Könyvtáros, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

irodalmi életének alakulásával. Ez azon­ban már meghaladná jelen áttekintésünk keretét, amely inkább csak abból akart némi ízelítőt adni — a teljességre törek­vés igénye nélkül —, hogy történelmi levegőjű ősi városunk nemcsak köveiben és műemlékeiben őrzi egy évezred örök­ségét, hanem irodalmi alkotásokban is. És ahogy a szocializmussal együtt nö­vekvő város új gyárai és modern lakóte­lepei szinte védően ölelik körül a régi várost, a szocialista alkotás és a törté­nelmi örökség ötvözeteként épülő Székes­­fehérvár új világot teremtő mai emberei ugyanúgy védik, őrzik, sajátjuknak te­kintik a múlt irodalmi örökségéből is mindazt, ami időtálló érték, ami meg­becsülésre méltó és érdemes. G­ö­n­c­z­öl Imre A KÖNYVEK KÖNYVE előzményei A Könyvtáros hasábjain korábban már megemlékeztünk Kőhalmi Béla nagyszerű vállalkozásáról, a Könyvek könyvének (1918) és az Új könyvek könyvének (1937) kiadá­sáról. E művekben Kőhalmi Béla a kor szellemi életének legjelesebb képviselőihez inté­zett körkérdést olvasmányélményeikről, arról, hogy milyen irodalmi alkotások hatot­tak rájuk a felfedezés­ erejével, s milyen könyvek alakították szellemi arculatukat. A körkérdésre — ahogy akkor nevezték „könyvankétra” — adott válaszok nemcsak a válaszadók irodalmi és szellemi fejlődéséről árulnak el sokat, hanem az akkori kor­szellem és korérzés alakulásáról is rendkívül sokat mondanak az utókornak. Kőhalmi Béla körkérdésének azonban két előzménye is volt a századforduló táján. Az első A Hét című folyóirat lapjain látott napvilágot 1893-ban, majd ezt követte a Gyalui Farkas­­fél­e, amelynek anyaga 1902-ben jelent meg könyvformában. Az 1890 januárjában induló A Hét 1908-ig, a Nyugat megjelenéséig a legjelenté­kenyebb irodalmi lap volt, ez is indokolja, hogy különös figyelmet szenteljünk a szer­kesztői által szervezett körkérdés akciónak, melynek keretében 42 író, művész, közéleti személyiség nyilatkozott az általa legjobbnak tartott hét könyvről. A Hét szerkesztősége az irodalom, művészet és a közélet területén működő „előkelőségekhez” körlevél útján a következő kérdéseket intézte: „Az egyetemes, minden irodalmi ágat magában foglaló világirodalom melyik hét könyve az, mely az igen tisztelt uramnak mindenekfelett kedves? Melyik az a hét könyv, melyet megtartana, ha hét könyvön kívül minden egyéb irodalmi műtől mindörökre megválni volna kénytelen?” A beérkezett válaszokat három egymást követő számban tették közzé a szerkesz­tők. Vállalkozásuk célját abban jelölték meg, hogy „ ... Magyarország legintelligensebb, legképzettebb fiai megjelölik azokat a könyveket, melyek leginkább hatottak közre Magyarország mai kultúrállapotának, az uralkodó felfogásoknak megerősítésére. Sőt hatalmas alapot nyerünk ezáltal magának a mai életfelfogásnak a megismerésére, ami a napi élet kusza összevisszaságával és a szellemi élet szakokra való tagoltságánál fogva közvetlen szemlélet és tanulmány útján nagyon egyoldalú, bizonytalan eredménnyel jár”. A másik figyelemre méltó cél az volt a kérdésekkel, hogy „ a könyv iránt való hanyatló érdeklődést iparkodnánk fölébreszteni”. Tudatában voltak annak is, hogy a korszak magyar könyvtermése nem kényeztette el az akkori olvasókat, ezért írják keser­nyésen: „Könyvek, melyek általános vélemény szerint irodalmunk nívóját emelik, egyetlen saison alatt túlélték magukat, mellőzve porlanak a könyvkereskedésekben.” De arra is rámutatnak, hogy: „minden kor termett néhány könyvet, mely áldásosan hatott olvasójára”. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a hírlapolvasást némiképpen elítélik: „Ne olvassunk oly sok újságot, ne olvassunk oly kevés könyvet.” A kérdésekre sok, immár elfeledett korabeli nagyság mellett többek között a következő, ma is ismert író és művész felelt: Jókai Mór, Acsády Ignácz, Vámbéry Ármin, Jászai Mari, Kozma Andor, Justh Zsigmond és Ábrányi Emil. Annak, hogy csak kevés igazán érdekes válasz érkezett, az oka a kérdés feltevésé­nek különös formájában kereshető. Ugyanis a szerkesztők a hetes szám bűvöletébe estek (talán a lap címe csábította őket erre: „A Hét”). Ez eleve meghatározta és némileg korlátozta is a válaszokat. Több válaszadó azonban a kérdéseken túllépve rendkívül­ ­ 1 Könyvtáros 609

Next