A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
Földes Anna MÓRA FERENC Bibliotheca, 324 old. Ara 32,— Ft. Móra Ferenc az az író, aki az olvasó embert végigkíséri egész életén át a gyermekkortól a késő öregségig. Ilyen írónak lenni nagy adománya a Múzsáknak, kevés írónak adatott meg az a különleges tehetség, hogy egyképpen tudjon szólani óvodás gyermekhez, kisiskoláshoz, felnőtthöz és öreg emberhez. És mindenkihez szíves-lélekkel, a közvetlen hatni tudás örömével. Földes Anna ezt a Móra Ferencet mutatja be az irodalomban járatos olvasónak, Kiskunfélegyháza hírneves szülöttjét, akit a szegedi tiszapart varázsolt végül íróvá s az a gazdag hagyomány avatott nevessé, amely minden tollforgató embert körülvett, ha beült valamely szegedi lap szerkesztőségébe s újságot kezdett írni. A félegyházi szűcsmester fia hamar széttágította a maga portáján a provincializmus kereteit, a tanárnak indult szegedi riporterből először az ifjúság remekírója,később felnőttek hű szellemi társa lett, élete vége felé már egy egész ország olvasóközönsége várta vasárnaponként minden sorát. Földes Anna azzal a szeretettel s megértéssel írta meg Móra monográfiáját, amely szeretet s együttérzés ki is jár ennek a rendkívül szerény, igen művelt, egyéni utakon járó, az író, a könyvtáros, a múzeumigazgató posztján egyképpen kiváló művészembernek. A könyv szakszerűen, mégis könnyedén, élvezhetően foglalkozik Móra irodalmi munkásságával, elemzi, majd meghatározza Mórának a magyar irodalomban elfoglalt helyét. Életrajzi adatból csupán annyit mond el, amennyi a Móra-oeuvre megértéséhez szükséges . Móra Ferenc élete egyébként eseményekben amúgy sem volt túlságosan gazdag, viharos kalandokban nem bővelkedett. Földes Anna tanulmánya főképpen Móra műveivel, világszemléletével foglalkozik s ezeket kifogástalanul értékeli, pontosan elhelyezi Mórát s munkásságát a kor politikai irányvonalainak síkján. Igen részletes, gondos elemzését, kapjuk Móra költői, prózaírói, tudományos munkásságának, az újságíró, a regényíró s a novellaköltő Móra minden jelentősebb művének, még kisterjedelmű írásainak is és ha az osztályozás kissé tanáros, iskolaízű is, ez legföljebb az áttekintést könnyíti meg. Ámbár még egyetlen igaz író sem született e földi tereken, akit oknyomozó, filológiai pontossággal skatulyázni, osztályozni és műfajok kereteibe szigorúan beszorítani lehetett volna: az ihletett író egyik ismertetője, hogy át-átlépi a műfaj iskolás határait s új kereteket teremt magának, egyéniségére szabottakat. Ez az első átfogó, lelkiismeretes tanulmány Móráról, részletes, gondos munka. Alapos, mint tanulmány s élvezetes, mint olvasmány. Szombathy Viktor Aszmusz DESCARTES Gondolat, 340 old. Ara 38 Ft. Ez a munka — a szerző meghatározása szerint — „tudományos és filozófiai életrajz”. Vagyis nem Descartes élettörténetének puszta leírása, és nem is Descartes gondolatvilágának az életkörülményeitől elvonatkoztatott bemutatása, hanem a kettő olyan egysége, melyben Descartes egyéni pályája az egyetemes tudománytörténet egy fejezete. S aki valamennyire járatos akár a filozófia, akár a lélektan vagy a fiziológia, akár a kozmológia, az optika vagy a mechanika, akár a geometria vagy a matematika múltjában, nagyon jól tudja, hogy Descartes neve milyen fontos fejezetet jelöl a világ megismerésének történetében. Ezt a sokirányú tevékenységet a maga természetes, életrajzi egységében bemutatni különleges felkészültséget igénylő feladat, melynek nehézségét még fokozza az olvasó előzetes tájékozottságának, érdeklődése határainak számbavétele. Hogyan lehet egyaránt mélyen, szakszerűen szólni többféle tudományág sajátos problémáiról, amikor az olvasó előképzettségét legfeljebb a rokontudományok szűkebb körén belül tételezhetjük csak fel? Az ismeretterjesztés feltételeinek mintaszerű teljesítése annál nagyobb érdeme a szerzőnek, mivel számos kérdés tudományos tisztázásának a feladata is ráhárult — a könyvtárra menő szakirodalom ellenére (sőt részben éppen amiatt). Meglepő, hogy még a biográfiai részletekben is, a Descartes-művek keletkezésrajzában is mennyi a bizonytalanság, milyen tág tere van a találgatásoknak. Aszmusz minden ilyen esetben elénk tárja a különböző véleményeket, s határozottan leszögezi a maga álláspontját, gondosan elhatárolva a bizonyított állításokat a csupán valószínűektől. S ha vitára kényszerül adatbeli és szövegkritikai kérdésekben, méginkább vitáznia kell ott, ahol az utókor nevében mond ítéletet René Descartes munkásságáról. Descartes filozófiai pozíciójának ellentmondásossága (a kiterjedt és a gondolkodó szubsztancia dualizmusa, másrészt természettudományi nézeteinek materialista alapjai) kezdetitől fogva kihívta mind a következetes idealisták, mind a materialisták bírálatát. De ez a bírálat nem mindig fordult nyíltan szembe Descartes-tal, sokszor inkább a descartes-i 158