Könyvtáros, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

„Megboldogult, kedves jó apámnak volt egy régi latin könyve, amelyet nagyapám után örökölt. Ezt a latin könyvet egyszer Petőfivel együtt olvasgatták, de Petőfi végre mással kezdett fog­lalkozni, míg apám tovább is csak a könyvet forgatta, miközben odaszólt Petőfinek: Gyere csak ide Sándor, olvasd el ezt itt! — és az ujjával apám mutatta a sorokat, hogy ott olvassa Petőfi. Erre Petőfi hangosan kezdett olvasni: Megszólítja Szent Péter Plútót — Mondd csak te Plútó, miért vagy te olyan szomorú? — Plútó felelte: — Hogyne lennék szomorú, mikor ti Szent Péter oda fönn oly vígan, kényelmesen vagytok, itt nálunk meg már tömve minden hely, már alig bírom elhelyezni az érkezőket. Ide jön minden pap, barát, minden török, minden tatár stb., stb. Ez a könyv nagyon megtetszett Petőfi­nek, azt kérdezte apámtól: Nekem adod-e ezt a könyvet, Károly? Kedves apám oda nyújtotta neki a könyvet, mondván: Legyen a tied, Sán­dor! Petőfi örömmel dugta kabátja zsebébe a latin könyvet, s távoztakor magával vitte. Ez­után nemsokára megküldte kedves apámnak kéziratban a Legenda című költeményt, azzal indokolva, hogy a könyv eszméjét ebben a vers­ben foglalta össze, és így ezt a verset küldi he­lyette.” A község és a költő között az eddig elmon­dottakon kívül még két igen nevezetes találko­zásról számolhatunk be. Lássuk az elsőt! 1845. július 22-én érkezett Petőfi Kunszentmiklósra — felvidéki diadalútja után, amelyről a Pesti Divatlap hasábjain közölt Úti levelekben szá­molt be —, s István öccsénél szállt meg. A helybeli fiatalok e hírre tanácskozást hívtak össze a kávéházban, és — Bankos Károly ja­vaslatára — úgy határoztak, hogy a költő szál­lására sietnek, s magyaros „lakomára” invitál­ják. A készülő eseménynek az egész városban híre kelt, így a gimnáziumban is, ahol a poétai és retorikai osztályok tanulói többé nem voltak képesek figyelni professzoraik szavára, ehe­lyett arról kezdtek véget nem érő vitákat, mifé­le meglepetéssel szolgálhatnának ők maguk is — a nap fényét emelendő? Petőfi kedvező választ adott hódolóinak, s így a kávéházban rendezett banketten rövide­sen felvonult mindenki, aki csak valakinek szá­mított Kunszentmiklóson. A nevezetes alkal­mat megszervező ifjak mellett ott voltak az idősebbek, a helyi notabilitások is, s megkez­dődött a díszebéd, amely alkonyatig elhúzó­dott, és ekkor értelemszerűen estebéddé vál­tott át. Pohárköszöntő pohárköszöntőt köve­tett, Petőfi pedig — állítólag — szavalt is, az egyik asztalra felpattanva. Este — írják a szem­tanúk — hirtelen világosság ömlött be az abla­kokon: a helybeli gimnázium diáksága jelent meg fáklyásmenetben, s a költő egyik megze­nésített dalát énekelte. Ezután egy diák szó­noklatban is felköszöntötte Petőfit, aki az újabb ünneplést néhány szóval és főhajtással viszonozta. A bankett másnap hajnalig tartott. Lehetnek ezekben a visszaemlékezésekben túlzások is, hiszen 1848. március 15-e nyomán — amikor a forradalmi Pest különböző pontja­in a költő elszavalta a Nemzeti dalt — gomba­mód elszaporodtak azok a szemtanúk, akik Pe­tőfit hol itt, hol ott asztalra felpattanva szavalni látták. Ezúttal azonban talán keveset torzít az emlékezet, hiszen Bankos Károly az esemény­ről már másnap tudósítást írt a Pesti Divatlap­nak, így hát hitelt kell adnunk annak a törté­netnek is, amelyet id. Szinnyei József rögzített a Bankos-családtól kapott információk alap­ján: eszerint a két barát július 23-a hajnalán feltűnés nélkül távozott a „lakoma” színhelyé­ről, hogy ne kelljen érzelmes búcsúval szomo­­rítani a tovább vigadókat. „Amint Bankósék lakására értek — írja Szinnyei —, ő [Bankos] azon mámorosan írószereket szedett elő, mit a már vetkőzni kezdő Petőfi észrevett és azt kér­dezte barátjától: »Hát te nem akarsz lefeküdni? — De igen, csak röviden megfirkantom a lako­ma történetét Vahotnak. — Úgy hát még én sem fekszem le — szólt a költő —, én is írok róla röviden valamit.« Így aztán az elsötétített ablakokat közakarattal kifüggönyözvén mind­ketten egyszerre fogtak az íráshoz. De mennyi­re kellett bámulnia Bankosnak, midőn Petőfi gyorsabban kész lett ama sikerült versével, melynek címe »Búcsú Kunszentmiklóstól«, Petőfi szobra a főtéren 486

Next