Könyvtáros, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
tetben mintegy 5000 művet tartanak itt számon. A lexikonok és a színházi terminológiai szakszótárak mellett a polcokon sorakoznak a Magyarországon megjelenő szakmunkák — lehetőség szerint teljes számban. (A nálunk megjelenő összefoglaló művek, monográfiák száma egyébként meglehetősen kevés!) A külföldi színházi szakkönyvek közül a tárban megtalálhatók a fontosabb lexikonok, enciklopédiák és az olyan nagylélegzetű összefoglalások, mint Kindermann Theatergeschichte Europas című munkája. De megveszi a tár az egy-egy ország színháztörténetét, nevezetesebb színházak életét bemutató műveket is, illetve mindazokat a monográfiákat, amelyek fontosabb színházi korszakokkal, műfajokkal, neves rendezőkkel, színészekkel stb. foglalkoznak. A színháztörténet kutatása a szövegkönyvtár nélkül elképzelhetetlen volna. Ezért törekszik a tár minél több rendezői, súgó-, cenzúrái példány, továbbá ügyelői, díszlettervezői stb. szövegkönyvek megvásárlására, s nem célja az egyes drámák újabb és újabb kiadásainak tárolása. A „hőskor” kéziratos szövegkönyveiből tudható meg például, hogyan adták elő az akkori társulatok Shakespeare vagy Schiller drámáit, Garay János Báthory Erzsébetjét vagy Nagy Ignác Tisztújítását. A kéziratos szövegkönyvek esetében a rendezői, súgó- vagy cenzúrás példányok még igen gyakran egybeesnek, jobbára csak a kutató szeme veszi észre a különbségeket. Másik jellemzőjük, hogy viszonylag kevés bejegyzés maradt fenn bennük. Annál több a későbbi nagy rendezők szövegkönyveiben! Paulay Ede vagy Hevesi Sándor például nemcsak mozgásutasításait jegyezte fel, hanem példányaik híven megőrizték elgondolásaikat, még a színpadképet is néhány skiccel. — A Nemzeti és a Vígszínház szövegkönyvtára viszonylag hiánytalan, a Népszínház sikerdarabjainak viszont már gyakran nincs nyomuk. (A rendezői példányokat a kottával, díszlettervvel stb. kölcsönadták a vidéki társulatoknak, s azok többnyire ott is ragadtak.) Furcsa ellentmondás, de ma, a gépi sokszorosítás korában csaknem reménytelen egy-egy rendezői vagy súgópéldány megvásárlása . . . Ahol tetemes hiányok mutatkoznak a szövegkönyvtárban, támpontot nyújtanak a színlapok. Ezekből elképesztően sok található a gyűjteményben (csak a Nemzeti Színházé 28 ezer, a Vígszínházé 15 ezer darab!) — mégis rendkívül nagyok a hiányok. A 20. század első évtizedéig ugyanis a színigazgatók minden napra új színlapot adtak ki, amelyek még aznap „lejártak”, így értéktelenek voltak. (Ha mindegyik megvolna, mindenestől megtölthetnénk velük a Széchényi Könyvtárat!) Ami mégis megmaradt, gyakran egyetlen bizonyítéka egy-egy vidéki vándortrupp, kis mutatványos vagy műkedvelő társulat létének. A gyűjtemény legrégebbi darabja egy 1793-as keltezésű kolozsvári színlap, öt példány az első magyar színtársulattól is fennmaradt — és érdekességként: két New York-i színlap 1876-ból és 1878-ból, egy műkedvelő társaság előadásáról. Megidézni a látványt A táj kegyeletből őriz néhány — főleg a Nemzeti Színháztól öröklött — olajfestményt is, a grafikák és a fotók gyűjtését azonban már tudatosan szorgalmazza. (S ez annál fontosabb, mert a Magyar Színházi Intézeten kívül csak itt foglalkoznak rendszeres gyűjtésükkel.) A gyűjtemény legrégibb darabjai a barokk korszakból származnak, egyebek között a fertődi Eszterházy-színház szcenikai anyagából. Eredeti díszletterv viszonylag kevés akadt a gyűjteményben, ezért nagy jelentőségű volt Pietro Travaglia 1780-ból származó vázlatkönyvének megvásárlása, majd Carl Mauer 76 tervből álló gyűjteményéé az 1762 és 1843 közötti évekből. A 19. század második felét már a hazai díszlettervezés nagymestereinek, Lehmann Mórnak és Spannratt Ágostonnak számos munkája képviseli; századunkból pedig olyan különlegességek is akadnak a gyűjteményben, mint Konecsni György egyetlen díszletterve (Gosztonyi János Nemzeti Színház-beli Rembrandt-darabjához) vagy Pekáry István felkérésre készített két díszlete (a Csongor és Tündéhez, illetve a Ludas Matyihoz). A szcenikai gyűjteményben különleges ritkaságot is őriznek: Lajos bajor király triptichonját, amely Bulyovszkyné Szilá- 99 Lehmann Mór népszínházi díszletterve a Die schöne Melusine (A szép Meluzina) című darabhoz