A könyvtáros, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

GYERMEKKÖNYVTÁROSOK ÉS OLVASÓIK í. Gyermekkönyvtárakat látogatva gyak­ran figyelem, a gyermekek és a könyvtá­ros beszélgetését. Ezek a beszélgetések sokat elárulnak abból, hogy milyen a könyvtáros munkája. Vannak suta, félszeg beszélgetések, amelyekből nem jön ki semmi. Olyanok is vannak, amelyek során a könyvtáros folyvást oktat, szabályokra figyelmeztet, kis olvasója pedig talpig zavarban, alig meri kinyitni a száját ek­kora hatalmasság láttán. Szerencsére ez a ritkább eset. Gyakrabban fordul elő, hogy a könyvtáros mézédes hangon csi­csergi körül a gyermeket, kínál neki mindenféle szép és jó olvasnivalót, ami­vel szerény állománya rendelkezik. Cso­dálatos módon­ azonban minél szívesebb az ilyen könyvtáros, annál ijedtebb lesz a gyermek, magába zárkózik és kissé gya­nakodva néz körül, hogy mivel érdemelte ki mindezt. Bár a könyvtáros tele van jó szándékkal, módszere pedig homlokegye­nest ellenkezik az előzővel, csodálatos módon az eredmény mégis ugyanaz: a gyermek mindkét esetben bezárult, alig lehet belőle csak egy szót is kivenni. Volt részem természetesen olyan beszél­getésekben is, amikor a hang közvetlenül, felszabadultan csengett, mint olyan em­bereké, akik értik, megbecsülik és komo­lyan veszik egymást. Ilyenkor aztán nincs­­ szükség keresztkérdésekre, hogy megtud­juk a kis olvasó véleményét az olvasott könyvről — önként, felszabadultan mondja el véleményét, még akkor is, ha nem tetszett, hiszen nem történik semmi baj, nem sért meg vele senkit. Közben szó esik otthoni és iskolai dolgairól is, így tudjuk meg, hogy hogyan tanul, hogy milyen nehézségei vannak otthon és az iskolában. Fokozatosan kirajzolódik előt­tünk az eleven gyermek egyénisége. Mi az oka annak, hogy a kapcsolat nem minden esetben alakul ilyen módon, hogy a beszélgetés gyakran a kikérdezéséből és kelletlen feleletekből áll, és oly ritkán csendül ki belőle az őszinte emberi hang. Azt hiszem ennek az a legfőbb oka, hogy a könyvtáros nem ismeri fel kettőjük viszonyának valódi jellegét és másként viselkedik, mint ahogyan azt a könyvtá­rat látogató kis olvasó várja. 2. Vizsgáljuk meg hát e viszony lényegét. Adva van a mesére, szép, érdekes törté­netekre szomjas gyermek vagy az olyan, aki a világ dolgairól, az emberek életéről szeretne többet tudni, hogy jobban eliga­zodjék, otthonosabban érezze magát a nagyobb gyermekek vagy a felnőttek kö­zött. A gyermek tudja, hogy vannak ilyen könyvek a könyvtárban. Ezért keresi fel. Tele van érdeklődéssel, kíváncsisággal. Kétségbe vonhatjuk-e ezt az érdeklődést? Aligha. Természetesen nem mindig azo­nos az érdeklődés foka. Egészséges gyer­mekben azonban e természetes érdeklő­désnek valamilyen foka mindig megvan. Ugyanakkor adva van a gyermek­könyvtáros, akinek hivatalból feladata, hogy ezt az érdeklődést kielégítse. A könyvtáros akkor viselkedik helyesen, ha igyekszik pontosan megtudni ennek az ér­deklődésnek a tárgyát, és a megfelelő könyvvel elégíteni ki azt. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, megvalósítása azon­ban korántsem könnyű. Nem olyan könnyű mindenekelőtt meg­tudni azt, mit szeretne a gyermek tulaj­donképpen olvasni. Az olvasószolgálatban dolgozó­ könyvtárosok gyakran tapasztal­hatják, hogy sokszor még a felnőttek is mennyire bizonytalan válaszokat adnak arra a­ kérdésre, milyen olvasnivalót kí­vánnak. A gyermekek még sokkal inkább bizonytalanok, mivel a legtöbbször csak homályos elképzeléseik vannak a tárgy­ról, amelyről olvasni szeretnének és még kevésbé tudják azt pontosan kifejezni. A jó könytáros azonban félszavakból, célzásokból is kitalálja a gyermek kíván­ságát. Erre persze csak akkor képes, ha ismeri a gyermekeket, a gyermekirodal­mat és tudja, hogy melyik olvasójának mit ajánljon. Bizonyos képességekkel kell rendelkez­nie tehát a gyermekkönyvtárosnak ahhoz, hogy egyáltalán közel kerülhessen olvasó­jához, és ki tudja elégíteni érdeklődését. Ezek a képességek teszik lehetővé, hogy a könyvtáros és kis olvasójának viszonya egészséges legyen. A gyermek eredeti ér­deklődését feltételezve, a gyermekkönyv­táros és olvasója közötti helyes viszony kialakulásához következő könyvtárosi tu­lajdonságok szükségesek: 1. A gyermek- és ifjúsági irodalom ala­pos ismerete. Felkészültség e művek érté­kelésére. 2. A gyermek ismerete általában, a fej­lődéslélektan törvényei és az egyéni jel­lemvonások alapján. 3. Tájékozottság a könyvtárosi szakis­meretekben. 4. A magatartás őszintesége. 5. A gyermek szeretete és megértése. Vegyük sorra és vizsgáljuk meg,­ hogy hogyan hat e tulajdonságok megléte, ille­tőleg hiánya. 18

Next