Kórházi Élet, 1967 (1. évfolyam, 1. szám)

1967-11-01 / 1. szám

A nógrád megyei tanács kórháza és rendelőintézetének lapja I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1967. NOVEMBER Köszöntjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját! Egy új lap margójára írta: JEDLICSKA GYULA az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára Új lapot vesz kezébe az olvasó, amely megjelenésével megyénk egészségügyi kultúrájának további emelését hiva­tott szolgálni. Egy láncszeme ez annak a fejlődési folyamat­nak, amely felszabadulásunk óta jellemző országunk és me­gyénk egészségügyére. Az az igény, hogy közkinccsé akar­ják tenni azokat az eredményeket, amelyeket az egészség­ügy dolgozói munkájuk közben elértek — dicséretre méltó. Ez az igény egyrészt bizonyítja az eddig megtett óriási fej­lődést, hiszen nemhogy lapra, de a kezdetén a legelemibb eszközökre sem tellett, másrészt inspirálólag hat az újabb kutatások végzésére, egészségügyi felvilágosító tevékenysé­günk kiszélesítésére, kitörve a kórtermek és rendelők szűk falai közül az egészségügyi társadalom szélesebb nyilvános­sága elé. Ezért szívesen teszek eleget annak a kérésnek, hogy a lap első számába néhány gondolatot írjak le. Mindenekelőtt szeretném a megyei pártbizottság jókívánságait tolmácsolni mindazoknak, akik részt vállalnak az újság szerkesztésében. Az egészségügynek azok a lelkes hívei, akik nemcsak orvosi műszerekkel és eszközökkel, hanem tollal is szolgálják a kulturált egészségügy megteremtését, különösen számíthat­nak pártszervezeteink, a megyei párbizottság támogatására. Erre annál is inkább szükség van, mert közismerten Nógrád megye egészségügyi ellátása az országos átlagtól hosszú ideig elmaradt. A múlt történelmi öröksége e terüle­ten is rendkívül nyomorítóan hatott egészen az utóbbi évti­zedig. Frappánsan jellemzi a múlt egészségügyi ellátását Szabó Zoltán szociológus, aki 1930-ban Hollókőn járva a kö­vetkezőket írta: „Hollókőn, mint mondják, az emberek nem szoktak fiuáeaasan betegeskedni, hanem röviden meghalnak. Az orvos havonta egyszer jár ki és a beteg csak akkor jut orvos elé, ha kihúzza addig, amíg feljön a faluba. Felhozat­ni sohasem tudják, hiszen nagyon sokba kerül.” Ez a helyzet ma már a múltté, hiszen a megye legkisebb településének is biztosított az orvosi ellátása. 1950-ben 38 volt, 1967-ben pedig már 79 körzeti orvos gondoskodik dol­gozóink ellátásáról. Az elmúlt években falvainkban is meg­kezdtük a szakrendelési hálózat kiépítését. Rendszeressé vált a terhes­gondozás, lényegesen csökkent a csecsemőhalandó­ság, kiépült a TBC elleni küzdelem hálózata — hogy csak néhányat soroljak fel a legfontosabb eredményekből. Külön öröm számunkra, hogy végre elkészült Salgótar­jánban a megyei új kórház. E kórház egy kicsit jelkép is. Ahogy a szobrász a kardból ekét kovácsol szimbolizálva ez­zel a béke, a munka gondolatát, ugyanúgy szimbólum kór­házunk is, hiszen egy régi laktanyából alakult ki. A jelentős fejlődés mellett természetesen vannak még további gondjaink, megoldásra váró feladataink. Bár orvos­ellátottságunk évekig komoly gondot jelentett, nagy volt a fluktuáció, amelyet táplált a megyével szembeni fenntartás, az országosnál rosszabb élet-, és munkakörülmények, ma már egészségügyi szakgárdánk az országos vidéki átlagot mind számszerűleg, mind minőségileg eléri. Jelenleg 348 or­vos és 1122 egészégügyi középkáder dolgozik a megyében. Ez természetes következménye annak az egészségügyi politiká­nak, ami az elmúlt éveket jellemzi. A megfelelő körülmények biztosításával elkezdődött és minden valószínűség szerint terebélyesedni fog a gyógyítást segítő tudományos tevékenység is. Eddig is több tanulmány jelent meg a Balassagyarmati Kórház időszakos kiadványá­ban, országos folyóiratokban és szaklapokban. A lap megje­lenésével újabb lehetőség nyílik arra, hogy fiatalok és idő­sek egyaránt gondolatokat publikálhatnak, eredményeiket te­hetik közzé. Az elmúlt években több orvos és középkáder végezte el a marxizmus—leninizmus esti egyetemet és szerzett maga­sabb ideológiai képzettséget. Ezáltal lehetővé válik, hogy ideológiai