Kórházi Élet, 1967 (1. évfolyam, 1. szám)
1967-11-01 / 1. szám
A nógrád megyei tanács kórháza és rendelőintézetének lapja I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1967. NOVEMBER Köszöntjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját! Egy új lap margójára írta: JEDLICSKA GYULA az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára Új lapot vesz kezébe az olvasó, amely megjelenésével megyénk egészségügyi kultúrájának további emelését hivatott szolgálni. Egy láncszeme ez annak a fejlődési folyamatnak, amely felszabadulásunk óta jellemző országunk és megyénk egészségügyére. Az az igény, hogy közkinccsé akarják tenni azokat az eredményeket, amelyeket az egészségügy dolgozói munkájuk közben elértek — dicséretre méltó. Ez az igény egyrészt bizonyítja az eddig megtett óriási fejlődést, hiszen nemhogy lapra, de a kezdetén a legelemibb eszközökre sem tellett, másrészt inspirálólag hat az újabb kutatások végzésére, egészségügyi felvilágosító tevékenységünk kiszélesítésére, kitörve a kórtermek és rendelők szűk falai közül az egészségügyi társadalom szélesebb nyilvánossága elé. Ezért szívesen teszek eleget annak a kérésnek, hogy a lap első számába néhány gondolatot írjak le. Mindenekelőtt szeretném a megyei pártbizottság jókívánságait tolmácsolni mindazoknak, akik részt vállalnak az újság szerkesztésében. Az egészségügynek azok a lelkes hívei, akik nemcsak orvosi műszerekkel és eszközökkel, hanem tollal is szolgálják a kulturált egészségügy megteremtését, különösen számíthatnak pártszervezeteink, a megyei párbizottság támogatására. Erre annál is inkább szükség van, mert közismerten Nógrád megye egészségügyi ellátása az országos átlagtól hosszú ideig elmaradt. A múlt történelmi öröksége e területen is rendkívül nyomorítóan hatott egészen az utóbbi évtizedig. Frappánsan jellemzi a múlt egészségügyi ellátását Szabó Zoltán szociológus, aki 1930-ban Hollókőn járva a következőket írta: „Hollókőn, mint mondják, az emberek nem szoktak fiuáeaasan betegeskedni, hanem röviden meghalnak. Az orvos havonta egyszer jár ki és a beteg csak akkor jut orvos elé, ha kihúzza addig, amíg feljön a faluba. Felhozatni sohasem tudják, hiszen nagyon sokba kerül.” Ez a helyzet ma már a múltté, hiszen a megye legkisebb településének is biztosított az orvosi ellátása. 1950-ben 38 volt, 1967-ben pedig már 79 körzeti orvos gondoskodik dolgozóink ellátásáról. Az elmúlt években falvainkban is megkezdtük a szakrendelési hálózat kiépítését. Rendszeressé vált a terhesgondozás, lényegesen csökkent a csecsemőhalandóság, kiépült a TBC elleni küzdelem hálózata — hogy csak néhányat soroljak fel a legfontosabb eredményekből. Külön öröm számunkra, hogy végre elkészült Salgótarjánban a megyei új kórház. E kórház egy kicsit jelkép is. Ahogy a szobrász a kardból ekét kovácsol szimbolizálva ezzel a béke, a munka gondolatát, ugyanúgy szimbólum kórházunk is, hiszen egy régi laktanyából alakult ki. A jelentős fejlődés mellett természetesen vannak még további gondjaink, megoldásra váró feladataink. Bár orvosellátottságunk évekig komoly gondot jelentett, nagy volt a fluktuáció, amelyet táplált a megyével szembeni fenntartás, az országosnál rosszabb élet-, és munkakörülmények, ma már egészségügyi szakgárdánk az országos vidéki átlagot mind számszerűleg, mind minőségileg eléri. Jelenleg 348 orvos és 1122 egészégügyi középkáder dolgozik a megyében. Ez természetes következménye annak az egészségügyi politikának, ami az elmúlt éveket jellemzi. A megfelelő körülmények biztosításával elkezdődött és minden valószínűség szerint terebélyesedni fog a gyógyítást segítő tudományos tevékenység is. Eddig is több tanulmány jelent meg a Balassagyarmati Kórház időszakos kiadványában, országos folyóiratokban és szaklapokban. A lap megjelenésével újabb lehetőség nyílik arra, hogy fiatalok és idősek egyaránt gondolatokat publikálhatnak, eredményeiket tehetik közzé. Az elmúlt években több orvos és középkáder végezte el a marxizmus—leninizmus esti egyetemet és szerzett magasabb ideológiai képzettséget. Ezáltal lehetővé