Könyvtáros, 1964 (14. évfolyam, 2-12. szám)
1964-02-01 / 2. szám
KÖNYVEKRŐL VILÁGNÉZETI NEVELÉSÜNK TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ALAPJAI Tankönyvkiadó, I—I. köt. 52,50 Ft A két kötetes kiadvány segédkönyv akar lenni tanárok számára, az ifjúság világnézeti nevelésében. Anyagot, szempontokat, érveket akar tehát a nevelő kezébe adni, olymódon, hogy a sokféle anyag szerves egységet képezzen. A valóságban a könyv többet nyújt ennél a didaktikai célnál is. A két kötet kilenc nagy tanulmánya rendkívül széles témakört ölel fel, s nemcsak a tanárok számára nyújthat hasznos segítséget, de haszonnal forgathatja mindenki, aki tájékozódni akar korunk természettudományos problémáiban, s aki igényt tart arra, hogy képet kapjon az egészről is, ne csak a részletekről. A jelen beszámoló természetesen nem foglalkozhat a könyv tudományos szempontból való értékelésével, ez a természettudósok feladata. Ahhoz azonban, hogy a könyv mennyire éri el célját, a „humán” tudományok művelői is hozzá tudnak szólni, mert a könyv valóban azokat a kutatásokat foglalja össze, amelyek korunkban a legnagyobb érdeklődést váltják ki, s úgy foglalja össze, hogy minden művelt és művelődni vágyó ember megértheti, áttekintheti. Vegyük sorra a könyv gazdag anyagát: Róka Gedeon a csillagászat legújabb eredményeivel foglalkozik, Fényes Imre a materializmus fizikai alapjait ismerteti, Kiszely György az élet keletkezését tárgyalja, Kocsis Ferenc a célszerűség és alkalmazkodás problémakörét foglalja össze, Haraszty Árpád a növényvilág, Tasnády-Kubacska András az állatvilág fejlődéstörténetét rajzolja meg, Ákos Károly az idegrendszer és az agy működését vázolja, Nemeskéri János az ember fejlődéstörténetéről szól, s végül Lukács József a vallásos világkép visszaszorulásának folyamatáról számol be. Már a puszta felsorolás is megmutatja, milyen hatalmas anyagról van szó. Ilyen szerteágazó problémafelvetésben elkerülhetetlen, hogy „fedések” ne legyenek, s ugyanakkor hézagok ne maradjanak, mégis azt mondhatjuk, hogy a szerkesztés szinte maximálisan oldotta meg feladatát, ha az egyes tanulmányok nem pontosan egyforma jellegűek, mindenesetre láncszemként kapcsolódnak egymásba. így adnak igazi segítséget a tanárnak és az érdeklődőnek, mert színvonalas bevezetést és összefoglalást nyújtanak egyszerre. Úgy érezzük ezért, hogy a sikeres megoldás kiegészítésre és folytatásra bíztat. Ebből a két kötetből is több fontos tárgy hiányzik még, mindenekelőtt a matematika és a kémia. De legalább annyira szükséges lenne megszerkeszteni a könyv párját, amely a modern társadalomtudományok eredményeit foglalná össze, s modern szemléletű, egységes, marxista képet adna a szociológia, a közgazdaságtan, a pszichológia stb. problémáiról és eredményeiről. Lukács József zárótanulmánya, amely a vallás „nagy visszavonulásával” foglalkozik, már amúgy sem maradhat meg a szorosan vett természettudományok területén, meg kellett rajzolni az egyház társadalmi szerepét is, azt is, hogyan gátolta az egyház a tudományok fejlődését. Amikor tehát örömmel üdvözöljük a „Világnézeti nevelésünk természettudományos alapjai”-t, azt reméljük, hogy e kitűnő kiadvány csak kezdet, amelynek a megtalált jó módszer alapján hasonló színvonalas folytatása lesz. Vitányi Iván Színi Gyula RÓZSASZÍNŰ HÓ Magvető, 346 old. 23 Ft (Ajánlott) Színi Gyula Ady Endre szerint „Olyat ütött a magyar anekdota-novellára és irodalomra, amilyet műfaj-ortodoxia nem kapott. Kioktatván, fölbátorítván a rímelő és kurtasorú magyar lírikusokat, írta az ő saját líráját, amelyet most kénytelen elbeszéléseknek lebecsülni.” — Móricz Zsigmond ezt írta róla: „Nálam 3 évvel volt öregebb, de egy évtizeddel hamarabb érte el az első sikert, a legnagyobb sikert: az írótársak tiszteletét.” — Kosztolányi Dezső pedig így méltatta: „Szini Gyula volt a mind többet akaró vágyunknak egyik legelső hangoztatója az új magyar irodalom utásza, ki a távolságokat áthidalta vágyával, és kisebb-nagyobb tanul- 108