A könyvtáros, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Пак rajzolva, hanem azt a komponáló erőt, mellyel e sokfejű társaságot s el­lentétes színhatású jeleneteket egy vá­szonra tudta vetni. Az összefoglaló erő nagyobb itt, mint az analizálóképesség, s a gondolat, melyet meg akar érzékíteni, merész, s a cél, melyet kitűzött, jófor­mán egyedülálló egész m­ai irodalmunk­ban. Ez a széles vászon, s rajta ezek az egymástól elütő színek s az a sok jele­net és nagyszámú társaság, meg van festve s ellenképül oda van állítva egy harmonikus, a nagy mesterek egyszerű­ségével festett családi kép elé. Az em­beri szem elfárad, szinte káprázik ama­zon, s annál jobban esik emerre néznie. Amott halmozott minden, emitt tiszta, egyszerű minden. Az ellentétnek művé­szi kihasználása ez, és Justh intuícióját legszerencsésebben ez bizonyítja. Mire Justh az analízis divatjától a MARK TWAIN „Huckleberry Finn kalandjai’’ című világhírű regénye a News Week jelentése szerint nem kívá­natos irodalom, amelyet a newyorki is­kolai hatóságok indexre tettek. A XIX. század végén alkotott művet azzal az in­dokolással törölték az iskolai irodalom listájáról, hogy már nincsen iránta ke­reslet és a könyv olvasása nem szüksé­ges az amerikai irodalom tanulmányozá­sához. A Bethany-i kollégiumban viszont — mint a New­ York Daily Worker jelenti — az amerikai irodalom professzora a kötelező olvasmányok közé sorolta Twain világhírű könyvét, azzal az indo­kolással, hogy egyike Amerika legna­gyobb regényeinek, s ezért olvasását kí­vánatosnak tartja. * ROGER VAILLAND, a „Szép maszk” és a „325 000 frank” szerzőjének regénye: „A törvény” egy kis olasz város­ életével ismertet meg, ahol — éppúgy, mint a kártyában — a kegyetlen játék érvénye­sül, ahol a győztes eltiporja és törvénye alá hajtja a legyőzöttet. Vailland szerint a regény „szerelmi történet”, a szerző nem bírál és nem foglal állást, a problé­mákat társadalmi vonatkozásaiktól el­vontan tárgyalja. (S.) * PHILIPPO SACCHI olasz újságíró 1954-ben írt Toscanini életrajzának angol nyelvű fordítása most jelent meg „A bű­vös pálca” címmel. A szerző a Toscanini­­család barátja, könyvét a személyes is­meretség és saját kutatásai alapján­ írta. (Z.) modern epopeához ért, mire arra a gon­dolatba jutott, hogy az írónak benne kell élnie a maga fajának gondolkodásában, világában és feladataiban; mire meg­találta a maga útját, hogy azon haladva ne csak mulattassa a modern kor léha emberét, hanem művészi példával ok­tassa nemzeti kötelességére: megfutotta pályáját s idehagyta kedves alakjait, szí­vén táplált terveit és jövendőnk álmait. Mire erre­ a magaslatra eljutott — el­felejtették. Tanulsága neki és minden komoly írónak, hogy a mai kor még nem érti­­ meg törekvésüket, mert ideált ke­reső­ lelküket nem tudja méltányolni. Az élet olyan csodálatos ellentéteket vet felszínre! Mikor Szenttornyán maga köré gyűjtött írókat és művészeket, róla zen­gett az ének, s mikor a drót kiverte ha­lála hírét, olyan kevesen emlékeztünk meg írói érdemeiről. SIGRID UNDSET posthumus regé­nye, „A Sienai Kristina”, a valláshoz me­nekülő Catarina Benincasa hányatott életéről szól. Kitűnő a két férfi fősze­replő: Raimondo di Capua és Nicolo di Toldo alakja is. A könyv mérsékelt si­kert aratott. (K.) * JUNICHIRO TANAZAKI japán­ író könyve nagy sikert aratott és eddig már több nyelvre lefordították. A címe: „Ja­pán dilemmája.” A hagyományok és tra­díciók harcáról szól az amerikai miiltrá­­ciójú Japánban, ahol a technikai ered­ményekkel együtt a nyugati szellem is forradalmasította a japán lelket, amely most védekezik a lélektelenség ellen. (K.) * ÚJ „ÍRÓ” lépett a nyilvánosság elé: Elisabeth Simpson, a lemondott VIII. Edward angol király felesége. „Windsor hercegnőjé”rnek első k­önyve „A szív parancsa.” Az egyik nagy svéd irodalmi lap így ír róla: „Nyíltszívű és megragadó elbeszélés a világot bejárt szerelmi törté­netről, amely minden időkben benne lesz a világtörténelemben.” Egy másik kri­tika „alapjában véve kissé ízléstelennek” nevezi a walesi herceg feleségének­­ túlsá­gosan őszinte könyvét. (K.) % BUDAPEST 1944-ES OSTROMÁRÓL szól Christine Arnothy Stockholmban megjelent regénye. A könyv kissé fur­csán regisztrálja az akkori nehéz és szo­morú idők történetét. Az egyik svéd új­ság különösen az üldözöttek bújtatásáról szóló részt kritizálja. (K.) 4* 51

Next