A könyvtáros, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
tárgyalja, a kezdetet, de szinte az egész korabeli magyar társadalomtudományt és szépirodalmat meg kellett vizsgálnia. Sokszor kellett határainkon kitekintenie is: a folyóirat jelentősége, a szerzők, a művek, a gondolatok súlya és változatossága miatt. A mozgalom középpontjában a nemzetmentés eszméje állt. A Válasz jellegét ez határozta meg. A munkatársak mindent megragadtak céljuk elérésére, nemcsak a szépirodalom műfajaival, s kritikával, de szociológiával, filozófiával, történelemtudománnyal is érveltek — így a válasz tárháza lett a társadalomtudomány valamennyi ágának és legális körülmények között szólaltatta meg a nemzet lelkiismeretét. A szerzőt az ilyen munka nagy próbára teszi : írónként és művenként ismernie kell minden felvetett kérdést, a kérdés hatókörét, esetleges eredetét, és rokonságát, ismernie kell a folyóiratban nagy változatosságban fellelhető gazdasági, politikai, művelődési problémákat, a kor szellemi áramlatait, irodalomszemléletét, esztétikai nézeteit, kritikai vonalát, az írók műveit, rangját és ideológiáját külön-külön, aztán együttesen, hogy az egész folyóiratra érvényes ítéletet alkothasson. K. Nagy Magda nagy tájékozottságát emelnénk ki elsősorban, olyan tájékozottságot, amely nemcsak regisztrálni, de ítélni is képes. Ítélő biztonságát a könyv utolsó fejezete húzza alá, amelyben a Válasz értékelését adja meg. Munkája nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a jegyzetanyag mennyisége és a közölt dokumentumok. A tanulmányba új monográfia-csírák épülnek: a Tanú, a Kelet Népe, a Szép Szó, a Gondolat, az Új Hang című folyóiratok ismertetése új igényeket támaszt. Kidomborodik a KMP politikája és nagy szerepet kap a Márciusi Front tevékenysége. Írói arcok kerülnek határozott megvilágításba: Illyés Gyula, Fája Géza, Erdei Ferenc, Gulyás Pál, Sárközi György, Erdélyi József, de leginkább Németh László, mert az ő szerepe volt legnagyobb a Válasz szervezésében. Az olvasó irodalomtörténeti művet vesz kezébe, mely elsősorban irodalomtörténészeknek készült, de e kérdések egyre több szakmán kívülállót is érdekelnek. K. Nagy Magda közérthetően megírt könyve abba a nagyon izgalmas időszakba vezet el bennünket, amelyben Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Veres Péter életének egy része letelt, s segítséget nyújt mind akkori működésük, mind e korban írt munkáik jobb megértéséhez. Nagy István Szalay Károly SZATÍRA ÉS HUMOR Magvető, 457 old. 31 Ft (Ajánlott) Szalay Károly könyvének megjelenése nagyon időszerű volt, mert Szigetvári Iván A komikum elmélete című, 1911-ben megjelent könyve óta nem látott napvilágot a kérdés elméleti megalapozásával foglalkozó mű. Szalay könyve tehát egyszerre hiányt pótló és úttörő jelentőségű, mivel Szigetvári a polgári társadalom világnézeti alapjáról vizsgálta a humor kérdéseit, anélkül, hogy elődei elméleti megállapításait lényeges mozzanatokkal tudta volna kiegészíteni. Szalay azonban kétezer év komikum-elméletét úgy vette bonckés alá, hogy kimutatja a megelőző elméletek pozitív vonásait, s azokat fejleszti tovább marxista alapon. Természetes, hogy ez az eljárás a dialektikus módszer igen alapos alkalmazását igényelte. Szalay Károly éppen ennek köszönhette, hogy feladatát jól oldhatta meg. Könyve három részre oszlik. Az elsőben a komikum jelentkezésével foglalkozik a szatíra műfajában. A második rész a szatíra és a világnézet izgató kérdéseit tárgyalja, míg a harmadikban a szatirikus és humoros művészi ábrázolás néhány problémáját érinti. Kétségtelen, hogy ebben a nagyméretű alapvetésben az írót, a művészt és az olvasót elsősorban a második fejezet problémái érdeklik; közelebbről éppen a szatíra és a világnézet viszonya, valamint a pozitív és a negatív hős problémája. Mivel a szatíra „kifejezetten politikai szemlélet megnyilatkozása komikus eszközökkel”, a szocialista esztétika, s így Szalay is szükségképpen veti fel a pozitív és negatív hős kérdését. Szerzőnk szakít az eddigi nézetekkel. A szatíraíróra legkevésbé lehet a pozitív hős megteremtésének feladatát kiosztani, ez sokkal inkább a regény- és a drámaíró, vagy a költő dolga. Viszont az sem tagadható, állapítja meg a szerző, hogy a pozitív hős jelenléte évezredek óta hagyománya a szatírának, ugyanakkor mégsem kötelező minden szatirikus alkotásra. Érdeme Szalay Károlynak, hogy napjaink magyar szatírairodalmát is megvizsgálja. Különösen sikerült Németh László Az utazás c. darabjának elemzése. Az egész munkára elmélyült kutatás, a nyugodt hangú és meggyőző állásfoglalás jellemző. Végre olyan elméleti mű született, amely a tömegek előtt oly kedvelt szatirikus és humoros műfajok rejtelmeibe vezet be. Nemcsak az írók, hanem az olvasó szemével is nézi a problémákat, így a közönséghez is szól e könyv, mert az belőle tanulhatja meg, 627