Kórházi Élet, 1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1970-07-01 / 2-3. szám
EMLÉKEZZÜNK! Mikszáth Kálmán könnyed — de néha könnyes — derűs történeteiből ország-világ ismeri már a „jó palóc”-oíkat. Megható az a szeretet, ahogyan — régi szóhiai szinélialbiai] élve — a „jköznép”-ből int, bár életének többnyire naposabb alidlalát örökítette meg. mailt Nógrádijaira azonban inkább ,a szegénység, magálrtalhagyottság, magas csecsemő- és gyermekhalanndóság, az orvos és bábanélküliség, a nyomorúságos lakásviszonyok, mostoha életkörülmények voltak jellemzők. Mindezek ismerete nélkül nehéz elképzelni a megyében elsőnek épült kórház 100 éves életútjait és méginkább értékelni a jelent. A XIX. század Nógrád megyéje a nagybirtokok és nincstelenek földje volt. Iparilag csak a századi hatvanas éveiben kezdett fejlődni, népe nagy része analfabéta, egézségügyi ellátottsága, más megyékhez mérten rendkívül mostoha. Erre jellemző, hogy 1826-ban a megyének mindössze i kétr bábája volt. 1850-jen a megyében márr 7 orvost, 18 sebészt, 18 szülészt, 7 fogászt, 19 bábát, 7 „Ibaromorvos”-t, 7 patikát és 3 sízemészt tartott nyilván a császári és királyi megyehajtóság. Ezek azonban Balassagyarmaton — az akkori megyeszékhelyen —, rá járási székhelyeken és ritkábban nagyobb lélekszámú községekben telepedtek le; a távolesső kisközségekben, kisebb pülésein élőknek maradtak telea „csontlakóik” és a kuruzslók. A múlt század derekán falvakban, és kisebb településeken magukra hagyottak és biabonaságban felejtetttek közé számítottak az akkori Salgó- Tarjáni kisközség lakosai is. A községben sem orvos, sem foáitaa nem volt, ezen artérem válltozáslt csak az itt kialakuló bányászskodás hozott. Bár a Salgótarján környéki széntelepeket már 1766-ban felfedezte Miaituseto pesti kádiármester, de Veinpel rendszeres bányászat csak az 1860- as években alakult itt ki. A helyi lakosok előtt ismeretlen volt a bányászat mestersége, féttek is ettől, ezért az 1868 augusztusában megalakult Salgótarjáni Részélybánya Részvénytársaság a momarchia mais tiaritormiálnyiakból hozatott idei bányászokat. Közülük azonban egyre többen és többen betegedtek, illetve sérültek meg, csökkent a termelés, a haszon. Ez a helyzet kényszerítette rá a részvényitársaságot — miután állami segítséget ezen a téren nem kaptak —, hogy Salgótarjánban 1870-ben egy 36 ágyas kórházat létesítsen. A társaság és társpénztára szerződtetett ugyanakkor egy orvosit is, aki a kórházi feladatokat egymaga látta el, ugyanekkor községi orvosként is tevékenykedett. Hasonló okok miatt az időközben alakult más — helybeli — bányatársiulatok újabb kórházakat létesítettek 1890- ben Baglyosalján, 1895-ben Mizserfáln is. A Rimamurády- Salla átlakjáná' Viasímű RT ugyancsak megépítette saját kórházát. A megye mostoha egészségügyi ellátottságára jellemző az is, hogy Balassagyarmaton csak 1897-ben nyűt meg az első kézikórház. A iháinyiakórház életében hosszú évtizedeken át nem történt lényeges változás. Ritka kivételtől eltekintve csak bátayatánis állati tagokat ápoltak ott. A részvénytársiasság mérlegbeszámolói szerimt magánnfizető, vagy más társplénztári betegek évenként csak 1—2%-ban szerepeltek az ápoltak között. A betegek zömét sérültek, légiúti és mozgásszervi betegségiben szenvedők tették ki. Kórtermenkélnii lehetőség szerint elkülönítették őket, de osztályok nem alakultak ki.. Helyzetük nem lehetett irigylésre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy pl. 1885-iben, alispáni rendelkezés írtai elő a társulatnak, hogy a kórházat szellőztethető ablakokkal lássa el és rendszeresítsen egy másiik