válik, hogy ideológiai ismereteiket felhasználva szakmai tevékenységük is tovább mélyüljön. Lakosságunk 97 százaléka részesül társadalombiztosításban. Ez olyan eredmény, amellyel büszkén dicsekedhetünk. Emellett azonban évek óta probléma a magas táppénzes állomány, amely az országos átlagot is jóval meghaladja. Tudatában vagyok annak, hogy ez nemcsak egészségügyi kérdés, hanem ebben más társadalmi, gazdasági szerveknek is jelentős szerepe van. Mégis szeretném e fontos kérdésre is a lap munkásainak a figyelmét felhívni. Egy lap szerkesztése, kiadása mindig nagy felelősséget és kitartást követel azoktól, akik megjelentetésén fáradoznak. Reméljük, hogy az a lelkesedés, amely az első szám megjelentetése előtt érezhető volt nem csökken és kitartóan dolgoznak továbbra is elképzeléseik megvalósításán. Ehhez a munkához kívánok a lap társadalmi munkásainak sok sikert, a lap olvasóinak pedig megelégedést a lap olvasása közben. A sajtó a kultúra, a tudomány, a felvilágosítás, a tudat- és szemléletformálás eszköze. Mozgósíthat, ösztönözhet, dicsérhet. Ráirányíthatja gondokra, hibákra, hanyagságokra a figyelmet. Ezért felelős munkát igényel. E gondolatok jegyében nagy várakozással várjuk a lap újabb számait, s hacsak téglákkal is képes hozzájárulni az egészségügy egyre gyönyörűbb épületének befejezéséhez, eléri célját, eleget tesz hivatásának. Olvasóinkat köszöntjük Lapunk első számának megjelenése alkalmából szeretettel köszöntjük a területünkön működő egészségügyi dolgozókat Kórházunk szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére született e lap, mégsem csak kórházunk dolgozóihoz kívánunk szólni. Foglalkozni szeretnénk városunk minden egészségügyi intézményében, a területünkön dolgozók problémájával, örömével és gondjával, mindennapi életével. Nem tudományos cikkeket szándékozunk közölni, hiszen azok közlésére rendelkezésünkre állnak a szakfolyóiratok és a Balassagyarmati Városi Kórház által szerkesztett, színvonalas „Egészségügyünk Szolgálatában" című folyóirat. A lap megjelenéséhez értékes segítséget és támogatást kaptunk az illetékes szervektől, amelyért ez úton dunk hálás köszönetet. monElsősorban a Megyei és Városi Pártbizottságnak erkölcsi, valamint a kórházi párt-alapszervezetnek anyagi támogatásáért. Mindazoknak, akik az első perctől fogva megértették törekvésünket és támogattak bennünket. Köszönet kórházunk Igazgatóságát illeti az anyagi támogatásért is. Ezúton mondunk köszönetet Czinke Ferenc grafikus művésznek segítségéért, fáradozásáért, amellyel lapunk grafikáit elkészítette. Tervünk szerint a lap negyedévenként jelenik meg, első alkalommal a Nagy Októberi Szocialista 50. évfordulójának Forradalom tisztelete-Lapunk indításával újat akartunk, hasznosat és közérdekűt, de emellett színvonalasat is, mely megfelel az új Megyei Kórház szellemének és küllemének egyaránt. Szeretnénk remélni, hogy a lap betölti hivatását és ugyanolyan szeretettel és lelkesedéssel olvassák és dolgozóink, mint támogatják amilyennel útnak indítja a Szerkesztőbizottság Fontos kérdések a napirenden Szakszervezetünk V. Kongresszusáról Szakszervezeti mozgalmunk a legmagasabb fórumán, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének 1967. június 29-én megtartott V. Kongresszusán mintegy 100 ezer egészségügyi dolgozó képviselői értékelték eddigi eredményeinket, határozták meg az elkövetkezendő évek feladatait. Megyénk egyik küldötte, dr. Merényi Sándor főorvos, megyei bizottság elnöke, a kongresszussal kapcsolatban az alábbiakat mondta: “ Kongresszusunk részletes ismertetésére jelenleg nincs mód, azt a sajtóból bizonyára nagyon jól ismerik az olvasók! Szeretném elmondani azonban azt, hogy a résztvevőkre nagy hatást gyakorolt a beszámoló és a hozzászólások őszinte, a helyzetet reálisan elemző hangja. Hallottunk az elmúlt időszak eredményeiről, amelyek az egészségügyi dolgozók önfeláldozó munkáját dicsérik, de hallottunk arról is, hogy az egészségügyi ellátásra jogosultak számának nagy növekedése, a létszámhiány, a korszerűtlen felszerelés, kórházi ágyak számának viszonylagosan