Könyvtáros, 1990 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
meg elhatározásukat: munkám nincs, sok a szabad időm, tétlenség helyett inkább jobban megismerem munkakörömet, hátha egyszer jó hasznát veszem, vagy több tudással könnyebben elhelyezkedhetem. A szakirodalommal párhuzamosan a munkanélküli kategóriák ugyancsak keresik a szociális és politikai kérdéseket tárgyaló könyveket, így világlik ki a munkanélküliség egy másik hatása : erősebb érdeklődés a társadalmi életet irányító és a közületeket mozgató problémák iránt. Figyelmeztető jelek ezek, melyeket nem szabad szem elől tévesztenünk!” (Bay Ferenc: Győri könyvtárstatisztikai tanulságok. 10. sz.) A könyvtárügyben bekövetkező technikai átalakulást Gronovszky Iván cikkei érintették, több írásban számolt be a fényképezés könyvtári lehetőségeiről. Asztalos Miklós egyik írásában az új kötelespéldány-törvényt ismertette, ehhez kapcsolódott Jancsó Elemér dolgozata, mely a romániai hasonló rendeletet mutatta be. A külföldi könyvtári eseményekkel, gondolatokkal több cikk foglalkozott. Még olyan kuriózumnak számító ország, mint Kína is bemutatásra került a 10. számban, Gronovszky Iván írásában. Kniezsa István három írásban foglalkozott a lengyel könyvtárüggyel, illetve annak különböző részterületeivel, Kertész János a német, Lányi Ottó az olasz könyvtárügyről írt. A bibliográfia kérdéseiről szólt a cikkek következő csoportja. Baráti Dezső a román bibliográfiákat mutatta be, Gronovszky Iván a bibliográfiák rendszeréről értekezett. Az egyes különgyűjtemények elméleti kérdéseivel is foglalkozott néhány írás : Isoz Kálmán a kottagyűjtésről, Asztalos Miklós a térképek könyvtári kezeléséről írt, Dercsényi Dezső a könyvek illusztrációinak feltárását sürgette, az általa „képkutatás”-nak nevezett tevékenység keretében. A Könyvtári Szemle tehát valóban sokoldalú tájékoztatást nyújtott olvasóinak, új szempontokat vetett fel a hazai könyvtárügyben, és sok esetben megoldást is javasolt. Nyilvánvaló, hogy a lap színvonala egyenetlen volt, a gyakran eltérő érdekek ütközéséből sokszor a könyvtárügy került ki vesztesen, nem Lantos és a könyvkereskedelem. A Könyvtári Szemlénél 1935 elején átmeneti szerkesztő változás következett be, néhány számot Gronovszky Iván szerkesztett. Asztalos ugyanis kormánypárti programmal megpályázta az őriszentpéteri kerület képviselői mandátumát, és korteskörútja alatt nem tudta szerkeszteni a lapot. Hiába volt azonban a többhetes kampány, kisgazda ellenfelétől vereséget szenvedett. Amikor visszatért a Széchényi Könyvtárba, új beosztást kapott: az olvasószolgálati osztály vezetésével bízta meg Fitz főigazgató. A Könyvtári Szemle I. évfolyamának utolsó száma, az összevont 18-20. szám 1935. június 20-án jelent meg. Asztalos bejelentése szerint nyáron nem jelent meg a Szemle, a II. évfolyam 1. száma 1935. szeptember 25-én hagyta el a sajtót. Ekkor még senki sem sejtette, hogy már csak pár szám jelenhet meg. A 6. szám december 5-én jutott el az olvasókhoz, ám ekkor Lantos váratlanul bejelentette, hogy megszünteti a lap kiadását. Asztalost is meglepte ez a döntés, javában dolgozott a következő számok előkészítésén. Lantos elsősorban üzleti szempontokra hivatkozva, a növekvő ráfizetés miatt nem vállalta tovább a kiadást, Asztalos Miklós azonban más okot említ : azt, hogy Lantos megsértődött, mert a Széchényi Könyvtár duplumainak értékesítésére nem ő kapott megbízást. Feltehetően mindkét állításban van igazság; a viszonylag alacsony példányszámban megjelenő szaklap eleve nem lehetett nyereséges, de a kiadó addig vállalta a ráfizetést és a magyar könyvtárügy támogatását, amíg úgy ítélte meg, hogy ez a kapcsolat a magyar könyvtárakkal hosszabb távon gyümölcsöző. Az is nyilvánvaló, hogy könyvtári folyóirat kiadására elsősorban könyvtáraknak kell vállalkozniuk, illetve olyan intézménynek, mely nem keveri az összetartozó, de azért mégis markánsan elkülönülő könyvkereskedelmi és könyvtári szempontokat. A döntés és a lap hiánya mindenesetre fájdalmasan érintette a magyar könyvtárügyet, hiszen egy időre - a Magyar Könyvszemle újraindulásáig - ismét folyóirat nélkül maradt a szakma. 343