ismereteiket felhasználva szakmai tevékenységük is tovább mélyüljön. Lakosságunk 97 százaléka részesül társadalombiztosítás­ban. Ez olyan eredmény, amellyel büszkén dicsekedhetünk. Emellett azonban évek óta probléma a magas táppénzes ál­lomány, amely az országos átlagot is jóval meghaladja. Tu­datában vagyok annak, hogy ez nemcsak egészségügyi kér­dés, hanem ebben más társadalmi, gazdasági szerveknek is jelentős szerepe van. Mégis szeretném e fontos kérdésre is­ a lap munkásainak a figyelmét felhívni. Egy lap szerkesztése, kiadása mindig nagy felelősséget és kitartást követel azoktól, akik megjelentetésén fáradoz­nak. Reméljük, hogy az a lelkesedés, amely az első szám megjelentetése előtt érezhető volt nem csökken és kitartóan dolgoznak továbbra is elképzeléseik megvalósításán. Ehhez a munkához kívánok a lap társadalmi munkásainak sok si­kert, a lap olvasóinak pedig megelégedést a lap olvasása közben. A sajtó a kultúra, a tudomány, a felvilágosítás, a tudat- és szemléletformálás eszköze. Mozgósíthat, ösztönöz­het, dicsérhet. Ráirányíthatja gondokra, hibákra, hanyagsá­gokra a figyelmet. Ezért felelős munkát igényel. E gondolatok jegyében nagy várakozással várjuk a lap újabb számait, s hacsak téglákkal is képes hozzájárulni az egészségügy egyre gyönyörűbb épületének befejezéséhez, el­éri célját, eleget tesz hivatásának. Olvasóinkat köszöntjük Lapunk első számának meg­jelenése alkalmából szeretettel köszöntjük a területünkön működő egészségügyi dolgozó­kat­ Kórházunk szakszervezeti bizottságának kezdeményezé­sére született e lap, mégsem csak kórházunk dolgozóihoz kívánunk szólni. Foglalkozni szeretnénk városunk minden egészségügyi intézményében, a területünkön dolgozók problé­májával, örömével és gondjá­val, mindennapi életével. Nem tudományos cikkeket szándé­kozunk közölni, hiszen azok közlésére rendelkezésünkre állnak a szakfolyóiratok és a Balassagyarmati Városi Kór­ház által szerkesztett, színvo­nalas „Egészségügyünk Szolgá­latában" című folyóirat. A lap megjelenéséhez érté­kes segítséget és támogatást kaptunk az illetékes szervek­től, amelyért ez úton dunk hálás köszönetet. mon­Első­sorban a Megyei és Városi Pártbizottságnak erkölcsi, va­lamint a kórházi párt-alap­­szervezetnek anyagi támoga­tásáért. Mindazoknak, akik az első perctől fogva megértették törekvésünket és támogattak bennünket. Köszönet kórházunk Igazgatóságát illeti az anyagi támogatásért is. Ezúton mondunk köszönetet Czinke Ferenc grafikus mű­vésznek segítségéért, fárado­zásáért, amellyel lapunk gra­fikáit elkészítette. Tervünk szerint a lap ne­gyedévenként jelenik meg, el­ső alkalommal a Nagy Októ­beri Szocialista 50. évfordulójának Forradalom tisztelete-Lapunk indításával újat akartunk, hasznosat és közér­dekűt, de emellett színvonala­sat is, mely megfelel az új Megyei Kórház szellemének és küllemének egyaránt. Szeretnénk remélni, hogy a lap betölti hivatását és ugyan­olyan szeretettel és lelkesedés­sel olvassák és dolgozóink, mint támogatják amilyennel útnak indítja a Szerkesztőbizottság Fontos kérdések a napirenden Szakszervezetünk V. Kongresszusáról Szakszervezeti mozgal­munk a legmagasabb fóru­mán, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének 1967. június 29-én megtar­tott V. Kongresszusán mint­egy 100 ezer egészségügyi dolgozó képviselői értékelték eddigi eredményeinket, ha­tározták meg az elkövetke­zendő évek feladatait. Megyénk egyik küldötte, dr. Merényi Sándor főorvos,­­­ megyei bizottság elnöke, a kongresszussal kapcsolatban az alábbiakat mondta: “ Kongresszusunk rész­letes ismertetésére jelenleg nincs mód, azt a sajtóból bi­zonyára nagyon jól ismerik az olvasók! Szeretném el­mondani azonban azt, hogy a résztvevőkre nagy hatást gyakorolt a beszámoló és a hozzászólások őszinte, a hely­zetet reálisan elemző hang­ja. Hallottunk az elmúlt idő­szak eredményeiről, amelyek az egészségügyi dolgozók ön­feláldozó munkáját dicsérik, de hallottunk arról is, hogy az egészségügyi ellátásra jo­gosultak számának nagy nö­vekedése, a létszámhiány, a korszerűtlen felszerelés, kórházi ágyak számának vi­­­szonylagosan alacsony volta