A könyvtáros, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
odatartozásunkat a szomszédság „európai” lenézésével bizonyítottuk. A folyamat, melyet Marx, nálunk Kölcsey, megfigyelt, napjainkban rohamos lépteikkel halad előre. S a politika még gyorsíthatja is. Nemcsak a technikai fejlődés, de a szövetségi kötelékek is közelebb hozták hozzánk Bulgáriát, Kínát, Vietnamot és a Szovjetunió legtávolabbi népeit, s manapság, nemcsak minden olvasó, de az irodalmi közvélemény tekintélyes része is egyformán figyel Kelet és Nyugat, kis és nagy népek hangjaira, érdeklődik szomszédaink műveltsége iránt, s nem teszi ki az exotikuim elválasztó jelét — mondjuk — Villon és Csü Jüan vagy Boileau és Belinszkij neve közé. Cserébe fokozott és korábban sehol sem tapasztalt megbecsülést kap ugyanezekben az országokban a mi irodalmunk. Másfelől a társadalmi rendszerek különbsége ideig-óráig lassíthatja a világtájak közeledését (pl. éppen a magyar irodalom recepcióját Nyugaton), de semmi sem akadályozhatja meg, hogy azok az erők, amelyek ma már az egész földkerekséget egy-két napi járóföldre szűkítették, megteremtsék a valóban egyetemes világirodalmat. A nyugati statisztikák évről évre több idegen nyelvből fordított kiadványról számolnak be, a franciáknál is, akik pedig különösen rátarti és exkluzív népnek számítottak (még Shakespeare-t is kétszáz évig váratták a kapujuk előtt), s elég egy pillantást vetni bármely jobb külföldi lexikonba vagy világirodalomtörténeti kézikönyvbe, s láthatjuk, hogy a világirodalom fogalmának kitágítását Nyugaton is tudomásul veszik. Tetszik vagy nem tetszik: szívósan működő szükségszerűség hatására „egy újabb szellem kezd felküzdeni”, az égtájra nem tekintő egyetemesség szelleme, melynek olyan előfutárai voltak, mint Montaigne, aki a primitív törzsek költészetére fordította figyelmét, mint Goethe, aki — „világölelő szenvedéllyel”, ahogy Arany mondotta — kínai regényt olvasott és szláv népdalokon s Nizami versein ihletődött, és a mi legnagyobbjaink, Csokonai, aki tanulmányt írt „az ázsiai poézis”-ről, Vörösmarty, aki ó hindu színműből fordított részleteket, és a szomszéd népek költőit programszerűen tolmácsoló József Attila. A szellemi értékek integráltgása, mely Keleten és Nyugaton a szemünk előtt megy végbe, szükségszerűen —• noha nem máról holnapra — végre elvezeti az áhított közös óceánba a mi kultúránk erét is. Azt jelentse a szükségszerűség fölismerése, hogy ölbe tett kézzel várjuk azt, ami valamikor úgyis bekövetkezik? Semmi esetre sem! Sőt éppen most, a kultúrák közeledésének évadján, most kell serényen dologhoz látnunk, hogy értékeinket megismertessük a világgal. A gyakorlati tennivalók egész serege sürget bennünket. Ezeknek fölsorolása azonban már egy más cikket kíván. Mit tervez az Hetedik évfolyamába lépett ebben az évben könyvkiadásunk legsikeresebb vállalkozása, az Olcsó Könyvtár sorozat. Közel 300 kötete 1954 óta húsz-harminc, de igen gyakran nyolcvan-százezer példányban jutott el az ország minden részébe, s a ponyvát szinte teljesen kiszorítva, sárga borítója alatt a magyar és a világirodalom értékes alkotásait adta milliós olvasótáborának. A sorozat szerkesztői 1960-ra is értékes, változatos tervet állítottak össze. Ebben az évben kerül sor először nagy terjedelmű s ezért négy kötetre osztott művek megjelentetésére. A kötetek átlagos példányszáma pedig a múlt évi ötvenezerről hatvanezerre emekedik. Ebben az évben elsőnek Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának harmadik része, A Nap árnyéka jelent meg két kötetben. Ezt követte Hemingway magyarul először az Olcsó Könyvtárban megjelenő elbeszéléseinek gyűjteménye, A Kilimandzsáró hava címmel, majd két kötetben Hasek Svejk-jének második része. Az első negyedévben még a következő művek kerülnek kiadásra: Széchenyi Zsigmond: Nahar (napló a szerző indiai utazásáról és vadászkalandjairól), Lev Tolsztoj: Karenina Anna I—IV., Anatole France: Lúdláb királynő, Jókai Mór: A sárga rózsa, Olcsó Könyvtár? A második negyedév kötetei: Gorkij: Nyár (kisregény), Balzac: Elveszett illúziók I-V., Mikszáth Kámán: Két választás Magyarországon I—II., Illés Béla: Anekdotáik könyve (a szerző a már ismert könyvet újabb anekdotákkal bővítette), Somerset Maugham: Egy levél megrezdül (gyűjtemény az angol író jórészt a trópusi gyarmatokon játszódó elbeszéléseiből), Berkesi András: Októberi vihar I— II., Steinbeck: Érik a gyümölcs I—II. A harmadik és negyedik negyedévben — esetleg más sorrendben - jelennek meg a kövekező művek: az Olcsó Könyvtár jubileumi 300. kötetenként Juhász Gyula válogatott versei, Traven: Fehér rózsa, Sadoveanu: A balta, Kuznyecov: A legenda folytatása, Maltz: A tüzes nyíl I—II., Maupassant: Egy asszony élete, Jókai Mór: És mégis mozog a föld IIV., Kuprin: A boszorkány (és más elbeszélések), egy kötetben az 1959. év legszebb novelláinak gyűjteménye, Goda Gábor: A planétás ember, Fehér Klára: A tenger I—H., Flaubert: Bovaryné I—Ш., Zola: Germinal I—H., s egy válogatás a középkori olasz irodalom antiklerikális novelláiból. 196