Könyvtáros, 1968 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
EMLÉKEZÉS HALÁSZ GÁBORRA, A KÖNYVTÁROSRA Ha a mártírhalált halt Halász Gáborra gondolunk, elsősorban nem a könyvtárosra szoktunk emlékezni. Neve mint kiváló esztétáé, kritikusé és irodalomtörténészé maradt fenn. Kevéssé ismert tény, hogy mintegy 15 éven át az Országos Széchényi Könyvtár dolgozója volt. Tolnai Gábor, Halász Gábor egykori munkatársa és jó barátja írja róla, hogy a könyvtárosságot nem tekintette ugródeszkának és várakozási időnek, hiszen a könyvtári munka legkevésbé mutatós feladatait is példaadó lelkiismeretességgel végezte, és ha a könyvtári vonatkozású irodalmi tevékenysége nem is különösebben bőséges, mégis szükségesnek látszik, hogy a mai könyvtárosnemzedék ebben a minőségében is megismerje. Halász Gábor 1901-ben született Budapesten. Kitüntetéssel szerzett tanári oklevelet, az egyetem bölcsészkarán (esztétika, filozófia és magyar irodalomtörténet szakon), 1925-ben doktorált, majd a következő két évet ösztöndíjjal Párizsban és Olaszországban töltötte. Visszaérkezése után előbb egy újságnál, majd az Egyetemi Könyvtárban helyezkedett el. 1926-ban került az Országos Széchényi Könyvtárba. Itt önkéntes gyakornokként vették fel, azzal a megszorítással, hogy „díjazásra igényt nem tarthat”. Alacsony kutatói ösztöndíjból élt mintegy három éven át. Csak ezután véglegesítették. Munkatársai — kissé zárkózott természete ellenére — hamar megkedvelték. Értékelve kivételes szaktudását, a kézirattárba helyezték, itt kamatoztathatta ifjú kora ellenére is kiforrott filológiai ismereteit. Főleg a hagyatékok feldolgozásával foglalkozott. Számos becses kéziratot fedezett fel és tett közzé, többek között Csokonai, Vörösmarty és Justh Zsigmond írásait. Több szakcikket, könyvismertetést publikált a Magyar Könyvszemlében. Az OSZK-ban még ma is idézi emlékét az általa rendezett anyag és a sok, jellegzetes betűivel írt katalóguscédula. Legkimagaslóbb szakirodalmi műve az 1937-ben közzétett Kéziratmeghatározás című kiadvány. Ezt az akkor szervezett könyvtáros-tanfolyamon is felolvasta, tehát e tanfolyamnak előadója volt. Ez a tény is bizonyítja, hogy Halász Gábort kora egyik tekintélyes könyvtári szakemberének tartották. Később a Kézirattárból a Nyomtatványtárba helyezték át — ezt a beosztását eleinte nehezményezte —, itt az osztály helyettes vezetőjeként működött később. A könyv-olvasóterem kézikönyvtárát nagy szakértelemmel állította össze. 1943-ban nevezték ki könyvtárnokká. Időközben kibontakozott széles körű esszéista, tanulmányírói és kritikusi tevékenysége. Számos magyar és külföldi íróról alkotott portrét. A korabeli magyar írók és költők köteteiről is színvonalas bírálatokat közölt előbb a Napkeletben, később a Nyugatban. Több kiadványhoz írt bevezető tanulmányt. Életében csupán egy tanulmánykötete jelent meg: Az értelem keresése 1938-ban. Erre is csak barátai buzdítására szánta el magát. Legfontosabb írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillag-ban kerültek közlésre. Kevésbé ismert tény, hogy Halász Gábor anglicisztikai tanulmányokat is folytatott, és az ő szerkesztésében jelent meg az Angol irodalom kincsesháza című antológia. 1942-ben Madách Imre műveit rendezte két vaskos kötetben sajtó alá, és írt hozzájuk előszót. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, de később, barátai közbenjárására leszerelték. Közben óbudai Selmeczy utcai szoba-konyhás lakásán írta az Egy század élete című munkáját, melyet be is fejezett, de kiadására nem került sor, mert a háború folyamán a kézirat elpusztult. 1944 márciusában eltávolították állásából, majd júniusban újra be kellett vonulnia munkaszolgálatra, novemberben barátai meg akarták szöktetni, de ő nem fogadta el a segítséget. Nem akarta cserbenhagyni társait. Szerb Antallal és Sárközi Györggyel együtt Balfra hurcolták. Halála előtt egyetlen vigasza a kis Shakespeare kötet volt, amelyet mindvégig magánál rejtegetett. Szervezetét teljesen megtörte az éhezés, a hajszolt munka. 1945 márciusában pusztult el, holtteste jeltelen tömegsírba került. Budapesten maradt kéziratai, levelei az ostrom idején semmisültek meg. Fennmaradt műveinek legteljesebb kiadása 1959-ben jelent meg. Nem érdektelen megemlékezni Halász Gábor közismerten nagy és válogatott művekből álló könyvtáráról, amely több mint 4000 kötetből állott. A könyvtár egy része — mintegy 949 kötet — 1947-ben az Eötvös Kollégium könyvtárába került, ahol emlékszobát rendeztek be tiszteletére. Később Halász Gábor könyveit beolvasztották a könyvtár anyagába, csupán a neki dedikált könyveket őrzik ma is külön. A műveinek 1959-es kiadása elé írt tanulmány megemlíti, hogy Halász Gáborról nem neveztek el utcát, nyilvános emléktábla sem jelzi nyomát. A könyvtáros társadalom talán azzal róhatná le kegyeletét a legméltóbban, ha Halász Gáborról könyvtárat nevezne el. Batári Gyula 236