSZINTES: 1. Mutatószó - Szeptemberben ünnepeltük a magyar dráma napját, e hónapban pedig a 200 éves, rendszeres magyar nyelvű színjátszást. Az írók nevével jelölve XX. századi magyar drámákra kérdezünk. Kovách Aladár. 2. Fékezhetetlen, vad - Füzet. 3. Körömpirosító - Brecht-darab - Mutatószó - Mesefilmhős. 4. Fordított névelő - Az olasz rádió és tv ismert „monogramja” — Nem fő - Magyar olimpiai bajnoknő (Ildikó). 5. Sebészeti beavatkozást végző - „Ürge”. 6. Castel . . .: előkelő üdülőhely - Olasz út - Juttat - Morzetel. 7. Páskándi Géza - Titkon figyel. 8. Fölöntött a garatra - .. . bűzlik Dániában - Nem al. 9. Párbajozik - Újságban publikálják. 10. Jancsó-film - Vidéki megszólítás. 11. Fegyvert elsüt - A szobába - Meghátrál - Gyarapodik. 12. A Bodrogban van! - Szétszed - Sebbel-lábbal érkezik. 13. Asztalterítő az étkezéshez - Bogas ikerszava - Erre a helyre. 14. Galambos Lajos. FÜGGŐLEGES: 1. Nevelő - Illyés Gyula. 2. A Menekülések a börtönbe írója (Curzio) - Petőfit is alakította filmen (János). 3. Durva posztó - Ebédismétlés - Teniszcsillag volt (Bjömn). 4. Állóvíz - Karmesterzseni volt (Herbert von) Irány - Kifutófiú. 5. Létezik - Szabó Magda. 6. Gázol a vízben - A pincébe - A reneszánsz fővárosa. 7. Calvino személyneve - Indíték - Ami a jelenségek mögött húzódik. 8. Bolgár súlyemelő olimpiai bajnok (Aszon) - Spiró György. 9. Pasolini híres-hírhedt filmje -з, 14 - Tova - Monda. 10. Egykori filmcsillag (Anny) - Gépkocsi üzemelésének egyik módja. 11. A filmrendező Anderson személyneve - Férfinév. 12. Három, latinul, nőnemben - Anno Domini - Fújtat - A kettes számrendszer információegysége. 13. Népszerű énekesnő volt - Kötőszó. 14. Németh László. Beküldendő a vastagon szedett sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1990. november 10. Az augusztusi számban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: ÉN EGY NAGYON EGYSZERŰ, NAGYON KÜLÖNÖS GYERMEK VAGYOK; BARI KÁROLY; NEMERE; KISS IRÉN; BODNÁR; ÉBERT TIBOR; ERŐS; ÁRION; NÓGRÁDI. Könyvutalványt nyertek: Budapestiek: Bauer Frigyesné, Egressy út 178/A, 1149; Fehér Tibor, Bem rakpart 25/B, 1011; Fogarasy Nelly, Róna park 6. 1142; Kardos Zoltán, Amerikai út 46. 1145; Dr. Katona Klára, Bródy S. u. 25. 1088; Somogyi Kornélia, Vörösmarty u. 69. 1064; Székely Katalin, Bródy S. u. 4. 1088; Török Mónika, Szigligeti u. 5. 1193; Törzs Valéria, Fehérvári u. 198. 1116; Verbényi Péter, Füredi park 5. 1144. Vidékiek: Dúzs Eszter, Tárnok, Deák F. u. 23. 2461; Kincses József, Komló, Kossuth u. 101. 7300; Lázár Jánosné, Keszthely, Kossuth u. 85., 8360; Mucska Melinda, Mórágy, Kossuth u. 77. 7165; Németh József, Almásfüzitő, Ságvári tér 1. 2931; Németh Róbert, Győr, Soproni u. 34. 9028; Szabó Gyula, Orosháza, Tél u. 18. 5900; Szepesiné Fazekas Éva, Szeged, Pf. 199. 6701; Szombathy László, Kompolt, Kossuth u. 17. 3356; Torma János, Esztergom, Széchenyi tér 16. 2500. Külföldi: Halász József, Jugoszlávia. A nyereményeket postán küldjük el. Ül a „hivatalos helyiségben” - a Belügyminisztériumban, a Legfőbb Ügyészségen?, nem tudom, nem is érdekes - egy negyven körüli nő, és ír. Nem is ír - másol. Másolja azokat a „Szigorúan titkos!” dokumentumokat, amelyek harminc esztendő után ugyan már nem teljesen titkosak, mindenesetre az iratkezelők szigorúak. Szigorúan csak megnézésre, elolvasásra és jegyzetelésre adtak engedélyt, fénymásolásra nincs lehetősége a „kérelmezőnek”. Ül tehát a hivatalos helyiségben a negyven körüli nő, dr. Szilágyi Júlia - egyébként orvos -, és másol. Forma szerint, szó szerint másolja az előtte lévő akták sorait, akár a középkori kódexmásoló szerzetesek. Sok száz (sok ezer?) oldalból kell kiválogatnia a legfontosabbakat, meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy megmenthesse a történelmi dokumentumokat. Mert ki tudja, mi lesz velük később, ki tudja, ki tudhatja? Ha 1989-ben Szilágyi József irataiba csak így lehet betekintenie a leányának, akkor minden, de minden megtörténhet még. Mint ahogy minden, de minden megtörtént eddig is. A XX. század Magyarországán zajlott le 1958 tavaszán-nyarán az a hátborzongató justizmord-per, amely három évtizede parázsként izzott, hogy aztán lángra lobbanjon, s egy nép igazságának alfája és ómegája legyen. Nagy Imre és mártírtársai jelképpé magasztosultak, s e magasságban elérhetetlenek, megközelíthetetlenek lettek; úgy szűntek meg közönséges halandókká lenni, hogy jószerével meg sem lehetett ismerni őket. A legendákat csodálja az ember, felnéz rájuk, hősi mítoszt