Konzerv- és Paprikaipar, 1955 (3. évfolyam, 1-5. szám)
1955-10-01 / 5. szám
• KONZERV- ÉS PAPRIKAIPAR Az élelmiszeripari energiagazdálkodás helyzetének néhány kérdése I. Wohl László: A Központi Vezetőség és kormányunk levele a technika fejlesztését az ipar vezetőinek feladatává tette. , írásom célja, hogy ezt a fejlesztést szolgáljam egy olyan területen, ahol elsősorban a meglévő készültséget kell vizsgálni és a rendelkezésre álló rejtett tartalékokat kell feltárni. Az energiagazdálkodás tárgyköréből, a haladó technológia szem előtt tartásával, az elérhető megtakarítási lehetőségeket próbálom kihangsúlyozni. „Energiagazdálkodási" vállalati szinten egy költséghely. A termelés a nyersanyagok feldolgozásával készárut gyárt, amihez az energia olyan szükséglet, amely átalakított formájában nem tárolható, nem maradandó. Vállalataink sok esetben úgy tekintik, mint egy külön tehertételt, amely új értéket nem termel és ezért mellékes kérdésként kezelhető. Minisztériumunk igyekszik felszámolni ezt a közönyt a kiértékelések módszeres alkalmazásával, az energiagazdálkodás ellenőrzésével, a kazánfűtők munkaversenyének szervezésével. Helyes, ésszerű energiagazdálkodás alapján, amely magába foglalja a termelő vonalat és a fogyasztói vonalat, feltárhatók a hulladékenergiák és ezek megfogása igen komoly mérvű megtakarításokat eredményezhet, amely minden vállalat önköltségét döntően befolyásolhatja. A Budapesti Konzervgyárnál az energiaszámla éves szinten 5 603 000 forint, a vállalat össztermelésének 2,5%-a és hasonló a helyzet az élelmiszeripar többi üzemeiben. Energiaigényeink növekedése és bányászaink nehéz munkája éppen úgy megköveteli a helyes enegiagazdálkodást, mint energiatermelő berendezéseink korlátozott teljesítőképessége, vagy gyártmányaink előállítási költségeinek csökkentése. Gazdálkodjunk tehát takarékosan, a rendelkezésre álló energiahordozókkal. Igyekezzünk az energiaveszteségeket mindaddig csökkenteni, amíg az gazdaságosan végrehajtható. Tartózkodjunk a mindenáron való hatásfok javítástól, az erőszakolt, kellőképpen át nem gondolt megoldásoktól, amelyek más oldalon olyan súlyos áldozatokkal járnak, hogy megtakarítás helyett ráfizetésre vezetnek. Vizsgálatom alapjául a Budapesti Konzervgyárat veszem, mely a konzervipar legnagyobb vállalata, de megállapításaimat nemzetgazdasági szintre értem. Az energiagazdálkodásnak két oldala van: a termelő, energiaátalakító és a felhasználó, energiafogyasztó. A termelői oldal, amely hivatott a termelés kielégítésére, megkívánja a várható termelés pontos ismeretét. Vállalati energetikusok dolga, hogy üzemeik mindenfajta energiaszükségletét jól ismerjék, ehhez tisztában kell lenniök üzemeik mindenrétű és fajtájú szükségletével, minden időben. A megtervezett vállalati gyártási terv és a beépített gépek energiaszükséglete adja az energetikus számára az első kiinduló pontot. A szükségletek vázolt összesítése, az energiamérleg egyik oldalát adja meg. Az energiatermelő, átalakító egységek képezik a másik oldalt. A kettő összehangolása, zökkenőmentes menetének biztosítása, az energetikus feladata. Ismerve a tervezett gyártás kalóriaszükségletét, az első megoldandó feladat a hőenergia biztosítása. Ehhez szükséges a kazántelep felmérése, a megfelelő szénfajták kiválasztása. A törekvés az legyen, hogy alacsony kalóriájú barna szenekkel érjük el a viszonylagos legjobb hatásfokot. Iparágunknak alacsony fűtőértékű barnaszenek állnak rendelkezésére. Ebből úgy kell kiválasztani a berendezés tökéletes ismeretében a legemgfelelőbbeket, hogy megközelítőleg azonos hatásfokon tudjuk felhasználni, mint amilyen szénféleségre a berendezés eredetiben készült. Népgazdasági szinten döntően fontos az energiahordozóknak és a kazántelepek összhangjának a megtalálása. A vállalati energiamérleg kialakítása döntően fontos tényezője a vállalati energiagazdálkodásnak. Ez feltétlenül a legáttekinthetőbb képet adja, amelyet célszerű, akár táblázatos, akár diagramm, akár a különösen szemléltető shankey ábrázolásban megszerkeszteni. Ezek elkészítéséhez természetesen mért adatokra van szükség. Ugyanis mérések nélkül nincs kiindulási alap, nincs összehasonlítási lehetőség. Ezért feltétlenül szükséges, hogy megfelelő minőségű műszerek biztosítva legyenek. Visszatérek az energiatermelői oldal szükségleteinek helyes átgondolására, ahol korszerűsítések, racionalizálások, ésszerűsítések, segédberendezés felállítása, esetleg, szervezési intézkedések igen értékes megtakarításokat ezdeményezhetnek. Ilyenek a szén osztályozása, ennek beépítése az adagolási folyamatba, a szén előszorítása, különösen őszi és téli időben a szén begyújtásának és előgyújtásának segítése, előmelegített levegő bevezetése, a pakura póttüzelés bevezetése. Az energetikus fő feladata nem az, hogy adminisztráljon, hanem hogy a vállalat energia sémáját ismerje, tanulja meg a gyártási technológiát, hogy bele tudjon szólni az ésszerű üzemmenetbe. Üzemünkben Sonkoly főmérnök, Borbás főmechanikus és a magam elgondolásaiból különböző javaslatokat kiviteleztünk, helyenként igen komoly eredménnyel. 1. A szénosztályozással kapcsolatban kazántelepünk bunkereihez szolgáló rázóasztalt átalakítottuk, hogy az mindjárt bizonyos fokú osztályozást is végezzen egy munkamenetben, így elválasztott