Könyvtáros, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

na: 10 kérdés — 10 megoldás. I—II. Könyvtáros 1981/4—5. sz.) Ehhez kíván csatlakoz­ni írásunk is, bemutatván — az említettnél valamivel részletesebben — hogyan szü­letett meg a válasz néhány olyan kérdésre, amelyet szerkesztőségünk különböző tí­pusú könyvtáraktól kapott. Természetesen tudatában vagyunk annak is, hogy a munka során alkalmazott módszer megválasztása nagymértékben függ a rendelkezésre álló eszközök számától, minőségétől, hozzáférhetőségétől, és ezért egyáltalán nem mindegy, melyik könyvtár­ban foglalkozik valaki az adott kérdéssel, s hogy ennek a könyvtárnak mekkora az állománya, milyen az összetétele, milyenek a katalógusai, milyen segítség várható a munkatársaktól, más intézményektől. Ezek tárgyi adottságok, de vannak nem kevés­bé meghatározó személyi tényezők is, közülük a legfontosabb maga a könyvtáros: szakismerete, műveltsége, nyelvtudása, tájékozottsága, ügybuzgalma, kitartása, az in­tézményen belüli és kívüli személyes kapcsolatai stb. Mindezek a tényezők és adottságok e sorok írójának munkáját is meghatározzák, tehát nem ígérhetjük, hogy valamennyi beérkezett kérdést megválaszoljuk, már csak azért sem, mert akad közöttük olyan is, amely nem szolgál leírásra érdemes tanul­sággal, a tájékoztató munkában hasznosítható tapasztalatokkal, pedig ez nem elha­nyagolható szempont. Nyomozásaink során időnként zsákutcába tévedtünk, hibákat követtünk el... Ezekre külön felhívjuk a figyelmet, mert az elkövetett hibák sok­szor tanulságosabbak, mint a sikeres keresés. Előfordulhat azonban, hogy nem jö­vünk rá tévedésünkre! Bízunk abban, hogy olvasóink éber figyelemmel kísérik majd közleményeinket, és leleplezik vétkeinket. Más vonatkozásban is számítunk támoga­tásukra: kérjük, küldjék el szerkesztőségünk címére azokat a kérdéseket, amelyekre valamilyen okból nem tudtak válaszolni. Várjuk tehát észrevételeiket, tanácsaikat, ki­fogásaikat és — főként — kérdéseiket. Most pedig következzék az első két kérdés és megfejtésük, a beküldő közelebbi megjelölése nélkül. 1. Egy szakszervezeti művelődési ház művészeti előadója kérdezte az egyik me­gyei könyvtártól: „A Petőfi él! című műsorfüzetben (Bp. 1972) van egy Kemény szél fúj... címet viselő lírai oratórium; Petőfi Sándor verseiből és népdalokból Bicskei Gábor állította össze. Egyebek között idézet található benne egy ismeretlen jobbágy leveléből: Szerencsés jó estével Jó bíró!... bevárjad ezeránt boldog szerencsédet til­­taborussal... én vagyok a jó szót szóló Bocsoló Mihály... Az, ki ezt megtanulja, adja az nótárius kezébe. Aki megtanulja, s nem adja, az is nem jól fog járni... Mit jelent a tirjabórus, honnan való ez a szöveg, mert az összeállító nem jelölte meg a forrást?” Mielőtt találomra nekivágnánk a keresésnek, mérlegelni kell, mi az, amit tu­dunk, és mi az, amit csak sejtünk. Tudjuk, hogy hol, kinek az összeállításában jelent meg a szöveg, és azt is, hogy jobbágylevélről van szó, amelynek forrását azonban nem jelöli meg az említett kiadvány. Mivel a kérdésfeltevő állításait általában nem sza­bad készpénznek venni, mindezt nem ártott volna ellenőriznünk a műsorfüzetben. Mi ezt elmulasztottuk, mert úgy véltük, ráérünk felkutatni akkor, ha feltevésünk — amelyet azonnal ismertetünk — tévesnek bizonyul. Feltételezésünk szerint a kérdéses levelet a lírai oratórium összeállítója nem sa­ját levéltári kutatásai során találta, hanem valamilyen forráskiadványból vette. Ha nem így volna, igen nehezen bukkanhatnánk csak nyomára. A tájékoztatás egyik alapszabálya: a könyvtáros legyen mindig optimista! A másik: azt a keresési stra­tégiát kell választani, amelyik a legegyszerűbb és a legrövidebb idő alatt kecsegtet eredménnyel. Nem mindegy ugyanis, mennyi időt kell kutatással eltölteni, hiszen más feladatok is várnak ránk. Esetünkben tehát abban kellett reménykednünk, hogy a válasz egy kifejezetten jobbágyleveleket tartalmazó forráskiadványban rejtőzik, és nem egy adott korszak vegyes tárgyú szöveggyűjteményében (ilyen is akad jó né­hány) vagy — ami még rosszabb — egy monográfiában, illetve folyóiratcikkben, amely a magyar jobbágyság valamely sajátos történeti problémájával foglalkozik, és csak mellékesen, egyik állításának igazolására vagy illusztrálására idéz egy jobbágy­levélből. Rendkívül hosszadalmas lett volna valamennyi ilyen kiadványt végigbön­gészni! Elgondolásunknak megfelelően jobbágylevelet tartalmazó forráspublikációt ke­ 256

Next