orvosi állást is. 1885-ian a kórház egyik szárnya emeletes, a másik fölldisainites volt. Hat kórterem volt benne, 6—6 álggyal. Volt a kórháznak konnyhájia, házi fürdője, orvosi és ápolói lakása, kezelőhelyi istérge, és a kórtermiekben villalmas csengő rendszere. Abban az évben épült egy kolera és bímlőbarakk is. Időközben a társaság és társpánzitána megkezdte a környező bányatelepeken az orvosi rendelők kiépítését is. Az itt dolgozó szerződéses orvosok munkaidejük egy részéit a kórháaikan töltötték el. 1910-ben a Salgótarjáni Kősízénlbánya Részvénytársaság mérlegbeszámolója szerint a kórház egy főorvos vezetése alatt működött, az akkori követelményeknek megfelelő berendezéssel bírt; az ápolónői munkák a Vöröskereszt egylet „pániét” végezték. Az első világháború alatt — hadbaivonulások miatt — a báinyakórház orvos nélkül maradt, a Tanácsköztársaság alati hadiikórház volt. 1920- ban mér röntgeneztek a kórházban, s 1921/22-ben építettek egy fertőző betegeket befogadó pavilont is. Lényeges bővülés csak 1944-ben történt, ekkorra készült el az új sebészeti épület, s így a kórház 110 beteg befogadására vállt alkalmassá. Fennállásának 70 éve alatt osztályok szerint nem tagozódott, erre csak 1940/44. között került sor. A lényegében magánjellegű társulati kórháziakban a megye lakosságainak egy szűkebb körét gyógyították ugyan 75 éven át, de az akkori viszonyokhoz mérten ez is nagy mértékben járult hozzá a mostoha egyébsziségügyi ellátottság csökkentéséhez. Tíz és tízezrek gyógyultak a kis kórházakban, ezek nevét már csak a ritkán fellelhető fakult kórházi naplók lapjai őrizik, a régi gyógyítóik neveire egyre inkább kevesen emlékeznek. A bálnyakórhásznál, illetve a bányai társpénználnmk dolgozott annak idején többek között Jungsmannn Mihály sebkész, dr. Vajda Ignác, dr. Kovács József, dr. Polareczky József, dr. Tróján Alajos, dr. Erdős János, Baglyasialján dr. Cseresznyék Ernő és dr. Danigó Rezső, Miszsterfiam dr. Challoupek József. Az acélgyári kórháznál dolgozott dr. Erdődy Kálmán, dr. Félegyházy Ernő, dr. Rudnay Imre, dr. Sófrányi Piál. Idősebb, korosztályúak emlékezhetnek imrég dr. Soltész Józsiéi, dr. Hercz Adolf, dr. Gyomoréi Csizikák, dr. Szkicsák Ferenc, dr. Takács Adolf, dr. Dörflinger János, dr. Majtényi Ferenc, dr. Szerdahelyi László és dr. Viass Gyula nevére. Társadalmi állapotok és változások jól tükröződnek az egészségügyi ellátottságiban, így a kórház életeiben is. A bányakőrháze; a II. világháború során felszerelés, berendezés és gyógyszerek tekintetében úgyszólván 100%-os kárt szenvedett s a felszabadulás előtti napokban orvos nélkül maradt. Államosítás és a helyi kórházaikkal történt összevonás után az 1950-es évek elején indult gyors fejlődésnek, így alakult ért megyei kórházzá. Szükisségkörüllmények között, nem egyszer szociális helyiséglek tése révén nőtt az megszünteágyainak száma; sorra alakultak ki olyan osztályok, melyek működése nélkül ma már egy kórház elképzelhetetlen. Kedvezőtlen minikiakörülmények, a zsúfoltság, a nagy betegforgalom de sok más té1nyierő imilaitt is ezekben az években orvosi étő nővért eilti kiáltottság tekiinitetében a kórház nem egyszer került válságos helyzetbe. A másodor V0 Siiikarban szinte állandósult fluktuáció miatt évek hosszú során át nagy teher hárult a főorvosokra és utáni pótlás hiányában a nővérekre. Voltak azonban szép számmal olyanok is, akik nem riadtak vissza a nehézségektől, helyt álltak becsülettel és örömmel foglalták el munkahelyüket 1967-ben az új kórházban. Fennint állásátnak századik évfordulóját új, hatalmas,modern épületben ünnepli a salgótarjáni kórház. Méltó