Könyvtáros, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
na: 10 kérdés — 10 megoldás. I—II. Könyvtáros 1981/4—5. sz.) Ehhez kíván csatlakozni írásunk is, bemutatván — az említettnél valamivel részletesebben — hogyan született meg a válasz néhány olyan kérdésre, amelyet szerkesztőségünk különböző típusú könyvtáraktól kapott. Természetesen tudatában vagyunk annak is, hogy a munka során alkalmazott módszer megválasztása nagymértékben függ a rendelkezésre álló eszközök számától, minőségétől, hozzáférhetőségétől, és ezért egyáltalán nem mindegy, melyik könyvtárban foglalkozik valaki az adott kérdéssel, s hogy ennek a könyvtárnak mekkora az állománya, milyen az összetétele, milyenek a katalógusai, milyen segítség várható a munkatársaktól, más intézményektől. Ezek tárgyi adottságok, de vannak nem kevésbé meghatározó személyi tényezők is, közülük a legfontosabb maga a könyvtáros: szakismerete, műveltsége, nyelvtudása, tájékozottsága, ügybuzgalma, kitartása, az intézményen belüli és kívüli személyes kapcsolatai stb. Mindezek a tényezők és adottságok e sorok írójának munkáját is meghatározzák, tehát nem ígérhetjük, hogy valamennyi beérkezett kérdést megválaszoljuk, már csak azért sem, mert akad közöttük olyan is, amely nem szolgál leírásra érdemes tanulsággal, a tájékoztató munkában hasznosítható tapasztalatokkal, pedig ez nem elhanyagolható szempont. Nyomozásaink során időnként zsákutcába tévedtünk, hibákat követtünk el... Ezekre külön felhívjuk a figyelmet, mert az elkövetett hibák sokszor tanulságosabbak, mint a sikeres keresés. Előfordulhat azonban, hogy nem jövünk rá tévedésünkre! Bízunk abban, hogy olvasóink éber figyelemmel kísérik majd közleményeinket, és leleplezik vétkeinket. Más vonatkozásban is számítunk támogatásukra: kérjük, küldjék el szerkesztőségünk címére azokat a kérdéseket, amelyekre valamilyen okból nem tudtak válaszolni. Várjuk tehát észrevételeiket, tanácsaikat, kifogásaikat és — főként — kérdéseiket. Most pedig következzék az első két kérdés és megfejtésük, a beküldő közelebbi megjelölése nélkül. 1. Egy szakszervezeti művelődési ház művészeti előadója kérdezte az egyik megyei könyvtártól: „A Petőfi él! című műsorfüzetben (Bp. 1972) van egy Kemény szél fúj... címet viselő lírai oratórium; Petőfi Sándor verseiből és népdalokból Bicskei Gábor állította össze. Egyebek között idézet található benne egy ismeretlen jobbágy leveléből: Szerencsés jó estével Jó bíró!... bevárjad ezeránt boldog szerencsédet tiltaborussal... én vagyok a jó szót szóló Bocsoló Mihály... Az, ki ezt megtanulja, adja az nótárius kezébe. Aki megtanulja, s nem adja, az is nem jól fog járni... Mit jelent a tirjabórus, honnan való ez a szöveg, mert az összeállító nem jelölte meg a forrást?” Mielőtt találomra nekivágnánk a keresésnek, mérlegelni kell, mi az, amit tudunk, és mi az, amit csak sejtünk. Tudjuk, hogy hol, kinek az összeállításában jelent meg a szöveg, és azt is, hogy jobbágylevélről van szó, amelynek forrását azonban nem jelöli meg az említett kiadvány. Mivel a kérdésfeltevő állításait általában nem szabad készpénznek venni, mindezt nem ártott volna ellenőriznünk a műsorfüzetben. Mi ezt elmulasztottuk, mert úgy véltük, ráérünk felkutatni akkor, ha feltevésünk — amelyet azonnal ismertetünk — tévesnek bizonyul. Feltételezésünk szerint a kérdéses levelet a lírai oratórium összeállítója nem saját levéltári kutatásai során találta, hanem valamilyen forráskiadványból vette. Ha nem így volna, igen nehezen bukkanhatnánk csak nyomára. A tájékoztatás egyik alapszabálya: a könyvtáros legyen mindig optimista! A másik: azt a keresési stratégiát kell választani, amelyik a legegyszerűbb és a legrövidebb idő alatt kecsegtet eredménnyel. Nem mindegy ugyanis, mennyi időt kell kutatással eltölteni, hiszen más feladatok is várnak ránk. Esetünkben tehát abban kellett reménykednünk, hogy a válasz egy kifejezetten jobbágyleveleket tartalmazó forráskiadványban rejtőzik, és nem egy adott korszak vegyes tárgyú szöveggyűjteményében (ilyen is akad jó néhány) vagy — ami még rosszabb — egy monográfiában, illetve folyóiratcikkben, amely a magyar jobbágyság valamely sajátos történeti problémájával foglalkozik, és csak mellékesen, egyik állításának igazolására vagy illusztrálására idéz egy jobbágylevélből. Rendkívül hosszadalmas lett volna valamennyi ilyen kiadványt végigböngészni! Elgondolásunknak megfelelően jobbágylevelet tartalmazó forráspublikációt ke 256