Kórházi Élet, 1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1970-02-01 / 1. szám
A NOGRÁD MEGYEI TANÁCS KÓRHÁZA ÉS RENDELŐINTÉZETÉNEK LAPJA IV. ÉVFOLYAM 1. SZÄMAra : 2 Ft 1970. FEBRUAR es 90 Ünnep emlékezés 1944. december 21-én este nyolc óra tájban két SS tiszt jelent meg az akkori Bányakórházban. Közölték a megbízott főorvossal, hogy 50—60 agyra van szükségük egyzüzérszázad számára. Az orvos ellenvetésére, hogy a kórház a Vöröskereszt oltalma alatt áll azt válaszolták, hogy „nevetséges arra támaszkodni, mert az ellenség a Vöröskeresztet úgysem respektálja”. Kijelentették, hogy a tüzérosztag ágyúival, muníciójával a kórház udvarába települ, így a kórház két, egymással szemben álló ágyúzás közepébe kerül, a történendőkért felelősséget nem vállalnak. Ilyen körülmények között december 22-én két járóképtelen beteg kivételével az összes beteget elbocsátották a kórházból, de a felszerelés és berendezés biztonságba helyezésére már nem maradt idő. Mint az a későbbi jelentésekből kiderült,, ez alkalommal ágyak, fehérneműk, műszerek, orvosi gépek tekintetében a kórház 100 ?/o-os veszteséget szenvedett. 1969. december 25-én ünnepeltük lásának városunk felszabadul5. évfordulóját. Tisztelettel és hálával emlékeztünk meg felszabadítóinkról és hősi halottaikról. Évfordulók ünneplésének velejárója az emlékezés és számvetés. Nemcsak a felszabadulás napjára emlékezünk ilyenkor, hanem a megtett útra is: honnan indultunk, milyen utat jártunk meg, hová jutottunk az eltelt 25 év alatt. A kifosztott kórházban a felszabadulás után nehezen indult meg az élet. Ágyakat, matracokat, lepedőket a bánya kisebb kórházaiból és a körzeti rendelőkből össze. Hónapok teltek hordták el a szemét kihordásával, takarítással. Alkohol, benzin, étel, kötszer, gyógyszer beszerzése volt a következő lépés. A bányatárspénztár szén ellenértékeként kapott később röntgen és egyéb orvosi gépeket. Nagy mértékben nehezítette a betegellátást az orvos- és nővérhiány. Évek szívós munkájával, megfelelő erkölcsi és anyagi támogatással sikerült csak a megközelítőleg zavartalan betegellátás biztosítása, színvonalának emelése. Nem volt könnyű a kórház helyzete az ötvenes években sem. A bányai és acélgyári kórház összevonásából létrejött megyei kórház egyre nehezebben és csak úgy tudata a megnövekedett igényeket kielégíteni, hogy a szociális helyiségek rovására növelte ágyainak számát, ennek velejárója viszont a zsúfoltság volt. A krónikussá vált orvoshiányt a fővárosi klinikákról 2—3 hónapra idevezényelt „brigád-orvosokkal” enyhítették. Reménytelen kísérlet lenne e cikk keretében a felszabadulás óta eltelt huszonöt év erőfeszítéseit, gondjait, örömeit és eredményeit részleteiben méltatni. A felszabadulás előtti három alapszakmás kórház fokozatosan bővült. Új osztályok jöttek létre, felszerelése, ellátottsága örvendetesen gyarapodott. Vidéki viszonylatban az országban elsők között alakították ki itt a nővérotthont; jelentősi állomás volt az egészségügyi szakiskola beindítása. A kórház életére az 1960-as évek első felében a mindennapi munkák végzése mellett az új kórházra való felkészülés volt a jellemző. Menet közben kellett biztosítani a létrehozott gyermek, kora, bőrgyógyászati, szemészeti, gégészeti, baleseti sebészeti, laboratóriumi, röntgen és vérellátó osztályok szakember szükségletét, de gondot kellett fordítani egyéb más speciális szakemberek képzésére és a létesítendő új osztályok igényeinek kielégítésére is. Az új megyei kórház belépése életközelbe került. Salgótarjánban már az elmúlt század utolsó éveiben felvetődött egy közkórház létesítésének szükségessége, mert a bányai és acélgyári társulatiban csak (magán) kórházaktársulati tagokat ápoltak. Ágyi számuk hetvenöt év alatt összesen 70—80-al nőtt csupán. Közkórház építésére azonban sem a Ferenc József-i, sem a Horthykorszakban nem tellett az államkasszából. Ma viszont huszonöt éve történt felszabadulás, az ennek következtében megváltozott társadalmi rend, a