A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
feladata. Más, mint a képzőművészé, akit ilyen vagy hasonló jellegű korlátozások nem, vagy alig gátolnak alkotásában. Más iparágak mestermunkája a nyersanyagok megformálásán, kidolgozásán alapszik s e kidolgozás színvonala a műiparos technikai vagy művészi képessége révén az elképzelhető legváltozatosabb lehet. A könyvtervező, adott elemeket (betűt, színt, vonalat, ornamentikát, illusztrációkat) formál egységbe. Feladata, hogy a célt és a rendeltetést szem előtt tartva ezeket az elemeket a könyvtervezői formaalkotás esztétikai szempontjainak és a technikai követelményeknek megfelelően rendezze el. Azt valljuk, hogy bár a könyvművész alapvető ténykedése formaalkotó jellegű, mégsem szabad a formalizmus hibájába esnie. Az új magyar könyvművészet mesterei bátran nyúlnak a legmodernebb megoldásokhoz, de mindig óvakodtak és óvakodni is fognak attól, hogy munkájukban a lélektelen és öncélú formalizmus váljék uralkodóvá. De ez nem jelentheti azt, hogy az ellenkező végletbe lendülve csakis a száraz és szigorú funkcionalizmus szempontjai érvényesüljenek egy-egy könyvművészeti alkotásban. Éppen az esztétikai és funkcionális szempontok gyakran tapasztalt kiegyensúlyozatlanságát (azt, hogy sokszor az értelmi tagolás, a funkció hátrányára alakították a formát) tesszük bírálat tárgyává. * A könyvművészetben nem elegendő a jellegzetesnek csak az illusztratív elemekkel való érzékeltetése. Az irodalmi mű eszmeiségét a betűtípussal és a tipográfiával is ki lehet fejezni. Ez azonban igen nehéz, sok tapasztalatot igénylő feladat, amely sok tényezőből tevődik össze. A betűtípus kiválasztásában, a szedéstükör szélességének és magasságának meghatározásában, a sorok ritmusának, egy-egy cím fokozatának megállapításában, a betűsorok kiegyenlítésében, a betűcsoportokon és oldalakon belüli térelosztásnál a tipográfiai formaalkotás tudatossága szükséges. Egy-egy könyv külsőleges alkotórészeinek, a táblaborító és a kötésterv formai kialakításának a belsővel (a szövegoldalakkal) formai összhangban kell lennie. A tipográfiai formának a belülről kifelé irányuló logikai felépítésből kell adódnia. A helyes proporciókkal kialakított szedéstükör, a margóviszonyok, az oldalpár jó arányai — az összes formai elemek alapja. Ügyelnünk kell arra is, hogy az alkalmazott díszítőelemek formája, stílusa, az illusztrációk és a betűk vonalvezetése összhangban legyenek. Az irodalmi tartalommal helyesen összehangolt betű, a szöveget magyarázó (a történést, a tájat, az emberi karaktert térben és időben a képzőművészet eszközeivel megjelenítő) illusztráció, a mű történelmi, etnográfiai stb. jellegét érzékeltető ornamentika, a papíranyag, a könyvkötés tényezőinek összecsendüléséből, a tartalom és forma harmóniájából akarjuk létrehozni a szép magyar könyvet és modern tipográfiát. Összegezve: magunkévá tehetjük az NDK könyvművészeti bizottságának alapelveit, amelyek szerint: 1. A könyv külső kialakítása fejezze ki az irodalmi tartalmat és szolgálja a kultúrforradalmat. 2. A kivitelezésnek tekintettel kell lennie a könyv céljára, olvasótáborára, elérhető árára és maximális minőségére. 3. A könyvművészeti verseny keretében csak azt a könyvet szabad kitüntetni, amelynek minden alkotó eleme esztétikusan összehangolt. 4. A klasszikus könyvalkotás alaptörvényeinek és értékálló tapasztalatainak figyelembevétele mellett támogatni kell azokat a kísérleteket, amelyek nem divatos hatásokra törekednek, hanem eredmé-