költt köréjük, anélkül hogy megismerné a „legendás” személyeket. Valami ilyesmi történt a Nagy Imre-per kivégzettjeivel is. Lélekháborító sorsuk zászlóvá silányult, bulvárközlemények garmadája pedig megelégedett a kétes szenzációkkal; a könyvpiaci hiénák (el)rettentő gyorsasággal learatták a babérokat, a megfontolt gondolatok számára pedig aligalig jutott - természetesen az „érdeklődés hiányára” tekintettel - hely a könyvkereskedők megrendelési ívein. De hát ez messzire vezetne - maradjunk annál a könyvnél, amely mégis megjelent: Javorniczky István „Eljő az a nagy, szép idő..." című szokatlanul izgalmas összeállításánál, amely átgondoltságával, megfontolt visszafogottságával páratlan értékű emlékkönyve nemcsak a megtorlás egyik áldozatának, Szilágyi Józsefnek, hanem az ítélet hozzátartozókat sújtó keményítő „vonzatúnak” is. Miközben nem lankadó figyelemmel, s még keservesebb szomorúsággal olvassa az ember azokat a dokumentumokat, amelyek ebben a könyvben látnak első ízben napvilágot (a vádirat Szilágyi József ellen, a tárgyalási jegyzőkönyv, benne Szilágyi felkavaróan gyötrelmes végrendeletével, vagyis azzal, amit én ennek fogok fel, az utolsó szó jogán elmondott beszédével, jegyzőkönyvileg rögzítve a vérbíró, Vida doktor kioktató megszakításaival, s amelyben Szilágyi így fogalmaz: „Igazam tudatában nyugodtan és bátran nézek az ítélet elé. Petőfi Olaszország c. versének zárószakaszával fejezem be mondanivalómat. »Eljő, eljő az a nagy szép idő ...«” - idézi a jegyzőkönyv az utolsó szakasz egyetlen sorát, hogy ne kelljen, még jegyzőkönyvbe se leírni, hogy: „A zsarnokság ki fog pusztulni, és / Megint virító lesz a föld színe és olvashatjuk a rendőrtisztek felháborodott napi jelentéseit is, melyekben arról tudósítják a felsőbbséget, hogy Szilágyi magatartásával hátráltatja a nyomozást . .. Miközben ezeket az első ízben közreadott dokumentumokat olvassa az ember, egy másik vonulat is épül: a visszamaradottak, a hozzátartozók emberpróbáló sorsa. Javorniczky István könyvének ugyanis két főszereplője van: apa és leánya, s bármennyire is mítoszrombolónak tetszik első hallásra, a leány drámája a bonyolultabb. Szilágyi József, Nagy Imre egykori személyi titkára, aki Vásárhelyi Miklós emlékezete szerint egy kihallgatása során eljut odáig, hogy így nyilatkozik kihallgatóinak: „Én 56-ban mindenben egyetértettem a népemmel és egyet is értek. Egy dolgot nem helyeseltem, az önkényes ítélkezéseket. Utólag be kell látnom, ebben is a népemnek volt igaza, mert magukat, mint veszett patkányokat ki kell irtani”, nos Szilágyi - akinek ebben mellesleg talán mégsem volt igaza - meg nem alkuvó meggyőződéssel választotta a halált. Leánya, Júlia nem lankadó küzdelmet folytatott s folytat mind a mai napig az apjával. Vajon kellett volna-e az apjának csak egy picit, csak annyira megalkuvónak lennie, amennyi az életben maradáshoz elegendő, de vajon az a „pici” megalkuvás nem lett volna-e elviselhetetlen teher az apjának a túlélés után? Soha meg nem válaszolhatók e kérdések, mégis, amíg élünk, csak az ilyenfajta kérdésekre szabad mániákusan keresni a választ. Gondolom, ezért is ült a múlt esztendőben a BM (az ügyészség?) „hivatalos helyiségében” dr. Szilágyi Júlia újkori kódexmásoló, apakereső elszántsággal ... Javorniczky István, aki a Magyar Nemzet újságírója, ezt a hihetetlenül feszes drámaiságot adja vissza feszesre szerkesztett dokumentumkötetében, amelyben számomra a családi legendárium egy részlete volt a legmellbevágóbb. Eszerint: „56 nyarán, egy szép meleg vasárnap este Szilágyi József nyakába veszi Kisjóskát, és a család sétára indul a Kútvölgyi úton. Szembejön velük Vida Ferenc és a felesége. Az asszonyok az illegális mozgalomból ismerik egymást. A férfiak most találkoznak először. - Ő az a Szilágyi József - fordul Vidáné az urához —, akiről annyit beszélnek a felszólalása miatt.” (55-ben ugyanis Szilágyi Rákosi felelősségéről beszélt a Rajk-ügy kapcsán, s az utána következő KEB-vizsgálat során Rákosit gyilkosnak nevezte ...) „Tisztelem Önt a bátorságáért - mondja Vida mindannyiunknak így kellene viselkednünk, csak nincs hozzá bátorságunk.” Vajon Vida honnan merített bátorságot a halálos ítéletek kihirdetéséhez? Murányi Gábor (Javorniczky István: Eljő az a nagy, szép idő ... Héttorony. 180 oldal, kötve 120 Ft.) A zsarnokság ki fog pusztulni? 1 2 3 1 4 5 6 7 8 9 1011121314 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 1956. november 3. Adakozás az elesettek családjai számára KÖNYVILÁG