Könyvtáros, 1968 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

EMLÉKEZÉS HALÁSZ GÁBORRA, A KÖNYVTÁROSRA Ha a mártírhalált halt Halász Gáborra gondolunk, elsősorban nem a könyvtárosra szoktunk emlékezni. Neve mint kiváló esztétáé, kritikusé és irodalomtörténészé ma­radt fenn. Kevéssé ismert tény, hogy mintegy 15 éven át az Országos Széchényi Könyvtár dolgozója volt. Tolnai Gábor, Halász Gábor egykori munkatársa és jó ba­rátja írja róla, hogy a könyvtárosságot nem tekintette ugródeszkának és várakozási időnek, hiszen a könyvtári munka legkevésbé mutatós feladatait is példaadó lelkiis­meretességgel végezte, és ha a könyvtári vonatkozású irodalmi tevékenysége nem is különösebben bőséges, mégis szükségesnek látszik, hogy a mai könyvtárosnemzedék ebben a minőségében is megismerje. Halász Gábor 1901-ben született Budapesten. Kitüntetéssel szerzett tanári okleve­let, az egyetem bölcsészkarán (esztétika, filozófia és magyar irodalomtörténet szakon), 1925-ben doktorált, majd a következő két évet ösztöndíjjal Párizsban és Olaszország­ban töltötte. Visszaérkezése után előbb egy újságnál, majd az Egyetemi Könyvtárban helyez­kedett el. 1926-ban került az Országos Széchényi Könyvtárba. Itt önkéntes gyakor­nokként vették fel, azzal a megszorítással, hogy „díjazásra igényt nem tarthat”. Ala­csony kutatói ösztöndíjból élt mintegy három éven át. Csak ezután véglegesítették. Munkatársai — kissé zárkózott természete ellenére — hamar megkedvelték. Értékelve kivételes szaktudását, a kézirattárba helyezték, itt kamatoztathatta ifjú kora ellenére is kiforrott filológiai ismereteit. Főleg a hagyatékok feldolgozásával foglalkozott. Szá­mos becses kéziratot fedezett fel és tett közzé, többek között Csokonai, Vörösmarty és Justh Zsigmond írásait. Több szakcikket, könyvismertetést publikált a Magyar Könyvszemlében. Az OSZK-ban még ma is idézi emlékét az általa rendezett anyag és a sok, jellegzetes betűivel írt katalóguscédula. Legkimagaslóbb szakirodalmi műve az 1937-ben közzétett Kéziratmeghatározás című kiadvány. Ezt az akkor szervezett könyvtáros-tanfolyamon is felolvasta, tehát e tanfolyamnak előadója volt. Ez a tény is bizonyítja, hogy Halász Gábort kora egyik tekintélyes könyvtári szakemberének tartották. Később a Kézirattárból a Nyomtat­ványtárba helyezték át — ezt a beosztását eleinte nehezményezte —, itt az osztály helyettes vezetőjeként működött később. A könyv-olvasóterem kézikönyvtárát nagy szakértelemmel állította össze. 1943-ban nevezték ki könyvtárnokká. Időközben kibontakozott széles körű esszéista, tanulmányírói és kritikusi tevé­kenysége. Számos magyar és külföldi íróról alkotott portrét. A korabeli magyar írók és költők köteteiről is színvonalas bírálatokat közölt előbb a Napkeletben, később a Nyugatban. Több kiadványhoz írt bevezető tanulmányt. Életében csupán egy tanul­mánykötete jelent meg: Az értelem keresése 1938-ban. Erre is csak barátai buzdítá­sára szánta el magát. Legfontosabb írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillag-ban kerültek közlésre. Kevésbé ismert tény, hogy Halász Gábor anglicisztikai tanulmányokat is folytatott, és az ő szerkesztésében jelent meg az Angol irodalom kincsesháza című antológia. 1942-ben Madách Imre műveit rendezte két vaskos kö­tetben sajtó alá, és írt hozzájuk előszót. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, de később, barátai közbenjárására leszerel­ték. Közben óbudai Selmeczy utcai szoba-konyhás lakásán írta az Egy század élete című munkáját, melyet be is fejezett, de kiadására nem került sor, mert a háború folyamán a kézirat elpusztult. 1944 márciusában eltávolították állásából, majd júniusban újra be kellett vo­nulnia munkaszolgálatra, novemberben barátai meg akarták szöktetni, de ő nem fo­gadta el a segítséget. Nem akarta cserbenhagyni társait. Szerb Antallal és Sárközi Györggyel együtt Balfra hurcolták. Halála előtt egyetlen vigasza a kis Shakespeare kötet volt, amelyet mindvégig magánál rejtegetett. Szervezetét teljesen megtörte az éhezés, a hajszolt munka. 1945 márciusában pusztult el, holtteste jeltelen tömegsírba került. Budapesten maradt kéziratai, levelei az ostrom idején semmisültek meg. Fenn­maradt műveinek legteljesebb kiadása 1959-ben jelent meg. Nem érdektelen megemlékezni Halász Gábor közismerten nagy és válogatott mű­vekből álló könyvtáráról, amely több mint 4000 kötetből állott. A könyvtár egy része — mintegy 949 kötet — 1947-ben az Eötvös Kollégium könyvtárába került, ahol em­lékszobát rendeztek be tiszteletére. Később Halász Gábor könyveit beolvasztották a könyvtár anyagába, csupán a neki dedikált könyveket őrzik ma is külön. A művei­nek 1959-es kiadása elé írt tanulmány megemlíti, hogy Halász Gáborról nem nevez­tek el utcát, nyilvános emléktábla sem jelzi nyomát. A könyvtáros társadalom talán azzal róhatná le kegyeletét a legméltóbban, ha Halász Gáborról könyvtárat ne­vezne el. Batári Gyula 236

Next