A könyvtáros, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
tét nyújt, amely tudat alatt minden olvasó élményében közrejátszik, de amelynek tudatosításával a kulturált könyvbarát örömei csak fokozódnak. A tudatosítás e nemes célját szolgálja Szántó Tibor könyve. A szerző fölényes anyagismerettel, tudományos igényű szűkszavúsággal, szabatos stílusban vonultatja fel előttünk a nyomtatott írás nagy művészetének vívmányait, megértetvén útjukat a középkori írásművészet előzményeivel, s írása végén — lexikális tömörséggel — a modern betűművészet problémáira, nagy egyéniségeinek eredményeire is kitér. A német és olasz, angol és francia nyomdászat több évszázados története mellett kellő megvilágításba helyezi a múltunk mostohasága miatt egyenlőtlen fejlődésű magyar nyomdaművészetet is. Kiemelkedő helyet biztosít a külföldi szakemberek által is a XVII. század legnagyobb tipográfusai közé sorolt Misztótfalusi Kis Miklós külföldi, hollandiai munkásságának, elemezve hazai kísérletei kudarcának okait. Talán csak azt hiányoljuk, hogy a reformkorral, nemzeti újjászületésünk hőskorával kibontakozó magyar betűművészet múltszázadi és modern eredményeit nem taglalja eléggé. Ezt nemcsak munkájának egyetemes történeti jellege magyarázza, hanem az igencsak szűkreszabott terjedelem, mely sokhelyütt inkább utalásokra szűkítteti az író gondolatait. Albrecht Dürer nevezetes betűkánonja (Nürnberg, 16. század) Antoni PerezI JC S.C.&R.M- Confditrii, érin Át* demi л Levetnie aß legtim Anteceporü, COMMENTARIUS Daniel Elzevir: Könyvcímlap (Amsterdam, 1669) Szántó Tibor eredeti meglátásokban nem szűkölködő tanulmányának sorai közül kiérezzük: tárgyáról sokkal több a mondanivalója, mint amennyit e rövid dolgozatban rögzíteni tudott. Érdemes volna nagyobb terjedelemben és igénnyel kidolgoznia a nyomtatott betű művészetének történetét; ennek ismerete nagyon szorosan hozzátartozik az általános műveltséghez, közönségünk pedig igencsak mostohán tájékozott e területen. Ilyen jellegű írás ugyanis mán igen jelent meg eddig nálunk s az olvasótábor rohamos növekedése éppúgy, mint az évről évre nagyobb feladatok elé állított nyomdaipar szakemberei egyaránt sok hasznát látnák. A mostani kiadvány látnivaló gonddal válogatott illusztrációs anyaga (melynek közlése annyira szívügye volt Szántó Tibornak, hogy a szöveg rovására is helyet talált számára) kibővítve, méltó tálalásban csak növelné egy ilyen könyv közhasznát és népszerűségét. Artner Tivadar I N gyiNgJJE ET У J C INTI Л MSTBLODAM I, Apud Dánielem Ellevirium, do 13C LXII. 694