szocializmust építő nép munkája tükröződik az egészségügyi ellátottság fejlettségében, az új kórház belépésében. Kórházi ágyaink száma huszonöt év alatt 470-el növekedett. Az eltelt idő alatt utunk nem volt sima és könnyű. A néphatalom adta lehetőségeken túl sok ember lelkes munkája, jövőbe vetett hite, hivatástudata, a betegek szeretete van az eredmények mögött. Jó érzés ugyanakkor, hogy a kórházban folyó munkát állami, párt- és tömegszervezetek a legmesszebbmenőkig támogatják. Huszonöt évvel ezelőtt kifosztott kórházban, nagyon mélyről indultunk el és nagy utat tettünk meg. A lehetőségek, mindennapok munkája, erőfeszítések és sok áldozatvállalás révén értük el a jelenlegi szintet. Munkánkban azonban nincs megállás. Még magasabbra kell törnünk a beteg ember érdekében. Habonyi Zoltán Tartalomból: BEMUTATJUK... (2. oldal) ÉLETÜNKBŐL... (3 oldal) EGYHÓNAPOS TANULMÁNYÚT A JÉNAI EGYETEM GYERMEKKLINIKÁJÁN (3 oldal) A tudománypolitikai irányelvek végrehajtásáról A megyei kórházban folyó tudományos munkának részletes bemutatására helyhiány miatt nincs lehetőségem, ezért a fontosabb területeket inkább számadatokkal és néhány megjegyzéssel fogom érzékeltetni. 1969-ben kórházi szerzőink 31 cikkét közölték szaklapok; 4 jelent meg ebből a nógrádi „Egészségügyünk Szolgálatában”, 27 pedig országos bel-, illetve külföldi szaklapban. A munkák sokrétűségére jellemző, hogy azok 12 magyar („Magyar Sebészet”. ..Magyar Pediatria”, „Onkológia”, „Magyar Nőorvosok Lapja”, „Igazságügyi Orvosi Szemle”, „Rheumatológia”, „Transfusió” stb.) és 2 külföldi lapban láttak napvilágot. Ezek a lapok csak előzetes lektorálás után, az országos lap jellegének megfelelő cikkeket fogadnak el. nívója Az a tény, hogy ezek a cikkek lapokban megjelenhettek, mára bizonyos fémjelzést biztosít. E munkák értékeléséről egy-két megjegyzést: dr. Düh András kórházigazgatónak két közleménye is megjelent, melyben a transfusió szövődményeivel foglalkozik. Miután e szerzőnek a magyar transfusiós szolgálat megszervezésében, tudományos alapjainak kidolgozásában országos híre van, érthető, hogy munkái a legmagasabb tudományos nívót képviselik. Dr. Turay Pál főorvos egyik közleményét dr. Waltner professzor 75. születésnapjára ajánlja; a tanítványi tisztelet megköveteli, professzornak hogy világhírű ünneplésére csak az alkalomhoz méltó, kimagasló közleményt lehet ajánlani. Álszerénység lenne azt is elhallgatni, hogy ezen sorok íróját szakcikkének megírására a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora, prof. dr. Zoltán Imre kérte fel. Az elmúlt évben a kórház orvosai 47 előadást tartottak. Különösen a külföldön tartandó előadások komolyságára a tudományos szerveink szakmailag igen nagy súlyt helyeznek. Érthető — és jellemző — tehát, hogy dr. Turay Pál Svédországban tartott két előadásának egyikét prof. dr. Boda Domokos lektorálta. Igen komoly előadások hangzottak el az ország legkülönbözőbb részein tudományos intézetek, társaságok ülésein, de megyén belül is. Példák erre dr. Bujalka Rezsőnek a Magyar Tudományos Akadémián, s a kórház más orvosainak a traumatológus, gyermekgyógyász és nőgyógyász társaságok rendezvényein, a gyermeksebész kongresszuson és a kőbányai orvosi napokon elhangzott előadásai. A megyén belül 36 előadást tartunk nyilván. Ezek tudományos rendezvényeken, továbbképzéseken és tanfolyamokon hangzottak el. Külön figyelmet érdemelnek itt a tanfolyamokon tartott előadások. Az orvostovábbképző intézet hozzájárulásával az elmúlt évben Budapest helyett a megyei kórházban tartottunk transfusiós tanfolyamot. Komoly szakmai sikerként kell értékelnünk azt, hogy a tanfolyamot majdnem kizárólag helyi előadókkal tudtuk megszervezni, s az vizsgával, igen eredményesen zárult. A megjelenésre váró, vagy előkészületben levő tudományos munkák száma 62. Ez meglepő még akkor is, ha ebben szép számmal foglaltatnak a kórház 100 éves fennállása alkalmára készülő előadások. Ide tartoznak továbbá a különböző szaklapokban