A könyvtáros, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
GYERMEKKÖNYVTÁROSOK ÉS OLVASÓIK í. Gyermekkönyvtárakat látogatva gyakran figyelem, a gyermekek és a könyvtáros beszélgetését. Ezek a beszélgetések sokat elárulnak abból, hogy milyen a könyvtáros munkája. Vannak suta, félszeg beszélgetések, amelyekből nem jön ki semmi. Olyanok is vannak, amelyek során a könyvtáros folyvást oktat, szabályokra figyelmeztet, kis olvasója pedig talpig zavarban, alig meri kinyitni a száját ekkora hatalmasság láttán. Szerencsére ez a ritkább eset. Gyakrabban fordul elő, hogy a könyvtáros mézédes hangon csicsergi körül a gyermeket, kínál neki mindenféle szép és jó olvasnivalót, amivel szerény állománya rendelkezik. Csodálatos módon azonban minél szívesebb az ilyen könyvtáros, annál ijedtebb lesz a gyermek, magába zárkózik és kissé gyanakodva néz körül, hogy mivel érdemelte ki mindezt. Bár a könyvtáros tele van jó szándékkal, módszere pedig homlokegyenest ellenkezik az előzővel, csodálatos módon az eredmény mégis ugyanaz: a gyermek mindkét esetben bezárult, alig lehet belőle csak egy szót is kivenni. Volt részem természetesen olyan beszélgetésekben is, amikor a hang közvetlenül, felszabadultan csengett, mint olyan embereké, akik értik, megbecsülik és komolyan veszik egymást. Ilyenkor aztán nincs szükség keresztkérdésekre, hogy megtudjuk a kis olvasó véleményét az olvasott könyvről — önként, felszabadultan mondja el véleményét, még akkor is, ha nem tetszett, hiszen nem történik semmi baj, nem sért meg vele senkit. Közben szó esik otthoni és iskolai dolgairól is, így tudjuk meg, hogy hogyan tanul, hogy milyen nehézségei vannak otthon és az iskolában. Fokozatosan kirajzolódik előttünk az eleven gyermek egyénisége. Mi az oka annak, hogy a kapcsolat nem minden esetben alakul ilyen módon, hogy a beszélgetés gyakran a kikérdezéséből és kelletlen feleletekből áll, és oly ritkán csendül ki belőle az őszinte emberi hang. Azt hiszem ennek az a legfőbb oka, hogy a könyvtáros nem ismeri fel kettőjük viszonyának valódi jellegét és másként viselkedik, mint ahogyan azt a könyvtárat látogató kis olvasó várja. 2. Vizsgáljuk meg hát e viszony lényegét. Adva van a mesére, szép, érdekes történetekre szomjas gyermek vagy az olyan, aki a világ dolgairól, az emberek életéről szeretne többet tudni, hogy jobban eligazodjék, otthonosabban érezze magát a nagyobb gyermekek vagy a felnőttek között. A gyermek tudja, hogy vannak ilyen könyvek a könyvtárban. Ezért keresi fel. Tele van érdeklődéssel, kíváncsisággal. Kétségbe vonhatjuk-e ezt az érdeklődést? Aligha. Természetesen nem mindig azonos az érdeklődés foka. Egészséges gyermekben azonban e természetes érdeklődésnek valamilyen foka mindig megvan. Ugyanakkor adva van a gyermekkönyvtáros, akinek hivatalból feladata, hogy ezt az érdeklődést kielégítse. A könyvtáros akkor viselkedik helyesen, ha igyekszik pontosan megtudni ennek az érdeklődésnek a tárgyát, és a megfelelő könyvvel elégíteni ki azt. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, megvalósítása azonban korántsem könnyű. Nem olyan könnyű mindenekelőtt megtudni azt, mit szeretne a gyermek tulajdonképpen olvasni. Az olvasószolgálatban dolgozó könyvtárosok gyakran tapasztalhatják, hogy sokszor még a felnőttek is mennyire bizonytalan válaszokat adnak arra a kérdésre, milyen olvasnivalót kívánnak. A gyermekek még sokkal inkább bizonytalanok, mivel a legtöbbször csak homályos elképzeléseik vannak a tárgyról, amelyről olvasni szeretnének és még kevésbé tudják azt pontosan kifejezni. A jó könytáros azonban félszavakból, célzásokból is kitalálja a gyermek kívánságát. Erre persze csak akkor képes, ha ismeri a gyermekeket, a gyermekirodalmat és tudja, hogy melyik olvasójának mit ajánljon. Bizonyos képességekkel kell rendelkeznie tehát a gyermekkönyvtárosnak ahhoz, hogy egyáltalán közel kerülhessen olvasójához, és ki tudja elégíteni érdeklődését. Ezek a képességek teszik lehetővé, hogy a könyvtáros és kis olvasójának viszonya egészséges legyen. A gyermek eredeti érdeklődését feltételezve, a gyermekkönyvtáros és olvasója közötti helyes viszony kialakulásához következő könyvtárosi tulajdonságok szükségesek: 1. A gyermek- és ifjúsági irodalom alapos ismerete. Felkészültség e művek értékelésére. 2. A gyermek ismerete általában, a fejlődéslélektan törvényei és az egyéni jellemvonások alapján. 3. Tájékozottság a könyvtárosi szakismeretekben. 4. A magatartás őszintesége. 5. A gyermek szeretete és megértése. Vegyük sorra és vizsgáljuk meg, hogy hogyan hat e tulajdonságok megléte, illetőleg hiánya. 18