Könyvtáros, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
már a könyvtárban jártak a reá vonatkozó legújabb adatokért... A társadalom ezer szükségei szerint változnak a kérdések, melyekre a Parlamenti könyvtárban készülnek... A törvényhozó a dus közéletnek változatos szükségei szerint olvas,.. .a maga módja szerint használja... a könyveket. Száraz statisztikai tabellák kedvesebbek neki, mint szóöltögető bölcselők ékes körmondatai... És aztán többnyire sürgősen kell, ami kell. Sürgős intézkedés szüksége merült fel valamely kérdésben; holnapra véleményt kell mondani a pártvezérnek... vagy pedig egy óra múlva fog elhangzani a beszéd: .. .még egy adatot kell felfrissíteni,.. .egy érvet kiélesíteni. Nem mondhatja... a ház könyvtárosa, tessék... várni. Kell az adat, és pedig most, és ha nincs meg, ... nem ér akkor az egész könyvtár annyit se, mint azok a silány rongyok, amikből készült. Ha nincs az a fegyver, ami éppen kell, rossz akkor az egész fegyvertár.” Ugyanebben a kötetben a beszerzés elveire, a katalógus használatára és a könyvtár történetére vonatkozóan is található jól hasznosítható tényanyag, amely Küffer felkészültségét, könyvtárosi tevékenységének alaposságát, könyv- és könyvtárszeretetét illusztrálja. * Összegezésként elmondhatjuk, hogy Küffer Béla céltudatos, következetes, összehangolt munkával, a törvényhozói tevékenység lehető legalaposabb könyvtári támogatásával, a tudományosság és a hangyaszorgalom ötvözetével a Képviselőházi Könyvtárt „európai színvonalra emelte”, s ezzel „elévülhetetlen érdemeket szerzett”. A Könyvtári Bizottság kéziratos jegyzőkönyve ily módon rögzítette és hagyta az utókor számára az elismerő szavakat, amikor a feszített munkától megromlott egészségi állapota miatt 1904-ben nyugalomba vonult. Hosszú betegség után 1928. május 19-én halt meg — 72 éves korában — Budapesten. Özvegyének, Dióssy Ilonának a képviselőház illetékes bizottsága és Nagy Miklós könyvtárigazgató tolmácsolta részvétét, melyet — csaknem negyedszázaddal Kaffer visszavonulása után — jegyzőkönyvben is megörökítettek. Jónás Károly Kérdezz — felelek Egy könyvtárigazgató kérdezi a túlmunkát végző fizikai dolgozó számára adható szabadidő mértékéről: „A fizikai dolgozó kérésére a végzett túlmunka ellenértékeként szabadidő is adható. Kérdezem, hogy ilyen esetben érvényesül-e a pótlékolt túlóradíj elve, vagy csak annyi szabadidő jár a dolgozónak, ahány túlórát teljesített?” Válasz: A költségvetési szerv fizikai dolgozóját — a Művelődési Közlöny 1982. évi 11. számában közzétett 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 29. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében — a túlmunka idejére rendes munkabére (egy túlórára havi munkabérének 182-ed része) és ezen felül az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára 25, további két órájára 50, az ezt meghaladó időtartamra pedig 100 százalékos pótlék illeti meg. A hivatkozott rendelet 28. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy csak a fizikai dolgozó kérésére lehet a végzett túlmunka ellenértékeként szabadidőt adni. A rendelet 30. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a túlmunka ellenértékeként szabadidő jár, a kiadott szabadidőnek meg kell egyeznie a túlmunka időtartamával. Ha tehát a fizikai dolgozó a végzett túlmunkáért nem díjazást kér, és kérését a munkáltató teljesíti, a szabadidő mértéke csak ugyanannyi lehet, mint a túlmunkáé volt (a szabadidő óraszámának meg kell egyeznie a végzett túlmunkáéval). 555