alacsony volta gátolták a célkitűzések megvalósítását. A fontos szakmai-politikai teendők közül kiemelném a képzés, továbbképzés kérdését, amivel a beszámoló is részletesen foglalkozott. Ez érthető, mert a jó szakmai munka alapja az újabb és újabb ismeretek elsajátítása. Szó volt az etikai helyzetről is. A beszámolóból, és hozzászólásokból kitűnt, hogy a jó szakmai munka, az etikus magatartás mennyire függvénye a politikai tisztánlátásnak, helyes politikai állásfoglalásnak. Említés történt az anyagiasságról, a kapitalista társadalom súlyos morális örökségéről. A beszámoló rámutat a vezető káderek példamutatásának fontosságára. Megemlítést érdemel a beszámolónak az a része, amely megállapítja: az egészségügyi dolgozók közéleti érdeklődése, és tevékenysége az utóbbi időben örvendetesen növekedett. A dolgozók nagy része szakmai munkája mellett társadalmi munkát is végezve veszi ki részét a szocializmus építéséből, a szocialista egészségügy megteremtéséből. A szakszervezet érdekvédelmi funkciója tükröződött akkor, amidőn az átlagkeresettel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy az egészségügyi dolgozók összességének bére jelentős eredmények mellett is lemaradt a népgazdaság egészétől. Bérintézkedési terv kidolgozása vált szükségessé, ennek elkészítésére a lépéseket megtették. Érdekvédelemhez tartozó kérdés a biztonságos munkafeltételekért folytatott küzdelem, a helyes bérpolitika, a gazdaságirányítás reformja helyes értelmezésének kérdése, a munkaidő csökkentés lehetőségének felvetése, a vezetés, a létszám kérdése is. A kongresszus által hozott határozatok a felmerült problémák megoldását célzó teendőket sorolják fel. Ezek megvalósítása minden szakszervezeti tag feladata, és helytelen lenne, ha csak a szakszervezeti tisztségviselők foglalkoznának a problémák megoldásával. Abban a reményben foghatunk hozzá a kongresszus határozatainak megvalósításához, hogy a következő kongresszuson még eredményesebb munkáról számolhatunk be, hogy a szocialista egészségügy felépítésének befejezése elérhető közelségben lesz — fejezte be dr. Merényi Sándor. Dr. Cseplák György Az első számhoz Az új kórházunk belépésével újabb feladatokat kell megoldanunk, de az eddigi feladatok is más formában jelentkeznek. Az átállás minden egyes dolgozónktól nagy felelősséget, nagy áldozatkészséget kíván, mert az új, most már egy megyei kórházhoz méltó egészségügyi objektumot csak így megtölteni megfelelő tudunk tartalommal. Bízom szinte abban, hogy a most meginduló „Kórházi Élet” nagy mértékben elősegíti a ránk váró feladatok maradéktalan végrehajtását. Újságunkon keresztül követlenül szólni tudunk kórházunk valamennyi dolgozójához, tájékoztatni tudjuk munkatársainkat az időszerű kérdésekről, feladatainkról. Bízom abban, hogy a „Kórházi Élet” betölti a nevéből adódó feladatát, híven fogja tükrözni kórházunk életét, eseményeit. Ebben a reményben köszöntöm a „Kórházi Élet” első számát, mindazokat akik a megjelenésén munkálkodtak, és ezen keresztül kórházunk valamennyi dolgozóját, akik remélhetőleg sok fogadják lapunkat, szeretettel hogy véleményükkel, kérem, javaslataikkal minél többen segítsék a szerkesztő bizottság munkáját, szerkesszük közösen e lapot, hiszen célunk is közös: a beteg emberek legmagasabb szintű gyógyítása. Dr. Szabó Sándor igazgató főorvos A hála ünnepe ' Ünnepélyes előkészítő taggyűlést tartottak, melyen Kárlovits elvtárs beszédében méltatta a Forradalom történelmi eseményeit, és részletesen magyarázta ennek az eltelt 50 évnek napjainkban észlelhető eredményeit. Napjainkban a világ minden táján emlékeznek erre az előre mutató tettre. A megyei kórház nov. 8-án, közvetlen találkozáson erősítheti barátságát a szovjet Kemerovo város fiatal küldötteivel, akiknek bemutatja új kórházát, a szocialista egészségügy új védőbástyáját. És nem véletlen, hogy ennek a küldöttségnek ebben az időpontban lesz vendéglátója, a mi fiatalságunk. Dr. Fekete László A megyei kórház KISZ-esei is, az érett generáció legfiatalabb, politikailag öntudatos tagjai, hetek óta készülnek az ünnepre.