közlés alatt álló, vagy leközlésre beadott dolgozatok. A gyermeksebészet és az urológiai osztály NDK- ban tartandó előadásokra készül. Sok a közlés alatt levő munkák száma; a sebészeti osztályról 6, a gyermek I. osztályról 4 közlemény jelenik majd meg. A témák igen változatosak: kazuisztika, statisztikai tanulmányok, külföldi eredmények hazai adaptálása mellett bőven találunk teljesen egyéni kezdeményezésen alapuló újszerű témákat is, így pl. bőrgyógyászati osztály részéről a „Bőrhőmérséklet alakulása hőingerek után”, a szülészeti osztály részéről „Szülési prognosztikai index”, a stb. A laboratórium és röntgen igen sok téma kidolagozásánál a klinikai eredmények alátámasztásával adott értékes segítséget. A kórház tudományos tanácsa által kiírt pályázatra az elmúlt évben 11 pályamunka érkezett be. A lektorok javaslatára mind a 11 pályamunkát elfogadtuk és díjaztuk. Egy-két idézet a lektori véleményekből: (Dr. Fábián Zoltán: „Sportsérülések ellátása”.) „ .. .Szerző nagy tapasztalattal rendelkező sportorvos, munkájában 15 év tapasztalatait rendszerezte. .. Megállapításai... értékesek és a sportorvosok számára feltétlenül megszívlelendők. .(Dr. Pethő Ferenc: „Az egészségnevelés lehetőségei „... Szélesebb kórházunkban:”) körű érdeklődésre számíthat. Alkalmas körzeti orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók előtti ismertetésre is, és .. .alkalmas volna arra, hogy a többi egészségügyi intézménynek mintául szolgáljon...” Az egyéb területeken búvárkodó tudományos igényű munkák között előkelő helyet foglal el Habonyi Zoltán intézeti főápoló nyomdakész állapotban levő, „A Palócföld egészségének történetéből” című, kb. 150 könyvoldalnyi munkája. Ez a tanulmány levéltári, múzeumi és irattári anyagokra támaszkodva (csak a forrásjegyzék száma több, mint 170) felöleli Nógrád megye másfél évszázados egészségügyi fejlődéstörténetét. Részleteket közölt már ebből az „Egészségügyi Munka” című szaklap, a „Palócföld” és saját kórházi újságunk is. Az elmúlt évben a kórház a szakszervezet, vöröskereszt és különböző orvostársaságok közreműködésével tudományos jellegű konferenciát, nagygyűlést, tudományos ülést is szervezett. Ide sorolható a salgótarjáni pont 10 éves vérellátó alközfennállásának évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülés, a kerekasztal konferencia az intenzív osztályok szervezésé- tartanak. rőt, a középkáder szakcsoport Dr. Merényi Sándor nagygyűlése, valamint a már Tud. Tanács elnöke említett transfusiós tanfolyam. Ezeken a szakmai összejöveteleken idegen előadók is szerepeltek — ami a szervezés és nívó értékét csak emeli — azonban az előadások zömét helyi előadók tartották. A kórház tudományos munkája egyéb területekre is kiterjed. Dr Kibédi Tibor német nyelvű tankönyveket fordít magyarra, dr. Lányi Ferenc pedig egy munkaközösség tagja, mely németből fordítja magyarra „Az agyi angiographia” című munkát; dr. Bujalka Rezső az „Orvosi Hetilap” referáló munkatársa. Helyszűke miatt csak villanásszerűen mutathattam be tudományos munkásságunk egy-egy területét. Ez a forma természetesen rendkívül hiányos és ezúton tést mindazoktól, kérek eléakiket — bár megérdemelték volna — nem említettem név szerint. Tudományos munkánk értékelésénél a körülmények figyelembevételével rá kell mutatnom még néhány szempontra. Minden dicséret és elismerés a kutatóintézeteké; természetesnek vesszük, hogy a legmagasabb fokú tudományos munka ott folyik. Ott azonban ez a fő feladat, munkaidőt erre fordítják, s a igen elismert eredményes tudományos munka mellett egy kutatónak még igen sok ideje lehet. A klinikák munkaprofiljába a tudományos munka szintén beletartozik. Vidéki kórházakban viszont napi rutin (és területi) munka az egész munkaidőt lefoglalja. Tudományos munkára csak a szabad idő feláldozása mellett van lehetőség. Ilyen körülmények között természetesen is szerényebbek, eredményeink de megbecsülésre, elismerésre, ismertetésre mindenképpen igényt A volt bányai kórház