Könyvtáros, 1967 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
totta. A keleti utazásairól élvezetes könyvekkel beszámoló orientalista, Pröhle Vilmos is innen került 1919-ben egyetemi katedrára. Az iskola diákjai között a munkásmozgalomnak olyan nagyjai találhatók, mint a Károlyi kormány pénzügyi népbiztosa, Szende Pál, Szamuely Tibor és testvérei, később Rajk László; az élők közül Münnich Ferenc és Olt Károly. Önéletírásból — sajtóper Diákkorában is íróként jelentkezett már Krúdy Gyula. 17 éves korában érettségizett, annak a Kálnai Lászlónak a fiával együtt, aki nyíregyházi ügyvéd korában írt bohém karcolataival nagy hatást tett a kezdő Krúdyra. (Emlegeti is a Hét bagoly, a Szindbád ifjúsága c. köteteiben.) Krúdyval kapcsolatban sokan a csinált hangulatokat, a prousti időtlenség lidérces tétovaságát emlegetik, pedig a múltat idéző stílus egyszersmind szakítás azokkal az ifjúkori impressziókkal, amelyek a nyírségi dzsentri hanyatló uralmához fűződtek s így annak széthullását jelzik, önéletrajzi regényében, az N. N.-ben említi: „hosszú, hosszú kíváncsi estéken hányszor jártam be a várost, hogy valamit észrevehesseki a nyírségi nagyfalu éjszakájából” ... „Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben még mindig a követválasztást várták, a takarékpénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiúk házasságától remélték sorsuk jobbrafordulását vagy egy százesztendős per eldőltétől. A fantasztikus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras, ködös, szegényes, kidőlt-bedőlt tájon... Csak el, el erről a ködös, életunt és fontoskodó, szomorú és hencegő tájról, bár ifjúkoromban megmutattam, hogy van olyan kemény öklöm, mint bármelyiküknek közöttük. Tizenhatesztendős koromban nehéz bardakkal, derékig mezítelenül párbajoztam a huszárlaktanyában s nem is csodálkoztam, hogy ép bőrrel menekültem. (Bár eljöttem közülük, hogy csak álmomban járjak vissza, legfeljebb az apám sírját látogattam meg néha, sokáig nem tudtam elhagyni virtusaikat, vakmerőségüket, attakírozásukat, lógós szomjúságukat).” — Nem csoda, ha 1924-ben, amikor az említett örökváltság 100 éves jubileumára városi emlékkönyvet szerkesztenek és Krúdytól is kérnek cikket, a megjelent visszaemlékezés nyomán az emlegetett személyek sajtópert akasztanak a kritizáló, csipkelődő író nyakába. Az 1806-ban alapított Kossuth gimnázium 547