kiifejezője az épület tálisia diallmi j rendjünknek, a nép egrétsizslégió megbecsülési éinerc. Jogos I b büszkeségigel vezettük és vezetjük végiig benne vendégeinket, szívesen dolgozunk iltie, érzelmileg kötődünk munkahelyünkhözz. Az évforduló azonban kötelez bennünket arra, hogy emlékezzünk a régiekre is, akik munkásságukkal járultak hozzá száz év eredményiedihez, merítsünk erőit a múltból s a legjobb tudlássunkkiailt szolgáljuk úgy a jelenben, mint a jövőben a nép egészségéit. (Habonyi Zoltán) Kórházi látkép (Fotó: dr. Cseplák György) A névadó: Százéves fennállásért ünneplő kórházunk névadója Madzsar József. Semmelweis, Markusovsky és Korányi nevét jobban ismeri az orvostársadalom és a közvélemény, Madzsiar József életműve, munkássága azonban feltétlenül megérdemli, hogy az ő nevének is emléket állítsunk. Kicsit talán szimbolikus, hogy éppen a jelentős munkáSimozgalmi múlttal rendelkező Salgótarján kórháza veszi fel Minidzssar Józsefnek, a Tanácsköztársaság népjóléti népbiztosainak nevét. 1876-ban született értelmiségi családból. Tanulmányainak befejezése után a Stamatológiai Intézieltben dolgozott és mint fiatal orvos, szakmai munkája mellett bekapcsolódott az ország poliitikiai és tudományos életébe. Kezdetben, a polgári radikalizmus híve volt. Világosan látta, hogy» az egész társadalom, s így az egészségügy fejlődéséinek is legfőbb gátja a feudálkapiitalista társadalmi rend. Fáradthajlatlanul elemezte kora tájS Bidiaűlmáinak szociálpolitikai kérdéseit, nemcsak felismerte, de be is bizonyította, hogy a gyermekhalálozások száma és a gazdasági viszonyok között szoros kapcsolat áll fenn. mányi egyetem orvoskarán katedrát kapott, a társadalomegészségtanát adta elő. Az 1918-as polgári forradalom idején, minit a radikális párt alelnökié igyekezett anyagi alapot és támogatást is biztosítani szociálpolitikai tervei megvalósításához. A Tanácsköztársaság idején a Népjóléti Népbiztosság főcsoportvezetője. A munkaügyi és népjóléti rendeletek kildolgozásaiban és kiadásában vezető szerepet játszik. A kórházak és egyéb egészségügyi intézményeik állalmosításának, a munkásgyerrmekek nyaralásának, az általános és ingyenes balesetbiztosításnak megszervezését ő irányítja. Újjászervezi az Országos Közegészségügyi Tanácsot, egészségügyi felügyelője a Vörös Hadseegnek. A Tanácsköztársaság leverése után tisztségeitől megfosztják, egyetemi magántanári állását megszüntetik, de Madzsar József megváltozott körülmények között is tovább munkálkodik tervei megvalósításán. A Szociáldemokrata Párt balszárnyán harcolott a terror, az opportunizmus és reformizmus ellen. Az 1920-as évek végén már a kommunista párt tagja. Többször vádat emelnek ellene, s 1921 -en börtönre ítélik. Bécsben, CsehsziOvátaiáin át a Szovjetunióiba emigrál, ahol orvosi ténykedést fejti ki és továbbra is jelentős elméleti tevékenységet folytat. Életművéhez sokoldalú elméleti munkássága is hozzátartozik. Magyarra fordította Darwinit, előadásokat tartott a Társadalomttudományok Szabadisikoláján, részt vett Marx —Engels műveinek sajtó alá rendezésében, tanulmányit írt a spanyolországi társadalmi viszonyokról sttb. Tervei, elképzelései nagylétének megvalósulását már nem érhette meg, de az ő és Munkássága, mely a természet- és írális a diatamtudományok igen széles skáláját feghaladó kortársai munkássága iallta magában, nemcsak elméleti jelentőségű volt, gyakorlati tetteivel is nagy érdemeiket szerzett a szociális viszonyok megjavításában. 1917-ben a Budapesti Tudónagy szerepet játszott abban, hogy a magyar egészségügy a mai színvonalra emelkedhetett. F. J. Madzsar József