Könyvtáros, 1973 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
Könyvek Petőfiről A mindig aktuális kérdésre: ki volt Petőfi Sándor, mi a lényege, jelentősége költői életművének, Petőfiben mi az élő, a mához szóló — új tudományos és népszerű művek serege segít feleletet adni néhány régebbi kötet (Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842—1849 — Illyés Gyula: Petőfi Sándor) újonnan való kiadásán kívül. A marxista Petőfi-kutatás mai állását, sokrétűségét és eredményességét a Petőfi tüze c. tanulmánygyűjtemény reprezentálja. A Petőfi-életmű központi jelentőségű kérdésköreit (irodalmi népiesség, a költő forradalmi világnézetének, magatartásának forrásai, a forradalomhoz való viszonya, politikai nézeteinek alakulása) vizsgálóelemző tanulmányok mellett helyet kaptak a gyűjteményben olyan írások is, amelyek Petőfi és Vörösmarty kapcsolatát, a szerelmes költőt, élettörténetének, költői pályafutásának epizódjait és az utókor magatartásának, ítéletének változásait (Babits, az 1918—1919. évi forradalmak, az erdélyi munkásmozgalom, Révai József Petőfi-képe) mutatják be. A Petőfi-kutatás két értékes monográfiát is produkált a költő szellemi fejlődésének köréből. Fekete Sándor Petőfi romantikájának forrásai címmel jelentette meg a pályakezdő költő szellemi fejlődéséről adott összefoglalását. Egy korábbi tanulmányában (Petőfi, a vándorszínész, Akadémiai Kiadó, 1969) meggyőzött már arról, hogy a költői szárnypróbálgatások időszakában, 1841 nyarától 1844 nyaráig, mennyire bűvöletében tartotta Petőfit a színjátszás világa. Mostani munkájában új adatokat közöl és új következtetéseket fogalmaz meg. Úgy látja, hogy a vizsgált periódus Petőfi szellemi fejlődésében fontosabb volt, mint korábban véltük. Adatszerűen igazolja, hogy Petőfi legalább 80 szerző több mint 150 darabját ismerte, s a színpad felől az érett költőt is meghatározó eszmei, világnézeti, esztétikai hatások érték. Ezeket a hatásokat a lázadó romantika fogalmával hozza közös nevezőre Fekete Sándor. Pándi Pál a „Kísértetjárás” Magyarországon című monográfiájában az utópista szocialista eszmék magyarországi elterjedését kísérte végig. Könyve első részében az utópista szocialista eszmék hazai fogadtatását vizsgálja az 1840-es évek politikai irodalmában, a második részben Petőfi eszmei fejlődésével foglalkozik 1844-től haláláig. A kor eszméinek és mindenekelőtt az utópista szocializmusnak hatását (az utópista szocialista és kommunista nézetekre az új szociális eszmék elnevezést használja) úgy kíséri nyomon Petőfi költészetében, hogy közben állandóan szem előtt tartja a magyar valóság korabeli változásait és azok hatását is. Pándi Pál munkáját egyszerre jellemzi a feltárt új adatok gazdagsága és az ideológiai-politikai-esztétikai elemzés árnyaltsága. Közelebb Petőfihez címmel jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó a közelmúltban elhunyt Mezősi Károlynak napilapokban, folyóiratokban, évkönyvekben elszórva megjelent írásait és néhány új munkáját. A Petőfi-filológia művelői közt sajátos volt Mezősi kutatásának a természete és eredménye. Első fellépésére Petőfi szülőhelyének kérdésében került sor. A szakkörök általános véleményével szemben azt állította, hogy a költő Kiskunfélegyházán született. Vitapartnereinek meggyőzésére temérdek adatot hordott össze, álláspontjával mégis egyedül maradt. Az osztatlan elismerést más témákban hozta meg neki szívóssága, leleményessége, szorgalma. A Petőfi-családtörténet legjobb ismerőjévé vált. Az ő érdeme, hogy megbízhatóan ismerjük Petőfi szüleinek anyagi helyzetét, hogy úgyszólván mindent tudunk a költő 1848. évi képviselőválasztási fellépésének és bukásának történetéről. Fontosat mondott az utolsó napokról, a segesvári tragédiáról, és Petőfi számos művének keletkezéstörténetét, valamint nem egy kéziratának viszontagságos sorsát is az ő kutatásai világították meg. Tulajdonképpen alig van Petőfi életének olyan szakasza, amelynek tudományos feltárásához ne járult volna hozzá új adatokkal. A gyűjtemény méltóképpen reprezentálja Mezőfi teljesítményét, tudományos szorgalmát. Fekete Sándor tanulmányainak gyűjteménye Petőfi híres ars poeticájától ihletve kapta címét: Mezítláb a szentegyházban. A Petőfivel és kortársaival foglalkozó írások szellemét pregnánsabban aligha lehetne summázni. Fekete Sándor bevallott célja, hogy még ma is széles körben élő hiedelmeket cáfoljon meg. (Szellemesen bebizonyítja például, hogy Petőfi tehetséges színész volt és szókimondóan foglalkozik a költő és Széchenyi, illetőleg Kossuth kapcsolatával, konfliktusával.) Természetesen felhasználja a Petőfi-filológia eredményeit is, azonban nem kevés az eredeti, az új a tanulmányok tényanyagában, s főképpen Petőfi-képében. Bonyolult, tépelődő, hamleti egyéniségnek látja, s azt követeli, hogy a leegyszerűsítő, a szólamszerű jellemzésekben elsorvadt Petőfi helyett a bonyolult, a ma is modern, a teljes életművet kell interpretálnia a szaktudománynak. 08