Könyvtáros, 1964 (14. évfolyam, 2-12. szám)

1964-02-01 / 2. szám

KÖNYVEKRŐ­L VILÁGNÉZETI NEVELÉSÜNK TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ALAPJAI Tankönyvkiadó, I—I. köt. 52,50 Ft A két kötetes kiadvány segédkönyv akar lenni tanárok számára, az ifjúság világnézeti nevelésében. Anyagot, szem­pontokat, érveket akar tehát a nevelő ke­zébe adni, olymódon, hogy a sokféle anyag szerves egységet képezzen. A valóságban a könyv többet nyújt en­nél a didaktikai célnál is. A két kötet ki­lenc nagy tanulmánya rendkívül széles témakört ölel fel, s nemcsak a tanárok számára nyújthat hasznos segítséget, de haszonnal forgathatja mindenki, aki tá­jékozódni akar korunk természettudomá­nyos problémáiban, s aki igényt tart arra, hogy képet kapjon az egészről is, ne csak a részletekről. A jelen beszámoló természetesen nem foglalkozhat a könyv tudományos szem­pontból való értékelésével, ez a termé­szettudósok feladata. Ahhoz azonban, hogy a könyv mennyire éri el célját, a „humán” tudományok művelői is hozzá tudnak szólni, mert a könyv valóban azo­kat a kutatásokat foglalja össze, amelyek korunkban a legnagyobb érdeklődést váltják ki, s úgy foglalja össze, hogy min­den művelt és művelődni vágyó ember megértheti, áttekintheti. Vegyük sorra a könyv gazdag anyagát: Róka Gedeon a csillagászat legújabb ered­ményeivel foglalkozik, Fényes Imre a ma­terializmus fizikai alapjait ismerteti, Ki­­szely György az élet keletkezését tárgyal­ja, Kocsis Ferenc a célszerűség és alkal­mazkodás problémakörét foglalja össze, Haraszty Árpád a növényvilág,­­ Tasná­­dy-Kubacska András az állatvilág fejlő­déstörténetét rajzolja meg, Ákos Károly az idegrendszer és az agy működését vá­zolja, Nemeskéri János az ember fejlő­déstörténetéről szól, s végül Lukács József a vallásos világkép visszaszorulásának fo­lyamatáról számol be. Már a puszta fel­sorolás is megmutatja, milyen hatalmas­­ anyagról van szó. Ilyen szerteágazó prob­lémafelvetésben elkerülhetetlen, hogy „fe­dések” ne legyenek, s ugyanakkor héza­gok ne maradjanak, mégis azt mondhat­juk, hogy a szerkesztés szinte maximáli­san oldotta meg feladatát, ha az egyes tanulmányok nem pontosan egyforma jel­legűek, mindenesetre láncszemként kap­csolódnak egymásba. így adnak igazi se­gítséget a tanárnak és az érdeklődőnek, mert színvonalas bevezetést és összefog­lalást nyújtanak egyszerre. Úgy érezzük ezért, hogy a sikeres meg­oldás kiegészítésre és folytatásra bíztat. Ebből a két kötetből is több fontos tárgy hiányzik még, mindenekelőtt a matema­tika és a kémia. De legalább annyira szükséges lenne megszerkeszteni a könyv párját, amely a modern társadalomtudo­mányok eredményeit foglalná össze, s modern szemléletű, egységes, marxista képet adna a szociológia, a közgazdaság­­tan, a pszichológia stb. problémáiról és eredményeiről. Lukács József zárótanul­mánya, amely a vallás „nagy visszavonu­lásával” foglalkozik, már amúgy sem ma­radhat meg a szorosan vett természettu­dományok területén, meg kellett rajzolni az egyház társadalmi szerepét is, azt is, hogyan gátolta az­ egyház a tudományok fejlődését. Amikor tehát örömmel üdvözöljük a „Világnézeti nevelésünk természettudo­mányos alapjai”-t, azt reméljük, hogy e kitűnő kiadvány csak kezdet, amelynek a megtalált jó módszer alapján hasonló színvonalas folytatása lesz. Vitányi Iván Színi Gyula RÓZSASZÍNŰ HÓ Magvető, 346 old. 23 Ft (Ajánlott) Színi Gyula Ady Endre szerint „Olyat ütött a magyar anekdota-novellára és iro­dalomra, amilyet műfaj-ortodoxia nem kapott. Kioktatván, fölbátorítván a rímelő és kurtasorú magyar lírikusokat, írta az ő saját líráját, amelyet most kénytelen elbeszéléseknek lebecsülni.” — Móricz Zsigmond ezt írta róla: „Nálam 3 évvel volt öregebb, de egy évtizeddel hamarabb érte el az első sikert, a legnagyobb sikert: az írótársak tiszteletét.” — Kosztolányi Dezső pedig így méltatta: „Szini Gyula volt a mind többet akaró vágyunknak egyik legelső hangoztatója az új magyar irodalom utásza, ki a távolságokat áthi­dalta vágyával, és kisebb-nagyobb tanul- 108

Next