Könyvtáros, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Kérdezz — felelek Egy könyvtárban dolgozó anya kérdezi az elmaradt szabadság kivételéről: „1978 októberében szültem. Az 1978. évi rendes szabadságomat még a szülés előtt kivettem. A szülési szabadság letelte óta gyermekgondozási szabadságon vagyok. Ez utóbbi szabadságot gyermekem harmadik életévének betöltéséig kértem. Tekin­tettel arra, hogy mindaddig szeretnék otthon maradni a gyermek mellett, amíg erre lehetőségem van, úgy gondoltam, hogy 1981 októberében, a gyermekgondozási sza­badság letelte után veszem ki elmaradt szabadságomat, tehát azt, ami a szülési sza­badság 1979-re eső része, és ami a gyermekgondozási szabadság első éve után jár. Amikor ezt a könyvtár igazgatójával a szülési szabadság letelte után közöltem, ő úgy nyilatkozott, hogy a tárgyévre járó szabadságot csak a következő év márciusának végéig lehet kivenni, utána elévül a szabadságra való jog. A leghelyesebb tehát, ha a gyermekgondozási szabadságot még 1979-ben vagy 1980 elején megszakítom, és az 1979. évre járó rendes szabadságomat legkésőbb 1980. március 31-ig kiveszem, majd azután folytatom a gyermekgondozási szabadságot. A már említett indokokra tekin­tettel azonban én nem most szeretném az 1979-re járó rendes szabadságom kivenni. De attól félek, hogy elveszítem a kiadásához való jogomat.’’ Válasz: A levélíró esetében az elmaradt rendes szabadság kivételére vonatkozó jog a tárgyévet követő március hó végéig nem évül el. Olyan jogszabályi rendelkezés egyébként sincs, amely a rendes szabadság kiadásának végső határidejét a tárgy­évet követő március hó végében jelölné meg. Az Mt. V. 56. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a rendes szabadságot az esedékesség évében akadályoztatás miatt nem lehetett kiadni, azt az akadályoztatás megszűntétől számított 30 napon belül ki kell adni. Tekintettel arra, hogy a levélíró elmaradt szabadságát az esedékesség évében — tehát 1979-ben — a gyermekgondozási szabadság igénybevétele miatt nem tudja kivenni, azt — a fentieknek megfelelően — legkésőbb a gyermekgondo­zási szabadság megszűntétől számított 30 napon belül meg kell kapnia. Megjegyezzük, hogy a levélíró — ha az igazgató tájékoztatásának megfelelően gyermekgondozási szabadságát megszakítva kivette volna elmaradt rendes szabadsá­gát — kellemetlen helyzetbe kerülhetett volna. A hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében ugyanis az anya, ha a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadságot nem a férj, illetve az eltartó halála vagy tartós megbetegedése, katonai szolgálatra való bevonulása, szabadságvesztés­ büntetése, az életközösség megszakí­tása, a nő újabb szülése vagy tartós megbetegedése, továbbá munkába állás vagy munkaviszony létesítése céljából szakította meg, nem tarthat igényt a gyermek­­gondozási segélyre a további fizetés nélküli szabadság idejére. A levélíró esetében pedig a tételesen felsorolt körülmények egyike sem forog fenn, emiatt a levélíró a gyermekgondozási (a fizetés nélküli) szabadság további időtartamára a gyermek­­gondozási segélyre már nem lett volna jogosult. Egy könyvtáros kérdezi a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékról: „1978. január 20-án töltöttem be a 60. életévemet. A nyugdíjmegállapítást ed­dig nem kértem. 1980. március 1. hatállyal azonban nyugállományba készülök. Tudom, hogy számomra minden, a nyugdíjkorhatár elérése után munkában töltött évre három százalékos ösztönző nyugdíjpótlék jár. Nem tudom viszont, hogy esetemben ez össze­sen hat vagy csak három százalék lesz-e. Csak a munkában töltött teljes naptári évre jár-e a három százalék, vagy pedig a számítás alapja nem a naptári év, hanem a ténylegesen munkában töltött év? Kérem erre vonatkozó szíves válaszukat.” Válasz: A hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék annak jár, aki az öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után — a nyugdíj megállapítása nélkül — munkaviszony keretében legalább egy évet (365 naptári napot) munkában töltött. Az ösztönző nyugdíjpótlék a könyvtárosi munkakör­ben foglalkoztatottak esetében minden munkában töltött év után az öregségi nyug­díj három százaléka. A fentiekből következik, hogy a pótlékra jogosultság nem a naptári évhez, hanem a munkában töltött évekhez igazodik. A levélírót tehát ennek megfelelően nem három, hanem hat százalékos ösztönző nyugdíjpótlék illeti meg, mivel a nyugdíjjogosultság megszerzésétől számítva több mint két évet dolgozott. 47

Next