gátolták a célkitűzések meg­valósítását. A fontos szakmai-politikai teendők közül kiemelném a képzés, továbbképzés kérdé­sét, amivel a beszámoló is részletesen foglalkozott. Ez érthető, mert a jó szakmai munka alapja az újabb és újabb ismeretek elsajátítása. Szó volt az etikai helyzet­­­ről is. A beszámolóból, és hozzászólásokból kitűnt, hogy a jó szakmai munka, az etikus magatartás men­­nyire függvénye a politikai tisztánlátásnak, helyes poli­tikai állásfoglalásnak. Emlí­tés történt az anyagiasság­ról, a kapitalista társadalom súlyos morális örökségéről. A beszámoló rámutat a ve­zető káderek példamutatá­sának fontosságára. Megemlítést érdemel a be­számolónak az a része, amely megállapítja: az egészségügyi dolgozók köz­életi érdeklődése, és tevé­kenysége az utóbbi időben örvendetesen növekedett. A dolgozók nagy része szak­mai munkája mellett társa­dalmi munkát is végezve veszi ki részét a szocializ­mus építéséből, a szocialista egészségügy megteremtésé­ből. A szakszervezet érdekvé­delmi funkciója tükröződött akkor, amidőn az átlagkere­settel kapcsolatban megálla­pítást nyert, hogy az egész­ségügyi dolgozók összességé­nek bére jelentős eredmé­nyek mellett is lemaradt a népgazdaság egészétől. Bér­intézkedési terv kidolgozása vált szükségessé, ennek el­készítésére a lépéseket meg­tették. Érdekvédelemhez tartozó kérdés a biztonságos mun­kafeltételekért folytatott küzdelem, a helyes bérpoli­tika, a gazdaságirányítás re­formja helyes értelmezésé­nek kérdése, a munkaidő csökkentés lehetőségének felvetése, a vezetés, a lét­szám kérdése is. A kongresszus által hozott határozatok a felmerült problémák megoldását célzó teendőket sorolják fel. Ezek megvalósítása minden szak­­szervezeti tag feladata, és helytelen lenne, ha csak a szakszervezeti tisztségviselők foglalkoznának a problémák megoldásával. Abban a reményben fog­hatunk hozzá a kongresszus határozatainak megvalósítá­sához, hogy a következő kongresszuson még eredmé­nyesebb munkáról számol­hatunk be, hogy a szocialis­ta egészségügy felépítésének befejezése elérhető közelség­ben lesz — fejezte be dr. Merényi Sándor. Dr. Cseplák György Az első szám­hoz Az új kórházunk belépésé­vel újabb feladatokat kell megoldanunk, de az eddigi feladatok is más formában jelentkeznek. Az átállás min­den egyes dolgozónktól nagy felelősséget, nagy áldozat­­készséget kíván, mert az új, most már egy megyei kór­házhoz méltó egészségügyi objektumot csak így megtölteni megfelelő tudunk tartalommal.­­ Bízom szinte ab­ban, hogy a most meginduló „Kórházi Élet” nagy mérték­ben elősegíti a ránk váró feladatok maradéktalan vég­rehajtását. Újságunkon ke­resztül követlenül szólni tu­dunk kórházunk valamennyi dolgozójához, tájékoztatni tudjuk munkatársainkat az időszerű kérdésekről, felada­tainkról. Bízom abban, hogy a „Kórházi Élet” betölti a ne­véből adódó feladatát, híven fogja tükrözni kórházunk életét, eseményeit. Ebben a reményben kö­szöntöm a „Kórházi Élet” el­ső számát, mindazokat akik a megjelenésén munkálkodtak, és ezen keresztül kórházunk valamennyi dolgozóját, akik remélhetőleg sok fogadják lapunkat, szeretettel hogy véleményükkel, kérem, javas­lataikkal minél többen segít­sék a szerkesztő bizottság munkáját, szerkesszük közö­sen e lapot, hiszen célunk is közös: a beteg emberek leg­magasabb szintű gyógyítása. Dr. Szabó Sándor igazgató főorvos A hála ünnepe ' Ünnepélyes előkészítő tag­­­­gyűlést tartottak, melyen Ká­­r­lovits elvtárs beszédében mél­tatta a Forradalom történel­mi eseményeit, és részletesen magyarázta ennek az eltelt 50 évnek napjainkban észlel­hető eredményeit. Napjainkban a világ min­den táján emlékeznek erre az előre mutató tettre. A megyei kórház nov. 8-án, közvetlen találkozáson erősít­heti barátságát a szovjet Ke­merovo város fiatal küldöt­teivel, akiknek bemutatja új kórházát, a szocialista egész­ségügy új védőbástyáját. És nem véletlen, hogy ennek a küldöttségnek ebben az idő­pontban lesz vendéglátója, a mi fiatalságunk. Dr. Fekete László A megyei kórház KISZ-esei is, az érett generáció legfiata­labb, politikailag öntudatos tagjai, hetek óta készülnek az ünnepre.

Next