A könyvtáros, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

tárgyalja, a kezdetet, de szinte az egész korabeli magyar társadalomtudományt és szépirodalmat meg kellett vizsgálnia. Sokszor kellett határainkon kitekintenie is: a folyóirat jelentősége, a szerzők, a művek, a gondolatok súlya és változatos­sága miatt. A mozgalom középpontjában a nem­zetmentés eszméje állt. A Válasz jellegét ez határozta meg. A munkatársak min­dent megragadtak céljuk elérésére, nem­csak a szépirodalom műfajaival, s kriti­kával, de szociológiával, filozófiával, tör­ténelemtudománnyal is érveltek — így a válasz tárháza lett a társadalomtudo­mány valamennyi ágának és legális kö­rülmények között szólaltatta meg a nem­zet lelkiismeretét. A szerzőt az ilyen munka nagy pró­bára teszi : írónként és művenként ismer­­nie kell minden felvetett kérdést, a kér­dés hatókörét, esetleges eredetét, és ro­konságát, ismernie kell a folyóiratban nagy változatosságban fellelhető gazda­sági, politikai, művelődési problémákat, a kor szellemi áramlatait, irodalomszem­léletét, esztétikai nézeteit, kritikai vona­lát, az írók műveit, rangját és ideológiá­ját külön-külön, aztán együttesen, hogy az egész folyóiratra érvényes ítéletet al­kothasson. K. Nagy Magda nagy tájékozottságát emelnénk ki elsősorban, olyan tájéko­zottságot, amely nemcsak regisztrálni, de ítélni is képes. Ítélő biztonságát a könyv utolsó fejezete húzza alá, amely­ben a Válasz értékelését adja meg. Mun­kája nagyságát mi sem bizonyítja job­ban, mint a jegyzetanyag mennyisége és a közölt dokumentumok. A tanulmányba új monográfia-csírák épülnek: a Tanú, a Kelet Népe, a Szép Szó, a Gondolat, az Új Hang című folyó­iratok ismertetése új igényeket támaszt. Kidomborodik a KMP politikája és nagy szerepet kap a Márciusi Front te­vékenysége. Írói arcok kerülnek határo­zott megvilágításba: Illyés Gyula, Fája Géza, Erdei Ferenc, Gulyás Pál, Sárközi György, Erdélyi József, de leginkább Né­meth László, mert az ő szerepe volt leg­nagyobb a Válasz szervezésében. Az olvasó irodalomtörténeti művet vesz kezébe, mely elsősorban irodalom­­történészeknek készült, de e kérdések egyre több szakmán kívülállót is érde­kelnek. K. Nagy Magda közérthetően megírt könyve abba a nagyon izgalmas idő­szakba vezet el bennünket, amelyben Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Veres Péter életének egy része le­telt, s segítséget nyújt mind akkori mű­ködésük, mind e korban írt munkáik jobb megértéséhez. Nagy István Szalay Károly SZATÍRA ÉS HUMOR Magvető, 457 old. 31 Ft (Ajánlott) Szalay Károly könyvének megjelenése nagyon időszerű volt, mert Szigetvári Iván A komikum elmélete című, 1911-ben megjelent könyve óta nem látott napvi­lágot a kérdés elméleti megalapozásával foglalkozó mű. Szalay könyve tehát egy­szerre hiányt pótló és úttörő jelentőségű, mivel Szigetvári a polgári társadalom világnézeti alapjáról vizsgálta a humor kérdéseit, anélkül,­ hogy elődei elméleti megállapításait lényeges mozzanatokkal tudta volna kiegészíteni. Szalay azonban kétezer év komikum-elméletét úgy vette bonckés alá, hogy kimutatja a megelőző elméletek pozitív vonásait, s azokat fej­leszti tovább marxista alapon. Termé­szetes, hogy ez az eljárás a dialektikus módszer igen alapos alkalmazását igé­nyelte. Szalay Károly éppen ennek kö­szönhette, hogy feladatát jól oldhatta meg. Könyve három részre oszlik. Az első­ben a komikum jelentkezésével foglal­kozik a szatíra műfajában. A második rész a szatíra és a világnézet izgató kér­déseit tárgyalja, míg a harmadikban a szatirikus és humoros művészi ábrázolás néhány problémáját érinti. Kétségtelen, hogy ebben a nagyméretű alapvetésben az írót, a művészt és az olvasót elsősor­ban a második fejezet problémái érdek­lik; közelebbről éppen a szatíra és a vi­lágnézet viszonya, valamint a pozitív és a negatív hős problémája. Mivel a szatíra „kifejezetten politikai szemlélet megnyilatkozása komikus esz­közökkel”, a szocialista esztétika, s így Szalay is szükségképpen veti fel a pozi­tív és negatív hős kérdését. Szerzőnk szakít az eddigi nézetekkel. A szatíra­­íróra legkevésbé lehet a pozitív hős meg­teremtésének feladatát kiosztani, ez sok­kal inkább a regény- és a drámaíró, vagy a költő dolga. Viszont az sem tagadható, állapítja meg a szerző, hogy a pozitív hős jelenléte évezredek óta hagyománya a szatírának, ugyanakkor mégsem köte­lező minden szatirikus alkotásra. Érdeme Szalay Károlynak, hogy nap­jaink magyar szatírairodalmát is meg­vizsgálja. Különösen sikerült Németh László Az utazás c. darabjának elem­zése. Az egész munkára elmélyült kuta­tás, a nyugodt hangú és meggyőző állás­­foglalás jellemző. Végre olyan elméleti mű született, amely a tömegek előtt oly kedvelt szatirikus és humoros műfajok rejtelmeibe vezet be. Nemcsak az írók, hanem az olvasó szemével is nézi a problémákat, így a közönséghez is szól e könyv, mert az belőle tanulhatja meg, 627

Next