Kórházi Élet, 1972 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1972-03-01 / 1. szám
A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS „MADZSAR JÓZSEF" KÓRHÁZA ÉS RENDELŐINTÉZETÉNEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMARA: 2 F1-1972. MÁRCIUS ÖTVE N ÉV Ez évben ünnepli várossá alakulásának 50. évfordulóját Salgótarján. A nehézipar fejlődése, a lakosságának növekedése — és nem utolsósorban az akkori helyi vezetők politikai megfontolása — alapján alakult 1922-ben rendezett tanácsú várossá. A várossá alakulás nem jelentett egyben várossá válást is. Salgótarján még évtizedekig a földszintes vagy egy-két emeletes házak, a sikátorok, a kis telepek városa maradt. Építettek ugyan honvéd- és csendőrlaktanyát, templomra is tellett, de lakásra annál kevesebb. Az „alsóbb néposztály” nyomorúságán ingyenleves akciókkal és mségmunkával próbáltak könnyíteni. A sötét, nedves, zsúfolt lakások azonban gócai voltak a legkülönbözőbb járványoknak. A várossá előléptetett helység 1922-ben 10 orvossal „dicsekedhetett”, s a csecsemőhalandóság még 1932- ben is 16%-os volt. A várossá válásnak a felszabadulás hozta meg történelmi lehetőségét. Politikai, társadalmi és gazdasági érdekek sürgették ennek megvalósítását. Salgótarjánban a második világháború a lakóházakban, épületekben nem okozott lényegesebb kárt. Nem újjáépítésre, hanem új város építésére volt szükség. A barakkházakat, vályogviskókat, a központban álló földszintes lakóházakat az ezt követő időkben békés építőmunkások tüntették el. Régi fényképek és egyre halványuló emlékek hozzák még vissza a múltat — és a közelmúltat. Mert a város arca napról napra változik. Új város születik és egyre inkább elhal a régi. Az elmúlt negyedszázad alkotó embere öntötte, építette itt valósággá álmait. Közös erőfeszítéssel törünk a magasba nemcsak a házak méreteiben, hanem a bennük lakók életkörülményeinek javításában is. A város arcváltozásáról tanúskodik az emberek ruházata, jóltápláltsága, fokozódó érdeklődése a közélet és művészetek iránt. Észre kell venni a gyermekeiket boldogan kocsikáztató kismamákat, a házak tetején sokasodó tv-antennákat, a háztartásokban a mosó- és hűtőgépeket. Hovatovább szűk lesz a város a forgalom (s ezen belül a személykocsi forgalom) számára. Mertünk volna-e álmodni ilyenről 30 évvel ezelőtt? Gondunk van még bőven. Nem mindenki lakik összkomfortos lakásban. Völgyhajlatokban, városszéleken vannak még barakkok, nedves, egészségtelen lakások. A lakásigények nagyobb ütemben nőnek, mint a toronyházak. Időnként fel-felháborodunk: sáros a járda, nagy a por, megint bontják az utat, feltúrják a főutcát. Nem látjuk a fáktól az erdőt. Évekkel ezelőtt, mikor a volt munkásmozgalmi múzeum épületét bontották, hajnali miséről jövet öregasszony óvatoskodott lefelé a templomhoz vezető lépcsőkön. Közben — enyhén szólva is — szentségeit. Nem állhattam meg szó nélkül. — Ejnye nénikém, maga a templomból jövet káromkodik? — Hogyne káromkodnék fiam, mikor mind lebontják itt ezeket a régi épületeket! — De hiszen még többet és szebbet fognak ide építeni... — Mit érek én azzal, mert akkor én már nem leszek... Kétségtelen, hogy a város lakói ma akarnak elégedettek lenni, új lakásba költözni, sima járdán sétálni , házak, csatornák, utak azonban a jövőnek is épülnek. Egészséges lokálpatriotizmusunk azt kell diktálja: szeressük ezt a várost; jelenében is, de jövőjében is. Habonyi Zoltán CsatornázásFotó: Tóth László TANULSÁGOS KEZDEMÉNYEZÉS Megyei klinikopathologiai konferencia Nógrádgardonyban Eredményesnek bizonyult a találkozó A Megyei Tudományos Tanács rendezésében a megye 5 intézete közös klinikopathologiai konferenciát tartott február 22-én a tüdődaganatokról Nógrádgárdonyban. A vitaindító bevezető előadást dr. Bogdándy Emil igazgató főorvos tartotta a tüdőrák gyakoriságáról, diagnosztikai problémákról, a korai műtéti kezelés eredményeiről és az ernyőiénrképszűrés jelentőségéről. Ezt követően dr. Laczkovich főorvosnő három saját esetet ismertetett, melyek közül kettőnél a korai diagnózis és műtét eredményes volt. Ugyancsak tanulságos eseteket ismertettek a balassagyarmati, pásztói és salgótarjáni kórházak orvosai is. Az esetek kórbonctani kiértékelését dr. László Mária főorvosnő és dr. Korill Ferenc főorvos végezte. Az eseteket röntgenképek bemutatásával illusztrálták az előadók. Az előadást, illetve a bemutatásokat élénk vita követte. A konferencián résztvett és felszólalt dr. Ungár Imre professzor, dr. Bönsch László igazgatófőorvos, dr. Szászi Éva, a megyei Tüdőgondozó Intézet igazgató főorvosa, dr. Fehérvári Ervin főorvos, dr. Kovács Bertalan, a váci kórház tüdősebész főorvosa, dr. Varga Tibor és dr. Fölkér Antal röntgenfőorvosok, dr. Ulbing István főorvos, dr. Tóth Piroska rheuma szakorvos és sokan mások. A hozzászólók hangsúlyozták az ernyőfényképezés fontosságát, a korai diagnózis felállítását és az azt követő műtétet. Szóba jöttek differenciáldiagnosztikai problémák, a zárójelentések titkossága, továbbá a kórházak és a tüdőgondozó intézetek kapcsolatának fejlesztése is. A sikeres klinikopathologiai konferencia elérte célját. A szakmai véleménycserén és az ismeretek fejlesztésén kívül közelebb hozta a megye intézeteinek orvosait egymáshoz, jó személyes kapcsolatok alakultak ki. Utóbbit elősegítette a konferenciát követő közös vacsora is, melynek megrendezése a nógrádgárdonyi intézet dolgozóinak és személy szerint dr. Bogdándy Emil igazgató főorvos vendégszeretetét dr- Dr. Turay Pál főorvos Tudományos Tanács elnöke Dr. Bogdándy igazgató főorvos előadását tartja csak. Nánási doktornő egy esetet referál konferencia után, fehér asztal mellett