A könyvtáros, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Пак rajzolva, hanem azt a komponáló erőt, mellyel e sokfejű társaságot s ellentétes színhatású jeleneteket egy vászonra tudta vetni. Az összefoglaló erő nagyobb itt, mint az analizálóképesség, s a gondolat, melyet meg akar érzékíteni, merész, s a cél, melyet kitűzött, jóformán egyedülálló egész mai irodalmunkban. Ez a széles vászon, s rajta ezek az egymástól elütő színek s az a sok jelenet és nagyszámú társaság, meg van festve s ellenképül oda van állítva egy harmonikus, a nagy mesterek egyszerűségével festett családi kép elé. Az emberi szem elfárad, szinte káprázik amazon, s annál jobban esik emerre néznie. Amott halmozott minden, emitt tiszta, egyszerű minden. Az ellentétnek művészi kihasználása ez, és Justh intuícióját legszerencsésebben ez bizonyítja. Mire Justh az analízis divatjától a MARK TWAIN „Huckleberry Finn kalandjai’’ című világhírű regénye a News Week jelentése szerint nem kívánatos irodalom, amelyet a newyorki iskolai hatóságok indexre tettek. A XIX. század végén alkotott művet azzal az indokolással törölték az iskolai irodalom listájáról, hogy már nincsen iránta kereslet és a könyv olvasása nem szükséges az amerikai irodalom tanulmányozásához. A Bethany-i kollégiumban viszont — mint a New York Daily Worker jelenti — az amerikai irodalom professzora a kötelező olvasmányok közé sorolta Twain világhírű könyvét, azzal az indokolással, hogy egyike Amerika legnagyobb regényeinek, s ezért olvasását kívánatosnak tartja. * ROGER VAILLAND, a „Szép maszk” és a „325 000 frank” szerzőjének regénye: „A törvény” egy kis olasz város életével ismertet meg, ahol — éppúgy, mint a kártyában — a kegyetlen játék érvényesül, ahol a győztes eltiporja és törvénye alá hajtja a legyőzöttet. Vailland szerint a regény „szerelmi történet”, a szerző nem bírál és nem foglal állást, a problémákat társadalmi vonatkozásaiktól elvontan tárgyalja. (S.) * PHILIPPO SACCHI olasz újságíró 1954-ben írt Toscanini életrajzának angol nyelvű fordítása most jelent meg „A bűvös pálca” címmel. A szerző a Toscaninicsalád barátja, könyvét a személyes ismeretség és saját kutatásai alapján írta. (Z.) modern epopeához ért, mire arra a gondolatba jutott, hogy az írónak benne kell élnie a maga fajának gondolkodásában, világában és feladataiban; mire megtalálta a maga útját, hogy azon haladva ne csak mulattassa a modern kor léha emberét, hanem művészi példával oktassa nemzeti kötelességére: megfutotta pályáját s idehagyta kedves alakjait, szívén táplált terveit és jövendőnk álmait. Mire erre a magaslatra eljutott — elfelejtették. Tanulsága neki és minden komoly írónak, hogy a mai kor még nem érti meg törekvésüket, mert ideált kereső lelküket nem tudja méltányolni. Az élet olyan csodálatos ellentéteket vet felszínre! Mikor Szenttornyán maga köré gyűjtött írókat és művészeket, róla zengett az ének, s mikor a drót kiverte halála hírét, olyan kevesen emlékeztünk meg írói érdemeiről. SIGRID UNDSET posthumus regénye, „A Sienai Kristina”, a valláshoz menekülő Catarina Benincasa hányatott életéről szól. Kitűnő a két férfi főszereplő: Raimondo di Capua és Nicolo di Toldo alakja is. A könyv mérsékelt sikert aratott. (K.) * JUNICHIRO TANAZAKI japán író könyve nagy sikert aratott és eddig már több nyelvre lefordították. A címe: „Japán dilemmája.” A hagyományok és tradíciók harcáról szól az amerikai miiltrációjú Japánban, ahol a technikai eredményekkel együtt a nyugati szellem is forradalmasította a japán lelket, amely most védekezik a lélektelenség ellen. (K.) * ÚJ „ÍRÓ” lépett a nyilvánosság elé: Elisabeth Simpson, a lemondott VIII. Edward angol király felesége. „Windsor hercegnőjé”rnek első könyve „A szív parancsa.” Az egyik nagy svéd irodalmi lap így ír róla: „Nyíltszívű és megragadó elbeszélés a világot bejárt szerelmi történetről, amely minden időkben benne lesz a világtörténelemben.” Egy másik kritika „alapjában véve kissé ízléstelennek” nevezi a walesi herceg feleségének túlságosan őszinte könyvét. (K.) % BUDAPEST 1944-ES OSTROMÁRÓL szól Christine Arnothy Stockholmban megjelent regénye. A könyv kissé furcsán regisztrálja az akkori nehéz és szomorú idők történetét. Az egyik svéd újság különösen az üldözöttek bújtatásáról szóló részt kritizálja. (K.) 4* 51