Könyvtáros, 1964 (14. évfolyam, 2-12. szám)
1964-02-01 / 2. szám
Ma már alapos összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányok egész sora mutatja ki, milyen ösztönzéseket köszönhetett Turgenyev művészetének Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Petelei István, Iványi Ödön, Krúdy Gyula, még Mikszáth, sőt Arany János is, aki Riedl Frigyes szép tanulmánya szerint, a Tengerihántás írásakor Turgenyev egyik elbeszélésének hatása alatt állt. Krúdy mint koronatanú szól (1897-ben) Turgenyev ihletéséről: „Aki figyelemmel kísérte az utolsó évtized termékeit, egyikenmásikon (én mindig úgy találtam, hogy ezek a jobbak) megérzi az orosz ízt... A Turgenyev-poézis első ízben a Petelei István írásaiban nyilatkozott meg nálunk. Petelei az ő méla, borongós, ide-oda csapongó szelídségével mindenképpen ebből az iskolából került ki... Gozsdu Elek hasonlóan ez iskolának híve...” Turgenyev rajongói közé tartozott Reviczky is, aki két szép verset írt emlékezetére; az egyikben ezt a vallomást olvashatjuk: Velem bolyongtak éltem útjain Pavlovna, Gemma, Litvinov, Szanin. Az üdvről vélük hányszor álmodom! Minden csak füst! hányszor sóhajtozám. Te voltál legjobb, leghívebb barátom! Még ismeretlen sírod is megáldom. „Nem hisszük — írta a nyolcvanas évek elején az egyik pesti folyóirat —, hogy Turgenyev sok olyan betűt írt, mely magyarra le ne volna fordítva.” Ez azért nem volt igaz; fordítanivaló maradt még napjainkra is. 1963-ban jelent meg a Gondolat kiadó Aurora sorozatában Turgenyev emlékezéseinek, leveleinek gyűjteménye, mely először enged bepillantást a magyar olvasónak az orosz író zárkózott belső világába. Nagy kortársai — Gogol, Belinszkij, Sevcsenko, Mérimée, George Sand — alakja elevenedik meg ezeken a lapokon, a levelek a párizsi önkéntes emigráns gondolatait viszik el Osztrovszkijhoz, Tolsztojhoz, Piszarevhez, vagy Turgenyev nagy szerelmét, Pauline Viardot-t rajongják körül. A nagy író e magánlevelekben is nagy művész, az emlékezések egynémelyike pedig — különösen az, amelyben a párizsi munkások 1848. évi júniusi fölkeléséről számol be mint szemtanú — fölényes hangulatteremtő erejével, leírásainak pontos realizmusával legjobb elbeszélései közé kívánkozik. Teljes képet csak akkor kapunk Turgenyev életművéről, ha az Apák és fiúk, a Füst s annyi más remek mellett ezt a szép — számunkra új — könyvet is elolvassuk. L. K. Régi kéziratok és könyvek kiállítása Az Iparművészeti Múzeumban kiállítás nyílt meg decemberben, a csaknem 600 éves esztergomi főszékesegyházi könyvtár gyűjteményének legszebb kódexeiből és nyomtatványaiból. A könyvtárnak a mohácsi vészt megelőző korszakból származó gyűjteménye hazai viszonylatban igen gazdag: az 1078 és 1526 közötti századokból mintegy 40 kéziratos kötet maradt meg. Az ősnyomtatványok is számosak: a könyvtár birtokában több mint 300 db 1500 előtt nyomtatott könyv található. A kiállítás mintegy 50 darabból álló anyaga a hazai és külföldi mesterek munkásságát szemlélteti a 11. sz. végétől a 16. sz. elejéig terjedő korszakból. A magyar eredetű kéziratok művészi szépségükkel egyenrangúan sorakoznak az olasz, francia, flamand, német, osztrák, cseh, angol emlékek mellé. A régi kódexek írófelülete pergamen, ezt később kiszorítja a jóval olcsóbb papír. A könyvek alakja is változatos. Az II. Ulászló kb. 30 kg-os kódexe. Az arányok szemléltetésére kis könyv áll mellette 106